Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 27.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. június 29. péntek, 03:54; Megbeszéljük

4. oldal / 4

A melegek elfogadottságáról
Hadas Miklós szociológus

Bolgár György: - Ma Budapesten megkezdődött a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzszexuálisok európai sportversenye, egy nagy rendezvény. De hát Magyarországon nagyon furcsa és kicsit idegesítő körülmények között, fenyegetések érik őket, szélsőjobboldali hírportálok és közösségi oldalak részéről. Azt is tudjuk, hogy néhány hónappal ezelőtt Tarlós István főpolgármester is levette a kezét a rendezvényről, tehát a főváros hivatalosan nem áll ki mellette. És fenyegetés érte a rendezvényt megrendező sportegyesületet is, hogy álljon el ettől. Szóval azt akarom kérdezni mindennek ürügyén és kapcsán, hogy Nyugat-Európa és az Egyesült Államok hogyan birkózott meg ezekkel az előítéletekkel, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt ott is eléggé élesek voltak és ott is voltak hasonló fenyegetések, támadások, akár fizikaiak is, atrocitások a melegekkel szemben. Mi az, amit Magyarország megfogadhat jó tanácsként, követhet és tapasztalatokat leszűrhet?

Hadas Miklós: - Nyugaton sem ment könnyen a dolog, a nagy előnyük az, hogy ötven évvel korábban kezdődött. Tehát a hatvanas évek végén indult el az a forradalom, amelynek köszönhetően a melegek, a leszbikusok vagy bármilyen egyéb tekintetben a másságuk által jelölt emberek megpróbáltak a jogaikért küzdeni. Mindenekelőtt a feketéket kell említeni ebben az összefüggésben. És hát tudjuk, hogy milyen harcok, milyen áldozatok, emberáldozatok, gyilkosságok történtek az Egyesült Államokban. Tehát nem ment könnyen a dolog, és ott is több évtizednek kellett eltelnie. Hozzátehetem, hogy Skandináviában sem ment olyan könnyen ez a szexuális forradalom, ott is felülről, a baloldali jóléti gondoskodó állam kezdeményezéséből származtak azok az iniciatívák, amelyeknek köszönhetően egy-két évtized alatt többé kevésbé természetessé vált a társadalom legkülönbözőbb tagjai számára, hogy nemcsak heteroszexuálisok vannak, hogy nemcsak a fehér középosztályi férfiak nézőpontja érvényes, azaz eltelt két generációnyi idő, és mára a meleg ünnepnapok vagy a meleg sportolók, vagy nem csupán a meleg, hanem a leszbikus, transzszexuális vagy biszexuális csoportosulások is teljesen legitim, elfogadott, bevett csoportosulások lettek a nyugati világ nagyobb részében. De ott sem mindenhol.

– És ehhez valamiféle példamutatás kellett? Ha tetszik, hivatalosságok vagy valamiféle közéleti szereplők által, vagy nagyra becsült és tisztelt, ismert szereplők általi példamutatás kellett, az ő általuk mutatott tolerancia volt az, ami hatásosnak bizonyult?

– Ez is fontos elem, de ne feledkezzünk meg a jogszabályok változásában rejlő erőről. Arról nevezetesen, hogy a múlt század nyolcvanas éveire a legtöbb országban már büntették a xenofóbiát, az idegengyűlöletet, a melegekkel szembeni ellenérzést. És természetessé vált az ezredfordulóra az is, jogszabályok által, kanonizált módon, hogy házasságot köthetnek azonos nemű emberek, sőt utódokat is örökbe fogadhatnak, akik a vagyont is öröklik.

– De a jogszabályi változások már valaminek a következményei. Természetesen nélkülözhetetlenek, mert enélkül nyilván nem menne, de a társadalom jelentős részét meg kellett győzni arról, a választott politikusoknak kellett meggyőzniük őket, hogy én ilyen jogszabály módosítást fogok képviselni, és szeretném bírni a te szavazói támogatásodat is hozzá.

– Így van. Ebben a civil mozgalmaknak volt hatalmas jelentőségük. Azoknak a civil mozgalmaknak, amelyek elkezdték a különböző másságok képviseleteit a legkülönbözőbb nyugat-európai országokban. És ezek a civil mozgalmak kényszerítették rá elsősorban a baloldali kormányokat és baloldali politikusokat, hogy vállalják fel az ügyet, és innen aztán felszivárgott a döntéshozatal magasabb szintjeire a dolog, és meghozták azokat a törvényeket a parlamentek vagy az illetékes szervek, amelyek tolerálták a különböző típusú másságok jelenlétét a társadalomban. Tehát az alulról jövő nyomás eredményeképpen történt mindez.

