Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 8.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. június 11. hétfő, 03:33; Megbeszéljük

2. oldal / 4

A romániai magyar kisebbség politikai érdekeiről
Szász Jenő, az Erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke

Bolgár György: - Lezárult Kövér László kampánykörútja, amellyel a Magyar Polgári Pártot támogatta?

Szász Jenő: - Kövér elnök úr ma elindult hazafele Székelyudvarhelyről, tehát valahol útközben van most, bízom benne, hogy szerencsésen hazaér.

- Szóval a látogatás hivatalos része lezárult, bár lehet, hogy még Románia területén van, ugye?

- Még nem beszéltem vele, amióta reggel elindult, tehát hogy most éppen Erdélyben vagy már az anyaország területén utazik, erről nincs információm.

- Igen, nem tudjuk. Hogy zajlott az ő néhány napos látogatása? Azt tudjuk, hogy óriási figyelmet keltett, már csak Nyirő József újratemetése és az annak nyomán kibontakozó konfliktus meg kemény nyilatkozatváltások miatt is. De hogyan zajlottak maguk a kampányesemények?

- Békésen, úgy, ahogy azt a településeinken előkészítették a házigazdáink, gyakorlatilag mindenütt az előre megfogalmazott szándék szerint bonyolódott le minden, anélkül, hogy bárminemű konfliktusra – itt most elsősorban a román hatóságokra gondolok – sor került volna. Inkább ellenkezőleg, én azt láttam, hogy az elnök úr útjára még a román hatóságok is ugyan diszkréten, de odafigyeltek, és segítették annak a barátságos körülmények között történő lebonyolítását.

- Mit jelent ez a diszkrét odafigyelés?

- A román hatóságok – akik a köztársasági őrezrednek megfelelő őrző-védő hatóságok – diszkréten ugyan, de dicsérték az elnök urat. Nem rendőrautóval vezették fel a hivatalos autót, tehát nem volt szirénázás, nem volt hangoskodás, hanem az elnök úr autóját a román őrezred egy-egy kísérete mindig elkísérte.

- Magyarán a román hatóságok ezek szerint abban voltak érdekeltek, hogy ne történjék semmiféle atrocitás.

- Vagy pedig abban voltak érdekeltek, hogy nyomon kövessék, hogy az elnök úr éppen hol jár, kivel találkozik.

- Ahhoz nem kell őrezredes autó, ahhoz elég egy-két ember, aki figyel, nem?

- Ezzel, hogy településről településre milyen úton volt, csak árnyalni szerettem volna mindazt, amit Ön fölvezetett. Én is jóhiszeműen közelítem meg a dolgot, és azt gondolom, hogy miután egy közjogi méltóság – mindegy, hogy melyik országból – Románia területére lép, akkor ez a minimum, amit most a román hatóságok elvégeztek, és ez a kölcsönösség jegyében egészen biztos vagyok benne, hogy pontosan így zajlik, ha egy román közjogi méltóság éppen Magyarország területére utazik.

- Mindazonáltal például Frunda György, az RMDSZ szenátora azt mondta a napokban, hogy Kövér László kampánykörútja a magyar Alaptörvényt is sérti. Ön szerint?

- Szerintem Frunda nem olvasta el a magyar Alaptörvényt.

- Mert abban nincs ilyen?

- Az van benne, hogy az anyaország felelősséget visel a határon túli magyarok iránt. S minthogy egy nemzetről beszélünk, nincs külön anyaországi magyar és külön határon túli magyar, hanem a közjogi értelemben vett egy magyarságról beszélhetünk, a kettős állampolgárság intézménye ezt erősíti meg, ezt teszi lehetővé. És ha mi tényleg egy nemzetben tudunk gondolkodni, akkor én azt gondolom, hogy teljesen természetes dolog az, ha Ön vagy egy politikus vagy bárki más, közéletben ismert személyiség egyáltalán törődik, érdeklődik a határon túli ügyek iránt. Ez számunkra csak egy megtisztelő gesztus, és mint olyan, ezt mi kimondottan jó néven vesszük, én személy szerint örülök annak is, ha Kövér László elnök úr érkezik ide, és annak is, ha Ön egyáltalán bekapcsol bennünket – ami egyébként elő szokott fordulni –, és ezt Önnek megköszönöm, hogy időnként szót válthatunk arról, hogy éppen itt errefele hogyan élnek a magyarok, vagy éppen milyen élet van általában.

