Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. július 10.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. július 12. csütörtök, 03:13
- Megbeszéljük
A tranzakciós adó nulla
Róna Péter közgazdász, jogász, az oxfordi egyetem tanára
Bolgár György: - A témánk nem először, nem másodszor és szerintem nem is utoljára a kormány gazdasági és pénzügyi politikája, amelynek legutóbbi gyümölcse ez a bizonyos tranzakciós illeték és mindennek összefüggése, például az IMF-hiteltárgyalásokkal. Kezdjük talán a legkonkrétabbnál, amiről már egészen határozott véleményt lehet mondani. A tranzakciós illeték bevezetése mennyire értelmes dolog, mennyi vágyálom szerepel itt az egészben, hány százmilliárd forintos bevételre számít belőle a költségvetés és vannak-e benne törvénysértő elemek?
Róna Péter: - Ez a munkavédelmi intézkedéscsomag két részből áll. Az egyik azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyek a munkahelyek védelmét célozzák meg, a másik része pedig az ehhez szükséges fedezetet hivatott biztosítani. Most ne merüljünk el az első témakörbe, bár megjegyzem, hogy ez folytatása annak a teljesen elhibázott gazdaságpolitikának, amit Magyarország most már huszonkét éve követ. Magyarország fordítva ül a lovon, miszerint a versenyképesség záloga az, hogy minél olcsóbbá tegyük a magyar munkaerőt, ahelyett, hogy az lenne, hogy minél hatékonyabbá tegyük. Ennek következtében kivonult a képből a képzés, az oktatás, az egészségügy, a társadalombiztosítási rendszer és az elmúlt huszonkét évben a magyar munkaerő minősége, hatékonysága csak romlott. Aztán az elmúlt két évben ez tragikus formát öltött, és most egy nagyon-nagyon súlyos helyzetbe kerültünk. Ahelyett, hogy a magyar munkaerő hatékonyságot növelnénk, az évek folyamán – kiváltképp az utolsó két évben – csak leromboljuk, hogy olcsóbbá tegyük.
- Igen. Egyszer csak kitalálták, hogy na, akkor lendítsünk a gazdaságon, védjük meg a munkahelyeket, háromszáz milliárd forintot engedjünk el különböző adókban, viszont ahhoz kellene háromszáz milliárd, ami nincs. Erre találták ki ezt a tranzakciós illetéket.
- Így van. És ez a háromszáz milliárd, amit kitaláltak, nulla. Tehát a tranzakciós adóból az égvilágon semmi nem fog megvalósulni, nullán áll a kormány.
- Miért mondja ezt, hiszen az átlagemberek vagy a vállalatok, illetve az ő nevükben a pénzintézetek, a bankok kénytelenek lesznek fizetni a különböző befizetések, átutalások után, ebből a bankok nyilvánvalóan be fognak fizetni sok pénzt. A másik kérdés, hogy a remélt pénz jelentős része – legalább kétszáz milliárd – a Nemzeti Banktól, illetve az Államkincstártól jönne, ez valóban mintha az állam egyik zsebéből menne a másikba.
- Itt arról van szó, hogy a háromszáz milliárd három tételből áll össze. Az első tétel a pénzforgalmi adó kiterjesztése a Magyar Nemzeti Bankra. Ez törvényellenes, teljes mértékben ütközik az Európai Unióval vállalt kötelezettségeinkkel, és ami a legrosszabb, hogy ütközik a múlt héten elfogadott Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénnyel is. Tehát ennek az adónak az a jellege, hogy a Magyar Nemzeti Bank kénytelen betartani a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, ebben az esetben viszont semmiféle formában nem tud tudomást venni erről az adóról.
- Akkor majd később rákérdezek arra, hogy ez mennyiben befolyásolhatja az IMF-hiteltárgyalásokat, de menjünk tovább akkor a kincstárra.
- Igen. A második a kincstár megadóztatása. Ez egy teljesen különleges elképzelés. Adót általában jövedelemforrásokra szoktak kivetni, a kincstárnak nincs jövedelemforrása, az Államkincstár a már beszedett adót továbbítja ilyen-olyan célokra. Ennek az a lényege, hogy a kincstár kifizeti, amit ki kell fizetnie, mondjuk az önkormányzatoknak vagy az iskoláknak és akkor ezt a kifizetett pénzt, ami különben járna az önkormányzatoknak és az iskoláknak, lecsökkentjük a rá kivetett pénzforgalmi adóval. Tehát a végeredmény az, hogy az önkormányzatok kevesebb pénzhez jutnak, mint amennyihez – egyébként a törvényben megalkotott összeghez mérten – joguk lenne.
- Tudniillik ha nem így lenne, akkor az állami költségvetésből kellene kipótolni azt az összeget, amennyivel az Államkincstárt megrövidítette maga az állam, hiszen az a pénz nem veszhet el. Hacsak nem arról van szó, hogy különböző állami, önkormányzati és egyéb célokra fordított összeget, amit az Államkincstár közvetít vagy technikailag küld tovább, azoktól vesszük el, akiknek a pénz járt. Ez a legkézenfekvőbb. De mintha erre még nem is jöttek volna rá mások. Mintha nem is kezdtek volna el tiltakozni, hogy ebből az lesz a végén, hogy tőlem vesztek el még további száz-százhúsz milliárdot.
- Így van. A költségvetésben vannak bizonyos tartalékok, és a harmadik tétel pedig abból áll, hogy kölcsönveszi ezeket a tartalékokat.
- Amelyeknek az volna a feladata, éppen azért tartalék, hogy ha valami közbejön, akkor használják fel. Nem előre egy félévvel költjük el, a költségvetés életbe lépése előtt. Hát mi ez?
