Süddeutsche, Die Presse: A fasiszta ideológia polgárosítása Magyarországon
- Részletek
- Szemle
- 2012. június 27. szerda, 05:52
- Galamus-csoport
A Süddeutsche Zeitung Történelmi revizionizmus Magyarországon – A fasiszta ideológia polgárosítása címmel közölte Cathrin Kahlweit cikkét.
Horthy Miklós birodalmi kormányzó, a fehérterror idején a fegyveres erők főparancsnoka és a hitleri Németország szövetségese volt – most csodálatos reneszánszot él meg Orbán Viktor kormánya alatt. Magyarországon a történelmi tudatlanság légköre uralkodik. Félelmetes.
Elie Wiesel egyértelmű szavakat talált. Amikor múlt héten visszaadta magyar kitüntetését, azt írta Kövér László parlamenti elnöknek: egyre inkább világossá válik számára, hogy „a hatóságok bátorítják a Magyarország múltjában meglévő tragikus és bűnös epizódok tisztára mosását”. A holokauszt-túlélő konkrétan arra utalt, hogy újra éled azoknak a magyar történelmi személyiségeknek a népszerűsége, akik aktív szerepet töltöttek be „több százezer zsidó állampolgár deportálásában és meggyilkolásában”.
A Nobel-díjas Elie Wiesel ilyen módon tiltakozott nyilvánosan a történelmi revizionizmus ellen, amely terjedőben van az egész országban, és amely egyenesen új divattá teszi a prefasiszta művészek és államférfiak rehabilitálását. Legalábbis így fogalmazta ezt meg nemrég a parlamentben Vadai Ágnes baloldali képviselő. Beszédét időnként a hangos bekiabálásokról alig lehetett érteni.
Wiesel, az amerikai bíráló, és Vadai, a hazai ellenzéki politikus csupán a részét alkotja egy ellenmozgalomnak, amely egyre inkább lendületbe jön, és amelyet sokkol a völkisch-népnemzeti nacionalizmus művészetet, kultúrát és egyre inkább a politikai vitát is átható magyarországi újjáéledése. Több száz ellenzéki tiltakozott június közepén Budapesten az ellen, amit a Pester Lloyd című online újság a fasiszta ideológia „polgárosításának” nevez. Mesterházi Attila, a szocialista párt elnöke nyílt levélben szólította fel Orbán Viktor kormányfőt, hogy „haladéktalanul ítélje el a gyűlölet és az antiszemitizmus terjedését az országban”. Itt nem kulturális kérdésekről, hanem „emberi kötelességről” van szó, mondta.
A kormánytáborban és attól jobbra azonban nem hatnak az olyan bírálók, mint Wiesel. A Magyar Hírlap, egy reakciós budapesti napilap cinikusan azt írta: nem érdekel senkit, „melyik törzshöz” tartozik az amerikai. Azok, akik egykor a zsidónak ítélték az érdemrendet, olyan valakit tiszteltek ezzel meg, akinek „kozmopolita a magatartása, örökösen tagad, és nem tud felmutatni valóságos életteljesítményt”. Mesterházi a kommunisták utódpártjának tekintett párt tagjaként alapvetően lejáratottnak számít. Vadas Ágnes viszont parlamenti beszéde során a fasiszta Jobbik gúnyos közbekiáltásait, Horthy Miklós nevének minden említésénél az ujjongását kapta.
„A 20. század legnagyobb magyar államférfiúja”
Horthy a két háború közötti időszakban birodalmi kormányzó, a fehérterror idején főparancsnok, a rendi állam híve és a liberalizmus minden formájának ellenzője, az első magyarországi zsidótörvények kezdeményezője, és kezdetben részben felelős volt a zsidók deportálásáért. Magyarországon mindenekelőtt botránykő. Tereket neveznek el róla, szobrokat állítanak neki, emléktáblákat tesznek ki a tiszteletére, előadásokat rendeznek érdemeiről. Európában „a birodalmi kormányzó reneszánszát” kétkedéssel szemlélik, az Egyesült Államokban nemrég számos lap hozott cikket „Magyarország új hőséről”. Közben Magyarországon nő azoknak a száma, akik kiállnak „a 20. század legnagyobb magyar államférfiúja mellett, mint például Vona Gábor, a Jobbik pártvezére.