- Én is úgy gondolom, hogy beszélni és beszélgetni érdemes is, és talán segít a nézeteltérések, konfliktusok tisztázásában, békés megoldásában. De azért ha megengedi, mégiscsak idézném az Alaptörvény D. cikkét, amely így szól: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” Itt, ha valamelyik párt mellett kampányol egy magyar politikus vagy közéleti személyiség, az nem az együttműködés előmozdítása, éppen annak az ellenkezője.

- Azért most ne legyünk szubjektívek! Köszönöm, hogy szó szerint beidézte az alkotmány szövegét, mert jól esik hallani – bízom benne, hogy nemcsak nekem, hanem valamennyi kedves hallgató számára –, hogy az Alaptörvény valamennyiünkre érvényes, ránk úgy, mint akire figyelnek, és Önökre odahaza, mint azokra, akiknek figyelniük kell a határon túli testvéreikre, a magyarságra. Azt gondolom, hogy Magyarországon teljesen természetes a demokrácia, mert hogy 89-ben, ha valamit sikerült megvalósítani, akkor az az, hogy demokratikus rendszerben élhetünk, élhetnek elsősorban otthon Önök, itt a román többség. A demokrácia azt jelenti, hogy politikai pluralizmus van, tehát többpártrendszer van, azért küzdöttünk, azért voltak a 89-es rendszerváltások, hogy megszabaduljunk az egypártrendszertől. Ha az erdélyi magyarság életét közelítem meg közéleti szempontból, akkor azt látjuk, hogy a közelmúltig az erdélyi magyarság egypártrendszerben élt, ráerőltették az egy pártot, ami egyébként 89. előtti gyökerekkel rendelkezik, s mint olyan, rendszeridegen volt az a társadalmi berendezkedés, ami itt az erdélyi magyar közösség számára kialakult. Míg a román többség politikai pluralizmusban élt, s mint olyan, szabadon választhatott, addig a választás szabadsága nem adatott meg az erdélyi magyarságnak, annak következtében, hogy az RMDSZ az egypártrendszer intézményesítésével – fogalmazhatnék úgy is, hogy – egy olyan politikai és gazdasági monopóliumot épített ki, amely következtében gyakorlatilag túszul ejtették a lehetőséget más pártok alakítására.

- De ennek azért van valami és volt valami praktikus alapja, hogy tudniillik nagyjából csak akkor számíthatott bármiféle esélyre, például parlamenti bejutásra vagy kormányzatban való részvételre a romániai magyarság, ha az ottani tagjai egy magyar pártra szavaztak. Ha – egyébként a demokrácia elveinek tökéletesen megfelelően – van három romániai magyar párt, akkor lehet, hogy az esélyek csökkenni fognak és lehet, hogy egyikük sem kerül be majd a Parlamentbe, bár a választási szabályok változtak és ennek megfelelően azért úgy látszik, hogy akármi történik, mégiscsak lesz magyar képviselet a romániai parlamentben. De nem gyengíti vajon a romániai magyarok érdekérvényesítési képességeit az, ha egymással harcolnak elsősorban?

- Ha megengedi, akkor annyiban árnyalnám az Ön által felvezetett gondolatsort, hogy végül is nem az a cél, hogy legyen parlamenti képviselet és ennek következtében esetleg a magyarságnak legyen kormányzati szereplője, hanem eszköz kellene hogy legyen, az egyik is és a másik is. Azért van szükség a parlamenti képviseletre, hogy érvényesíteni tudjuk az erdélyi magyar nemzeti közösség közösségi jogait.

