Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. július 11.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. július 13. péntek, 02:50
- Megbeszéljük
Mi történt a bíróságon?
Mészáros Imre, a gój motoros egyesület elnöke
Mészáros Imre: - Mészáros Imre vagyok, a Gój Motoros Egyesület elnöke.
Bolgár György: - Akkor hallgatom a beszámolóját arról, amiről a hírek szólnak, hogy mi és hogyan történt.
- 9:45-kor nem hét meg nem nyolc szélsőjobboldali, hanem csak öt gój motoros volt bent, akik nem szélsőjobboldaliak, ezt már ezerszer megbeszéltük. Tudom, hogy erről mindenkinek más a véleménye, de nem kívánok ezzel foglalkozni.
- Akkor csak annyit kérdezek, hogy az az öt gój motoros miért volt ott a Wittner Mária-Dániel Péter rágalmazási per alkalmával a bíróságon?
- Ennek oka volt. Azért voltunk ott, mert 2006. október 23-án megint megtámadtak bennünket – biztos emlékszik rá –, és akkor sok közismert személy mellénk állt, többek között Wittner Mária is. De más oka is volt, hogy elmentünk, méghozzá a Kerekiben történt kulturális rongálás, ahová, megjegyzem, Dániel Péter hívott le bennünket provokatív módon, hogy ha nem merünk lemenni, akkor szégyelljük magunkat. Ennek ellenére ő két nappal hamarabb ment le. Zárójel bezárva. Egyébként pedig nyílt tárgyalás volt, mindenki oda megy, ahova akar.
- Persze, bárki odamehet, de úgy érzem, mintha szándékosan keresnék Dániel Pétert.
- Nem. Épp ez a vicc, hogy mindenhová viszünk kamerát és pont most nem vittünk. Én száz percet beszéltem vele a Margitkert étteremben, tehát ő egy fasisztával – idézőjelben – leült beszélgetni.
- Száz percet beszélt Dániel Péterrel?
- Bizony, május 17-én.
- Ki találta ezt ki?
- Ő, ő.
– És miről beszéltek? Abból az okból, jött létre ez a találkozó, hogy beszéljenek szemtől szemben egymással?
- Igen. Mint férfi a férfival. Mondta, hogy jöjjek egyedül, és beszéljük meg a dolgokat. Mondom, semmilyen akadálya. Annyira úriember volt, hogy 16-án éjfélkor hívott. Én másnap reggel felhívtam, mondtam, hogy semmi akadálya a találkozásnak, megbeszéltük az időpontot, délben találkoztunk a Margitkertbe, és kerek száz percet beszéltünk.
- De most gondolták, hogy elmennek erre a rágalmazási perre. Ezzel mégis nyomatékot adnak a bíróság előtt annak, hogy ott vannak.
- Nem ezzel a szándékkal mentünk el. Olaszliszkán is érintettek voltunk például. Minket azért érdekelt, mert beszélgetésünk során Dániel Péter olyanokat mondott, hogy neki küldetés tudata van – most őt idéztem –, és az a célja, hogy nagy politikai pártot alakítson, meg olyan dolgokat csináljon, hogy politikai menekültként el tudjon menni az országból. Én azt hittem, hogy Kanadába megy, de aztán közölte velem, hogy tévedek, Izraelbe fog menni. De ez az ő dilije, én ezzel nem is akarok foglalkozni. Maradjunk a bíróságnál.
- És annál az incidensnél, ami kétségtelenül megtörtént.
- De nem úgy történt meg, ahogy leírják.
- Gondoltam, hogy Ön azt fogja mondani, hogy nem úgy történt, várom az Ön verzióját.
- Persze. Tehát öten voltunk ott, az ügyvéddel beszélgettünk, a kamarai dolgáról, hogy hogy történt, és akkor mondtam neki, hogy szerintünk sem normális ez az ember. Veszett vörös rókának nevezem én, olyan mint egy 21. századi Hitler.
- Azt mondja, hogy az ügyvéddel beszélt. Milyen ügyvéddel? Dániel Péterrel vagy Wittner Mária ügyvédjével?