Amikor nemrég Csókakő kisvárosban, egy középkori vár alatt, lovas huszárok harsonázása, és a – betiltott – fasiszta Magyar Gárda tagjainak tisztelgése közepette lelepleztek egy Horthy-szobrot, Fűrész György, a kormányzó Fideszhez tartozó polgármester részt vett a rendezvényen, és nyájasan azt kérdezte: „Miért kellene leállítanom az ilyen kezdeményezéseket?” A dolgokat hasonlóan ártalmatlan színben feltüntetve érvel maga a miniszterelnök is. Orbán Viktor a Die Presse című osztrák lapnak azt mondta nemrég, hogy a Horthy-emlékművekről szóló döntés „egyedül a helyi önkormányzatok felelőssége”. Ehhez a kormánynak semmi köze, és nem akar ebbe beleavatkozni. És aztán azt kérdezte, látszólag naivan: „Horthyt bárki diktátornak minősíti?”
Szégyentelenül ártalmatlan érvek
Ám a magyarországi történelmi revizionizmus sokkal többel ölel fel, mint csupán a lelkesedést a nemesi családból származó tisztért, aki soha nem fogadta el a trianoni szerződést, és aki a „Nem, nem, soha” jelszóval egész életében ragaszkodott Nagy-Magyarország helyreállításához. A Horthy iránti lelkesedés keveredik az olyan régi, antiszemita és völkisch-népnemzeti írók iránti új szeretettel, mint amilyen Wass Albert és Nyirő József, akiket felvettek az iskoláknak szóló Nemzeti Alaptantervbe. Nyirőt nemrég a magyar kormány kezdeményezésére Spanyolországban exhumálták, Budapestre vitték, és azt tervezeték, hogy pünkösdkor eltemetik születési helyén, a romániai Erdélyben. Az urnát magas rangú fideszes politikusok kísérték és védelmezték a tervet a román kormány dühödt reakcióival szemben. Az érvek terén itt is szégyentelenül ártalmatlannak mutatták magukat: hiszen csak egy temetésről, kegyeleti, és nem politikai kérdésről van szó.
A múlt század egyházi méltóságai is új tiszteletben részesülnek. A Hungarian Spectrum című blog megjegyzi, hogy Budapesten szobrot akarnak állítani Prohászka Ottokár antiszemita püspöknek. Prohászka antiszemita írásaival elősegítette Magyarországon a zsidóellenességet – írta a blog. A mai Magyarországon is feltörőben van az antiszemitizmus, még ha a zsidó közösség tagjai ezt a témát szívesebben elhallgatnák is, az utánzóktól és további atrocitásokról való félelmükben. De a zsidókat mentő Raoul Wallenberg szobrának meggyalázása – disznólábakat akasztottak rá – vagy a Schweitzer József nyugállományú országos főrabbit nyílt utcán ért verbális támadás idegességet szít azoknak a körében, akik szerint a történelmi tudatlanság új légköre félelmetes.
Kifogni a szelet a Jobbik vitorlájából
A zsidókkal szembeni atrocitásokat ugyan Orbán Viktor mindig elítélte, de a nemzeti felhevülés nemcsak jól jön Orbánnak és pártjának, a Fidesznek, hanem Orbán és hívei egyenesen szítják a fejleményeket. Mert érvelésük szerint egyrészt Franz Josef Strauss is sikeres volt a jelszavával, hogy „Tőlem jobbra már csak a fal van” – mondta Kövér parlamenti elnök egy beszélgetésen –, másrészt a nacionalista kurzussal akarják kifogni a szelet a jobbikos fasiszták vitorlájából.
Másfelől azonban ez az aktuális kultúrpolitikát átható völkisch nacionalizmus megfelel az új kormány önértelmezésének. A cél az, hogy visszahozza a tudatba a magyar nemzet egykori nagyságát, és a múltba vetett pillantás teremtse meg az új nemzeti büszkeség és a nagy jövő alapjait.
Ungváry Krisztián, a neves történész ugyan rámutat, hogy a hazájában utat törő új történelemkép elsősorban a szélsőjobboldali aktivitás eredménye, Nagy-Magyarország és a nyilasok jelvényeit és jelképeit a Jobbik és a Magyar Gárda tette újra népszerűvé, de figyelmeztet arra, hogy a kormány ettől nem határolódik el eléggé. Olyan példaképeket tesz újra „szalonképessé, amelyeket más demokratikus jogállamban szükségszerűen ízléstelennek és elviselhetetlennek éreznek”. (Ungváry az Osteuropa című folyóirat Quo Vadis Hungaria című tematikus számában, 2011.)
