Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. február 11.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2010. január 28. csütörtök, 07:44

Bolgár Gy. - Megbeszéljük

Bolgár György: - Két dologgal kapcsolatban szeretném hallani az álláspontját, véleményét, információját. Az egyik egy konkrétum, lehet hogy ezzel gyorsabban is végzünk, a másik általánosabb kép. Ez a konkrétum ama bizonyos hangácsi gyilkosság, amikor rátámadtak egy cigány családra, verekedés tört ki, két embert megöltek, a támadók között voltak nem cigányok és cigányok egyaránt. A borzasztó, halálos végű verekedésről Iványi Gábor lelkész számolt be kollégám, Orosz József műsorában. Azt fejtette ki csodálkozva, hogy az egyik áldozat felesége is bent van a börtönben, mert találtak nála valami csövet vagy nem tudom milyen fegyvernek minősíthető tárgyat, amellyel megpróbálta a férjét védelmezni, és most ugyanúgy ül, mint a gyilkossággal gyanúsíthatók. Tud valamilyen újabb fejleményről, vagy többet tud már a rendőrség arról, pontosan mi történt?

Bence József: - Nagyon kockázatos és felelősségteljes dolog egy ilyen ügyben nyilatkozni. Nyilván véleményeket el lehet mondani, de a tények ismerete nélkül aztán félrevihetjük az egész ügyet. Január 30-án a kora hajnali órákban, fél egy körüli időszakban történt a bűncselekmény. Az előző éjszaka a szőlőhegyen mulatozó vagy szórakozó csoport néhány tagja haladt el a később áldozattá vált roma személyek háza előtt. Hát, ahogy a szőlőhegyen lenni szokott, nyilván fogyasztottak alkoholt, talán nem is keveset. Hangoskodtak, vitatkoztak, majd amikor visszafelé jöttek, mivel egy gépkocsit szerettek volna igénybe venni, amelynek a kerekét felfújtatják, akkor már a később áldozattá vált két személy és az egyik személy felesége látta őket felfegyverkezve. Rájuk is támadtak.

- Tehát az áldozatok támadtak ezekre.

- Igen. Ezt már megállapított tény. Ezt az első helyszíni szemle során már kiderítette a rendőrség. Volt sérülés is, fejsérülés, majd amikor az így megtámadott személyek visszafutottak a többiekhez, akkor botokat ragadtak, és kezdődött a két csoport között a verekedés oda-vissza alapon. Ez a szerencsétlen két ember a fejére mért ütésektől ott a helyszínen meghalt. A támadók, akik felfegyverkezve támadták meg a másik csoportot, amely szintén fegyverkezve támadt a szőlőhegyen mulatozó csoport néhány tagjára, ő ellenük több ember ellen elkövetett emberölés a gyanú. A másik csoport, ahol sajnos már csak az egyik elhunyt felesége maradt, ott pedig felfegyverkezve elkövetett garázdaság.

- Tehát nem ugyanaz a minősítés.

- Nem ugyanaz a minősítés. Öt ember több ember ellen elkövetett emberölés gyanúja miatt van jelenleg előzetes letartóztatásban. Egy személy pedig, a háromfős csoport életben maradt tagja, felfegyverkezve, csoportosan elkövetett garázdaság miatt. A testi sértést nem az illető hölgy követte el. A garázda magatartásban ő is részt vett, hiszen felfegyverkezve támadtak erre az akkor még fegyvertelen csoportra. A tényekhez ennyi tartozik, pillanatnyilag ez az ügy megy a maga útján. Előzetes letartóztatásban van összesen tehát öt plusz egy fő. Én azt hiszem, hogy a bizonyítékok rendelkezésre állnak. Egyébként hadd mondjam el, hogy ezen a településen évekre visszamenőleg, én 2005-ig megnézettem, nyolc, tíz, tizenöt ismertté vált, elsősorban kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekményen kívül semmilyen egyéb súlyosabb bűncselekmény nem történt. Az elhalálozott két személy, illetve az a család nem sokkal korábban költözött be egy közeli városból. Tulajdonképpen ez egy folyamatos vita és folyamatos feszültség pont volt a korábban ott lakó romák és nem romák, illetve ő közöttük.

- Mindenesetre ez most messzire vezetne, nyilván nem is a rendőrség dolga, de ilyen esetekben kellene talán oda olyan szakembereket, szociális munkásokat nem tudom én pszichológusokat küldeni, tudom, hogy ezt nagyon nehéz összehangolni, pénzbe is kerül, hogy megnyugtassák egy település lakóit, hiszen egy ilyen esemény felzaklatja őket, és esetleg újabb bosszúk forrása is lehet. De hát nem tudom egyáltalán a rendőrség tehet-e ilyesmire javaslatot.

