Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 7.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. június 09. szombat, 04:38
- Megbeszéljük
Mi történt a megszűnt légitársaság dolgozóival?
Várnai Ferenc, volt Malév-parancsnok, pilóta
Bolgár György: - Néhány héttel ezelőtt már beszéltünk egymással itt a rádióban, és arra vagyok kíváncsi, hogy áll a szélnek eresztett Malév alkalmazottak ügye? Például megkapták-e a járandóságukat?
Várnai Ferenc: - Nagyon tömören meg tudom fogalmazni: január és február hónapban a Malév állományából értelemszerűen megkaptuk, a bérgarancia alap terhére, ami 1,13 millió/fő/év. Ebből fedezték a márciust, illetve az áprilist. Ez kereken nettó 646 ezer forintot jelent. Tehát a felmondási idő hátralévő részére, jelen esetben május, június, illetve jó esetben július közepén véget ér minden. 2,5 hónapra semmit, ebben a hónapban szintén semmit nem kaptak.
- Hány embert érint ez összesen?
- Ha csak pusztán a Malévet nézem mint anyavállalatot, akkor megközelítőleg 1078 főt. De ezen belül természetesen a fizetési kategóriák változnak. Tehát van, aki még a felmondási időből, ebből az úgynevezett 646 ezer forint nettóból – ők az úgymond kisebb keresetűek – még elképzelhető, hogy május, június, és talán még július hónapra kapnak. De a pilóták egyértelműen nem. Mert mi gyakorlatilag két hónap alatt kimerítettük ezt az összeget. És ez a baj, hogy a bérgarancia-alap semmi egyébre nem használható fel. És az, ami megjelenik a médiában, hogy a bérgarancia-alap az, ami végkielégítésül is szolgál, teljesen a közvéleménynek a szándékolt félrevezetése.
- Mert a bérgarancia alapban nincs annyi pénz, amennyivel Önöket a jogos követeléseik kielégítésére lehetne bíztatni. Az állam pedig ezek szerint nem akar beletenni pénzt, hogy az Önök jogos igényeit végül is törlesszék.
- Pontosan erről van szó. És nagyon érdekes egy mai hír, amiről a saját szememmel győződtem meg, a Hírtévé Panaszkönyv című műsorában interjút készítettek a Malév korábban vezérigazgatói, illetve most a földi kiszolgálás vezérigazgatói tisztjét betöltő illetővel. Most a Malév élén felszámoló biztos van, tehát már csak a földi kiszolgálás vezérigazgatói tisztét látja el. Ő itt a következő kijelentést tette. két héten belül az állam, és értelemszerűen az illetékes minisztériumok is, meg fogják azt a pénzügyi megoldást találni, ami az EU számára is elfogadható. Ez viszont teljes végkielégítést jelent az onnan elbocsátott közel hatszáz dolgozónak. Ez nagyon érdekes, mert a földi kiszolgálás az anyavállalat része volt. Akkor ez hogy működik egy felszámolási eljárásban? Az anyavállalat dolgozóit ilyen jellegű végkielégítés nem illeti meg, ugyanakkor az anyavállalathoz tartozó céget viszont megilleti?
- Ön például próbálta keresni Limburger urat, aki ugye korábban Malév vezérigazgatója volt?
- Nem, mert nekem ez a felszámoló biztos az, aki valójában február 14-e után a munkáltatómmá vált.
- Akkor mit mond a felszámoló biztos?
- A következőt mondja, ami megint csak érdekes: hogy február 14-e, a kinevezése óta, amikor a Fővárosi Törvényszék megbízta őt ezzel a feladattal, úgy zajlik a felszámolás, hogy nincs felszámolási nyitómérleg.
- Magyarán nem lehet tudni, hogy mije van a Malévnak és nem lehet tudni, hogy miből kell ezt lebonyolítani, a tartozásokat kiegyenlíteni, ha lehetséges, és így tovább?
- Igen, ezért nem értjük, hogy három és fél hónap lefolyása után mi történik egyáltalán a vállalatnál. És ezen jogsértő intézkedés ellen társaságot alakítva fel is léptünk mind a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon, mind pedig a Fővárosi Törvényszék gazdasági kollégiumánál.
