Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 22.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. június 25. hétfő, 02:42
- Megbeszéljük
A brazíliai egyetemistákról és a magyar jegybanktörvényről
Csernok Attila, közgazdász
Bolgár György: - Te a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese voltál, és az utóbbi években számos sikert arattál. Többek között egy újkori magyar történelmet feldolgozó könyv szerzője is vagy. Azonban most nem Trianon előzményeiről és következményeiről fogunk beszélni – bár lehet, hogy sok hallgatónk szívesen hallana erről is –, hanem Brazíliával kapcsolatban kérdezlek. Te hosszú ideig éltél Brazíliában, és még most is félig-meddig ott élsz, vagy legalábbis gyakran visszamész. Arról szeretnélek kérdezni, hogy mit tudsz Brazíliáról, a brazil oktatásról, a brazil egyetemekről, egyetemistákról, a fiatalokról. Ugyanis a közelmúltban Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár Brazíliában járt, és többek között arról tárgyalt, hogy több száz brazil egyetemistát akarnak idecsábítani, hogy részt vegyenek a magyar felsőoktatásban. Szerinte ez nagyon jó lesz számunkra, hiszen ez fizetőképes keresletet jelent külföldről, és segíti a magyar felsőoktatást. Nekem az jutott eszembe, hogy ez olyan, mint a Torgyán-féle chilei cseresznye esete. Anno ennek az volt a lényege, hogy milyen remek lesz ez a kölcsönösen előnyös kereskedelem, hiszen Chilében akkor érik a cseresznye, amikor nálunk nem. Na most, ha a magyar diákoknak egyre nehezebb bejutniuk a felsőoktatásba, akkor majd a braziloknak könnyebb lesz? És egyáltalán, miért jönnének szerinted a brazilok Magyarországra?
Csernok Attila: - Én nem vagyok ennek az egyetemi életnek nagy szakértője, de azért annyit tudok, hogy ez a Hoffmann Rózsa-féle akció rosszabb, mint a Torgyáné, mert elvileg Chiléből tényleg lehet cseresznyét behozni.
- Talán azóta ez meg is történt. Persze minimális mennyiségben, hiszen ki tudja megfizetni a sok ezer forintos cseresznyeárat.
- Pontosan, mire az ideér! Mindenesetre brazil egyetemistákat idehozni nagyobb mennyiségben, nem hiszem, hogy olyan egyszerű, vagy egyáltalán megvalósítható. Azonban ennek van egy háttere, mert Hoffmann Rózsa látogatását megelőzte Martonyi Jánosé. Feltűnő, hogy az elmúlt harminc év alatt talán két-három vezető politikus látogatott el Brazíliába, most pedig hirtelen nagyon megnőtt az érdeklődés, és hetente megy valamilyen politikus az országba. Ennek a hátterében az áll, hogy harminc év alatt talán két-három cikk jelent meg Magyarországról, az elmúlt négy-öt hónapban viszont öt vagy hat cikk jelent meg, és mind negatívan írt rólunk. Azt írták például, hogy az Európai Bizottság a magyar kormányt arra kényszeríti, hogy vonja vissza az önkényuralmi törvényeit. Azt is írták, egy szerkesztőségi cikkben, az egyik legnagyobb újságban, hogy Magyarországon kormánypárti milíciák üldözik a cigányokat. Gondolom a brazíliai magyarságnak, akiknek nagy része 56-os emigráns, ez csípte a szemét.
- Ezért közbenjártak a magyar kormánynál, hogy küldjenek gyorsan valakiket, hogy mondják el, mi az igazság?
- Biztosan, hiszen nincsenek véletlenek. Szóval ennek ez áll a hátterében.
- Azért biztos van más oka is ennek. Brazília sokáig szenvedett – bár mindig is fantasztikus lehetőségei voltak ennek a hatalmas országnak –, de az utóbbi öt-hat évben kifejezetten gyors gazdasági növekedés indult el náluk, és a világ egyik vezető gazdasági hatalmává váltak. Tehát Brazíliát ma már nem lehet megkerülni, hiszen egész Latin-Amerikában a legfontosabb ország. Úgyhogy ha valamit akarunk Latin-Amerikában, akkor Brazíliánál kell kezdeni. És még hozzátehetjük azt is, hogy hamarosan a foci világbajnokság lesz ott, aztán Rio de Janeiróban olimpia is. Úgyhogy Brazília tényleg nagyon fontos ország lett.