- Hát a rendőrség a maga erejéből megtette, amit tehetett. Napokon keresztül a rendet nyugalmat próbáltuk ott nagy erőkkel biztosítani. Úgy látjuk, nincs visszavágási vágy. Nyugalom van a településen. Egyébként a polgármesternek javasoltuk, hogy a településőri mozgalom lehetőségével élve kérjen a kormányzati forrásból településőrre munkabért, illetve hát a polgárőrség létrehozását is javasoltuk. Ami adott esetben akár megnyugtatólag hatna a településre. De még egyszer mondom, kriminalitási szempontból ez a település egy nyugodt kis település, zárt település, Edelény mellett, Boldváról megközelíthető, teljesen zárt település, nincs vele rendőrségi szempontból és nem volt az elmúlt években probléma. És még valamit hadd tegyek hozzá. Mert az első percben gyorsan felkapták, hogy ez egy etnikai jellegű bűncselekmény. Nem. Ennek semmiféle etnikai jellege nem volt, hiszen az elkövetők között éppúgy vannak romák, mint ahogy az áldozatok is romák.

- És az indíték sem az volt, hogy támadjuk meg ezeket a cigányokat. Akkor ez után a felütés után kicsit furcsán fog hatni, de a múlt heti HVG-ben jelent meg egy érdekes cikk arról, hogy a múlt évi nagy feltűnést és idegességet keltő sorozatgyilkosságok, a halálra késelt Marian Cozma, aztán ez a macsetés gyilkos, szóval volt néhány olyan gyilkosság Magyarországon, amilyen korábban talán sosem, ennek ellenére a most nyilvánosságra hozott bűnügyi statisztika szerint emberemlékezet óta nem volt ilyen kevés gyilkosság Magyarországon, mit tavaly. Ez valóban így igaz?

- Hát miért ne lenne igaz. Ez nem a rendőrség saját statisztikája. Ez a rendőrség és az ügyészség egységes nyomozati statisztikája, befejezett ügyekről. Az elmúlt évben 302 emberölés, illetve emberölési kísérlet nyomozását fejezte be a rendőrség. Az azt megelőző évben 322-t. De ha 1999-ben, mondjuk tíz évre visszamenőleg nézem, akkor négyszázötvenegy ilyen bűncselekmény volt.

- És a Kádár korszakban még több.

- Nem, azt azért nem mondanám. Nem volt több, de most nem tudok pontos számot mondani. Százhúsz emberölés volt évente és körülbelül ugyanennyi emberölési kísérlet. De én azt mondom, hogy ez egy hiteles szám. Ami rossz hír, arról az emberek sok sok helyen és módon kapnak információt. Nyilvánvaló, hogy az jobban foglalkoztatja az embereket, mint adott esetben egy pozitív hír. Én azért azt szeretném mondani roma ügyben, hogy a magyar rendőrségnek az elmúlt évtizedekben a legnehezebb munkája az a talán legsúlyosabb bűncselekménysorozat volt, amelyben egy sorozatgyilkost kellett elfogni. Ez a rendőrségnek mindig a legnehezebb feladat, hiszen ő egyedül vagy nagyon kis csoportban rejtve, konspirálva követi el a cselekményeit, és készül a következőre. Az igazi nagy teher mindig az egy ilyen ügyben, hogy ha egy helyszínt végigviszünk, utána mindig attól kell tartani, hogy mikor következik be a sorozat következő gyilkossága. Én azt hiszem hogy ezt a rendőrség jól megoldotta, a gyanúsítottak előzetes letartóztatásban vannak. Sokkal több elismerést és dicséretet kézfogást kaptunk egyébként külföldi kollégáktól, mint itthonról. De hát ez a dolgunk, tesszük. A Cozma ügyben, azt hiszem, tizenhat órán belül sikerült az osztrák kollégákkal közösen elfogni az elkövetőket. Jelenleg az iratismertetésre készülünk. 13 ezer oldalnyi anyagról van szó, 27 gyanúsított van az ügyben. Mindegyik más-más témában érdekelt, tehát a 13 ezer oldalt úgy kell elképzelni, hogy csak azt a részét fogjuk nyilván bemutatni az egyes gyanúsítottaknak, illetve védőiknek, amelyik rájuk vonatkozik. Hiszen egyébként esetleg védekezési lehetőséget adnánk a kezükbe. De el fog kezdődni a napokban az iratismertetés, és remélhetőleg egy két héten belül ezt az ügyet be tudjuk fejezni vádemelési javaslattal. A Veszprém megyei Főügyészség fog vádat emelni. A salgótarjáni eset vagy a gyáli kislány esete felborzolta a kedélyeket nyilván, ami teljesen jogos, hogy egy ilyen eset pillanatok alatt országosan hírt kap, és adott esetben sokan akár rettegésben is élhetnek, hogy merjék elengedni a tizenhat éves kislányukat. Sajnos mindegyik esetről azt kell mondanom, hogy hónapok óta húzódó konfliktus volt az elkövető és az áldozat között, ami nem kapott kellő kezelést, nem kapott napvilágot, nem jutottak ezek az információk a hatóságok tudomására. Nyilván a gyilkosságok bekövetkezésekor ismeretlenek voltak az elkövetők a rendőrség előtt, mégis nagy érdem, hogy órákon belül jó nyomon haladva elfogta az elkövetőket. Ez mindenképpen megnyugtató volt, főleg ha arra gondolok, hogy karácsony előtt nem sokkal történtek ezek a nagyon brutális, leszámolásszerű emberölések.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az OECD idei országjelentéséről
Interjú Molnár Margittal, az OECD elemzőjével

