Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. július 11.

• Nyomtatás

Részletek

2012. július 13. péntek, 02:50

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. július 11-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a helyzet fokozódik, már a rendőrségen ülnek az előállított LMP-s országgyűlési képviselők, akik délelőtt a Közgép telephelyén leláncolták magukat. A politikusok szerint a Simicska Lajoshoz köthető cég törvénytelenül jutott óriási közbeszerzési megbízásokhoz. A Közgép feljelentést tesz ellenük. Vajon kinek lesz igaza? És vajon igaza van-e a Fidesz szóvivőjének Selmeczi Gabriellának, aki szerint csak arról van szó, hogy a kormány a magyar vállalkozókat védi és képviseli a külföldiekkel szemben?

Aztán vajon milyen feljelentések születnek egy újabb Dániel-ügyben? Az ismert ügyvédet, Dániel Pétert, aki nemrégiben festékkel öntött le egy frissen felavatott Horthy-szobrot, a bíróságon ütötte meg a gój motorosok vezetője, többen pedig mocskos zsidózták. Vajon felvetődik-e a rasszista indíték az ügyészség szerint, mint a magyarokra támadó cigányok esetében, akik nemrég harmincnégy év börtönt kaptak a bíróságon?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Fővárosi Főügyészség is alaptalannak nevezte a filozófusok elleni ötszáz millió forintos hűtlen kezelésről szóló gyanúsítást, aminek ügyében a rendőrség nemrég megszüntette a nyomozást, és amit még tavaly az elszámoltatási biztos, Budai Gyula vetett fel? Ismert, főleg liberális filozófusokkal szemben.

Beszéljük meg továbbá, hogy Orbán Viktor a jelek szerint semmiben nem akar engedni az IMF-nek a jövő héten kezdődő hiteltárgyalásokon, sem az egykulcsos adóban, sem a vagyon- vagy az ingatlanadó esetleges bevezetésében, sem a nemzeti bankra kivetett illetékben. Adják oda a pénzt, és menjenek Isten hírével?

És végül mi a véleményük a szocialista Suchman Tamás ötletéről, amely szerint a 2014-es választások után ha sem a szocialisták, sem a Fidesz nem nyerne, akkor akár nagykoalíció is születhetne, ha erre volna esetleg szükség?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Elbocsátották a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről
Krémer Ferenc szociológus

Bolgár György: - Kimondhatom, hogy…?

Krémer Ferenc: - Igen, most már ki.

– Most már ki? Múlt héten még betelefonált nekem, és azt mondta, hogy jaj, ne mondjam.

– Mert nem volt szabad mondani, igen.

– Nem volt szabad mondani, hogy a volt Rendőrtiszti Főiskola, ma már Nemzeti Közszolgálati Egyetem volt docense. És hát persze ez a beszélgetésünk témája, mert olvasom a tegnapi Népszavában, hogy Önt lényegében, bár indokolás nélkül, minden jel szerint azért távolították el az egyetemről, mert néhány hónappal ezelőtt interjút adott a 168 Óra című hetilapnak, és ott nagyon kritikusan fogalmazott egyrészt az Orbán-kormányról, másrészt pedig a felvezető szövegben benne maradt, hogy hol dolgozik. Tehát önmagában talán nem az volt a baj, hogy mennyire kritizálta a mostani kormányzást és kormánypártokat meg politikusokat, hanem az, hogy ezt egy állami egyetem tanáraként tette meg.

– Még talán ennél is egy picit bonyolultabb a dolog, ugyanis ez nem akármilyen állami egyetem, ez az Orbán Viktor által alapított egyetem. Mondjuk ki nyugodtan, ez Orbán Viktor egyeteme. Azt az elképzelést próbálja megvalósítani a rendészetben, a közigazgatásban és a hadseregben is, amit úgy egyébként látunk más területeken is. Tehát egy teljes mértékben centralizált, hierarchizált önkényuralmi szisztéma.

– Na jó, ez elég erőteljesen hangzik kétségtelenül, de azért valószínűleg sem az alapító okiratában nincs benne, hogy ez Orbán Viktor által alapított, erősen centralizált egyetem, akár az övének is nevezhető. Ez ugyanolyan állami, mint sok más egyetem. És én sok példát tudnék felhozni arra, hogy különböző állami egyetemek professzorai, még akár a jobboldalhoz politikailag közelálló professzorai is élesen bírálják ezt a mostani kormányzatot. Hát még akik a baloldalhoz húznak! Vagyis nincs megtiltva állami egyetemek alkalmazottai számára, hogy szakmai vagy bármilyen más szempontok alapján bírálják a kormányzatot. Valószínűleg ráadásul egy demokráciában ezt nem is volna szabad megtiltani.

– Hát valóban nem lenne szabad megtiltani, nálunk sincs megtiltva, csak gyakorlatilag nem lehetséges. Én még egyszer mondom, ez egy különleges egyetem, különbözik minden mástól. A rendőrtiszti főiskola korábban is sok mindenben különbözött az egyéb főiskoláktól és egyetemektől. De én azt hiszem, hogy érdemes lenne egy picit tágabb összefüggésbe helyezni ezt az egész problémát, tehát az én elbocsátásomat, ami csak harmadik lépcsőként érthető meg. Az első lépcsője ennek az egész komplexumnak szerintem az, hogy egy rendészetpolitikai fordulatot hajtott végre a kormányzat 2010-ben. Ez már benne volt a programjukban, ugye azt Lázár János írta, legalábbis ő adta a nevét ahhoz a fejezethez, amelyik a Fidesz programjában a biztonságról és a rendőrségről szólt.

– És a rendről értekezett, és akkoriban még azt hitték, hogy Lázár lesz a belügyminiszter.

– Igen, igen. Aztán nagyon nem ő lett. Sőt, most, mikor átszervezték a kormányt, akkor sem került közelebb a Belügyminisztériumhoz. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy ezzel a rendészetpolitikai fordulattal azok kezébe került a hatalom a rendőrségen belül, akik soha nem értették, hogy mi a kapcsolat a demokrácia és a rendőrség között, és akik mindent megtettek egy rendőrségi reform megakadályozásáért. Tehát az a Pintér Sándor a belügyminiszter ismét, aki a 90-es évek első felében megakadályozta a rendőrség megreformálását.

– Tehát azt mondja Ön, hogy végeredményben ezért bocsátotta el őt annak idején a szocialista-szabaddemokra kormányzat?

– Ezt én nem mondanám, mert azt sem állítom, hogy…

– Ez volna a logikus abból amit mondott.