- Demokratikus viszonyok között, parlamentáris viszonyok között nem nélkülözhetetlen eszköz ez, a parlamenti jelenlét?

- Bocsánat, még nem értem a gondolatsor végére, tehát hogy fontos eszköz a parlamenti jelenlét, de az is fontos, hogy ez a parlamenti jelenlét olyan legyen, ami gyakorlatilag nem téveszti szem elől az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekképviseletét. Nem egy olyan parlamenti csapatra van szükség, amelyik rendszerint lenyomja Bukarest érdekeit az erdélyi magyarság torkán, hanem fordítva, amelyik megjeleníti a közösségünk érdekeit Bukarestben. Eltelt huszonhárom esztendő itt Erdélyben, a mi életünkből is és amíg 90 tavaszán az erdélyi magyar közösségünk közel 1,8 millió lelket számlált, addig a legutóbbi népszavazási adatok szerint 1 millió 230 ezerre csappant a közösségünk lélekszáma, tehát hatszázezer magyar embert veszítettünk el, a közösségünk egyharmadát. Sem kulturális, sem területi autonómiánk, sem állami magyar egyetemünk nincs, de egyáltalán, még a reménye sincs meg annak, hogy olyan jogalap, olyan alkotmány lesz majd Romániában, amelyik lehetővé teszi majd az autonómia kiépítését. Tehát sorolhatnám a hiányosságok sorát, anélkül, hogy érdemi közösségi eredményről be tudnánk számolni – hacsak a népességfogyás nem tartozik ide –, és éppen ezért gondolom azt én is, Önnel egyetértve, hogy parlamenti képviseletre szükség van. Viszont azt nem egy klubcsapat kell hogy adja, hanem egy válogatottnak kell képviselnie az erdélyi magyar nemzeti közösséget. Odahaza a sportban sem lenne jó, ha csak az MTK-ból hívnának be a válogatottba játékosokat, jó, ha a Fradi is, Újpest is, Debrecen is, Videoton is ott van, mindenki más, mert akkor az egész nemzet tud szurkolni a Puskás Ferenc Stadionban.

- És akkor ebből arra lehet következtetni, hogy a helyhatósági választásokat most a hétvégén arra próbálják felhasználni, hogy felmérjék az erőviszonyokat a romániai magyarságban, aztán ennek az eredményeire alapozva például megpróbáljanak megállapodni a parlamenti választásokon valamiféle közös fellépésben, egy válogatott létrehozásában?

- Nekünk ez a feltett szándékunk és nagyon örülök, hogy sikerült ilyen szemléletesen, közösen leírnunk ezt. Nekem nem azzal van a bajom, ha egy válogatottban az MTK-ból hetet hívnak be és a Fradiból csak hármat vagy négyet, az a fontos, hogy válogatott legyen, a közösségünk legjobbjai legyenek ott és összjátékként a közösségünk érdekeit és értékeit jelenítsük meg. Akkor tudunk közösségi jogokat érvényesíteni, ha van ez a minimum platform, egy nemzeti konszenzus valamennyi erdélyi magyar közéleti szereplő és ennek megfelelően az általuk képviselt politikai szervezetek között.

- Az Ön szempontjait tökéletesen értem és elfogadhatónak tartom, miért ne lehetne törvényesen, demokratikus keretek között ilyen programmal fellépni. Azt nem értem – és változatlanul Alaptörvény-ellenesnek tartom –, hogy bármelyik magyar párt vagy pláne a magyar állam és a magyar állam képviseletében a magyar kormánypárt és kormánypártok miért akarnak ebben a belső politikai küzdelemben állást foglalni egyik vagy másik szereplő mellett? Ezzel ugyanis gyengítik őket összességükben, ahelyett, hogy hagynák a politikai küzdelem maguk között való megvívását, mégiscsak beavatkoznak és azt mondják, hogy akkor most a Magyar Országgyűlés elnöke a Magyar Polgári Pártot támogatja. Ez nem segíti az ottani magyarságot, legföljebb Önöket segíti.