- Mit kér ez a pertársaság?
- Azt kéri, hogy a 91-es 2-es törvényt, ami az irányadó rendelkezés a csőd- és felszámolási törvénynél, alkalmazzák ilyen esetben a mi egyéni munkaszerződésünkre is. Ne a Munka Törvénykönyvére hivatkozzanak, amit viszont a 92. évi 22. törvény szabályoz.
- Az egyéni szerződés előnyösebb volna Önöknek?
- Természetesen. Az egy tízoldalas, elfogadott, ezelőtt hat évvel életbe lépett szerződés, ami szignifikánsan kimutatható, mert a Munka Törvénykönyve szerint például a maximálisan adható végkielégítés összege kereken kilenc hónap. Az egyéni szerződésekben meg van tizenkét hónap is annak, aki már hosszú időt eltöltött egy helyen. Jelen esetben én, aki negyvenhárom éves Malév-munkaviszonnyal rendelkezem. És ehhez a tizenkét hónaphoz jön még hozzá az, amit a Munka Törvénykönyve még pluszban biztosít, mivel az öregségi nyugdíjkorhatáron belül vagyok öt évvel. Tehát gyakorlatilag tizenöt hónap átlagkeresettel számolt végkielégítés áll szemben a kilenc hónappal.
- Nyilván van ügyvédjük, aki összeállította a peranyagot.
- Természetesen.
- Ő mit szól az egészhez, milyen esélyeik vannak?
- Azért nem tudok ez ügyben nyilatkozni, mert még nem lett kiszignálva a bíróra a Fővárosi Törvényszék gazdasági kollégiumánál.
- Nem hiszem, hogy bírófüggő a dolog. Hanem az ügyvéd mivel bíztatta Önöket?
- Gyakorlatilag ebben a pillanatban semmivel. Egyszerűen nem is tud mit mondani. A pertársaság értelemszerűen erősebb, mint az, ha valaki egyénileg próbálná érvényt szerezni annak, amit szeretne. Csak itt nagyon nagy problémát jelent a csődtörvény 65. paragrafusa, ami úgy nyilatkozik, hogy a ki nem fizetett hitelezői igényekért az állam nem vállal felelősséget.
- Magyarán a jog nem biztos hogy teljes mértékben Önök mellett áll. Viszont az, hogy mégiscsak létezett évtizedeken keresztül egy nemzeti légitársaság, a Malév, hogy ez állami tulajdonban volt, hogy az államnak illene valamilyen felelősséget vállalnia egy ilyen volt nemzeti büszkeség maradványaiért és azokért az emberekért, akik ott dolgoztak, talán valamiféle erkölcsi és politikai támogatást jelenthet Önöknek. Próbálnak ezzel a nyomással élni? Vagyis mondjuk vezető politikusokhoz, kormánytisztviselőkhöz fordulni?
- Többet is megpróbáltunk. Megkerestük első lépésben a kormánypárti képviselőket, levélben, személyes úton, vagy volt, akit e-mailben. Én a KDNP-s képviselőtől valami szerencse folytán – aki a lakhely szerinti polgármesterem is, illetve a választókerületi képviselőm – kaptam egy nagyon udvarias levelet, amelyben a miniszter asszonyánál, Németh Lászlónénál érdeklődik, hogy mit tehetnek ebben az ügyben. Ez volt két hónapja, azóta nem történt gyakorlatilag semmi. Egy hete kaptam Lázár János akkori frakcióvezetőtől – most már értelemszerűen a miniszterelnökség államtitkárától – egy levelet, hogy forduljak Fónagy Jánoshoz. Én ezt megtenném, de Fónagy János urat két alkalommal is interpellálták a magyar parlamentben. Minden esetben az volt rá a válasz, hogy a bérgaranciaalap a megoldás. Ez így, ahogy van, egyszerűen nem igaz, mert a bérgaranciaalap nem a végkielégítések kielégítésére szolgál, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak.