– Akkor lenne ez logikus, ha a szabaddemokrata-szocialista kormányzat, azért mondom előre a szabaddemokratákat, hiszen szabaddemokrata belügyminiszter volt abban az időszakban, a reform pártján lett volna. Ha ők értették volna, hogy mit jelent a rendőrségi reform, és miként kell átalakítani a rendőrséget ahhoz, hogy a működése demokratikus viszonyokat eredményezzen a társadalomban. De nem.

– A szocialisták ezek szerint lehet, hogy értették, csak nem annyira akarták, a szabaddemokraták pedig akarták, de nem értették?

– Én azt mondom, egyikük sem értette.

– De valamit akartak csinálni, mert valamiért mégiscsak…

– Valamit igen.

– …összetűzésbe kerültek mondjuk a régi rendőrségi vezetők egy részével.

– Igen, ez azóta is rejtély, hogy valójában mi volt az összetűzésnek az oka. De mögötte valószínűleg az állhatott, hogy országos főkapitányként akkoriban Pintér Sándor egy teljesen önálló hatalmi centrumot igyekezett kiépíteni.

– Ezt pedig mindenki értette a politikában.

– Igen. És ez valóban megengedhetetlen.

– Tehát azt mondja, hogy három lépcsőben jutunk el az Ön elbocsátáshoz. A rendészetpolitikai fordulat volt az első. Tehát visszatértek a hagyományos, ha tetszik erőközpontú, rendközpontú és a demokráciát csak valamiféle formális sallangként használó erőszakszervezeti modellhez.

– Így van. A második az oktatáspolitikai fordulat, és ehhez tartozik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozása. Tehát hát én tizenkilenc éven keresztül tanítottam a Rendőrtiszti Főiskolán, és sokakkal együtt nagyon igyekeztünk megváltoztatni az oktatás tartalmát – a szerkezetének a megváltoztatására hatalmunk erőnk befolyásunk sosem volt, de a tartalmát, legalábbis azokban a tárgyakban, amelyeket mi oktattunk, sok kollégámmal együtt.

– Meg ne nevezze őket, mert hátha még lesznek elbocsátások.

– Isten ments. Igyekszem körülírni, hogy minél homályosabb legyen. Tehát ehhez kapcsolódtak a kutatások, a tanulmányok, a konferenciák és nemzetközi kapcsolatok és így tovább.

– Tehát belülről legalább elindult és érzékelhető volt egy tartalmi változás a szerkezetben és a szervezetben. Szervezetben nem annyira, ámde jött ez az oktatáspolitikai és oktatásszerkezeti fordulat, amit a Fidesz hajtott végre, és ennek része volt a központosított Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozása. Benne ugye a katonai képzéssel, a rendőrtiszti képzéssel és így tovább.

– Igen, így van. Csak annyit akartam hozzáfűzni, hogy nemcsak erre a képzésre, hanem a közoktatásra is vonatkozik ez a fordulat.

– Hogyne. Ez az abszolút centralizálás mindenen keresztülment. A közoktatás legalsóbb szintjétől kezdve.

– Pontosan. Ami pedig ezt az egyetemet illeti, itt a fő probléma az, hogy a világon nem létezik, mármint a demokráciában, olyan oktatási koncepció, hogy a katonaságot és a rendőrséget össze kellene vonni. Ez két teljesen különböző szakma, két nagyon fontos szakma természetesen, a honvédelem, a hadsereg is egy nagyon fontos szakma, de teljesen különbözik a rendőrségtől.

– És a közigazgatási szakemberek képzése, az meg egy harmadik dolog volna? Mert ugye még az is ott van most.

– Hát az egy harmadik dolog, de a rendőrség és a közigazgatás már sokkal közelebb áll egymáshoz, mindig is közelebb állt egymáshoz. Nem véletlen, hogy a nyugat-európai nyelvekben ugye a görög polisz szóból képezték a rendőrséget szót – police.

– De ez az Ön elbocsátását milyen mértékben és milyen vonatkozásban magyarázza? Mert rendben van, ez egy szakmailag is nehezen magyarázható és tartalmilag is, szervezetileg is nehezen magyarázható – vagy legalábbis magyarázni magyarázható, csak éppen nehezen indokolható – változás volt. De ettől még Ön maradhatott volna egyetemi docens nem?

– Ettől még maradhattam volna, bár csak főiskolai docens voltam, de egy egyetemen.

– És az egyetemmé való átminősítésben például ilyenkor hogyan változik az oktató címe?

– Ez egy nagyon jó kérdés, ezt a mai napig sem tudja senki itt az egyetem.

– Szóval az egyetemen lett volna a főiskolai docens.

– Pontosan. Tehát úgy kapcsolódik össze ez a két tényező, hogy mindaz, amit az Egyesült Államokból való hazatérésem óta kutattam, írtam, csináltam, az tökéletesen ellentmond mindannak, amit most próbálnak tenni. Tehát pedagógiailag, oktatáspolitikailag, rendészetpolitikailag és tudományosan egyaránt.

– Ön például felemelte a szavát az intézményben ezek ellen a változások ellen? Vagy csak írta és mondta a magáét az intézményen kívül?

– Én inkább csak írtam és mondtam a magamét az intézményen kívül, az intézményen belül nincs fórum, ahol mindezt el lehetne mondani.

– De hát Ön sokaknak a bögyében lehetett már régóta, hiszen a galamus.hu hírportálon rendszeresen nagyon kemény és nagyon alapos véleményeket írt az Orbán-rendszer különböző vonatkozásairól, különböző intézkedéseiről, különböző átalakításairól, fordulatairól. És ezeknek egyikét sem vették, gondolom, Öntől jó néven. Szóltak bármikor a főiskolán, majd később az egyetemen, hogy Krémer úr ezt azért nem kéne?

– Nem, nem szóltak.

– Magyarán tiszteletben tartották, hogy egy egyetemi vagy főiskolai oktató elmondhatja és leírhatja a magáét.

– Ezt nem lehet pontosan tudni, ez a harmadik lépcső egyébként. Tehát az én publicisztikai tevékenységem, ez a legkonkrétabb része vagy eleme ennek a konstrukciónak, ami az elbocsátásomhoz vezetett. Nem lehet pontosan tudni, hogy miért nem szóltak. Csak példaként mondom, hogy a 168 Órában márciusban megjelent cikk után sem szólt senki semmit nekem. Senki.

– Akkor mi vezetett konkrétan az Ön elbocsátásához és egyáltalán hogy történt? Behívta valaki egy irodába, és egy titkárnő átadta a felmondólevelet? Vagy mi történt?