Bolgár György: - Ebben az országjelentésben, amelyet ez az OECD, a legfejlettebb országokat tömörítő nemzetközi gazdasági szervezet készített, ha jól foglalom össze az olvasottakat, az áll, hogy további nagyon szigorú állami költségvetési politikát és további fontos alapvető reformokat várnak el a kormánytól, illetve ajánlanak neki, akárki kerül is kormányra a választások után. Ez a lényege valóban a jelentésnek?

Molnár Margit: - Végül is a jelentés jóval nagyobb területre terjed ki, mint amit Ön mondott, de ez az egyik legfontosabb mondanivalója. Valójában szükség van arra, hogy a megszorításokat tartsuk fenn, viszont még ennél is sokkal fontosabb az, hogy strukturális reformokat hajtsunk végre.

- Ezért mondtam, hogy ez a két dolog tűnt fel nekem: egyrészt továbbra is szigorú állami költségvetési kiadási politikát, másrészt kemény reformokat sürget és ajánl. És ezt a reformot nem is csak gazdasági, hanem szociális, oktatási kérdésekre is értette.

- Valóban így van. Az idei ország tanulmányban főleg fiskális politikával, pénzügyi stabilitással és oktatásüggyel foglalkoztunk kiemelt témaként.

- Ezekből Ön mit tart a legfontosabbnak? Azt-e, amit néhány híradás elsősorban vesz figyelembe, hogy Önök egy kicsit borúlátóbban látják a gazdaság várható idei teljesítményét, vagy az a fontosabb, hogy milyen politikát javasolnának. Egy rengeteg tapasztalatot, tudást felhalmozó nemzetközi szervezet szemszögéből.

- Az országtanulmánnyal kapcsolatban az a fontosabb, hogy milyen strukturális reformokat javasolunk. Ugyanis ez nemzetközi tapasztalat alapján és a magyar helyzetet vizsgálva formálódott. Tehát először is a legfontosabb mondanivalója az országtanulmánynak azok a fejezetek, amelyek a különböző területeken javasolnak reformokat.

- Akkor hadd halljunk ezekből néhányat, emeljen ki nekünk legyen kedves egy párat közülük.

- Az első részletesebb fejezet a fiskális reformokról szól. Itt külön kiemelném azt, hogy a magyar közszolgáltatásban vagy állami szolgáltatásban meglehetősen nagy hatékonyságjavításra van szükség. Egy nagyon érdekes vizsgálat is megjelent, amit házon belül végzetünk el, nemzetközi összehasonlításban, a magyar állami szolgáltatások hatékonyságáról. Ez megmutatja, hogy míg az eredmény nem kimondottan magas szintű, ezt az eredményt kimondottan magas kiadás árán sikerült csak elérni. Tehát mind a kiadási oldalon van lehetőség arra, hogy csökkentést hajtsunk végre, mind pedig az eredmény oldalon van lehetőség arra, hogy javítsunk.

- Tehát a közigazgatásban, közszolgáltatásokban gyakorlatilag kevesebb emberrel magasabb színvonalú munkát kellene végezni. Ez szépen hangzik, de az egymás után következő kormányok mind-mind megcélozták ezt. Valamennyire sikerült is az elmúlt években a közszférában dolgozók létszámát csökkenteni, de a munka nem biztos hogy jobbá vált.