- De ha ezt a gondolatot továbbviszi, akkor higgye el, ha valaki bennünket segít, akkor az gyakorlatilag a magyarságot is segíti.

- Ezt az RMDSZ is elmondhatja, sőt Tőkés László is, aki szintén nem ért egyet Kövér László ottani kampányolásával.

- De egyébként azt elmondanám Önnek, hogy annak idején, amikor Horn Gyula miniszterelnök úr járt Erdélyben vagy éppen Kovács László – az az igazság, hogy Gyurcsányt nem nagyon láttuk errefele, mondjuk nem is hiányoltuk december ötödike után egyáltalán –, vagy Szili Katalin házelnökasszony, őket szívesen látta mindenki, akkor Frunda György szenátor úr nem tiltakozott a látogatásuk ellen. Éppen ezért gondolom azt, hogy nem szabad kettős mércét alkalmazni. Nekünk határon innen és túl az a dolgunk – úgy a közéletben szereplő emberek esetében, mint akár a minderről tudósítást adó, de ugyanakkor, mint negyedik hatalmi ág nagyon fontos, befolyással bíró társadalmi szereplők között –, hogy amikor egy ilyen magyar-román meccs kialakul, akkor jó volna, ha egy oldalon állnánk, a magyarok pártján.

- De az három párt, Szász úr!

- Én most én arról beszélek, hogy a magyarok pártján, ebben Ön is benne van, Kövér László is benne van, Frunda György is és jómagam is, mert most a románokkal szemben kell az igazunk mellett kiállnunk.

- Biztos, hogy szemben, nem velük együttműködve, őket meggyőzni próbálva?

- De ha azt mondják, hogy a magyar házelnök, a Magyar Országgyűlés elnöke, aki nemcsak az én házelnököm, hanem az Öné is, Frundáé is és mindenki másé, elsősorban az Önöké Magyarországon, de a kettős állampolgárság intézményesítésével talán mi is magunkénak érezhetjük.

- Ezek szerint több százezer határon túli magyaré is.

- Pontosan és amikor a románok azt mondják, hogy ne jöjjön be, mert nemkívánatos személyként tekintünk rá, akkor innentől kezdve ez már magyar-román meccs, és valamennyiünknek az a dolga, hogy a magyarság pártján álljunk. És elmondom azt is, hogy miért. A román politikai pártok esetében is a kettős mérce gondolatiságát vetem meg, ha úgy tetszik, mert gyakorlatilag azt tapasztaljuk, hogy amikor a romániai választások vannak, akkor a román politikusok zarándokolnak mondjuk Spanyolországba vagy Olaszországba, mert több milliós közösségük van ott, sőt afrikai egyéni választókerülete is van Romániának a román választójogi törvény szerint, amely képviseletében éppen Kötő József RMDSZ-es parlamenti képviselő jutott be a román Parlamentbe. Arról nem is akarok szólni, hogy ha a Románia és Moldávia közötti viszonyrendszert vizsgáljuk, akkor gyakorlatilag a kettő annyira összhangban van, hogy amikor helyhatósági választások vannak ott, akkor a város kapujának a kilincsét váltják a román politikusok, úgy járnak ki kampányolni Moldáviába.

- De annyi mindenben nem követné a román politikai gyakorlatot, ebben meg éppen követi vagy követné?