- De lehet, hogy a türelem és a kitartás végkielégítést teremt, és ha Lázár Jánosra hivatkoznának, és úgy fordulnának Fónagy Jánoshoz, akkor lehet, hogy az államtitkár mégiscsak meggondolná, hogy ugyanazt válaszolja-e Önöknek, mint amit a parlamentben.
- Ezt is meg fogjuk próbálni, illetve még olyan próba történt, hogy az ellenzéki képviselők – már más tartalmú levéllel – segítségét is kértük, hogy próbálják a Malév-törvényt állandóan napirenden tartani, mert ez egyszerűen így nem megoldás az állam részéről, és abszolút nem etikus. Több mint kétezer emberről van szó. És ehhez kapcsolódik az, amit az előbb mondottam volt, hogy az anyavállalat nem, az anyavállalathoz tartozó vállalat viszont igen? Nem tudom elképzelni azt a pénzügyi konstrukciót, ami az egyik esetben sorompót jelent, a másik esetben megoldást. Elképzelésem sincs róla. Próbálok kutakodni, hogy mit lehetne tenni, de tényleg nem tudom.
- Akkor végezetül az események emberi oldaláról ejtsünk néhány szót. Hogy vannak a Malév volt pilótái? Hogy vannak a volt légikísérők? Hogy vannak az elbocsátott emberek? Hány százalékuk talált valamilyen munkát?
- A pilóták azok, akik próbálkoztak korábban Indiában, sajnos egy helyi légitársaság csődbe menetele miatt gyakorlatilag visszaküldték őket. A szerződéseket felbontották, mert ott a nemzeti közlekedési hatóság úgy nyilatkozott, hogy addig, amíg Indián belül lehetőség van az ott munkanélkülivé vált pilótákat alkalmazni más légitársaságoknál, ők nem hajlandók más nemzet pilótáit alkalmazni, ami teljesen egyértelmű számomra. Most ezek a pilóták elindultak Etiópia felé, körülbelül harminc-negyven fő, nem tudom milyen sikerrel. De az állományból, a kétszáztíz főből hatvan embernek talán van jó eséllyel elhelyezkedési lehetősége. Ha most nézem az etióp légitársaságot, esetleg még Nigéria számba jön, de semmiféleképpen nem több harminc százaléknál. A légikísérő kisasszonyoknál, illetve uraknál még rosszabb a helyzet. Az értesülések tényleg csak a facebookról származnak. Azon a tizenöt főn, vagy tizenkilencen kívül, aki el tudott helyezkedni a Germániánál, rajtuk kívül még körülbelül nyolc vagy tíz fő kapott vezető légiutaskísérő beosztást. Tehát náluk még rosszabb a helyzet, durván négyszáz főből talán negyven tudott elhelyezkedni.
- És a hangulat milyen Önök között? Találkoznak? Vagy tüntetnek? Vagy mit csinálnak? Pertársaságot alapítanak?
- Pontosan ebben a sorrendben. A pertársaságot megalakítottuk, ott az előbb említett jogorvoslati lehetőségeket megpróbáljuk. Május 22-én volt egy demonstrációnk, ahol közel hatszáz fő jelent meg, és a Battyhány térről – természetesen rendőri segítséggel – elmentünk a minisztérium elé, ahol át lett adva egy tizenkét pontos petíció.
- Például arra válaszoltak azóta?
- Nem. Semmit.
- A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a nemzeti visszafejlesztés jegyében nem válaszolt.
- Semmire nem válaszolt. Átvette a miniszter asszony sajtósa az aulában, és azt kaptuk, hogy valami fog történni. Erre fel jelent meg az, hogy a bérgaranciaalapból szándékoznak teljesíteni ezeket.
- Valami reményt keltő pletyka vagy értesülés sincs, hogy mégiscsak lesz valamilyen magyar légitársaság?
- Nincs. Semmi ilyenről nem tudok. Ha valaki tud ilyenről, én nagyon örülnék, ha megosztaná velem, de csak az öröm kedvéért, mert én abban már biztos nem vehetnék részt a koromnál fogva.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