- Valószínűleg az is az egyik legnagyobb gond, hogy a csökkentést nem ugyanolyan arányban kell végrehajtani minden szervezetben. Ugyanis ez néha akár még munkaerőhiányhoz is vezethet, és emiatt a termelékenység csökkenéséhez. Hanem inkább azon kellene végigmenni, hogy melyek azok a területek, vagy melyek azok az intézmények, amikre nincs különösebben szükség.

- Ha ezt olyan könnyű volna meghatározni! Persze könnyű volna rámutatni, hogy erre meg arra nincsen szükség, és akkor persze felugranának azok, akik ott dolgoznak, hogy de még mennyire szükség van a mi munkánkra. Ismerjük ezt, mindenki a saját munkáját tartja a legfontosabbnak. Nincs könnyű helyzetben ilyenkor a döntéshozó. De mennyire van esélye egy ilyen közszférabeli ésszerűsítésnek, racionalizálásnak, spórolásnak és mondjuk áramvonalasításnak olyan körülmények között, amikor a munkanélküliség most már másfél év óta, de Magyarországon régebb óta növekszik, ezért aztán ha a közszférából elbocsátanának további tízezreket, akkor az éppen a munkanélküliség amúgy is rossz mutatóit rontaná tovább.

- Most elsősorban nem arra kellene összpontosítani, hogy elbocsássanak embereket, hanem inkább arra, hogy a megüresedő helyeket ne töltsék be, illetve összevonásokkal is lehetne hatékonyság emelést elérni. Ezenkívül nem az az egyetlen módja a hatékonyság emelésének, hogy kevesebb emberrel dolgozzanak. Egyéb más módszerei is vannak, például a közbeszerzés területén meglehetősen nagy összegek vesznek kárba.

- Van az OECD-nek konkrét ajánlata arról, hogyan lehetne ésszerűbb, jobb, versenyképesebb közbeszerzéseket lebonyolítani? Hiszen tudjuk, hogy ezeket természetesen körüllengi a korrupció árnya, egyiket másikat nem is csak az árnya, és nem biztos hogy mindig érvényesül a verseny. Számos, bíróság előtt is bebizonyosodott példa volt arra, hogy a szereplők, a versenyzők kiegyeznek egymással, és megpróbálják az árakat magasan tartani. Tehát van Önöknek, a tapasztalataik alapján, olyan elképzelésük, hogy mit kellene, lehetne itt csinálni?

- A közbeszerzésnek mi főleg a közgazdasági oldalával foglalkozunk, tehát nem a jogi oldalával ebben a tanulmányban. De általánosan véve, ami több helyen is előjön a tanulmányban: mielőtt egy jogszabályt megalkotnak, arra is kellene figyelni, hogy mik lesznek annak a következményei. És a lehetséges kiskapukat, a lehetséges visszaéléseket előre kiszűrni. Miután már elfogadtak valamit, utána elég nehéz változtatni.

- Önök is azt ajánlják, amit az összes nemzetközi szervezet meg az Európai Unió, meg a külföldi befektetők egyöntetűen, hogy nehogy megpróbálják növelni a költségvetés hiányát. Szigorúan kordában kell tartani a közkiadásokat. Gondolják, hogy így is sikerülhet a gazdasági növekedést előmozdítani? Hiszen például az ellenzéki Fidesznek az a visszatérő érve, hogy azért olyan mély a gazdasági visszaesés, mert a kormány nem költ eleget munkahelyek létesítésére vagy a gazdaság fellendítésére. Ezzel szemben minden nemzetközi megfigyelő azt mondja, hogy először a közkiadásokat kell kordában tartani, és csak ennek figyelembe vételével jöhet majd a növekedés korszaka.

- Nem egyszerű erre igent vagy nemet mondani, ugyanis más országokban egyértelműen az tartja fenn a gazdaságot, hogy volt arra lehetőség, hogy többet költsenek. Mivel Magyarországon nem volt…

- Mármint ebben a világválságos másfél évben. És hát ezekről az országokról meg látjuk, hogy hirtelen óriási költségvetési dilemmák elé kerültek, mert nagyon eladósodtak, és most azzal néznek szembe, hogyan törlesszék a hirtelen felgyülemlett adósságokat, Nagy-Britanniától Spanyolországon át… Görögországot nem is említem, mert az talán extrém példa.