– Nem, azért nem egészen így, de majdnem így történt. Június 28-án este nyolc órakor a kar dékánja felhívott idehaza engem telefonon, és megkérdezte, hogy be tudnék-e menni másnap reggel. Megkérdeztem tőle, régóta ismerjük egymást és jóban is vagyunk, ő az új dékán, akit azután neveztek ki, hogy az előző dékánt, aki nem tudott engem megfegyelmezni, lemondatták. Tehát…

– És azért mondatták le, mert Önt nem tudta megfegyelmezni?

– Igen, tulajdonképpen. Mondhatni azért, igen.

– Mondhatni, vagy mondták is, vagy utaltak rá egyértelműen.

– Utaltak rá. Konkrétan itt nem szoktak beszélni, ez nem olyan világ, mármint a rendőrség világa nem olyan világ, ahol konkrétan kimondanak dolgokat.

– De őt nem rúgták ki, csak a dékáni pozícióról mondatták le vagy váltották le.

– Hát ő már régóta nyugdíjas, és decemberig vagy januárig, tehát év végéig töltötte volna be ideiglenesen a kar dékáni pozícióját.

– Na tehát az új dékán behívatta Önt másnap reggelre.

– Behívatott, és megkérdeztem tőle a telefonban, hogy miért menjek be. Azt mondta, hogy megmondom, hát miért ne mondanám meg, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése miatt. Bementem másnap reggel, jól elbeszélgettünk egymással, és akkor behozták ezt a papírt, ami felmentést tartalmazza. Tehát ez a formája az elbocsátásnak.

– Ahogy a Népszava írja, indoklás nélkül. Valóban?

– Igen, valóban.

– És erre milyen törvényi rendelkezés ad módot, hogy indoklás nélkül bocsássanak el egy… mennyi idős? Ötvennyolc?

– Elmúltam ötvennyolc.

– Ötvennyolc éves egyetemi oktatót. Indoklás nélkül.

– Én nem vagyok jogász, de úgy tudom, hogy semmilyen törvény nem ad rá lehetőséget.

– Vagy ha igen, akkor most éppen Strasbourgban, az emberi jogi bíróságon mondta meg nekünk Európa, hogy ezt nem szabad.

– Igen, de az a törvény sem vonatkozott a közalkalmazottakra. Tehát én nem köztisztviselő voltam, hanem közalkalmazott.

– Na de ha indoklás nélkül bocsátották el, akkor Önnek nyert ügye van.

– Remélem.

– Ami persze még mindig nem jelenti azt, hogy kénytelenek lesznek Önt visszavenni.

– Isten ments. Eszem ágában sincs visszamenni.

– Nem is akarna visszamenni?

– Nem én.

– Miért? Hát ezek szerint szükség volna jobb, tartalmasabb, felvilágosultabb demokratikusabb oktatásra ezen a közszolgálati egyetemen. Ön már feladta ezt az ambícióját?

– Nem, ilyen ambícióm nem is volt. Ezen az egyetemen, úgy gondolom, nem lehetséges ilyen oktatás. Ilyen oktatás akkor lesz lehetséges, ha majd felszámoljuk ezt az egyetemet. Ezt a teljesen értelmetlen, megalomániás konstrukciót, ahol – csak egyetlen példát mondok – úgy akarják átszervezni az oktatást, hogy csak egy-egy karon legyen egy-egy tárgy tanszéke, és onnan szaladgáljanak át az oktatók a többi karra. Ez pedagógiailag eléggé remek megoldás, biztos olcsó, mert kevesebb emberre lesz szükség, viszont több mint biztos, hogy csak előadásokat lehet majd tartani.

– Tehát éppen a dolog lényegét a mélyebb a megbeszélnivaló, megvitatni való kérdéseket fogják ezáltal mellőzni az oktatásban.

– Vagyis abszolút lehetetlenné válik az értelmes munka ezen az egyetemen. Viszont engedelmeskedni lehet majd a parancsnak, mert az mindennél fontosabb.

– Mit fog csinálni ötvennyolc éves korában elbocsátott egyetemi oktatóként?

– Hát egyenlőre letöltöm a felmondási időmet. Ami eltart egy pár hónapig. És közben természetesen igyekszem dolgozni, munkát vállalni.

– És munkaügyi bírósághoz fordul, ugye? Azt is jól vélem érteni.

– Igen. Természetesen. Ez egy nagyon fontos pont egyébként, mert mindig én mondtam azt, hogy azt tehetik meg velünk, amit hagyunk nekik megtenni. Tehát én nem tehetem meg azt, hogy nem fordulok bírósághoz ilyen esetben, amikor teljesen jogtalanul bocsájtottak el. A jogállam abból áll, hogy megvédjük a jogainkat. Meg abból, hogy lehetőségünk van rá.

– Még egyet mondjon meg nekem, mert a beszélgetés egészéből kiderül, de azért hátha van ennél valami konkrétabb fogódzó is. Egyértelműnek lehet gondolni azt mindezek után, hogy Önt a markáns kormánnyal szembeni politikai véleményéért bocsátották el? Kellemetlenné vált az egyetem számára, ilyen ember oda nem kell?

– Az a véleményem, hangsúlyozom, az a véleményem, hogy politikai okokból bocsájtottak el, és akkor tegyünk hozzá még egy apróságot, hogy a korábbi tanszékünknek, ami ugye már nem létezik, mert a társadalomtudományi tanszéket megszüntették a rendészettudományi karon…

– Hát minek is a társadalommal foglalkozni.

– Igen. Volt a tanszéken, most is folyamatban van két európai uniós pályázatunk, az egyikben egy oktatási, a másikban egy mediációs problémáról van szó, és azt próbáljuk osztrák, német, holland kollégákkal együtt kidolgozni. Azt is megtiltják, hogy nekem feladatot adjanak ebben a projektben.

– Márpedig az egyetemen kívüli tudósként nyugodtan bevonhatnák Önt is. De nem teszik.

– Ráadásul még február végéig ugye a felmondási időmet töltöm.

– De az alatt sem. Hát akkor jó munkát és nyugodtabb hétköznapokat kívánok. De nem tudom, mit szeretne. Lehet, hogy izgalmasabbat szeretne ennél.

