Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 20.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. június 22. péntek, 04:17
- Megbeszéljük
A KSH jelentésének szerkesztéséről
Linnerné Eperjesi Erzsébet, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője
Bolgár György: - Tegnap jelent meg a jelentésük arról, hogyan alakult az első hónapokban a kereset és a létszám a magyar gazdaságban. Ennek alapján sok helyen lehet olvasni, hogy mennyivel emelkedett a bruttó illetve a nettó átlagkereset. Az első kérdésem az volna, hogy ugyanígy csinálták ezt két-három évvel ezelőtt is?
Linnerné Eperjesi Erzsébet: - Igen, tulajdonképpen a módszertanunk változatlan, tehát mindig összehasonlítható idősorokat közlünk. Ezenkívül a vonatkozási kör is ugyanaz, legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények teljes köre, illetve a megfigyelésbe bevont nonprofit szervezetek.
- Igen és látszik, hogy alapos munka ez, mert 30 vagy 31 oldal. De ha megengedi, akkor a hallgatók kedvéért felolvasnám a vastag betűvel kiemelt első bekezdést, tehát a lényeget, hogy a nemzetgazdaságban a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél a bruttó átlagkeresetek 3,9, a családi kedvezmény figyelembevétele nélkül számított nettó átlag keresetek 1,1 százalékkal haladták meg az előző év azonos időszakáét. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 219 400 forint, ezen belül a vállalkozásoknál dolgozóké 230 500 forint, a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állóké 195 600 forint volt. Az egész közlemény címe az, hogy 219 400 forint volt a bruttó átlag kereset 2012 első négy hónapjában. Ez is így volt mondjuk két évvel ezelőtt?
- Nem így volt, a főcímben nem a gyorstájékoztató volt, de szerintem ennek nincsen jelentősége, úgyhogy én inkább arról szeretnék beszélni, hogy különbözőképpen alakult a versenyszférában és a költségvetési intézményeknél az átlagkeresetek növekedése. Amíg a versenyszférában 6,4 százalékkal nőttek, addig a költségvetés területén 2,3 százalékkal csökkentek az átlagkeresetek.
- Mondjuk ennek nyilván az az oka, hogy a kormány kvázi kötelezte a versenyszféra munkaadóit, hogy emeljenek bért például az előnytelen adóváltozások miatt. A költségvetési szférában ezt miért nem hajtották végre?
- A fizikai foglalkozásúak átlagkeresete mind a költségvetési szférában, mind a vállalkozásoknál jobban emelkedett, 11 százalék körül van. A költségvetés területén ezekben az évközi jelentéseinkben azért mindig jelentős bázishatás is van, itt a csökkenésben nagy szerepet játszik az, hogy a közfoglalkoztatottak struktúrája megváltozott, míg előző évben mintegy 11 ezer fő, teljes munkaidős közfoglalkoztatott átlagkeresete számított be minimálbéren, most a minimálbérnél is alacsonyabb béren foglalkoztatottak, közfoglalkoztatottak közül 51 ezren voltak. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy majdnem tízezer forinttal magasabb lenne a költségvetésben alkalmazásban állók átlagkeresete, tehát nem 195 600, hanem 206 ezer forint. Ez egyébként a hátsó táblákban benne is van, ez 1,7 százalékos növekedést jelentene. A másik fontos dolog pedig az, hogy a költségvetési szférában kompenzációt kapnak a dolgozók. Ez is szerepel a jelentésben. És az erre jogosultak, a költségvetési szférában dolgozó mintegy 664 ezer ember közül 57 százalék volt jogosult a kompenzációra, ami 10 500 forint volt. Ez nem számít bele a keresetbe. Azért nem, mert a kompenzációt mértékét a dolgozók családi állása is befolyásolta, tehát, hogy hány gyereket nevel.
- És akkor ezt hol fogják számításba venni?