- A helyes költségvetési eljárás az, hogy bizonyos költségvetési tételek mellett a tételekhez fűződnek úgynevezett kockázati tényezők. Ezeket a kockázati tényezőket a költségvetés megalkotója felméri, és annak megfelelően tartalékol, mivel kockázatokra is kell számítania. Na most ezt a pénzt kölcsönveszi, de úgy tűnik, hogy a költségvetés megalkotói arról nem hallottak, hogy a kölcsönvett pénzt vissza kell fizetni.
- Lehet, hogy a költségvetés elkészítői hallottak róla, csak a miniszterelnök nem akar hallani róla.
- Lehet. De a kölcsönt vissza kell fizetni, és akkor ott vagyunk, ahol a part szakad, azaz miből fogja az állam ezt a kölcsönvett tartalékot visszafizetni.
- Magyarán azt mondja, hogy ennek a háromszáz milliárdos gazdaságélénkítőnek és munkahelyvédelminek szánt programnak nincs fedezete. Hiába van háromszáz milliárd, ez nem praktikus.
- Nulla a fedezete. Ez egy hámozott luftballon.
- Térjünk vissza az első elemére, a Nemzeti Bankra kirótt illeték ügyére, amiről Ön azt mondja, hogy törvényellenes. Sokan azt is mondják, hogy alkotmányellenes, európai uniós jogba is ütközik. Féléven keresztül mondta az Európai Unió, az IMF és az Európai Központi Bank azt, hogy a Jegybank függetlenségét ne tessék sérteni, végül beadtuk a derekunkat, és olyan törvénymódosítást fogadott el a Parlament, hogy akkor igyekszik nem sérteni. Majd a következő napokban azt mondja, hogy kaptok a nyakatokba egy ekkora illetéket. Mit fog szólni ehhez a tárgyalópartnerünk Brüsszelből és Washingtonból?
- Azonnal követelni fogja a törvény visszavonását. Ez a törvény holtan született. Semmi remény nincs arra, hogy a Nemzeti Bankot illető részei megmaradjanak. Én, mint a Nemzeti Bank Felügyelő Bizottságának tagja, a Bizottság elé terjesztettem tegnap reggel egy állásfoglalási javaslatot, amiben ezt kifejtem. Az állásfoglalás a Felügyelő Bizottság részéről az lenne, hogy a megszavazott törvény kedvezőtlenül hat a Nemzeti Bank gazdálkodására. Ugyanis itt van egy másik tétel, a Nemzeti Banknak ezt az adót ki kell fizetnie az államkasszába. Miből?
- Hitelt fog felvenni a Nemzeti Bank vagy mit csinál?
- Vagy lemegy a pincébe és pénzt nyomtat.
- Mind a kettő nehéz.
- Mind a kettő törvényellenes. A Nemzeti Bank működési költsége mintegy tizenegy milliárd forint évente. A kivetett adó a kormány szerint százhúsz milliárdra rúgna. Tehát a működési költségeinek a több mint tízszerese. Miből állítja elő ezt az összeget a Magyar Nemzeti Bank?
- Tőlem ne kérdezze, én nem fogom tudni megmondani. De ahogy értem a kijelentését, Ön sem tudja megmondani, vagyis a lényeg az, hogy ha ilyen helyzet elé kerül a Nemzeti Bank, akkor ezt nem lehet törvényesen megoldani.
- Így van.
- No de ha ez így van, feltételezem, hogy ezt már csak azért is tudja a kormányzat, mert Ön is mondja, Simor András a Nemzeti Bank elnöke is figyelmeztette a kormányt, hogy ez törvénytelen. És nyilván a kormányzaton belül is akadtak olyanok, akik csendben ugyan, de megmondták a magukét. Aztán végre megjön az IMF 17-én, le fogunk ülni tárgyalni, és ha azt mondják nekünk, hogy ez tarthatatlan, akkor mi széttárjuk a karunkat, és azt mondjuk, hogy mi mindent megtettünk, minden feltételt előbb-utóbb teljesítettünk az ésszerűség határain belül, de azt nem hagyjuk, hogy a szuverenitásunkat korlátozzák, már megint beleavatkozzanak abba, hogyan akarjuk felemelni a magyar gazdaságot, így nem fogunk tudni megegyezni a hitelről. Nem lehet, hogy erre megy ki a játék?
- Könnyen lehet. Az egymillió munkahely-ígéret egyáltalán nem látszik bejönni, az idei első negyedévben a versenyszférában huszonhétezer munkahely szűnt meg. Tehát annyival csökkent a munkahelyek száma.
- Viszont a közfoglalkoztatottaké nőtt.
- Jó, viszont az nem fenntartható.
- Az nem igazán értékteremtő munka, ugye?
- Nem igazán értékteremtő tevékenység. Nem fog bejönni ez az ígéret, és feltételezhető, hogy a kudarc miatt a kormány ezzel a művelettel a határokon túli hatóságokat és intézményeket kívánja felelőssé tenni.
- Tehát lehet, hogy ez egy ügyesen átgondolt politikai húzás, aminek ugyan a gazdasági eredménye nulla, hiszen megint csak abszurd vagy unortodox, vagy az országot gazdasági válságból kiemelni nem képes politikai folytatása volna, viszont a bűnbakot meg lehet találni az Európai Unióban és az IMF-ben?
- Ezen kívül erre az intézkedésre nincs magyarázat. Ez egy teljes nonszensz. Ráadásul hozzáteszem, hogy megint megsértette a kormány a magyar törvényt is, ugyanis a Nemzeti Bankot érintő törvényt csak úgy lehet meghozni, hogy előbb a kormány konzultál a Nemzeti Bankkal. Ez a konzultáció nem történt meg.
- Ezen már a legkevésbé sem csodálkozunk. Hányadik konzultáció, ami nem történik meg…
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