– Hát izgalom most van éppen elég, talán egy kis nyugalom jó lenne valóban. Köszönöm szépen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A Közgép ügyeiről
Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció alelnöke

Bolgár György: - Napok óta halljuk a sajtóban, hogy Önök szerint a Közgép milyen felháborító módon – akár törvényeket is sértve – jut hatalmas állami megrendelésekhez, és hogy milyen rendszer alakult itt ki. Azonban közben mintha ellopták volna a „show-t” Önök elől az LMP-s képviselők, akik szintén próbálkoztak már mindennel. Sajtótájékoztatóval, parlamenti kérdésekkel, interpellációkkal, egyéb nyilatkozatokkal a Közgép ügyében, de végül arra jutottak, hogy oda kell menni a Közgép telephelyére, és leláncolni magukat, mert erre aztán odafigyel a világ. Lehet, hogy igazuk van. Ön mit gondol, melyik a legcélravezetőbb módja annak, hogy a közvélemény felfigyeljen arra, hogy talán nem minden történik a leghelyesebben, igazságosabban, törvényesebben?

Molnár Csaba: - Szerintem a világ legnormálisabb dolga és nagyon helyes, hogy a demokratikus ellenzéki pártok különböző módszerekkel megpróbálják felhívni a figyelmet arra a skandalumra, ami a Közgép környékén az elmúlt időszakban folyik. Az LMP most egy erőteljes figyelemfelkeltő módszert választott. Én ezt teljesen elfogadhatónak tartom, és azt hiszem, hogy ez a parlamentáris demokrácia keretei közé még könnyen belefér. Mi inkább egy másik módszert választottuk az elmúlt három napban. Ahogy Ön is mondta, egy háromnapos sajtótájékoztató-sorozatot szerveztünk, ahol bemutattuk annak a nagyon hosszú, majdnem egy hónapig tartó kutatómunkának az eredményét, amelyet a Közgéppel kapcsolatban végeztünk. Azt hiszem, mind a két módszer alkalmas arra, hogy az ország polgárai lássák, hogy itt valami nagyon nincsen rendben. Szóval mind a két módszert normálisnak és legitimnek tartom. Az LMP egy ilyen meghökkentő módszerrel próbálja erre felhívni a figyelmet, mi pedig egy háromnapos sajtótájékoztató-sorozaton mutattuk be az egyhónapos kutatásnak a végeredményét. Ezzel alapvetően két olyan dolgot próbáltunk bebizonyítani, amelyekről eddig csak sejtések voltak a magyar sajtóban.

- Tehát még a sajtóban sem jelentek meg tények? Ezeket Önök derítették ki?

- Feltételezések megjelentek, amelyeket nagyon sokan már tényként kezeltek a sajtóban, de mi úgy gondoltuk, hogy felelős ellenzéki pártként az inkább vádaskodás lenne, ha bizonyítékok nélkül állítanánk dolgokat.

- Mik a konkrétumok?

- Két dolog, ami az elmúlt néhány hónapban nagyon sok helyen megjelent a sajtóban. Az első az, hogy a Közgép sorra nyeri meg a különböző állami és európai uniós közbeszerzési pályázatokat. Ezeknek az összege akár háromszáz milliárd forint környékén is lehet. Ez volt az egyik sejtés, de senki sem tudott bizonyítékot szerezni és pontos adatokat mondani, hogy mik ezek a konkrét pályázatok, és mennyi a konkrét összeg. A másik dolog, ami szintén nagyon sokszor megjelent a sajtóban az elmúlt időszakban – ami sokak által tényként elfogadott, de a mai napig nem bizonyított  volt –, hogy áttételesen Simicska Lajos többségi tulajdonában van a Közgép. Nagyon érdekes, hogy ezt az utóbbi tényt mindenki elfogadta a sajtóban, de senkinek nem volt rá bizonyítéka. Senki nem tudott erről egyértelmű papírokat, bizonyítékokat bemutatni. A mai sajtótájékoztatónkon bemutattuk azt az ábrát – és a szükséges dokumentumokat is mellékeltük –, amely egyértelműen bizonyítja, hogy több cégen keresztül, áttételesen, de Simicska Lajosnak és feleségének a tulajdonában van a Közgép több mint hatvan százaléka. Ez tehát az a két dolog, amit egy nagyon hosszú kutatómunkával ki tudtunk nyomozni, és a napokban elmondtunk a sajtónak

- Mit reméltek ettől a háromnapos rendezvénytől? Mit szeretnének elérni? Hiszen ilyen-olyan formában már megjelent, hogy Simicska Lajoshoz köthető a cég, és hogy összességében háromszáz milliárdra tehető az ő állami megrendeléseik összege. Gondolták, hogy ezzel a sorozattal vagy a bizonyítékok bemutatásával előbbre fognak jutni? Hiszen azt fogja mondani a kormány – ezt is mondja Selmeczi Gabriella –, hogy „na és?”. Látnak valamilyen törvénytelenséget? Hol van az leírva, hogy háromszáz milliárdért nem lehet közbeszerzési pályázatokat nyerni? Hol van az leírva, hogy Simicska Lajos és felesége nem nyerhet pályázatot?

- Szerintem két dolog miatt fontosak az eredményeink. Az egyik az, hogy mostantól kezdve senki nem mondhatja azt Magyarországon – amit az elmúlt időszakban egyébként a kormány mondott –, hogy ezek csak legendák, újságírói agyszülemények. Szóval most már nemcsak sejtjük ezeket a dolgokat, hanem tudjuk is őket. Azért a kettő között óriási különbség van. Mostantól kezdve nincs arra lehetősége a kormánynak, hogy egy legyintéssel azt mondja, hogy ezek tőlünk független, egyszerű magáncégek, és ez a világ legtermészetesebb dolga. Mondta tegnap a kormányszóvivő is, hogy ilyen kormánytól független, nagy magyar cégek meg tudnak erősödni. De hogyan lenne már független az a cég, amelynek az egyik volt vezetője jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségben vezető? Hogyan lenne már teljesen független?

- Ráadásul a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség osztja szét az európai uniós pénzeket.

- Így van. A mai sajtótájékoztatón azt is bebizonyítottuk – amiről egyébként még korábban senki nem beszélt –, hogy ez a nagyon fontos állami, gazdaságpolitikai pozíciót betöltő ember korábban megjelent tulajdonosként ennek a cégbirodalomnak az egyik kis cégében. Vagyis látható, hogy ez a közgépes birodalom vagy Simicska-birodalom nemcsak egy nagy gazdasági hatalmat alakított ki, hanem ezzel párhuzamosan folyamatosan befurakodott az államba is. Még egy példa, hogy a Közgép egyik legfontosabb vezetőjének, Nyerges Zsoltnak a testvére az uniós pénzek elosztásával foglalkozó minisztériumban a miniszter asszony főtanácsadója. Ebből is látható, hogy most már nemcsak beszélünk arról, hogy itt ilyen típusú összefonódások vannak, hanem végre egyértelmű bizonyítékot is sikerült szerezni. Azt hiszem, hogy ez mérföldkő a Közgép-ügyben.