- Ezt így vesszük számításba, hogy külön mindig közöljük. Ezekben a kereseti indexekben a kompenzáció nem szerepelhet, mert ez egy más koncepciójú dolog, nem lehet beleszámítani a keresetbe. És ez a munkavállalónál is úgy számít, hogy nem alapja a táppénzének.
- Értem, csak az a problémám ezzel, hogy az átlag újságolvasó, akihez eljut a KSH jelentése – ha nem is feltétlenül az eredeti formában de az újságokon keresztül vagy az interneten különböző hírportálokon keresztül –, azt kapja meg, hogy 219 400 volt a bruttó átlagkereset. Na és? Mennyi az annyi? Ebből sem azt nem tudja – bár azt megtudhatja, mert a nettó átlagkereset is benn van, hogy átlagban mennyit kap kézhez az ember –, hogy mennyit ér a pénze. Vagyis, ha nincs beleszámítva a kompenzáció sem, ha nem tudjuk, hogy ez hány embert érint és hogyan, valamint nincsenek hozzátéve az árak, vagyis az infláció alakulása, akkor a tájékozódni vágyó közönség mégsem kap alapos tájékozódást vagy tájékoztatást. Miért?
- Tulajdonképpen annyi történt, hogy jobban elvált egymástól a jövedelem és a kereset. De a gyorstájékoztató továbbra is a keresetekről tájékoztat, és ezért van az, hogy aki arra kíváncsi, hogyan alakult a jövedelme, az ebből nem kap tájékoztatást. De az eddig se kapott ebből tájékoztatást, erre vonatkozóan legfeljebb egy jó becslés volt. Pontosan ebből a célból az évközi reálkereset-számítást – amit most is ki lehetne számítani, mert csupán egy osztásról van szó – nem tartjuk érdemesnek arra, hogy közöljük. Éves szinten közöljük a reálkeresetek alakulását, a családi kedvezmény nélküli reálkeresetet, mert ennek a felvételnek elsősorban a bruttó keresetalakulás, a bérkiáramlás a célja. Tehát nem az, hogy megtudja az egyes munkavállaló, hogy mennyi a pénze értéke. Hiszen a felvétel a bruttó keresetet figyeli meg.
- Értem és erre vonatkoznak az adataik. Persze.
- A nettó keresetet nem figyeljük meg, nettósítunk. Ha változnak a nettósítási szabályok, akkor azokat, amik a munkavállaló személyes jellemzőivel kapcsolatosak, ebben a felvételben nem tudjuk megfigyelni. Amikor ilyen nagy különbség van, ilyen nagyok a változások, akkor nagy különbségek alakulnak ki. Jó példa erre az, hogy tavaly a hagyományos módon idősorban számított reálkereseti indexünk 2,3 volt, ha a szimulációs modellfejlesztésünket figyelembe véve meghatároztuk a reálkereset növekedését, az 5,8 százalék volt. Tehát nagyon jelentős különbség volt a kettő között. Most ugyanezt elvégeztük az első negyedévre, mert csak az első negyedévre, első félévre és éves szinten tudjuk ezt a szimulációs modellt futtatni, mert ez egy bonyolultabb technika. Tehát nem a szokásos módszer.
- De ha elvégezték, miért nem közölték?
- Elvégeztük, ezt közöltük, de azt nem közölhetjük gyorstájékoztatóban, az az elemző kiadványunkban szerepel. Tehát ezt is közöltük úgy, hogy a KSH honlapján, a főbb elemzéssel együtt van benne Munkaerőpiaci folyamatok címmel és már előbb is kikerült, mint ez a január-áprilisi.
- Ott tartunk, hogy kijön ez a harmincegy oldalas jelentés, a Népszabadságnak egy banki elemző kommentárját kell idézni ahhoz – bár ehhez nem kell banki elemző, egyszerű számtan ez –, hogy a nettó reálbérek nemzetgazdasági szinten 5,6 százalékkal csökkentek. Két évvel ezelőtt Önök még ilyen létszám- és keresetjelentést adtak ki, amiben bizony benne volt a reálkereset alakulása és a felvezető, az összefoglaló a leglényegesebb megállapításokat és adatokat tartalmazó első néhány mondatban is ott volt, hogy ennyi volt a bruttó átlagkereset, ennyi a nettó átlagkereset és ennyivel változott pozitív vagy negatív irányban a reálkereset. Nem értem változatlanul, hogy miért?