- Wittner Mária ügyvédjével. Egy fal mellett álltunk, és ez azért fontos, mert direkt olyan helyszínt választottam – mondtam is az ügyvédnek, hogy álljunk oda –, hogy nehogy az legyen, hogy a gój motorosok bárkinek a mozgását korlátozzák vagy keresztül kell rajtunk menni.
- Azt jól tették.
- Pontosan. Ismerem már Önöket.
- Minket?!
- Igen.
- Hogy érti, hogy minket?! Ha dolgunk van a bíróságon és át akarunk menni, akkor talán tényleg nem kéne akadályozni, se minket, se mást.
- Így van. Én is ennek vagyok a híve. De kínosan ügyeltünk még erre is, hogy még véletlenül se, még a legrosszabb indulattal se lehessen azt mondani, hogy rajtunk keresztül kellene menni. Megjegyzem, ott többen is álltak jobbra-balra, és amit Dániel Péter a Klubrádióban mondott, hogy akadályoztuk a bejövetelét, ez nem igaz. Neki jobbra kellett volna menni, mi meg balra álltunk.
- Na tehát jött Dániel Péter. És?
- Megérkezett Dániel Péter, és nem hallotta ezt a beszélgetést, tehát nem volt mire reagálnia, mert mi öt-hat méterre álltunk tőle, amikor ő képbe került. És erőteljes léptekkel beindult és folyamatosan fasisztázott. Nem akarom sorolni, mert úgyis kisípolnák, élő adás, szóval nem akarom sorolni, hogy miket mondott nekünk.
- Magyarán Dániel Péter volt az, aki verbálisan inzultálta Önöket?
- Így van.
- Hogy maguk fasiszták ott állnak.
- Igen. A rendőr mondta is, hogy jelentsem fel. Én meg mondtam, hogy már kétszeres feljelentés van ellene, ez egy piszlicsáré ügy, én ezzel nem kívánok foglalkozni, ezért nem fogom feljelenteni. Na mindegy. És amikor egészen közeljött, akkor – nem tudom, rádión keresztül mennyire tudjuk érzékeltetni – kinyújtottam a kezemet, nyitott tenyérrel, és az állát megtámasztottam, és mondtam, hogy minek jössz ide. Balhézni. Ennyi volt. Abban a pillanatban a bírósági teremőr lezárta Pétert, a támadót, és betette a portásfülkébe. Majd két perc múlva szóltak, hogy rosszul van Dániel Péter, és mentőt hívnak. De ebben a pillanatban megérkezett húsz rendőr – mondjuk megjegyzem, láttuk, hogy kint álltak, tehát már csak ezért sem balhéztunk volna, meg amúgy sem szoktunk. Felvették a jegyzőkönyveket, meghallgattak mindenkit, a gój motorosokat is, az ügyvédet, a jelenlevőket, akiknek semmi közük a gój motorosokhoz, és egybehangzóan elmondta mindenki, hogy Dániel Péter volt a támadó, és a gój motorosok meg sem szólaltak.
- Tehát még csak zsidózni sem zsidóztak.
- Semmi. De még egyszer mondom, tudom, hogy nem fog hinni nekem, de akik ott voltak, tudják tanúsítani.
- Nem az én dolgom, hogy higgyek Önnek. Majd a bíróságon vagy a rendőrségen biztos ki fogják hallgatni Önöket. De ha a nyitott tenyérrel finoman eltolta az arcát, akkor mitől tört le a foga?
- Ezt akarom elmondani. Ez az eset 9:50 körül történt, húsz perc múlva megérkezett a mentő, negyedóráig vizsgálták, majd negyedóra múlva hívott egy taxit Dániel Péter úr, és eltávozott a helyszínről. Akkor én odamentem a mentőorvoshoz, aggódva Dániel Péter állapota miatt.
- Képzelem mennyire aggódott.