- Lehet, csak az a kérdés, hogy hány mérföldes maga az út? Mert ugye arra is kellenének bizonyítékok – amik egyelőre talán csak ki nem mondott feltételezések, sejtetések –, hogy ez a hatalmas birodalom úgy szerez érdemtelenül egyre több megrendelést, hogy másokat kitúr a pályázati győzelemből. Azonban erre vonatkozóan egyelőre viszonylag kevés adatot, cikket, leleplezést látok. Persze jelent már meg olyan információ, hogy kisebb értékű pályázatoknál érdekes módon a legolcsóbb ajánlattevőt kizárták a Közgéppel szemben, mondván, hogy az illető nem is akart nyerni, vagy hogy ez túlságosan alacsony árú ajánlat és inkább nyerjen a legmagasabb ajánlattevő, de talán még tovább kéne lépnie akár az ellenzéki pártoknak, akár a sajtónak is.

- Éppen ezen dolgozunk. Szerintünk az kevés, hogy pusztán meghökkentő akciókkal hívjuk fel a figyelmet, legyen az bármilyen látványos. Hiszen attól még nem lesz bizonyíték a kezünkben az ügyekre. Mi két dolgot, amit eddig csak sejtettünk, már be is bizonyítottunk. A harmadik dolog, amit bizonyítunk, az lesz, amit Ön mond, hogy a Közgép valószínűleg kitúrja a versenytársakat a pályázatokon, és hogy a Közgépnek sokkal egyszerűbb hozzájutni egy beszerzéshez, mint bárki másnak. Ezeket még mindig nem bizonyította senki, ezért nem tudjuk azt mondani, hogy ez bizonyosan igaz. Ezért mi ugyanazzal a módszerrel fogjuk folytatni, amit eddig alkalmaztunk. Mi nem akciókat fogunk szervezni, hanem tovább folytatjuk az egyébként sziszifuszi, bonyolult és sok embert mozgósító és foglalkoztató kutatást. Azt reméljük, hogy néhány egészen konkrét ügyben be tudjuk majd bizonyítani azt, hogy nincsen rendben a közgépes pályázatok közül jó néhány. Egy közgépes ügyben egyébként mi már az Európai Unió csalásellenes hivatalához fordultunk, és a tegnapi és mai sajtótájékoztatón bemutatott, újonnan felderített adatokat is elküldtem az unió csalásellenes hivatalának. Azért tettünk így, mert úgy látjuk, hogy itthon nincs kihez fordulni. Polt Péterhez forduljunk, a legfőbb ügyészhez, miközben tudjuk, hogy milyen kötődései vannak a kormányhoz? A rendőrségnél tegyünk feljelentést, miközben tudjuk, hogy minden ellenzéki politikus által tett feljelentést automatikusan elutasítanak, ha az a kormányt vagy annak a hátterét érinti? Menjünk a Számvevőszékhez, ahol szintén csak fideszes politikus van?

- Szerintem menjenek mindenhova. Lehet, hogy felesleges, de legalább lenne nyoma, hogy Önök megtették, amit lehetett.

- Ezért fordultunk az unió csalásellenes hivatalához, hiszen az ügyek jelentős része európai uniós pénzt érint. Vagyis ebben az ügyben eljárhat az unió csalásellenes hivatala, és bizonyosak vagyunk benne, hogy ott nincsen magyar kormányzati ráhatás arra, hogy a nyomozást valamilyen módon elsimítsák. Jól mutatja ezt, hogy az unió csalásellenes hivatala már helyszíni ellenőrzést végzett a Közgép egyik budapesti irodájában. Sőt, olyan információt is hallottunk már – amit eddig nem erősített meg, és nem is tagadott a kormány –, hogy az unió egyik főbiztosa már a magyar kormányhoz fordult, a mi bejelentéseink alapján, hogy megpróbálják kivizsgálni az Európai Bizottságban is, hogy valóban nincsenek-e rendben a dolgok a Közgép környékén. Tetszett mondani, hogy forduljunk mégis a hazai szervekhez. Azt hiszem, én vagyok az a képviselő, aki rekord mennyiségű hasonló üggyel kapcsolatos bejelentést tett  Polt Péter legfőbb ügyésznél, és eddig kivétel nélkül mindegyiket elutasították. Folyamatosan ilyen beadványokat küldök a legfőbb ügyésznek, és két-három hét múlva általában kapok egy levelet, amelyben udvariasan tájékoztatnak, hogy alaposan megvizsgálták az ügyet, de bűncselekménynek semmilyen gyanúját nem látták. Szóval azt hiszem, előbb-utóbb belefárad az ember abba, hogy a magyar hatóságoknál próbálkozzon.

- Az összegyűjtött műveket, válaszleveleket előbb-utóbb ki lehet adni.

- Ez így igaz.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Mi történt a bíróságon?
Mészáros Imre, a gój motoros egyesület elnöke

Mészáros Imre: - Mészáros Imre vagyok, a Gój Motoros Egyesület elnöke.

Bolgár György: - Akkor hallgatom a beszámolóját arról, amiről a hírek szólnak, hogy mi és hogyan történt.

- 9:45-kor nem hét meg nem nyolc szélsőjobboldali, hanem csak öt gój motoros volt bent, akik nem szélsőjobboldaliak, ezt már ezerszer megbeszéltük. Tudom, hogy erről mindenkinek más a véleménye, de nem kívánok ezzel foglalkozni.

- Akkor csak annyit kérdezek, hogy az az öt gój motoros miért volt ott a Wittner Mária-Dániel Péter rágalmazási per alkalmával a bíróságon?

- Ennek oka volt. Azért voltunk ott, mert 2006. október 23-án megint megtámadtak bennünket – biztos emlékszik rá –, és akkor sok közismert személy mellénk állt, többek között Wittner Mária is. De más oka is volt, hogy elmentünk, méghozzá a Kerekiben történt kulturális rongálás, ahová, megjegyzem, Dániel Péter hívott le bennünket provokatív módon, hogy ha nem merünk lemenni, akkor szégyelljük magunkat. Ennek ellenére ő két nappal hamarabb ment le. Zárójel bezárva. Egyébként pedig nyílt tárgyalás volt, mindenki oda megy, ahova akar.

- Persze, bárki odamehet, de úgy érzem, mintha szándékosan keresnék Dániel Pétert.

- Nem. Épp ez a vicc, hogy mindenhová viszünk kamerát és pont most nem vittünk. Én száz percet beszéltem vele a Margitkert étteremben, tehát ő egy fasisztával – idézőjelben – leült beszélgetni.

- Száz percet beszélt Dániel Péterrel?