- Ez így igaz, de pontosan erről beszéltünk eddig, ezt a pontot kifogásolta, hogy ez a kereset, ha már van kompenzáció, van családi kedvezmény, akkor az miért nem szerepel. És kiderül, hogy szerepel.
- Csak nem ott.
- Csak most bővebben kell erről írnunk, mert ennek a keretébe nem fér be. Tehát azt, ami nem igazán tükrözi a valóságot, azt nem írhatjuk ki vastag betűkkel.
- De néhány mondatban – gondolom – Önök is meg tudják fogalmazni.
- Néhány mondatban én most összefoglaltam, hogy tavaly 3,5 százalékot jelentett ez éves szinten, most pedig az első negyedévből lehet látni, hogy 0,3-at. Tehát sem a gyermekszám szerinti differenciálódás nem olyan mértékű, sem a változás. Ez azt jelenti, hogy azt a csökkenést, amit kiszámol az ember – de tulajdonképpen évközben bázishatásokat mérünk – azt mérjük, hogy egyik hónapban kifizettek több jutalmat és egyéb nem rendszeres kifizetést az előző évben igazából nem…
- De ez mindenben így van, nem? Mondjuk a GDP-számításnál is az előző negyedévhez viszonyítják az év előző hasonló negyedéves időszakát.
- Nem. Az, hogy egy cég mikor fizeti ki a jutalmat, a szuverén döntése.
- Igen, ezt értem.
- Nagyon-nagyon elmozgatják az átlagokat. Ez mindig így volt, hogy éves szinten, amikor például félév közben, szeptembertől bevezettek egy nettó számítási módszertant, akkor az egész első félévben teljesen másképp alakult a kép, mint ahogy év végére kijött. A reálkereset, meg egyáltalán ez a számított nettó, amikor bázishoz viszonyítunk, csak éves szinten értelmezhető. És ezt fejezi ki tulajdonképpen a jelentésünk, éppen ezért minden egyes eleméről külön, kifejezetten írunk. Mert félrevezető lenne, ha ezzel kezdenénk a jelentést.
- Nem az a félrevezető, hogy a reálkeresetet most mégsem teszik bele ebbe az összefoglalóba?
- Nem. Az lenne a félrevezető, ha betennénk. Pont ezt magyaráztam egész végig.
- Én értem, csak nekem mégis az benyomásom, hogy biztos hogy van szakmai alapja annak, amit mond és ennek a fajta számításnak...
- De nem szabad mindig a benyomásokra hagyatkozni. Azért mert valami kimarad, attól még nem biztos, hogy sanda szándék van mögötte.
- Ha az ember ezt az egyet látná, azt mondaná, hogy talán igaz. De amikor a GDP-alakulás számait látja és a címben meg az elején, az összefoglalóban azt, hogy 0,7 százalékkal csökkent, ami a lehető legkedvezőbb szám volt az összes többi mellett, ami ennél sokkal kedvezőtlenebb, az emberben az vetődik fel, hogy valaki, valahol mégiscsak úgy dönt, hogy talán politikailag ennek hatását tekintve az a legjobb, ha ezt a legkedvezőbb számot vesszük ki.
- De nemzetközi tendencia, hogy ki szoktak emelni valamit.
- Hát a reálisat szokták kiemelni.