– De azért változott a politikai szemlélet is.

– Így van.

– Már nemcsak a baloldalon, azért Nyugat-Európában ma már a konzervatív pártok is…

– Azt mondom, hogy eredetileg elsősorban a baloldaliak voltak a támogatók. De hát manapság már teljesen természetes, hogy egy konzervatív képviselő meleg, vagy hogy Izlandnak leszbikus miniszterelnöke van, vagy Párizsnak meleg főpolgármestere. Vagy a vezető konzervatív amerikai politikusnak leszbikus leánya. Tehát ezeket már le kell nyelni és az amerikai konzervatív politika le is nyeli.

– Dick Cheneyről van szó, ugye Bush alelnökéről, akinek a lánya épp a napokban kötött leszbikus házasságot hivatalosan Amerikában.

– Pontosan. Tehát pár évvel ezelőtt, amikor a konzervatívok, a republikánusok egyik képviselője úgymond xenofób megjegyzéseket tett, akkor neki le kellett mondania az Egyesült Államokban. Tehát nem elviselhető ez a beszéd sem, oly mértékben megváltozott a klíma a nyugati társadalmakban. És azt gondolom, hogy mi is követjük, és mi gyorsítva fogjuk követni ezt a folyamatot. Hiszen rákényszerít a nyugati civilizáció, Európa egy unió.

– De mintha nem látnánk ennek a nyomát, mintha inkább az ellenérzések radikalizálódását látnánk.

– Persze, ha rövidtávon szemlélődünk, akkor azt érzékeljük, hogy micsoda ellenállás van. De ha ezt összehasonlítjuk azzal, hogy milyen ellenállás van Pozsonyban, Moszkvában, Belgrádban, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarország nagyjából azt a helyet foglalja el eme civilizációs kontinuumon is, mint a többi tekintetben.

– Annyira vagyunk távol és közel.

– Így van. Óriási különbség van Bécs és Budapest között, de talán ugyanekkora különbség van Budapest és Bukarest, vagy Budapest és Szófia között. Vagy Kijev, vagy Belgrád között e tekintetben. Itt azért szerencsére nem ölik a melegeket vagy nem történnek olyan atrocitások, vagy nem tiltják be a meleg felvonulást. Még ha ez problematikus is.

– Igen, még egy dolgot ezzel a most kezdődő vagy kezdődött sporteseménnyel, játékokkal kapcsolatban meg a melegfelvonulással kapcsolatban is. Magyarországon ugye azt mondják a melegekkel szemben megnyilvánulók gyakran, de azok is, akik nem nyilvánítanak véleményt, csak egymás között vagy barátilag a magánéletben, hogy hát nekem semmi bajom nincs velük, de ne mutogassák magukat. Márpedig mintha az elismertetésük és elfogadásuk egyik hatásos eszköze az volna, hogy igen, meg akarják magukat mutatni akár egy meleg büszkeség felvonuláson, akár egy sportrendezvényen, egy európai játékokon. De ez vonja maga után az ellenállást is. Szóval?

– Ez is vonja maga után természetesen, ugyanakkor én úgy vélem, hogy joguk van megmutatni magukat, éppen a büszkeség hangsúlyozása a lényeg, és ezáltal válik középtávon elfogadhatóvá a dolog. Természetessé válik, hogy két azonos nemű ember egymást szereti. Párizsban senki nem kapja fel a fejét, ha két férfi csókolózik az utcán. Budapesten ez sokkoló hatást vált ki. De megszokták az emberek, hozzászoktak a heteroszexuálisok ahhoz, hogy nem mindenki heteroszexuális, hanem vannak biszexuálisok vagy melegek, vagy leszbikusok.

– Mint ahogy mindig is voltak. És nem válnak az emberek attól homoszexuálissá vagy leszbikussá, hogy ilyet látnak és van ilyen.

– Így van. Tehát ettől még semmi bajuk nem történik, és igenis azt gondolom, hogy szokjunk hozzá. A többség szokjon hozzá ahhoz, hogy a legkülönbözőbb kisebbségek a legkülönbözőbb másságok képviselői megmutathassák magukat.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!