- Amiben jó, abban követni kell. A románok megelőztek bennünket például a kettős állampolgárság kiterjesztésének ügyében is. Jó dolog, hogy követtük ebben őket, a választójogi törvény szerint ők kiterjesztették, sőt, még sokkal jobb választójogi törvényt csináltak, mint a mostani magyar Parlament, mert egyéni választókörzeteket is építettek be a román választójogi törvénybe, olyan egyéni választókerületeket, amelyek Románia területén kívül vannak, tehát ebből a szempontból még van mit tanulnunk a román választójogi törvénytől.

- Itt egy dolgot hadd jegyezzek meg. A Spanyolországban dolgozó vagy Olaszországban dolgozó románok milliói nem spanyol és olasz állampolgárok, hanem románok, míg a Romániában élő magyarok román állampolgárok.

- Ha ma megnézné szerkesztő úr, meggyőződésem, hogy az ottani románok nagy többsége úgy a spanyol, mint az olasz állampolgárságot felvették, egészen biztos, hogy kettős állampolgárságuk van. Nekünk – akik egyébként történelmi múltunkból fakadóan nem mozdultunk el a saját szülőföldünkről, hanem a határokat mozdították el a fejünk fölött – ezért kijár a magyar állampolgárság, ha a román diaszpóra, aki kiment Spanyolországba és Olaszországba, gyakorlatilag mint bevándorló kapta meg az ottani állampolgárságot. Tehát még ez is javunkra szól, a Kárpát-medencében élő egységes magyar nemzet gondolatisága jegyében. Nem ide akartam feltétlenül kilyukadni, de fontos volt ez a megjegyzés is, és éppen ezért köszönöm Önnek, hogy megfogalmazta. A fontos az, hogy a magyarországi választójogi törvény nagyon jó hogy kiterjesztette a szavazati jogot a határon túl élő magyar állampolgárok számára is, de képzelje el, ha még egyéni választókerületeket is rajzoltak volna a választójogi törvény következtében, akkor az egy paradigmaváltást jelentett volna. Az azt jelentené, hogy gyakorlatilag minden egyes magyarországi politikai pártnak törődnie kellene politikai érdekből, szavazatszerzés érdekéből a kint ragadt magyarsággal. Ma egyébként nem kell, mert a listás szavazás ezt nem követeli meg, de ha volnának egyéni választókerületek, akkor érdeke volna a szocialistáknak is, a Fidesznek is, az LMP-nek is és mindenki másnak, hogy a határon túli magyarság körében is egyre szimpatikusabbak és erősebbek legyenek, merthogy innen is jutnának be a Parlamentbe képviselők.

- De ez az, hogy ez a magyar Parlamentre vonatkozna, a mostani kampánykörút pedig arra vonatkozik, hogy a román helyhatóságokban kik képviseljék az ottani magyarokat és ebbe egy külső ország, Magyarország képviselői avatkoznak bele.

- Amit mondtam, az egy szélesebb gondolat jegyében történt. De azért engedje meg, hogy elmondjam, hogy azért volna szükség egy ilyen paradigmaváltásra, mert akkor nem engedhetné meg egyetlenegy magyar párt sem Magyarországon, hogy a határon túli magyarság ellenében negatív véleményeket fogalmazzon meg, és én azt gondolom, hogy a nemzeti integráció érdekében fontos volna egyébként, hogy a Kárpát-medencei magyarság az alapkérdésekben együtt lépjen, együtt gondolkodjon, együtt dobbanjon a szíve. Fontos volna egy olyasfajta paradigmaváltás, ami egy választójogi törvényből is elindítható volna. A románoknál van ilyen, amikor Moldáviában választásokat szerveznek, akkor Romániában gyakorlatilag kígyóznak a sorok a különböző oktatási intézményeknél – mert itt is berendezik a választókerületeket – és fordítva, ha Romániában vannak választások, akkor majd Moldáviában is ugyanez megtörténik. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy ha ezt Románia egyébként a mindennapjaiban megéli, akkor nem mondhatja azt egy ártatlan látogatás kapcsán, hogy amit szabad nekik, azt nem szabad a magyarországi közéleti szereplőknek megtennie.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!