- Persze, ironikusan mondtam, Önök is szokták használni, hogy csak ironikus megjegyzés volt. Tehát megkérdeztem, hogy mi újság van az emberrel. És akkor mondta, hogy színészkedik. Így mondta szó szerint. Színészkedett a jóember. De miért vizsgálták negyed óráig? Azt mondta, hogy azért megvizsgálták tüzetesen, vércukor, vérnyomás minden, nehogy az legyen, hogy ők is fasiszták. Majd végül adtak neki egy nyugtatót. És még egyszer mondom, eltávozott. De most jön a lényeg. Mindegy, hogy kinek hisz az ember, ha a mentőorvos jegyzőkönyvet csinált. Bement a hadnagy úr, a rendőrség vezetője a bírónőhöz, és nyoma volt, jegyzőkönyv volt arról, Dániel Péteren nincs külsérelmi nyom és nincs semmilyen pszichés problémája sem. Akár folytatódhatott is volna tárgyalás, de a bírónő úgy döntött, hogy elnapolja. Majd Dániel Péter eltávozott a taxival, és érdekes módon már rögtön hívta is Önöket, az ATV-t meg különböző baloldali csatornákat, hogy letört a foga.
- Érdekes vagy nem érdekes, ő ezt mondja, és majd az igazságszolgáltatás kideríti, hogy valójában mi történt. Ezek szerint voltak ott tanúk, Ön is elmondta a magáét itt, de ez itt most másodlagos, az a lényeg, hogy mit mondanak majd a rendőrségen.
- Így van. De Bolgár út, még egyszer mondom, a rendőrség részéről a parancsnok, a hadnagy, a mentőorvos, aki kijött, és a bírónő is írásba foglalta, hogy semmi baja nincs. Ugye azt belátja, hogy én nem tudom felülbírálni a rendőrséget a mentőt meg a bírónőt? Erről onnan tudok, hogy felhívott engem Wittner Mária ügyvédje.
- Értem. Nézze, ha ez van, ha írásba foglalták, akkor ez így egyszerűen véget ér.
- A másik nagyon egyszerű kérdés. Ha valaki megsérül, biciklivel elesik nem komoly sérüléssel, csak valami kis sérülése van, mondjuk kicsit vérzik a szemöldöke vagy bármi, akkor a mentő otthagyja? Nem, a mentő elviszi, vagy saját felelősségére eltávozhat.
- Igen.
- Na most kérdezem, ha letört a foga, hogy lehet, hogy félórán keresztül senkinek nem tűnt fel? És Dániel Péterről elhisszük, hogy nem panaszkodott volna, hogy az a csúnya, mocskos fasiszta kiverte a fogamat? Hát nem. De a rendőrség sem tud róla.
- Egyet kérdezek, csak mert úgysem tudom eldönteni, hogy mi történt. Miért kellett hozzányúlnia az arcához? Lehet, hogy valaki közel jön Önhöz, és az még akár fenyegető is lehet – bár egy ügyvéd kontra öt gój motoros közül nem tudom ki fenyegethet kit –, de tegyük fel, hogy Dániel Péter fenyegetően közel ment az Ön arcához. Miért kellett hozzáérni?
- Bolgár úr, nagyon egyszerű, nem tudom megállapítani, nem normális léptekkel jött, megvan vagy nyolcvan-kilencven kilós ember, mögöttem fal volt. Valahogy meg kellett állítanom. Még egyszer mondom, nem ütöttem. Feltartottam a kezem, és megállítottam. Ő szaladt, mondjuk azt, hogy ő ment neki.
- Ő szaladt az Ön kezébe. Jó, értem.
- Így is lehet mondani. De még egyszer mondom, ha ő volt, akkor ez provokáció. Ha mi fasiszták vagyunk, miért kell ezt a kontaktust keresni? Nem kellett volna odajönni közénk, senki nem bántotta volna. Hát azért kinézi belőlem, hogy szívem szerint – és ezt vállalom – megverném. De most már nem is tehetem meg, és nem is fogom megtenni.
- Látja, akkor lehet, hogy ez volt az értelme. Hogy ne is tegye meg.
- Száz percen keresztül egy étteremben el tudtam viselni, nem lett semmi baja, épségben távozott, úgy, hogy még a Facebook-oldalán is írta a hülyeségeit. De ez másik téma. Miért nem akkor vertem meg? Nem képzeli, hogy egy bírósági épületben, ahol ott álltak a rendőrök, megütöm? Nem. Játssza ezt a dolgot, hogy őt megverték, hogy politikai menekültként el tudjon menni, mert itt tombol a fasizmus.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
