Kis amerikai trágárkodás
- Részletek
- 2012. június 29. péntek, 04:54
- Hanák András
Jóakaróm és írói munkásságom alkalmi útitársa azzal a profetikus megjegyzéssel küldte el sebtében az amerikai Legfelső Bíróság legfrissebb médiaszabadság-döntésének linkjét, hogy már látja, miről fogok írni e meleg június derekán.
A nyár meleg, a leírt sor egyenes, de a döntés hosszú, és inkább szól a tilalmak megfogalmazásának nem kielégítő pedantériájáról, mint az obszcén kifejezések médiában való használatának érdemi (a szólásszabadság által kikövetelt) korlátairól. Nem igazán volt hajlandóságom erről írni. Még az sem ösztökélt, hogy ezekben a napokban a magyar Médiahatóság is kirukkolt egy döntéssel, történetesen a kiskorúak védelme okán marasztalta el a Neo FM rádió Bumeráng című adásának otrombaságait. Az adót 250 ezer forint összeggel bírságolta meg a magyar Médiatanács, és ha elolvassuk a döntést, a bírói út lehetőségét, a bírságfizetési kötelezettség felfüggesztésének helyzetét, a gondosan fogalmazott jogi szöveg mögött jól látszik, hogy a klíma meglehetősen hűvös. Ennek hátterében aztán mégis elolvastam az FCC v. Fox Television döntést, tanulmányoztam, mondhatnám, nyelvileg ízlelgettem a benne kifogásolt, tilalomlistán levő fuck és shit szavakat, és heurisztikusan ekként kiáltottam fel: „what the fuck is this shit and what a shit is this fuck”?
Nem (nagyon) nagyképűsködnék, de az élet úgy hozta, hogy többnyire ezen a nyelven trágárkodom. Heurisztikus élményemből táplálkozó kiszólásom egyébként az amerikai doktrína szerint írásban és a neten még elmegy, az elektronikus médiában viszont jobbára akkor élhetnék e fordulattal, ha a szóhasználat nyilvánvaló módon szükséges a művészi vagy oktatási cél eléréséhez. Az olvasóra bízom. Az egyébként úgy van Amerikában, hogy a 1978-as Pacifica precedens szerint televízió- és rádióadásokban nem tűrhetők meg a szexuális tartalmú vagy az emberi ürítés funkcióira hajazó szavak. A Pacifica döntés indoklása arra hivatkozott, hogy a nap közben sugárzott műsoroknál fennáll az a veszély, hogy kiskorúakhoz is eljut az üzenet. 1978-ban hét kifogásolt szó akadt fenn a szövetségi Médiahatóság rostáján. A katalógus azóta valamelyest bővült. Igaz, majd egy évtizedig semmit sem tett a hatóság, hogy megregulázza, büntesse a műsorkészítőket. 1987-ben aztán olyan döntés született, hogy a trágár szavak „összefüggő és folyamatos” közvetítése jogellenes, míg az „elszigetelt és alkalmi” megszólalás nem szükségképpen az. De ha a szükség másként hozza, akkor ez is jogellenes lehet. 2001-ben az amerikai médiahatóság írásban is rögzítette ezen felfogását, példákkal illusztrálta a folyamatos, ismétlődő káromlások és az egyszeri, rövid kiszólások eseteit. Ezek részletes ismertetésétől eltekintenék.
Az igazi galiba azáltal keletkezett, hogy Bono, a zenész, egy Golden Globe-díjátadáson lelkesen közölte, hogy a díj számára csodálatos dolog, egészen „fucking brilliant”. A Bush-korszak hatósága ezúttal résen volt, büntetetett, és maradandó műgonddal készített marasztaló határozatában azt állapította meg, hogy az F-szó az angol nyelvben a szexuális cselekvésre utaló legvulgárisabb, legkifejezőbb és legtrágárabb kifejezés; így a szó bármely alakban és bárminő ragozásában történő használata inherens módon szexuális tartalmat hordoz, ily módon közlése tilalmazott.
A minap eldöntött Fox-eset a Bono döntés után került a Médiahatóság elé, és abban három kihágás is szerepelt egy kalap alatt. Ezek mindegyikére egyébként a Bono-megszólalás és döntés előtt került sor. Az első esetben az énekes Cher (The Beat Goes On) szólalt meg: egy díjátadás alkalmával megjegyezte, hogy bírálói évről évre azt kürtölik világgá, hogy az énekeső jobban tenné, ha most már abbahagyná munkásságát. Hát basszák meg magukat! – üzent nekik Cher, és mulasztotta el a Fox televízió az F-szó kisípolását. A második eset ugyancsak a Fox televízióval esett meg, ezúttal a díjátadó-műsorvezető szellemeskedett oly módon, hogy „megpróbálták-e Önök valaha is kivenni a tehénszart egy Prada retikülből? Hát nem kibaszott egyszerű dolog!” – konkludált a díjátadó. A harmadik eset más természetű volt, az ABC egyik sorozata (az NYPD Blue) mintegy 7 másodpercre egy meztelen női feneket mutatott, és egy pillanatra a nő melle is felvillant, igaz, oldalsó kameraállásból. A jelenet azzal összefüggésben volt látható, hogy a női szereplő barátjának gyereke pillantotta meg a meztelen igazságot. A médiahatóság marasztalt, az ABC hálózat több mint 1 millió dollárt fizetett ki. A Fox televízió megúszta figyelmeztetéssel, dorgálással.