- Ez egyedül azt a célt szolgálja, hogy elolvassák. Ha attól függne minden, hogy kinek milyen az ízlése, akkor mi a csudának írnánk, miért közölnénk harmincegy oldal táblázatot? Akkor tényleg elég lenne három mondatot beírni és akkor a kedves olvasóra rábíznánk, hogy kattintgasson, keresgessen a honlapunkon, aztán majd talál valamit. A gyorstájékoztató koncepciójának minden egyes mondatának – A-tól Z-ig – megvan a lényege.
- Ez az, stimmelnie kell, csak úgy érzem, hogy a lényeget kellene kiemelni és mintha az utóbbi időben a kellemetlen lényeget kevésbé emelné ki.
- Ha ennyi lényeg van, akkor nem lehet mindent belerakni és nem kellemetlen lényegek takargatásáról van szó, ez év végére változik majd.
- De ha év végére változik csak és egy adatban fog kijönni esetleg a kellemetlen, és majd akkor közlik, de tizenegy hónapon keresztül nem, az nem furcsa?
- Azért szépen lehet látni, hogyan alakul. Nem furcsa, mert a negyedéves is kint van.
- Félre ne értse, én nem a statisztikai, számítási módszereik hitelességét vitatom, mert az teljesen nyilvánvalóan úgy van rendben, ahogy van. Nem feltételezem, hogy bármit meghamisítana bárki. Biztos, hogy nem így történik. Ráadásul ugyanazok dolgoznak ott többnyire, mint korábban. Ugyanazok jegyzik a jelentéseket. Csak amikor a címadásról van szó meg a lényeg összefoglalásáról, akkor hirtelen mintha máshova húzna valakinek a keze.
- Igen, de igazság szerint a címadás ebben a legkevesebb. Nem érzem magaménak azt, hogy milyen címet adunk.
- Ki adja egyébként a címeket? Vagy ki határozza meg?
- Ez egy kollektív munka, maga a kiadvány is, maga a gyorsjelentés is nagyon sok ember munkája.
- Ki teszi rá a pecsétet, hogy na, ezzel címmel mehet?
- Ezt mindenkinek látni kell.
– Értem, tehát felmegy a legmagasabb szintig.
- Így van, ez az alapvető cél, egyszerre tesszük közzé, hogy mindenki egyszerre informálódjon belőle, mindenki ugyanazt lássa. Ennek, a bruttó kereset mozgásának még tőzsdei információ szempontjából is jelentősége van. Sokkal nagyobb jelentősége, mint a jövedelmi helyzetfigyelésében, mert azért látszik, hogy ez nem azt a célt szolgálja.
- Van akinek ez a fontos, van akinek – mondjuk a bérből és keresetből élőknek – meg az a fontos, hogy az mennyit ér. Bár azt érzik a zsebükön, nem kell feltétlenül a KSH hozzá. Viszont nem árt, ha segít, nem?
- Így van. De azt hiszem, hogy azért mi nem gátoljuk a felhasználókat a tájékozódásban és az értelmezésben sem. Ezért mondom, hogy itt van ez a negyedéves kiadványunk, abból a szimulációs modell alapján látszik, hogy mínusz 3,5 százalék a reálkereset-növekedés, vagyis 3,5 százalékkal csökken. Na most egy hónap alatt semmi nem változott. A szimulációs modell eredményeit nem tudjuk olyan hamar leközölni, mint ahogy a gyorstájékoztatót.
- Nem volna értelme ezt az egy mondatot betenni ebbe a létszám- és keresetjelentésbe? És akkor minden stimmelne.
- El fogunk gondolkozni, hogy még milyen figyelemfelhívóra lenne szükség, mert akkor legalább egy negyedévig az ott van stabilan és hitelesen. Vagy esetleg más helyen is lehetne. Ezzel lehet vitatkozni, mert a honlap kinézete…
- Nem a legkorszerűbb, de ezen is lehet változtatni.
- Mi nem nagyon használjuk, de azért vannak felhasználók, akik látogatják.
- Itt vannak a szerencsétlen újságírók, újságok, hírportálok, azok abból indulnak ki.
- Nyilván fogunk segítséget nyújtani a hírportálon is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