- Bizony, május 17-én.

- Ki találta ezt ki?

- Ő, ő.

– És miről beszéltek? Abból az okból, jött létre ez a találkozó, hogy beszéljenek szemtől szemben egymással?

- Igen. Mint férfi a férfival. Mondta, hogy jöjjek egyedül, és beszéljük meg a dolgokat. Mondom, semmilyen akadálya. Annyira úriember volt, hogy 16-án éjfélkor hívott. Én másnap reggel felhívtam, mondtam, hogy semmi akadálya a találkozásnak, megbeszéltük az időpontot, délben találkoztunk a Margitkertbe, és kerek száz percet beszéltünk.

- De most gondolták, hogy elmennek erre a rágalmazási perre. Ezzel mégis nyomatékot adnak a bíróság előtt annak, hogy ott vannak.

- Nem ezzel a szándékkal mentünk el. Olaszliszkán is érintettek voltunk például. Minket azért érdekelt, mert beszélgetésünk során Dániel Péter olyanokat mondott, hogy neki küldetés tudata van – most őt idéztem –, és az a célja, hogy nagy politikai pártot alakítson, meg olyan dolgokat csináljon, hogy politikai menekültként el tudjon menni az országból. Én azt hittem, hogy Kanadába megy, de aztán közölte velem, hogy tévedek, Izraelbe fog menni. De ez az ő dilije, én ezzel nem is akarok foglalkozni. Maradjunk a bíróságnál.

- És annál az incidensnél, ami kétségtelenül megtörtént.

- De nem úgy történt meg, ahogy leírják.

- Gondoltam, hogy Ön azt fogja mondani, hogy nem úgy történt, várom az Ön verzióját.

- Persze. Tehát öten voltunk ott, az ügyvéddel beszélgettünk, a kamarai dolgáról, hogy hogy történt, és akkor mondtam neki, hogy szerintünk sem normális ez az ember. Veszett vörös rókának nevezem én, olyan mint egy 21. századi Hitler.

- Azt mondja, hogy az ügyvéddel beszélt. Milyen ügyvéddel? Dániel Péterrel vagy Wittner Mária ügyvédjével?

- Wittner Mária ügyvédjével. Egy fal mellett álltunk, és ez azért fontos, mert direkt olyan helyszínt választottam – mondtam is az ügyvédnek, hogy álljunk oda –, hogy nehogy az legyen, hogy a gój motorosok bárkinek a mozgását korlátozzák vagy keresztül kell rajtunk menni.

- Azt jól tették.

- Pontosan. Ismerem már Önöket.

- Minket?!

- Igen.

- Hogy érti, hogy minket?! Ha dolgunk van a bíróságon és át akarunk menni, akkor talán tényleg nem kéne akadályozni, se minket, se mást.

- Így van. Én is ennek vagyok a híve. De kínosan ügyeltünk még erre is, hogy még véletlenül se, még a legrosszabb indulattal se lehessen azt mondani, hogy rajtunk keresztül kellene menni. Megjegyzem, ott többen is álltak jobbra-balra, és amit Dániel Péter a Klubrádióban mondott, hogy akadályoztuk a bejövetelét, ez nem igaz. Neki jobbra kellett volna menni, mi meg balra álltunk.

- Na tehát jött Dániel Péter. És?

- Megérkezett Dániel Péter, és nem hallotta ezt a beszélgetést, tehát nem volt mire reagálnia, mert mi öt-hat méterre álltunk tőle, amikor ő képbe került. És erőteljes léptekkel beindult és folyamatosan fasisztázott. Nem akarom sorolni, mert úgyis kisípolnák, élő adás, szóval nem akarom sorolni, hogy miket mondott nekünk.

- Magyarán Dániel Péter volt az, aki verbálisan inzultálta Önöket?

- Így van.

- Hogy maguk fasiszták ott állnak.

- Igen. A rendőr mondta is, hogy jelentsem fel. Én meg mondtam, hogy már kétszeres feljelentés van ellene, ez egy piszlicsáré ügy, én ezzel nem kívánok foglalkozni, ezért nem fogom feljelenteni. Na mindegy. És amikor egészen közeljött, akkor – nem tudom, rádión keresztül mennyire tudjuk érzékeltetni – kinyújtottam a kezemet, nyitott tenyérrel, és az állát megtámasztottam, és mondtam, hogy minek jössz ide. Balhézni. Ennyi volt. Abban a pillanatban a bírósági teremőr lezárta Pétert, a támadót, és betette a portásfülkébe. Majd két perc múlva szóltak, hogy rosszul van Dániel Péter, és mentőt hívnak. De ebben a pillanatban megérkezett húsz rendőr – mondjuk megjegyzem, láttuk, hogy kint álltak, tehát már csak ezért sem balhéztunk volna, meg amúgy sem szoktunk. Felvették a jegyzőkönyveket, meghallgattak mindenkit, a gój motorosokat is, az ügyvédet, a jelenlevőket, akiknek semmi közük a gój motorosokhoz, és egybehangzóan elmondta mindenki, hogy Dániel Péter volt a támadó, és a gój motorosok meg sem szólaltak.

- Tehát még csak zsidózni sem zsidóztak.

- Semmi. De még egyszer mondom, tudom, hogy nem fog hinni nekem, de akik ott voltak, tudják tanúsítani.

- Nem az én dolgom, hogy higgyek Önnek. Majd a bíróságon vagy a rendőrségen biztos ki fogják hallgatni Önöket. De ha a nyitott tenyérrel finoman eltolta az arcát, akkor mitől tört le a foga?

- Ezt akarom elmondani. Ez az eset 9:50 körül történt, húsz perc múlva megérkezett a mentő, negyedóráig vizsgálták, majd negyedóra múlva hívott egy taxit Dániel Péter úr, és eltávozott a helyszínről. Akkor én odamentem a mentőorvoshoz, aggódva Dániel Péter állapota miatt.

- Képzelem mennyire aggódott.

- Persze, ironikusan mondtam, Önök is szokták használni, hogy csak ironikus megjegyzés volt. Tehát megkérdeztem, hogy mi újság van az emberrel. És akkor mondta, hogy színészkedik. Így mondta szó szerint. Színészkedett a jóember. De miért vizsgálták negyed óráig? Azt mondta, hogy azért megvizsgálták tüzetesen, vércukor, vérnyomás minden, nehogy az legyen, hogy ők is fasiszták. Majd végül adtak neki egy nyugtatót. És még egyszer mondom, eltávozott. De most jön a lényeg. Mindegy, hogy kinek hisz az ember, ha a mentőorvos jegyzőkönyvet csinált. Bement a hadnagy úr, a rendőrség vezetője a bírónőhöz, és nyoma volt, jegyzőkönyv volt arról, Dániel Péteren nincs külsérelmi nyom és nincs semmilyen pszichés problémája sem. Akár folytatódhatott is volna tárgyalás, de a bírónő úgy döntött, hogy elnapolja. Majd Dániel Péter eltávozott a taxival, és érdekes módon már rögtön hívta is Önöket, az ATV-t meg különböző baloldali csatornákat, hogy letört a foga.

