Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 19.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. június 21. csütörtök, 03:51
- Megbeszéljük
Dugódíj vagy hídpénz?
Schiffer János volt MSZP-s főpolgármester helyettes
Bolgár György: - Ön ma a DK nevében tartott sajtótájékoztatót a tervezett dugódíjról, illetve hídpénzről. És mit mondott?
Schiffer János: - Hát sok mindent mondtam, de először is azt, hogy egy nemzetközi légitársaság olyan utasítást adott ki, hogy a pilótafülkében a műszerfal fölé ki kell tenni egy felírást a következő szöveggel: mielőtt bármi teszel, ne tégy semmit. Ennek a figyelmeztetésnek az volt a célja, hogy megóvja a pilótákat a kapkodó döntésektől. Na én ezzel indítottam a sajtótájékoztatómat, hogy először gondolkozzon a főváros vezetése és ne tegyen még semmit, hanem gondolja végig azt, hogy mit akar csinálni, miért akarja csinálni és hogyan akarja csinálni.
– Mégis, Ön nagyon hosszú ideig dolgozott a fővárosi apparátus vagy az apparátus egy részének élén, és tudja, hogy mennek az ilyen dolgok. El tudja képzelni, hogy Tarlós Istvánnak néhány hete eszébe jutott, a fene vigye el, mégiscsak kell néhány milliárd vagy egy tízmilliárdos összeg, honnan szedjük össze, gyorsan vezessük be a dugódíjat, vagy ha az nem megy, akkor szedjünk hídpénzt – az elmúlt majdnem két évben, amióta ő a főpolgármester lehet, hogy ezt nem nézték végig ötször, tízszer, százszor?
– Hát nem tudom pontosan, az biztos, hogy a dugódíj önmagában régi ötlet, tehát igaz az, hogy már a korábbi városvezetés is foglalkozott a gondolattal.
– Csak ötlet vagy annál több volt már?
– Előtanulmányok folytatódtak, de nem volt semmi konkrét elképzelés a bevezetésére. Mint ahogy Európában is van dugódíj, talán három városban az Európai Unióban.
– Én mintha Londont és Milánót láttam volna.
– Stockholm és Osló is bizonyos fokig bevezette, tehát azt mondom, hogy EU-tagságból, ugye Norvégia nem tagja az EU-nak, tehát azt mondom, hogy három várost, tehát Európában négy várost lehet mondani, ahol bevezették a dugódíjat. Érdekesebb, amit ugyancsak elmondtam, mielőtt még rátérnék a fővárosra, hogy Párizs is megnézte a dugódíj kérdését, és ez tanulság a főváros vezetése számára is. Sokáig törvény is volt a bevezetésének a lehetőségéről, sokáig vizsgálták, és ez a fontos, arra jutottak többek között, hogy ez a szegényeket sújtaná a legjobban, mivel a peremkerületekben, az agglomerációban a szegények laknak és a gazdagabbak a belvárosban. Viszont a szegényeknek kell bejönni a városba a munkahelyükre dolgozni. Ezért őket sújtaná a legjobban, és ezért nem vezette be Párizs. Na most én ezt mondom, hogy az alapgondolatok, tanulmányok hiányoznak ahhoz, hogy be lehessen vezetni, ezt mutatja az, hogy dugóból híd lesz. De először is én azt mondanám, hogy egy olyan városban, amely ma úgy működik, mintha huszonnégy vagy huszonhárom királyság lenne, ahol meg lehet akadályozni egy igen racionálisnak tűnő villamosforgalmi változtatást, hogy egy hosszabb és gyorsabb elérhetősége legyen mondjuk Észak és Dél-Budának, tehát kerületi érdekre hivatkozva meg lehet akadályozni ezt, vagy olyan városban, ahol a parkolási rendszert – és ez már a múltnak is a bűne – nem lehet rendbe rakni, hogy egységesen lehessen kezelni, vagy egy olyan helyzetben, amikor például egy kerületi polgármester kitalálja, hogy neki szüksége van az idegenforgalomból származó pénzre, ezért a kerületekhez csoportosítják át a pénzt, holott idegenforgalomban Budapestet Budapest tudja kiajánlani, tudja promotálni, nem kerület, nem Csepel, nem Újpest, de még a belváros sem, tehát amikor ilyesmiket lehet megtenni, akkor nagyon kétséges, hogy egy dugódíjat be lehet úgy vezetni, hogy az egész fővárosban egységesen elfogadottan tudjon működni. Hát már látszik, hogy az egyik kerületi polgármester azt mondja, a Hármashatárig legyen, a főpolgármester először azt mondja, hogy a Nagykörút, aztán azt mondja, hogy kisebb elérhetőség legyen. Nincs végiggondolva ez a dolog és nemcsak hogy nincs végiggondolva, ehhez megállapodásra kell jutni. Na most az sem megy úgy, hogy a főpolgármester összehívja a tanácskozást, hogy beszéljenek a dugódíjról, de nem hívja meg azokat, akik nem értenek vele egyet. Tehát egyik nagy félelmem az, hogy egy káosz keletkezik ebből.
– De egyáltalán például megcsinálható volna ez, hogy jövőre, akár a jövő hét közepén bevezessenek egy ilyet?
– Én azt gondolom, hogy nem.
– Hát ha ki is találnák, hogyan, akkor is közbeszerzési pályázatokat kéne kiírni, lebonyolítani, beszállítani, beszerelni, működtetni, hát szerintem lehetetlen technikailag is.
– A technikai, tehát mondjuk az elektromos figyelőrendszer kialakítását én másodlagosnak tartom, de még a főpolgármester is azt mondta idén januárban, hogy ahhoz, hogy dugódíjat be lehessen vezetni, el kell készülnie a 4-es metrónak, meg kell történni az 1-es 3-as villamos továbbvezetésének.
– Hogy legyen hova felültetni az embereket.
– Igen, igen. És legyen parkolási rendszer. Na most egyik sincsen, ahogy látom vagy ahogy látjuk mindannyian. Tehát emiatt sem lehet bevezetni, mert nincsenek meg az alapok. Nyilvánvalóan, ahogy Londonban, is én azt gondolom, hogy kéne a tapasztalatokat értékelni, ahogy Londonban is London nagyságához képest egy nagyon szűk kis tér az, ahol dugódíjat vezettek be. De az abból származó pénz mind a közlekedés fejlesztésére, és itt aláhúzom a fejlesztést, tehát a plusz szolgáltatásokra megy, és nem az eddigi közlekedés fenntartására. Nálunk viszont látszik az, hogy miről van szó, a kormány kivonul a BKV finanszírozásából.
– Vagyis elveszi azt a pénzt, amit eddig adott.
– És ezt a lyukat kell betömni, de ettől nem lesz jobb Budapest közlekedése. Ettől nem fognak tudni az emberek átszállni azokra a járatokra… mert például a dugódíj bevezetése után ugye nem ugyanazokra a vonalakra lesz szükség, mert azt gondolom, hogy az is hozzátartozik, hogy az elkerülési lehetőségeket is megtervezzék, és olyan forgalom-átalakításokra kerüljön sor, hogy aki nem akar bemenni a dugódíj által határolt részbe, annak legyen módja valahogy elkerülni és aztán máshol megállni. De ezekről semmi szó nincs, és ezt az mutatja a legjobban, hogy egy ideig beszélgettünk a dugódíjról, és aztán hirtelen jön a híd téma.
– De ez már maga az örkényi abszurd. Tehát hogy bohózatnak vagy drámának tartjuk-e, nem tudom, de hát hogy lehet hirtelen előjönni egy hídpénzes ötlettel?
– Nyilvánvalóan technikailag a legegyszerűbb megoldás ugye, én ma a Szabadság hídon tartottam a sajtótájékoztatómat, még áll a hídépület, ahol régen szedték a hídpénzt. Tehát ilyen volt, 1918-ban szűnt meg, ezt már csak zárójelben mondom, ha annyira az a korszak a példa, akkor talán lehetne ebben is.
– Nem, hát 1918 végét Károlyival, azt éppen nem.
– De utána szűnt meg, tehát 18 után. Tehát azt gondolom, ez már mutatja azt, hogy itt kapkodás és nem végig gondolása van a dolognak. Tehát azt mondom, hogy a dugódíjról lehet gondolkodni, egy sor közlekedésfejlesztési program kell, és vizsgálni kell nem utolsósorban, hogy milyen hatásai vannak a városban élőkre, illetve a város szélén és agglomerációkban élőkre. Budapest kisebb azért Párizsnál, és azt is mondhatom, hogy aki manapság jár a városban, látja, hogy nincs olyan tumultus sajnos az emelkedő benzinárak miatt. Tehát lenne ideje a városvezetésnek azon elgondolkozni, hogy lehet egy olyan forgalomszervezést bevezetni, amelyik megpróbálja a belváros túlterheltségét csökkenteni.
– Mennyi idő kellene ehhez az elgondolkodáshoz, a tanulmányok elkészítéséhez, a vizsgálatokhoz? Tehát normális körülmények között egy város mennyi idő alatt tudná megalapozni azt a józan és reális döntését, hogy legyen dugódíj ilyen és ilyen területen, ilyen és ilyen feltételekkel, ilyen és ilyen létesítmények megépítésével, ekkora beruházással, ekkora bevételi reményekkel. Mennyi idő alatt lehetne ezt alaposan megtervezni?
– Az alapos megtervezés egy-két éven belül megtehető, mivel voltak előtanulmányok és vannak európai tapasztalatok, amelyeket nem tudom, hasznosítottak-e, de megszerezhetők. De ami fontosabb, hogy azokat a fejlesztési programokat is végig kéne hajtani, amelyek lehetővé teszik a dugódíj bevezetését, tehát a közlekedésfejlesztést, gépjármű, tehát busz- és villamosfejlesztést.
– De ezt már csak az után, ha megfelelően megalapozott terv létezik, és azt mondják, hogy így csináljuk, ehhez ez és ez kell. Ezt tehát meg kell csinálni előtte, utána be lehet vezetni.
– Így van. Ez van…
– Ez van, de ez nincs.
– Igen, tehát se végiggondolva szakmailag nincsen, nem látszik az összes értékelése a programnak, a hatástanulmányoknak, de nem látom azokat a forrásokat sem, mert ez az elején igenis befektetés, tehát nemcsak az elektronikus figyelőrendszerre…
– Persze, hanem az egyéb létesítmények, mondjuk a parkolóhelyek meg a különböző vonalak kiépítésére kell.
– Azt mondom, hogy fejlesztésére, tehát az ember ne azért ne menjen be a számára dugódíj által határolt részbe, mert nem akar fizetni, mondjuk Londonban ugye most már tíz font ez a költség, hanem azért, mert megéri neki, mert tudja, hogy gyorsabban tud menni és kényelmesebben a tömegközlekedéssel. Tehát először a tömegközlekedés fejlesztését kell megoldani.
– Gondolom, egyetért abban velem, hogy Tarlós nem nyeretlen kezdő, hát egyrészt nyerő kezdő, ezt lehet mondani, mert mégis megnyerte a választást, de hát volt gyakorlatilag majdnem húsz évig polgármester egy fontos budapesti kerületben. Tehát tudja, hogy mennek ezek a dolgok. Annyira kétségbeejtő a főváros anyagi helyzete, olyan helyzetbe sodorta a kormány, hogy kétségbeesésében már nem tud mihez hozzányúlni?
– Ez egy nagyon fontos kérdés. Ugye az, hogy mindenki a választások előtt, még a liberális gondolkodók is azt mondták, hogy milyen jó, ha lesz a Fidesznek kétharmada, mert egy sor problémát fog tudni megoldani, mint például az egészségügy, oktatás vagy az önkormányzat államigazgatás. És tényleg itt lett volna a lehetősége, hogy van kétharmada a parlamentben, és van egy Fidesz vezetésű főváros, hogy megegyezzenek és egy sokkal modernebb közigazgatást hozzanak létre, amely lehetővé tenné a források felszabadítását is, mert nagyon drága az, hogy huszonhárom önálló közigazgatás működik ebben a városban. De ebbe sajnos nem tudtak megállapodni, sőt, ahogy az előbb is említettem, inkább a kiskirályságok a maguk érdekeit nézik és nézték. Így nyilvánvalóan Tarlós főpolgármester is ki van szolgáltatva a kerületi politikusoknak, akik ugye bent ülnek a parlamentben és ki van szolgáltatva a kormányzatnak is, hogy mennyi támogatást kap. Feltehetőleg még az is szerepet játszhat a kormányzat működésében, hogy mindig is volt egy Budapest-ellenesség. Ezt most úgy érzem, hogy szemben mondjuk a korábbi ciklusokkal, egy fővárosi vezetés, egy koalíció mindig hangosan tudott szólni annak érdekében, hogy a város fejlesztése nem lehet másodrendű kérdés, és meg tudta harcolni a maga harcait a különböző forrásokért. Most úgy látszik, hogy Budapest nem fontos a Fidesz-kormányzatnak.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