- Ez mind igaz, és valószínűleg ezek is szerepet játszottak az elmúlt eseményekben. Még hozzátenném a gazdasági fejlődéshez – mert ez nagyon fontos dolog és nekem mániám is –, hogy az elmúlt öt évben negyven százalékról húsz százalékra csökkent a legszegényebbek aránya.
- Ez fantasztikus! Ott egy balközép szociáldemokrata politika uralkodott hosszabb ideig, ugye?
- Igen, már harmadszor nyert az ottani munkáspárt, mert a szegény ember tudja, hogy kire kell szavazni, és érzi, hogy ez jó neki.
- Valószínűleg náluk olyan baloldali politika valósult meg, amely – szemben sok más latin-amerikai ország több évtizedes baloldali próbálkozásával – nem valamiféle önkényuralmi modellt, nem kommunista rendszert igyekezett bevezetni, hanem a piacgazdaság szabályait többé-kevésbé tiszteletben tartva, erőteljes baloldali hangsúlyokkal próbálta vezetni az országot.
- Ott piacgazdaság van, és Lula da Silva az államelnök, aki mondjuk egy szerényebb képzettségű ember, de például a pénzügyminiszter kiváló szakember.
- Lulának pedig nagyon jó politikai érzéke van.
- Így van, ezért nagyon-nagyon jól működik az ország, és nagyon toleráns is. Nem véletlenül jelent meg az említett vezércikk Magyarországról. Brazíliában a rasszista megnyilvánulásokat hihetetlenül elítélik.
- Igen. Térjünk vissza arra, hogy reális-e azt gondolni, hogy egy ilyen gyorsan gazdagodó országból több száz egyetemista ide fog jönni Magyarországra tanulni. Kicsi ország vagyunk, és messze vagyunk, de ha külföldön akarnak tanulni, miért ne választanák Magyarországot?
- Szerintem nem reális, és meg is fogom indokolni, hogy miért nem. A legfontosabb kérdés, hogy mit akarnak elérni, mi a cél. Tegyük fel, hogy ingyenes helyeket akarnak anyagilag rosszabbul álló brazilokkal feltölteni.
- Az egy szép gesztus volna, ha úgy akarnánk a magyar-brazil kulturális kapcsolatokat erősíteni, hogy felajánlunk tíz, húsz, ötven helyet ingyen, brazil egyetemistáknak.
- Igen, azonban akkor felmerül egy probléma, mert ez a réteg kevésbé beszél nyelveket. Akkor itt portugál nyelven fognak oktatni, ráadásul brazil portugál nyelven?
- Hát ezt nem tudom elképzelni, ez nem reális.
- Igen, de nézzük meg a másik lehetőséget is. Ha az a cél, hogy Brazíliából, a tehetős rétegből jöjjenek ide tanulni pénzért, ezzel segítve a magyar egyetemeket, az sem valószínű, hogy működni fog. Hiszen aki tehetős, az tud angolul vagy franciául, de ha már beszélnek nyelveket, akkor valószínűleg Amerikába, Londonba vagy Párizsba mennek egyetemre. Szóval, akinek van pénze, az valószínűleg nem fog idejönni Magyarországra, mert mondjuk a Sorbonne-ra megy vagy – legrosszabb esetben is – a bécsi egyetemre. Szóval én nem hiszem, hogy ez az elképzelés sikeres lehet.
- Igen, akármilyen road show-ba kezd is a magyar kormányzat, akkor sem fogják a brazil egyetemisták Magyarországot választani.
- Kizárt! Most nem azt mondom, hogy lehetetlen, hogy tíz-húsz diák idejön, de hogy tömegesen jönnek majd ide, az abszurd gondolat.