- Érdekes vagy nem érdekes, ő ezt mondja, és majd az igazságszolgáltatás kideríti, hogy valójában mi történt. Ezek szerint voltak ott tanúk, Ön is elmondta a magáét itt, de ez itt most másodlagos, az a lényeg, hogy mit mondanak majd a rendőrségen.

- Így van. De Bolgár út, még egyszer mondom, a rendőrség részéről a parancsnok, a hadnagy, a mentőorvos, aki kijött, és a bírónő is írásba foglalta, hogy semmi baja nincs. Ugye azt belátja, hogy én nem tudom felülbírálni a rendőrséget a mentőt meg a bírónőt? Erről onnan tudok, hogy felhívott engem Wittner Mária ügyvédje.

- Értem. Nézze, ha ez van, ha írásba foglalták, akkor ez így egyszerűen véget ér.

- A másik nagyon egyszerű kérdés. Ha valaki megsérül, biciklivel elesik nem komoly sérüléssel, csak valami kis sérülése van, mondjuk kicsit vérzik a szemöldöke vagy bármi, akkor a mentő otthagyja? Nem, a mentő elviszi, vagy saját felelősségére eltávozhat.

- Igen.

- Na most kérdezem, ha letört a foga, hogy lehet, hogy félórán keresztül senkinek nem tűnt fel? És Dániel Péterről elhisszük, hogy nem panaszkodott volna, hogy az a csúnya, mocskos fasiszta kiverte a fogamat? Hát nem. De a rendőrség sem tud róla.

- Egyet kérdezek, csak mert úgysem tudom eldönteni, hogy mi történt. Miért kellett hozzányúlnia az arcához? Lehet, hogy valaki közel jön Önhöz, és az még akár fenyegető is lehet – bár egy ügyvéd kontra öt gój motoros közül nem tudom ki fenyegethet kit –, de tegyük fel, hogy Dániel Péter fenyegetően közel ment az Ön arcához. Miért kellett hozzáérni?

- Bolgár úr, nagyon egyszerű, nem tudom megállapítani, nem normális léptekkel jött, megvan vagy nyolcvan-kilencven kilós ember, mögöttem fal volt. Valahogy meg kellett állítanom. Még egyszer mondom, nem ütöttem. Feltartottam a kezem, és megállítottam. Ő szaladt, mondjuk azt, hogy ő ment neki.

- Ő szaladt az Ön kezébe. Jó, értem.

- Így is lehet mondani. De még egyszer mondom, ha ő volt, akkor ez provokáció. Ha mi fasiszták vagyunk, miért kell ezt a kontaktust keresni? Nem kellett volna odajönni közénk, senki nem bántotta volna. Hát azért kinézi belőlem, hogy szívem szerint – és ezt vállalom – megverném. De most már nem is tehetem meg, és nem is fogom megtenni.

- Látja, akkor lehet, hogy ez volt az értelme. Hogy ne is tegye meg.

- Száz percen keresztül egy étteremben el tudtam viselni, nem lett semmi baja, épségben távozott, úgy, hogy még a Facebook-oldalán is írta a hülyeségeit. De ez másik téma. Miért nem akkor vertem meg? Nem képzeli, hogy egy bírósági épületben, ahol ott álltak a rendőrök, megütöm? Nem. Játssza ezt a dolgot, hogy őt megverték, hogy politikai menekültként el tudjon menni, mert itt tombol a fasizmus.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Mi történt a bíróságon?
Dániel Péter, ügyvéd

Bolgár György: - Nem mi rendeztük így, hanem az élet, de Dániel Péter ügyvéd van a vonalban. Nem tudom, hallotta-e, hogy az előző telefonáló Mészáros Imre volt, aki Ön szerint megütötte Önt, szerinte viszont ez nem így volt, hanem csak eltolta az állkapcsát.

Dániel Péter: - Értem. Mészáros úr pofátlanul hazudik. Ez a következőképpen zajlott. Én megérkeztem ma délelőtt a Wittner-tárgyalásra, és ott a bíróság épületében a folyosón öt-hat gój motoros jelmezes figura állt. Ahogy mentem a tárgyalóterem felé, ezek az emberek gyakorlatilag azonnal megismertek, és elkezdtek mocskolódni, fenyegetni. Elhangzott, hogy mocskos zsidó, most megkapod a magadét te veszett vörös róka, meg valamit Hitlerről kezdett el magyarázni ez a Mészáros nevű fasiszta briganti, hogy Hitler mennyire jól tette a dolgait. És én ezen a ponton kikértem magamnak, amiket mond.

- A fasiszta briganti jelzőt meg ő kéri ki magának.

- Bolgár úr, aki engem a bíróság folyosóján veszett vörös rókának és mocskos zsidónak hív, az nekem egy fasiszta briganti. Szintén egy fasiszta briganti az, aki egy közösségi portálon, a facebook-lapján, vörös célkereszttel a fejemen rak ki minden nap rólam képet, és alatta útszéli, rasszista módon mocskolódik.

- Vannak egyébként Önnek tanúi? Mert neki van öt gój motoros társa, akik azt tanúsítják nyilván, amit ő mondott.

- Abszolút nem érdekel, hogy vannak-e tanúim, és az sem érdekel, ha a magyar bíróság tíz év börtönre ítél, amiért megütöttek ma. Ezen én már túl vagyok, de folytatom a történetet. Amikor szitkozódtak, felszólítottam őket, hogy hagyják abba ezt a fasiszta mocskolódást, és abban a pillanatban Mészáros Imre ököllel megütötte az arcom bal oldalát. Elég kemény ütés volt, megszédültem tőle, de akkor még csak azt éreztem, hogy nagyon fáj. Később kiderült, hogy egy tömött fogam kettétört. Ahogy összekoccant az állkapcsom, egy régebben gyökérkezelt fogamnak letört a fele. Mondjuk nem ez volt a legfőbb gondom, hanem hogy lezsidóztak, mocskolódtak és megütöttek.

- Mészáros Imre szerint Ön szaladt neki az ő kinyújtott kezének, mert annyira megközelítette arccal őt.