Az amerikai Legfelső Bíróság – szinte egyhangú döntésében – azzal helyezte hatályon kívül a médiahatóság döntését, hogy a Fox- és az ABC-csínytevések időpontjában még nem volt kellő precizitással megfogalmazva az elszigetelt és alkalmi megszólalásra kiterjedő tilalom. A jogállami elveknek nem felel meg az egyébként is túlzottan tág körben kimunkált tilalom, mert nem igazítja el címzettjeit a megengedett és a tiltott magatartás határait illetően. Az összefüggő és folyamatos mérce helyett az egyedi és elszigetelt nézőpont meghirdetése nem történt meg kellő nyomatékkal, precizitással, és felkészülési idő biztosításával.
A Bíróság ugyanakkor nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy három dolog tárgyában nem döntött ebben a határozatban. Elsősorban nem a szólásszabadság védelme alapján bírálta el az ügyet, ezúttal elég volt a jogállamiság/Due Process doktrína egyértelműséget előíró elveire hivatkozni. Másodjára, a bírák nem foglaltak állást a Bono-ügyről és az annak kapcsán megfogalmazott „egyedi és elszigetelt” trágárkodás mércéjének alkotmányosságáról. Egyszerre csak egy lépést – ezt az elvet vallja a Bíróság. Harmadsorban, mindezekből az is következik, hogy a médiahatóság az egyértelműség kívánalmainak megfelelve – és a közérdek figyelembevételével – szabadon módosíthatja felfogását, és a bíróságok ebben az esetben majd, megfelelő kérelemre, ismét elbírálják a médiahatóság konkrét elveit, jogalkalmazói döntéseit. Mindegyik bíró látja ugyan, hogy az idő, a technológia fejlődése, a szabadon elérhető programok sokasága, és valljuk be, a köznyelv változása, meghaladta a Pacifica döntés szemléletét és tartalmát, de egyelőre csak Ruth Bader Ginsburg főbíró asszony tartotta fontosnak, hogy négy-öt sorban jelezze, itt az idő a változások által diktált következmények levonására. A négy-öt sorból nem tűnt ki, hogy miképpen.
Witch – flickr/expressrail
A változásra tehát néhány évet még várni kell, de nem kétséges, el fog jönni. Miként a magyar Médiatanácsnak is érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy miként védi meg a 12 év alatti kiskorúak érdekeit azzal, ha a Bumeráng készítőit arra kötelezi, hogy a műsorszám előtt, közben (vagy mikor?) használják a korhatári kategóriára utaló jelzést. Ettől úgy gondolják, hogy valóban kevesebb vagy éppen több gyermek fogja hallgatni ezt a műsorszámot? Inkább lesznek résen a szülők? És vajon azt gondolja-e a Médiatanács, hogy ebben a korosztályban a Piroska és a farkas mesének vagy a rendszeres hírműsoroknak ne volnának aggályos hatásai e korosztály egészséges fejlődésére? Ha a gyerekről azt gondolja a Médiatanács, mint a határozatából kiderül, akkor fájdalommal kell közölnöm, hogy a hírműsorok, kommentárok jelentős része is rombolja a gyermeki pszichét. Nem könnyű meghatározni, hogy milyen tartalmaktól és miként érdemes megvédenünk kiskorú honfitársainkat anélkül, hogy végül a felnőtt lakosságot tartaná kiskorúnak a médiaszabályozó szellem.
Ráadásul a magyar fiatalkorú generáció a nyelvi tilalmak tekintetében képes az adaptációra és az innovációra, egy Pacifica típusú tilalmi listát a vazze és variánsai segítségével jól tud pacifikálni. Egy magyar kislány már kamatoztatta ebbéli tudását Amerikában; egy évi iskolalátogatás végén a vazze mintájára a T-king (tiking) kifejezést honosította meg, az amcsi szülők nem csekély örömére. A helyi televízió már beszámolt a nyelvújításról, és jól teszik, ha gyűjtik a pénzt az ősszel várható peres eljárásra. Ősszel folytatjuk mi is, a perről, a Legfelsőbb Bíróság és a magyar Médiahatóság további munkálkodásáról.
Írásai a Galamusban:
G-7
Basta
Countdown – Keith Olbermann távozik
Minden macska (ember nem lehet)
A médiatörvény szégyen (Ab-indítvány helyett)
Minden macska (ember nem lehet)
Marad a híresztelés
Alkotmányozni nem mindig szabad, de olykor érdemes
Kerget a tatár
A szótlanság szabadsága
F D R
Gauche caviar – a DSK-ügyről
Master of the House
Az égben és nem az égen
Honduras (HON) – Hungary (HUN)
Apró ellenvetés, gigantikus probléma
Megmondta, hogy megmondja majd, mit mond a jog
Kasszandrák, Kasszendrék (Sliding Doors)
The Boxer: Joe Frazier
It’s been a Hard Day’s Night
Annus horribilis
Megfejtés a találóskérdésre
Köztársaság
Intellectual Mismatch
Plágium 2
Dilettánsok és dezertőrök
Kis magyar pornográfia
United States v. Rajat K. Gupta – Helyszíni tudósítás a tárgyalás egy napjáról
United States v. Rajat K. Gupta – A verdikt: bűnös
Jövőnk hazánkban
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