Sara Bloomfield, az Egyesült Államok Holocaust Memorial Museumának igazgatója folytatta ezt a gondolatot június közepén, amikor a múzeum honlapján felhívást tett közzé. Azt írta, „mélyen aggasztja a fasiszta ideológusok és második világháborús vezérek rehabilitálása”. Ez a fejlemény „súlyosan sérti azok emlékét, akik ezen rezsimek idején pusztultak el”.
***
A Die Presse Kövér meghívásának visszavonásáról
A Die Presse című osztrák konzervatív lap keddi számában Nyírő-ügy – Ütésváltás Magyarország és Izrael között címmel közölte az APA osztrák hírügynökség jelentését.
Magyarország és Izrael parlamenti elnökei között diplomáciai háborúság dúl. Kövér parlamenti elnök tagadja, hogy levélben visszavonták volna egy Wallenberg-ünnepségre szóló meghívását.
Reuven Rovlin, a Kneszet elnöke egy június 20-án kelt levélben visszavonta magyar kollégájának, Kövér Lászlónak szóló meghívását egy rendezvényre, amelyen Raoul Wallenberg svéd diplomata születésének 100. évfordulójáról fognak megemlékezni.
„Mi Izraelben meg voltunk döbbenve a sokkoló hírtől, hogy Ön részt vett azon az ünnepségen, amelyet Nyírő József antiszemita író, a második világháború idején a fasiszta nyilaskeresztesek képviselője tiszteletére rendeztek” – áll Rivlin Kövérhez intézett levelében, amely a Die Presse birtokában van. Egy ilyen ember semmilyen körülmények között nem vehet részt azon az ünnepségen, amelyet olyan férfiú tiszteletétre rendeznek, mint Raoul Wallenberg, aki zsidókat mentett, és aki a náci Németország elleni harc jelképévé vált. Veress László, Kövér kabinetfőnöke a maga részéről felháborodottnak mutatkozott. Tagadta, hogy a parlament elnöke kapott volna ilyen levelet*. „Sajátságos” egy ilyen üzenetet a média útján küldeni – mondta. Ezen kívül a postai küldemény egyébként is okafogyottá vált. Kövér ugyanis már napokkal korábban megüzente a Kneszetnek, hogy nem ő, hanem Áder János államfő vesz részt a Wallenberg-ünnepségen.
Ezt a verziót viszont a Die Pressének nyilatkozva cáfolta Jotam Jakir Kneszet-szóvivő. Kövér levele vasárnap érkezett meg Jeruzsálembe, és június 21-én kelt – mondta. „Ebben figyelmen kívül hagyta az írásunkat, és közölte velünk, hogy technikai okokból nem tud eljönni”. De Jeruzsálemben nagyon örülnek, hogy Áder elnök eljön – tette hozzá.
***
FAZ: A Fidesz nem volt elég okos
Az MTI lapszemléje ismerteti a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német konzervatív lap kommentárját Kövér László házelnök izraeli meghívásának visszavonásáról.
A szerző, Georg Paul Hefty, a lap Magyarországgal rendszeresen foglalkozó rovatvezetője szerint „aki nagyon mellényúl, annak a karvédő sem használ”, márpedig Kövér László, „a Fidesz második embere” a Nyirő József hamvainak újratemetésére vonatkozó kezdeményezés fölötti védnökség elvállalásával mellényúlt. Nyirő ugyanis nemcsak irodalmár, hanem politikus is volt, irodalmi munkásságának vizsgálata ezért csupán az igazság felét tárja fel. Az igazság másik fele visszataszító. Hefty azt írja, a nyilasok annak idején „éppen olyan kevéssé képviselték Magyarország nemzeti érdekeit, mint ma a Jobbik”, az pedig „joggal kelt ellenállást a magyar és a magyarországi származású zsidóknál”, ha az irodalmi munkásságra „akarják redukálni” a nácik egyikének tevékenységét. Szerinte azt is előre lehetett volna látni, hogy Izrael visszavonja a magyar parlamenti elnök meghívását, ha „a Fidesz elég okos lett volna ahhoz, hogy tanuljon mások hibájából”.
* A Népszabadság írása: Mégis elismerték – Kövér megkapta a levelet
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