- Még arra lehetne esély, ha mi ingyen fölajánlanánk helyeket, akkor a szegényebb brazil egyetemisták közül lehet olyat találni, akik angolul is tudnak, tehát hasznosítani tudnák ezt a magyar gesztust. Azonban én nem tudok arról, hogy ezt akarnák megvalósítani. Úgy tűnik, épp az ellenkezője a cél, hogy mi akarnánk pénzhez jutni, ami a magyar felsőoktatást segítené. Azonban ezek szerint Te nem tartod ezt reálisnak.
- Ez abszolút nem reális! A másik lehetőségre visszatérve azonban még felmerül az a kérdés is, hogy ha ennyi ingyenes helyünk van, akkor miért nem a magyar szegényekkel töltjük fel ezeket. Miért brazilokat kell ide behozni? Nincs nekünk elég tehetséges, de rossz körülmények között élő gyerekünk?
- Hát igen, a mai világban már inkább Brazília kellene hogy segítse a magyarokat.
- Így van.
- Nekik kéne fölajánlaniuk a magyarok számára, hogy Brazíliában tanulhassanak, és megismerjék Latin-Amerikát és a portugál nyelvet.
- Igen, de akkor micsoda politika ez?! Igazából nyilván azért van ennyi üres hely, mert nincs pénzük a magyar diákoknak. Nyilván nem az ingyenes helyek vannak üresen, hanem a fizetős helyek.
- És azokat kéne feltölteni, mondjuk brazilokkal.
- Igen, mindenesetre nagyon furcsa ez az egész ügy.
- Ez szerintem már abszolút világos. De ha már egyszer a nemzet bank volt vezetőjével beszélgetek, akkor megragadnám az alkalmat, hogy másról is kérdezzelek. Nem tudom, mennyire követed az Orbán-kormány pávatáncát az IMF-fel és az Európai Unióval jegybanktörvény ügyében. Most úgy módosították a törvényt, hogy a követelések nagy részét elfogadták. Néhányat nem fogadtak el, azonban ezekkel kapcsolatban a miniszterelnök biztosította az európai tárgyalópartnereket, hogy nem fogja ezeket alkalmazni. Vagyis nem nevez ki harmadik alelnököt, amíg Simor András marad hivatalban mint a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és nem bővíti a Monetáris Tanácsot ugyancsak jövő év tavaszáig, amíg ő az elnök. Ennek mi az értelme, hiszen addigra már a jegybankelnököt is ők fogják kinevezni!
- Nagyon jól mondod. Ezt már egyszer eljátszották a Járaival. A Járai az ő pénzügyminisztere volt, és ő lett a jegybankelnök.
- Tehát akár legközelebb is ő lehet.
- Persze.
- De akkor mi a fenének kell a nyakába ültetni még egy harmadik alelnököt? Minek egy még bővebb Monetáris Tanács, mi lehet a céljuk?
- Nyilván azért akarják, hogy azt a valahány milliárd eurót, ami a nemzeti bank tartaléka, fölhasználhassák a költségvetési egyensúly javítására.
- És ha netán még Járai tiltakozna is ellene, akkor is a kormány dönthessen.
- Így van. Miután látták, hogy ekkora botrány alakult ki az unióban, most kénytelenek valamit tenni. Ez az egész egy hosszú történet, de a lényeg, hogy ami most folyik Magyarországon, arra az unió fennállása óta még nem volt példa. Szóval most kénytelen a kormány valamilyen gesztust tenni. Azonban csak néhány hónapról van szó, és az unió sem vak.
- Ők is olvassák a törvényt.
- Igen, szóval nem nagyon lehet ezt érteni.
- Az a magyarázat logikusnak tűnik, amit Te feltételezel, hogy mindenképpen meg akarják tartani maguknak a nemzeti banki tartalékot is, hogy adott esetben felhasználhassák. Harminchét milliárd euróról van szó.
- Igen, egyrészt jelentős pénzösszegről van szó, amire rá akarják tenni a kezüket. Másrészt kell nekik egy kezes jegybankelnök, meg egy Monetáris Tanács, aki adott esetben a kormány politikáját támogatja.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
