Nagyívű tervek
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2010. február 11. csütörtök, 02:20
A mostanság e lapokon is előkerült nagyívű közép-európai tervek kapcsán eszembe jutottak a témával kapcsolatos némely régebbi stúdiumaim. Elő is kerestem őket, s íme a következőket találtam:
A német geopolitikusoktól származó megjelöléssel „Köztes-Európa” (Zwischeneuropa) néven számontartott térség kis népei az első világháború után kapták meg vagy kapták újból vissza függetlenségüket. Érezve a veszélyt, mely „köztes” helyzetükben, a német és az orosz impériumok közé szorulva, fenyegette őket, különféle összefogási terveken kezdtek gondolkodni. A húszas-harmincas évekből a következő jelentősebb ideákat tartjuk számon: (a) Az egy ideig lengyel miniszterelnök Skrzynskitől kiinduló terv a történelmi nosztalgiára épült: a Jagello-dinasztia uralmi kereteinek fölújítását javasolta, hiszen ez a dinasztia nemcsak Lengyelországban és Litvániában, de Csehországban és Magyarországon is uralkodott. (b) A nagy cseh államférfi, Masaryk tervét szintén befolyásolhatták történelmi nosztalgiák, ti. Premysl Ottokár birodalmának emlékei, ő azonban valami egészen nagyralátó tervet vetett föl: a kis államok összefogását a Balti-tengertől egészen az Égei-tengerig. (c) A jeles szlovák politikus, Hodza viszont az adott realitásokból próbált kiindulni, amikor az ún. Római Jegyzőkönyvek (1934) olasz–osztrák–magyar új szövetségi rendszerét a Kisantant régebbi szövetségi rendszerével próbálta összekombinálni: igazán nemes szándék, a megvalósulás tényleges lehetősége nélkül. (d) A magyar tervek, így pl. az akkor neves közgazdász Hantos Elemér megfogalmazásában, természetesen a Duna-konföderáció különböző változatai körül forogtak: miként azelőtt, most sem jártak semmilyen sikerrel.
A veszély növekedése a második világháborúban fölfokozta a tervek gyártásának intenzitását. Sorban fölvetődtek a következő ötletek: (1) Sikorski–Mikolajczyk terv Lengyelország, Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország összefogására; (2) ugyanez, kibővítve Jugoszláviával és Romániával; (3) lengyel–litván–ukrán unió mint kiinduló föderációs mag; (4) az „Intermarium” (tengertől-tengerig) terve, v.ö. Masaryk; (5) magyar Duna-konföderációs terv; (6) magyar terv a Szent Korona országainak föderációjára; (7) szlovák terv egy szűkebb Duna-konföderációra, viszont Ausztriával; (8) „Commonwealth Mitteleuropa” a történelmi koronatartományokból; (9) cseh terv szláv etnikai alapon; (10) cseh Középeurópa-terv Németországgal; (11) cseh Duna-konföderációs terv; (12) Habsburg-föderáció terve Ferenc Ferdinánd nyomán; (13) Kárpát-Adria föderáció terve; (14) Alpok-Duna föderáció terve; (15) Adria-Égei föderáció terve; (16) Észak-Balkán föderáció terve.
mek.niif.hu/Brehm
Ennyi talán elég is. Az embernek óhatatlanul a szatíraíró Nagy Lajos jut az eszébe, a Képtelen természetrajz leírásai a sokféle kígyóról, amihez a szerző végül megjegyzi: „Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó, lila kecskeszakállal.” Lehet, hogy most ez fog majd napirendre kerülni.
(Jegyzet. Akit a részletek érdekelnek, megtalálhatja őket például Joachim Kühl könyvében: Föderationspläne im Donauraum und in Ostmitteleuropa, München 1958.)