- Tehát én mentem nagyon közel, hogy megverjem ezt a hat darab motorost? Vagyis azért mentem oda, hogy verekedjek?

- Tulajdonképpen arra célzott, hogy Ön egy provokátor, és szinte kihívja maga ellen a sorsot és a gój motorosokat.

- És ők miért jöttek oda? Miért jöttek oda ezek mocskolódni?

- Ez egy jó kérdés.

- Én törvénytisztelő állampolgárként egy bírósági tárgyalásra mentem. A Mészáros Imre nevű fasiszta briganti már tegnap szervezte az oldalán, hogy jöjjenek el, és többen beírták, hogy majd meg is vernek. Tehát már tegnap készültek erre. Én ma délelőtt, mielőtt elindultam a bíróságra, felhívtam a rendőrséget, hogy félek, mert valószínűleg ezek odajönnek provokálni. Ki is jött a rendőrség, csak nem jöttek elég közel, és így ezeknek a fasiszta brigantiknak volt másfél percük, amikor így rám tudtak támadni.

- Miért nem kérte meg a rendőröket, hogy kísérjék be az épületbe, ha már egyszer ott voltak?

- Én bementem a bíróság épületébe, és nem gondoltam, hogy ott ez fog várni. Azért az ember nehezen szokja meg, hogy egy olyan helyen él, ahol megtámadhatnak egy főrabbit fényes nappal a nyílt utcán, ahol engem az Andrássy úton majdnem meglincselnek, vagy ahol a Zagyva nevű országgyűlési képviselő a bandájával rám támad a Hősök terén.

- Pedig már tudja, hogy ilyen ez az ország.

- Én még ehhez nem szoktam hozzá.

- Miért nem? Hiszen Önnel történnek meg ezek az esetek.

- Mert abban a tudatban voltam, hogy a Magyar Köztársaság bíróságának az épületében én biztonságban vagyok. Kiderült, hogy ez sajnos nem így van. Tehát ezek az emberek rasszista módon sértegetni, fenyegetni kezdtek, majd amikor én ezt valóban kikértem magamnak, és mondtam, hogy hagyják abba ezt a mocskolódást, egyből megütött ez a Mészáros Imre nevű figura. Erre nyilván több tanú van. Talán még a sajtó munkatársai is megörökítették ezt az ütést. Tényleg sokan voltak a bíróság folyosóján, egyértelmű volt, hogy megütöttek engem. Az ütés következtében pedig én valóban rosszul lettem, mert elég komoly szívgyógyszereket szedek több éve.

- Mészáros Imre azt mondta nekem, hogy az összes ott lévő ember, a bírónőtől kezdve a mentőorvosokig, meg rendőrökig, azt mondta – sőt, le is írta –, hogy Önnel az égvilágon semmi nem történt, talán csak rosszul lett, vagy még az sem.

- Ha ekkora butaságot írna a bíró, az a bírói pályája végét jelentené, hiszen ő bíróként nem is minősített.

- Lehet, hogy nem ő írta, az is lehet, hogy csak ilyen megjegyzéseket tett.

- Nem tehet egy bírónő arra megjegyzést, hogy miután engem támadás ér, én mennyire leszek rosszul. Bevallom, tényleg rosszul lettem. A mentőben kaptam gyógyszert, pihentem egy kicsit, ittam hideg vizet, aztán a Szent János Kórházba mentem be egy vizsgálatra, mert már a mentőben rájöttem, hogy lepattant a fogam is. Hiszen, amikor az embert megütik, nem vesz észre rögtön minden sérülést. Én akkor éreztem, hogy ráadásul még ez is történt. Gyakorlatilag egy ilyen horogütéssel, jobb ököllel ahogy megütött, az olyan erejű volt, hogy összekoccant az állkapcsom. Mivel nem is készültem erre, ez derült égből a villámcsapásként ért, és ez a tömött fogam ketté törött.

- Látlelet készült?

- Természetesen. A kórházban elkészült a látlelet, és be is jelentkeztem a fogorvosomhoz. Tehát meg is lesz a bizonyíték, amikor majd helyre fogja ezt hozni.

- Ön milyen következtetést von le ebből? Mészáros még azt is mondta, hogy Önök egyszer másfél órát tárgyaltak egy étteremben, és Ön azt mondta, hogy tulajdonképpen vagy pártot alakítana, vagy ha ez nem sikerül, el akarja magát üldöztetni innen Izraelbe.

- Nem mondtam semmi ilyesmit. Ez megint egy Mészáros-féle hazugság. Ez a történet annyi volt, hogy a Horthy-szobor ügye után, Mészáros Imre útszéli módon mocskolt és fenyegetőzött az interneten. Erre én felhívtam, hogy üljünk le, és beszéljük ezt meg. Normálisan le is ültük, megebédeltünk, és tisztességesen viselkedett. Én arra gondolok, hogy az ő tábora ezt zokon vette – láttam is a lapján, hogy többen beírták, hogy ezt hogy képzeled, hogy megebédelsz ezzel a hazaáruló cionista zsidóval –, ezért nyilván neki ma bizonyítania kellett, hogy ő azért egy kemény gój motoros, aki most revánsot vesz.

- Értem. Nincs arra mód a magyar jogrendszerben, hogy például az ilyen nyílt – bár interneten leírt – személyre szóló fenyegetéseket az ember a bíróság elé vigye?

- Én most fel fogom jelenteni Mészáros Imrét a tettestársaival együtt. Egyrészt nyilván ezért a könnyű testi sértésért, másrészt azért, mert véleményem szerint ez egy rasszista támadás volt, egy közösség tagja elleni erőszak. Tehát ezért is feljelentést fogok tenni.

- Ha rasszista indíték kimutatható, akkor az súlyosbító körülmény.

- Ő nevetséges módon lemocskoszsidózott, és utána megütött. Szerintem ez a kettő eléggé összefügg. A másik pedig az, hogy ő terrorcselekményért jelentett fel engem, úgyhogy hamis vádért is fel fogom jelenteni. Hiszen ő az okos gój motoros barátaival a Kerekiben álló Horthy-szobor vörösre festését terrorcselekménynek tartotta, és úgy is beszéltek rólam, hogy a terrorista zsidó, a veszett vörös róka, akit le kéne vadászni. Ezt számtalanszor elmondta, leírta Mészáros Imre, és ma is egyértelműen azért jött oda a bűntársaival, hogy provokáljon, támadjon és megfélemlítsen. Emellett azt gondolom, hogy ő még pluszban bizonyítani próbálta a saját csürhéje előtt, hogy ő mennyire kemény, igazi gój magyar legény, és ezért ragadtatta magát erre a fizikai támadásra.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >