Ahol van ellenállás: Gyömrő
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2012. június 15. péntek, 02:49
– Meg tudja mondani, merre van itt az az új sörkert? Tetszik tudni, ami olyan régi – kérdezi tőlem egy mosolygós, ifjú ember, épp a körönddé szélesedő útelágazásnál.
– Sajnos fogalmam sincs, most szálltam le a vonatról. Mi az, hogy „új, de olyan régi”? Valami nosztalgia-hely?
– Ja, nem gyömrőinek tetszik lenni? Igen, most építették, de olyan, mintha múlt századi lenne, ott főzik helyben a sört, vagy valami ilyesmi.
– Áhá – mondom, de addigra ki is érünk a tágasabb térre, és látjuk, hogy van ott szemben egy park is. Megegyezünk, hogy valószínűleg arra lesz a söröző, hiszen egy ilyen park a legalkalmasabb arra, hogy nosztalgikus jellegű vendéglátóipari létesítmények helyszínét adja. Én már nem tudom megnézni, mert időre megyek, de ő szemmel láthatóan erre szánta a délutánját – remélem, megtalálja.
Később kiderül, hogy akár tudhattam volna is róla, hiszen a Mancs már májusban megírta: Gyömrőn, a „húszas évek romantikus felstilizálásának jegyében”, a horthysítással egyidőben „Békebeli sörkert” nyílik a főtérhez tartozó parkban. Nem mellesleg egy olyan szerződéssel, amelynek értelmében – idézem – „az Antal Solution Kft. – amely a csaknem tucatnyi gyömrői céget birtokló Antall Attila cége – ingyen használhatja az 500 négyzetméteres területet. Télen ugyanis a cég műjégpályát üzemeltet ugyanitt, ahol a városi iskolások ingyen korcsolyázhatnak munkanapokon 8–14 óra között; a térítésmentes téli szolgáltatás ezek szerint annyit ér a városnak, hogy cserébe a téli és a nyári bérleti díjat is elengedte a vállalkozásnak.”
Mi több, egy másik Mancs-cikkből az is kiderül, hogy a sörkertben máris ki lehetett élvezni a kultikus jelleg összes „előnyeit”: a nyitásként megrendezett gyereknap egyik résztvevőjét idézik, aki leírta, hogy volt ott minden, ami zsidózásban elképzelhető. Azóta látom a sörkert Facebook-lapján is, hogy rendesen folyik az élet, lambadától meccsnézésig, s a plakátokról nem hiányzik a „mindig mindent uralni” jellemző eszméje sem: „Foglald le a 10 fős sörcsapolós asztalt, hogy kezedben tartsd az irányítást szurkolás közben!” – írják.
Fölmerül a kérdés, hogy vajon mi történt Gyömrőn, amiért egyfelől rajtaütésszerűen előjöttek Horthy személyi kultuszával, másfelől (vagy talán inkább ennek szerves részeként) a kultuszra azonnal elkezdtek a város vezetésével összefonódó üzleti vállalkozásokat ráépíteni.
Szerintem nem Gyömrőn történt, bármi is, hanem általában. Most ért be az az egyértelműen fideszes ideológia, amely szerint a Horthy-korszakot illetően teljesen lényegtelenek a tények, és lényegtelenek a kisebbségeket érintő jogfosztások, a szervezett és népirtást előkészítő emberhajszák, valamint lényegtelen általában a háború mint társadalmi és politikai kudarc. A lényeg annak a magyar identitásnak az újraépítése, amelynek a dzsentri-nemesi osztályöntudat, a bombasztikus külsőségek, az üres formalitások, az ugyanolyan üres keresztény ájtatosság, a mindenféle felsőbbrendűségi tudat és lenézés, általában a hierarchikus szereplehetőségek kérkedő kiélvezése – magyarán egy ellen-osztálygőg – áll a középpontjában. A normális identitás hiányán túl azért, mert az ehhez hitelesítnek szánt, tényleges teljesítmények nem mérhetők és így nem számonkérhetők. Arról, hogy kinek hány szál szőr áll föl a hátán a Himnusz hangjaira vagy a különböző tekintélyszemélyekkel és hierarchiapontokkal való azonosulása során, mindenki azt hazudik, amit akar. És ha azt hazudja, hogy ő ettől azonosult mélyen a nemzetével, az ráadásul önmagának hazudja ezt, ami így a horthysta agyúak felől nézve maga a színtiszta igazság, tehát még csak le sem leplezhető tényleges hazugságként. Tényleg föláll nekik, és tényleg arra. Hogy mi ezt hamis tudatnak és hamis azonosulásnak látjuk, valamint semmiképp sem a közös nemzeti tudathoz alkalmas alapozásnak, az sajnos (onnan nézve) a mi bajunk, és ez még egy ideig így is marad.
A Szent Jobb aranyvonat (1938) - profila.hu
Az, hogy egy tehetségtelen, a tényleges problémák felismerésére, kezelésére és megoldására láthatóan alkalmatlan kormány ezt választja, a hatalmi vágyak felől nézve érthető és megmagyarázható, és végül is nem okoz meglepetést. Azon viszont a történelmi tapasztalataink ellenére is el lehet csodálkozni, hogy az ideológiával párosuló hatalomvágy az önkormányzatoknál is felülírja a valódi, problémamegoldó politikai-városvezetési irányultságot. Tehát ott is, ahol többnek, erősebbnek képzelnénk a kisebb és átláthatóbb közösségek nyomását a politikusokra.
Ebből azonban éppen Gyömrő kapcsán mégsem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy kétségbeejtően gyenge a civil kontroll és ellenállás. Éppen ellenkezőleg: ha igaz, hogy Gyömrő a horthysta politika első teszthelye lett, akkor az is igaz, hogy Gyömrő a civil ellenállásnak is a teszthelyévé tud válni.
Ahová a vasútállomásról június 8-án mentem, egy fontos – és ez idáig egyedülálló – lépéssorozat egyik állomása volt. A helyi KIGYE (Környezet, Ifjúság és Gyermekvédő Egyesület) szervezésében ezúttal Ungváry Krisztinán és Karsai László tartottak fajsúlyos előadást arról, hogy milyen mozgásterek és kényszerpályák jellemezték a Horthy-korszakot, hogy ezek jellemzőit figyelembe véve milyen személyes felelősség terheli Horthyt, valamint hogy mit jelentett és jelent ma mindezek fényében a holokauszt, különös tekintettel Horthy bizonyítható tudására, a tényeket illetően.
Ez nem az első ilyen jellegű rendezvénye volt az egyesületnek, hiszen ők voltak azok, akik rögtön a Szabadság tér átnevezési szándékát jelző bejelentésre, még május elején egyrészt tüntetést szerveztek, másrészt az önkormányzattal együttműködve meghívták egy lakossági fórumra Romsics Ignácot. A civilek irányzéka egyértelmű, és jelen pillanatban az egyetlen emberi megoldás, ami elképzelhető: ha már ennyire alacsony az állampolgárok tudásának, de főként elgondolkodási hajlandóságának szintje a történelmi összefüggéseket illetően, és ha már mindezek ellenére (a hatalom oldaláról nézve: éppen ezt kihasználva) folyamatosan a történelem átírásával kell foglalkozni, akkor kezdjük elölről. Akkor helyezzük ki az oktatást a főtérre, és mielőtt ezt a főteret elneveznénk az egyik legkétségbeejtőbb színvonalú, tömeggyilkosságokban vétkes magyar politikusról, legalább adjunk esélyt a legfontosabb információk megjelenésére.
Azt persze senki sem gondolja, hogy ezektől az ismeretterjesztő előadásoktól a megrögzött identitásharcosok agyában bármi is megváltozna – a törzsgárdával sehol sem érdemes foglalkozni. Azzal azonban annál inkább, hogy a tényeket szembeszegező fellépések közül már az első is politikai jelzéssé vált.
Hitler és Horthy (1938) – antic-antik.blogspot.com
A KIGYE szervezte tüntetés és fórum hatására az önkormányzat legalábbis elbizonytalanodott, s bár a végeredmény meglehetősen nevetséges, de attól mégis visszalépett, hogy a főtéren áthúzza a „Szabadság” szót, és a helyébe kitegye a „Horthy Miklós”-t. Megelégedett azzal, hogy a térhez tartozó parkot nevezze el a múlt századi „agyalágyultról”, ahogyan a gépészmérnökként vele egy hajón szolgálni kényszerülő nagyapám nevezte a későbbi kormányzó urat. Ugyanakkor az önkormányzat egy pillanat alatt eltüntette a lapjáról azt a fórumot, ahol a humánus gondolkodású helyi lakosok érveltek aktívan a kultusz ellen. Így most azok a helytörténeti szempontból is érdekes tények sem kerülhettek be a város köztudatába, amelyekről a már említett, Ungváry-Karsai előadás után hallhattak a fórum résztvevői. A KIGYE ott a gyömrői deportálási adatokkal támasztotta alá, hogy mennyire indokolt az ENSZ 1947-es (1955-től a magyar törvényhozásnak is részét alkotó) Genocídium Egyezményének figyelembe vétele és betartása. A prezentáció a Yad Vashem Intézet adataiból idézett. Szó esett a hírhedt nagykátai gettóról, ahol a helyi zsinagógában 628 gyömrői és környékbeli zsidót gyűjtöttek össze a deportálás előtt, valamint egy kiemelt, drámai családtörténetről. Az előadók idézték az egykori Gyömrői Járás című hetilap 1944. június végi számának egyik jellemző „diadaljelentését” is (amely egyébként tökéletesen megfelelt a 44-es BM rendeletek célkitűzésének, miszerint „A Magyar királyi kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól”): „A gyömrői járásban nincs zsidó! És csodálatos zökkenő nélkül halad az élet, nem hiányoznak”.
Nos, az ilyen és ehhez hasonló mondatokhoz lehet rövid úton eljutni, ha szabad kezet kapnak a gyömrőihez hasonló szellemű önkormányzatok és mindazok, akik komolyan gondolják, hogy akik nekik nem hiányoznak, azokat a jog és a politika eszközeivel ki is lehet akolbólítani az életük addigi színtereiről.
Mindenesetre Gyömrőn ez azért már nem mehet olyan könnyen, mint ahogyan azt ők elképzelték. Próbálkoznak, és még biztosan fognak próbálkozni, de modellé nem válhatnak, egyértelmű sikerrel nem dicsekedhetnek, és ez nagyon fontos. Van precedens arra, hogy meg lehet őket akasztani. Most már csak az kell, hogy vigyázó szemüket a gyömrői önkormányzat helyett egyre többen vessék a gyömrői civilekre. Akár egy sörkertben is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
