Hon-e a külhon?
- Részletek
- Napi apró
- 2012. június 17. vasárnap, 04:59
- Huszár Ágnes
Németh Szilárd műsormenedzser aláírásával továbbították az alkalmazottaknak Gazsó L. Ferencnek, az MTVA Tartalmi Előállítási vezérigazgató-helyettesének azt az utasítását, hogy a 2012. év 21. hetétől, azaz május 21-től kezdve a televíziós és rádiós adásokban a „határon túli” magyarok helyett a „külhoni” magyarok szót kell használniuk. És lőn: azóta hemzsegnek a hírekben, tudósításokban a külhoniak, s fel sem bukkannak a határon túliak.
Az eljárás maga nagyon hasonlít a goebbelsi propagandaminisztérium, később pedig, szelídítve, a magyarországi Tájékoztatási Hivatal eljárására. Mindkettő tartalmi javaslatokkal és korlátozásokkal irányította a médiát (megszabta, miről szabad írni és miről nem), valamint szóhasználati előírásokat is alkalmazott (hogyan szabad megnevezni ezt vagy azt).
Ebben a májusi utasításban a leíró jellegű és pontos „határon túli” kifejezés kerül a tilalmi listára, s helyette a „külhoni” (magyarok) a javasoltak, sőt, előírtak közé. De mit is jelent ez a kifejezés maga, és vajon mi ennek az előírásnak a szándéka?
A külhon utótagja, a „haza” (patria, Vaterland) jelentésű hon szó helyett mindenekelőtt a tizenkilencedik század első felében volt divatban. Akkoriban használták a honfi(bú), honleány, honderű (egy folyóirat címeként), honszerelem szavakat. Utána használati köre visszaszorult, napjainkban már csak szakszavak összetételeként, elemeként halljuk, például őshonos (növények), honosítási (kérelem) stb.
A Himnusz kvázi szakrális szövegében ezt olvassuk: „...szertenézett s nem lelé honját e hazában”. Ebből kiderül, hogy Kölcsey a hont a haza jelentésben használja, ennél azonban bensőségesebb stílusminősítéssel. Aki – a Himnusz szavait parafrazálva – megleli honját a hazában: nagyon itthon van, nagyon „otthon érzi magát” a hasonló gondolkodású, érzésű emberek között.
Ezt az hangulati-érzelmi hatást, konnotációt vélik megtalálni a külhoni szóban az előírók. De csakugyan igazuk van? E szemlélet szerint van a hon és van a többi, számunkra idegen táj, ez a szójelentés magva. Ha mindenütt otthon lennénk, nem lenne szükség erre a megkülönböztetésre. A hon elé – összetételben – jelzőt tenni fölösleges, nincs, nem is lehet belhon, hiszen az előtag jelentése benne van az utótagban. Na de mit is jelent akkor a külhon?
A bent és kint, a kívül és belül, a lent és fent, a föld és az ég – mind olyan ellentétek, amelyek a tér egészét osztják fel maradéktalanul két részre. A hon ellentéteként a külhon a „honon kívüli”-t jelent. Ami pedig kívül van rajta, az nem nevezhető honnak sem. A külhon „contradictio in adiecto”, olyan összetett szó, amelyben a kül(ső) jelző (logikai) ellentétben áll az alaptaggal, a honnal.
Tartalmatlan szóvirág, értéke egy gyűrött papírrózsáé.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