- Ez valóban így van, viszont amikor eladósodtak, tehát az utóbbi egy vagy két évről beszélek, akkor egyáltalán nem volt kétséges, hogy ez szükséges a gazdaság élénkítéséhez. Tehát azt a különbséget kell tenni, hogy Magyarországon az a gond, hogy nem volt erre lehetőség. Akkora a válság.

- De Önök ezek szerint azt mondják, nem is lesz. Vagyis erre figyelemmel kell lenni. Nem szabad elszaladni hagyni a közkiadásokat.

- A jelenlegi helyzetben természetesen nem lehet, főleg hogy Magyarországnak kötelezettségei is vannak a Valutaalappal és az Európai Unióval szemben.

- Vannak olyan javaslataik is, amelyek, ha talán forintban nem is olyan nagy számokkal mérhetők, de társadalmilag esetleg okoznak konfliktusokat. Mert azt mondják, hogy a különböző anyasági segélyeket, támogatásokat is tovább kellene kurtítani. A kormány ezt részben megtette a gyes időtartamának csökkentésével. De Önök szerint ezek még a fejlett országokhoz képest is túlságosan magasak, még mindig.

- Igen, még mindig nagyon magasak, főleg ha azt nézzük, hogy Magyarországon a foglalkoztatottság sokkal alacsonyabb, mint az OECD más országaiban, és ez a nőkre is különösen vonatkozik. Persze nemcsak a nőkre, tehát Magyarországon még egy munkaképes a 25-55 év közötti férfi sincs annyira foglalkoztatva, mint bármelyik másik OECD országban. Viszont a nők foglalkoztatottságának az emeléséhez mindenképpen szükség van arra, hogy olyan rendszer legyen az anyasági meg a szüléssel kapcsolatos segélyekre, ami nem akadályozza meg a nőket abban, hogy visszaálljanak a munkába. Valamint nem veszítik el a tapasztalatukat, nem veszítik el a képességeiket azalatt, amíg otthon vannak. Más országokban általában a szülési szabadság országonként változik, van ahol tíz hét, van ahol három hónap, van ahol hat hónap. Általában egy évnél tovább nem tart sehol sem. És azt is kimutatták, hogy a gyerek szempontjából a legfontosabb az első év. Utána már az, hogy az anya együtt van vele vagy más van vele, úgy értem hogy egy bölcsődében gondozzák vagy nevelik, már kisebb a jelentősége egyéves kor után.

- Tehát társadalmi és családi következményei ennek a hosszú gyermekgondozási segélynek kisebbek egy bizonyos idő után, mint amennyi pozitív hatása mondjuk az első évben van. Még egy percre térjünk át az oktatással kapcsolatos javaslataikra. Ahol részben olyan reformokat sürgetnek, amilyeneket megpróbáltak az elmúlt kormányzási időszakban bevezetni, például az egyetemi tandíjakat. Tehát valamilyen módon azt ajánlják, hogy vonják be a költségek viselésébe a képzetteket is. Másfelől pedig olyan hatékonyságnövelést is sürgetnek, hogy a tanárok ugyan kapjanak több fizetést, de ezért mérhetően több teljesítmény legyen elvárható tőlük. Tehát iskolai összevonásokkal és a tanárokra rótt nagyobb terhekkel lehetne kiérdemelni az Önök szerint ugyancsak szükséges nagyobb anyagi elismerést. Ez a lényege a javaslatuknak?

- Valóban így van. És a magyar oktatási rendszernek az az egyik legnagyobb gondja, hogy akik oktatnak, azok sincsenek a megfelelő színvonalon. Ezt meg csak úgy lehet elérni, ha magasabb fizetéssel jobb, tehetségesebb diákokat vesznek fel a tanárképző szakokra.

- Ők meg azért mennek oda, mert tudják, hogy a tanári állás jó fizetéssel jár. Ugye? Tehát van értelme ezt a pályát választani.

- Így van. Anélkül elég nehéz egy megfelelő mennyiségű és megfelelő minőségű tanári gárdát összetoborozni. És valóban, ahogy mondta, általában ha ilyesmit javasolunk, hogy fizetéseket kell emelni, akkor nem szoktuk anélkül javasolni, hogy valamit arról is mondjunk, miből finanszírozzák ezt az emelést. Főleg a jelen költségvetési helyzetben. Ezért javasoljuk azt, hogy az iskolák összeolvasztása továbbra is folytatódjon, de ezenkívül a tanárok számának a csökkentésére is szükség van. Valamint az óraszámok emelésére. Ugyanis nemzetközi összehasonlításban Magyarországon jóval alacsonyabb az óraszám.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >