Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 30.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. június 01. péntek, 03:03; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Ha nem, akkor miért igen? – a médiatanács jogairól
L. Simon László a parlament kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke

Bolgár György: - Elsősorban arról szeretném kérdezni Önt, hogy most akkor milyen médiatörvényünk is van, nem utolsósorban köszönhetően Önnek, aki az utolsó pillanatban még módosításokat fűzött a módosításokhoz, és így a szakértők megítélése szerint némileg enyhült az a szigor amelyet elsősorban a Klubrádió érzékelt saját magával szemben.

L. Simon László: - Ön nem úgy ítéli meg, hogy enyhült a dolog?

– De, némileg enyhült. Én úgy érzem, hogy a veszély nem múlt el teljesen, ha valaki kicsit másképpen értelmezi a leírt szavakat, a jogot, mint ahogy például én szeretném, akkor talán még bevethet olyan fegyvereket a Klubrádió ellen, amilyeneket szeretnénk, ha a békés együttélés szellemében nem vetnének be. De az előző módosításokhoz képest sokkal – mondjuk így – együttműködőbbek vagy barátságosabbak ezek a passzusok. A kérdésem mindenekelőtt az volna, hogy miért volt erre egyáltalán szükség? Van arról valamiféle belső vagy hátsó információja, hogy miért születtek egyáltalán ezek a képviselői indítványok, először Szabó Csabáé, aztán Menczer Erzsébeté, majd végül az Öné?

– Bolgár úr tudja, hogy én belső információkat sosem osztok meg a nyilvánossággal, mert a belső információknak az a természetük, hogy azok egy zárt közösséghez tartozó információk. Arról szívesen beszámolok, hogy az én módosító indítványomat mi motiválta, mert amögött az én személyes döntésem húzódik meg. Én úgy ítéltem meg, hogy képviselőtársaimnak a módosító indítványa nem éppen a legszerencsésebb irányba tereli a médiaszabályozást, és én már a bizottsági ülésen is jeleztem azt, hogy szemben azzal, amit Mandur képviselő állított, ahol azt adta a számba, többek között a Klubrádió honlapján is olvashattam, meg a Klubrádiónak is nyilatkozta, hogy majd egy közös ellenzéki-kormány-bizottsági módosítóval fogjuk megmenteni a Klubrádiót, én ilyet nem mondtam. Én azt mondtam, főleg, ehhez tartom is magamat, hogy nem a gombhoz kell varrni a kabátot, hanem a rendszernek kell jól, egyszerűen és korrektül működnie. Én azt mondtam, hogy a Klubrádiótól függetlenül is akceptálni kell azokat az ellenzéki felvetéseket, amelyek működési problémákra mutatnak rá, és arra tettem ígéretet a parlamenti bizottsági ülésen, hogy a végszavazás előtt, akár egy zárószavazás előtti módosítóval, megpróbálunk olyan problémákat kezelni, mint például hogy a médiahatóság nem köteles szerződést kötni azzal a pályázóval, aki egyébként az általa meghirdetett pályázatnak a kihirdetett győztese. Tehát én ilyen problémákat érzékeltem, az ezekkel kapcsolatos mind ellenzéki, mind kormánypárti javaslatokat figyelembe vettem, és ezért nyújtottam be a zárószavazás előtti módosító indítványt. Hozzáteszem, hogy nem egyszer csinálják azt képviselők, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek, hogy úgy nyújtanak be módosító indítványt, hogy eleve tudják, az el fog bukni. A leggyakoribb példa erre ugye a költségvetési törvénynek a sok-sok módosító indítványa, ami arra jó, hogy az egyéni képviselő odahaza a körzetében fel tudja mutatni, hogy lám, lám, én megpróbáltam százötven millió forintot erre vagy arra az útfelújításra, erre vagy arra a templom-rekonstrukcióra szerezni, de a parlamenti többség nem támogatta. Ez a módosító indítvány nem ilyen, hiszen ez át is ment a parlamentben. Tehát a kormánypárti támogatás mögé tudtuk tenni.

– Na de akkor az előzők, Szabó Csabáé és Menczer Erzsébeté az ő választókörzetüknek szóltak? Hát kötve hiszem, hogy Hollókő lakosságát, ahol nem is lehet fogni a Klubrádiót, tehát nem utálhatnak bennünket különösebben, lelkesedtek volna azért, ha minket valamilyen módon el lehet meszelni. Vagy akár még Menczer Erzsébetről sem tételezem ezt fel. Miért születtek ezek vajon?

– Nem tudom, hogy miért születtek, ezt ne tőlem tessék kérdezni, mert nem én írtam és nem én nyújtottam be őket. Illetve amit tudok, azt meg nem osztom meg a nyilvánossággal. Mert van egy belső háttérmunka, ami nem a nyilvánosságra tartozik.

– Elfogadom.

– A lényeg, az és ezt kell mindenkinek elfogadnia, hogy a parlamenti többség, a kormányzó Fidesz és a KDNP egyöntetűen úgy gondolták a szavazáskor, hogy az a jó irány, amit a zárószavazás előtti módosítóban jeleztem. Tehát hogy egyértelművé tegyük a Klubrádió hallgatói számára is: a Fidesz és a KDNP ezt a módosító indítványt egyhangúan támogatta.

– De azt mondta az imént, hogy például kimaradt az, hogy nem terheli szerződéskötési kötelezettség a médiatanácsot a nyertes pályázóval. De hát az Ön módosítójában is van egy ilyen bekezdés. Hogy a hatósági szerződést kizárólag a nyertes pályázó pályázati ajánlatával összhangban lehet megkötni, az eljárás során a médiatanácsot szerződéskötési kötelezettség nem terheli.

– Ugye az én módosítóm finomította azt a módosítást, amelyet Szabó Csaba benyújtott, illetve amelyet aztán Menczer Erzsébet tovább árnyalt, és szerintem az a megfogalmazás, amellyel én élek, az korrekt.

– Na de miért van olyan passzus a törvényben a módosítás nyomán, hogy valakit kihirdet győztesnek a médiatanács egy pályázat végén, azt mondja, hogy kötök vele vagy kötnék vele a pályázati eredmény fényében egy hatósági szerződést, mégpedig a saját pályázati ajánlatának megfelelően, de mégsem kötök, mert közben meggondolom magam. Miért? Miért van erre lehetősége?

– Az én jogi értelmezésemben abban az esetben állhat el a médiatanács a szerződéskötéstől, ha a pályázó a pályázatában leírt feltételektől eltérő feltételekkel kívánna szerződést kötni. Tehát szerintem a médiatanács ebben a megközelítésben szerződést köt azzal, aki megnyerte a pályázatot.

– De akkor elég lett volna az a mondat, hogy a nyertes pályázó pályázati ajánlatával összhangban szabad csak megkötni. Mondjuk így kellett volna fogalmazni, és nem kellett volna hozzátenni, hogy nem terheli szerződéskötési kötelezettség. Nem?

– Igen, de abban az esetben, amit Ön mond, tehát ez is egy lehetséges fogalmazás, én azt gondolom, hogy az én megfogalmazásom is ennek megfelelő, és hagyunk annyi lehetőséget, szabad mozgást a médiatanácsnak, hogy abban az esetben, ha valaki a pályázati feltételtől eltérő módon kíván szerződést kötni, akkor igenis ne kelljen szerződést kötnie a médiatanácsnak. Tehát szerintem ez így is jó megfogalmazás. Ez egy olyan részletkérdés, amin lehet itt vitatkozni, de én alapvetően a jóhiszemű jogalkalmazást tartom fontosnak.

– Hát én is ezt szeretném, de azért…

– Én nem feltételezem a médiatanácsról, hogy ne jóhiszeműen alkalmazná a jogot, és ne jóhiszeműen közelítene a nyertes pályázókhoz. Ha ez így lenne, az baj lenne.

– De akkor miért kellett számára nyitva hagyni ezt a lehetőséget?

– Most mondtam el. De ha gondolja, harmadszor is elmondhatom.

– Hát tulajdonképpen meggyőzne, ha harmadszor is elmondaná, mert úgy érzem, hogy nem kell nyitva hagyni számára jogot, bőven elég lett volna azt mondani, hogy csakis a pályázati feltételekkel összhangban lehet megkötni ezt a szerződést. És ezt mindenki érthetné. Onnantól kezdve viszont, hogy kihirdették győztesnek, neki is kötelessége kellene hogy legyen, hogy aláírja.

– Egy olyan intelligens ember mint Ön, nyilvánvalóan már kétszeri elmondásra is megértette, hogy mit mondok. Tehát nem hiszem, hogy harmadszor…

– De Ön mondta, hogy nyitva hagynak egy lehetőséget a médiatanácsnak. Ez az, amitől az ember joggal félhet. Hogy miért is?

– Hát nekem nincs üldözési mániám. És én a jóhiszemű jogalkalmazást és pályáztatást várom el és feltételezem a médiatanácsról is, mint másokról is. Ha ez nem így van, az még egyszer mondom, az gond. Az gond.

– Na de akkor annak a gondnak a következményeit esetleg mi fogjuk megérezni, és Ön már jogalkotóként azt fogja mondani, hogy hát bocsánat, én nem így gondoltam, hát sajnálom, másképp értelmezték.

– Hát Bolgár úr, ha már itt tartunk, akkor térjünk rá vissza. Jó?

– Akkor már nem térhetünk vissza, mert akkor talán nem lesz már rádió.

– És úgy halkan jegyzem meg, hogy az én megközelítésemben nem a Klubrádió problémája volt a fókuszban, mert én megértem azt, hogy Önöknek, a Klubrádió szerkesztőinek, műsorvezetőinek a Klubrádió tulajdonosának és a Klubrádió állandó hallgatóinak ez egy komoly probléma, és ezt higgye el, minden cinizmus nélkül mondom. Minthogy rendszeresen, most is nyilatkozom Önöknek, ezért én ezt őszintén mondom, én átérzem, hogy ez egy komoly probléma annak a közösségnek amelyiknek ez a rádió valamiért a szívügye.

– Na de akkor ki volt a fókuszban? Kikre gondolt? Mik voltak azok az egyéb esetek?

– Én egy generális problémát kívántam szabályozni ezzel a módosítással, és azt gondolom, hogy ez korrektül meg is történt. Hogy ez konkrétan egy-egy pályázatot, egy-egy esetet hogyan fog érinteni, az már egy másik kérdés. És hogy egyébként ugyanazt a jogszabályt fogja-e többféleképpen, egymástól eltérő módon alkalmazni a médiatanács, azt nem tudom. Nem is akarok prejudikálni, nem is akarok bírálni, na pláne nem előzetesen bírálni meg jósolni, majd meglátjuk, hogyan fog működni. Én már sokszor elmondtam, hogy ami nem működik jól, azt meg kell változtatni, nem egyszer hozzányúltunk már olyan jogszabályokhoz, amelyek akár jog nélkül bíráltak az utóbbi időkben, akár az uniónak vagy más nemzetközi szerveknek a javaslatait is figyelembe vettük, van, ahol figyelembe vettük, van, ahol nem vettük figyelembe. Gondoljon például arra, hogy abban nem enged a kormányoldal, és szerintem helyesen nem enged, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének a magyar alkotmányra kell letennie, vagy a magyar alaptörvényre kell letennie az esküt. Ez korábban is így volt, és ez nagyon helyes, hogy így van, és így is kell maradnia. És hogy ebben egyébként nincsen semmilyen beleszólása semmilyen európai szervnek.

– Akkor is helyes, hogy ehhez ragaszkodunk, ha ez nekünk évente akár száz-kétszáz milliárd forint extra finanszírozási kiadásba kerül, a magyar adófizetők terhére?

– Mire gondol? Akkor is helyes.

– Hát arra, hogy nem vehetünk fel addig IMF-hitelt, ebben meg nem egyezünk a jegybanktörvényben, és ez drágább finanszírozást jelent.

– Ha Magyarország azért nem tud felvenni hitelt az IMF-től, mert a magyar jegybank elnökének le kell tennie az esküt a magyar alkotmányra, akkor ott ette meg a fene az egész rendszert, akkor valami nagyon nagy baj van. Egyébként úgy halkan jegyzem meg, hogy Magyarországnak a finanszírozása nem azért drága, mert a jegybank elnökének le kell tennie az esküt a magyar alaptörvényre vagy korábban az alkotmányra, hanem azért drága, mert 2002 és 2010 között duplájára növelték a szocialisták a felelőtlen gazdálkodásukkal az államadósságot. Ezt nem tudjuk finanszírozni.

– De kedves képviselő úr, sokkal alacsonyabb áron finanszírozta a Bajnai-kormány a magyar adósságot, mint az Orbán-kormány. Pedig Önöknek kétharmaduk van. És mindent meg is ígértek.

– Ez nagyon szép, amit Ön mond, képviselő… vagy drága Bolgár úr, csak az a…

– Még nem vagyok képviselő.

– Igen, igen. Még lehet, még lehet. Tehát ez nagyon szép, amit mond, csak az a helyzet, hogy ha alacsonyabb áron, ha kedvezőbben finanszírozta a magyar adósságot, ezt a magyar adósságot javarészt nekik köszönhetjük, ezt ők halmozták fel, ezt ők növelték a duplájára és az ország azért van olyan…

– És ehhez képest századlagos kérdés, hogy mire esküszik a nemzeti bank elnöke, aki a jövő évben úgyis más lesz, mert Önök nevezik ki.

– Önnek lehet, hogy századlagos kérdés, nekünk meg nem. Ha a magyar országgyűlés valamennyi képviselője, ellenzéki és kormánypárti, szocialista, független és LMP-s és fideszes és KDNP-s felesküszik a magyar alkotmányra vagy most már az alaptörvényre, ha a Magyar Köztársaság elnöke, a magyar médiatanács elnöke és mindenki más, aki a parlamenttől veszi át a mandátumát, felesküszik a magyar alkotmányra, most már az alaptörvényre, akkor nagyon helyes, ha a Magyar Nemzeti Banknak az elnöke is ugyanezt megteszi. Ha, még egyszer mondom, ha ez akadálya lehet annak, hogy Magyarország a nemzetközi szervekkel megegyezzen, akkor az egész világ úgy, ahogy van, olyan álszentségről tesz tanúbizonyságot, ami…

– Akkor kilépünk a világból. Csak az a baj, hogy nincs hova.

– De nem lépünk ki a világból. Hát miért? Most ne haragudjon Bolgár úr, Ön tudja, hogy Európa melyik országaiban kell felesküdni a saját jogszabályaikra?

– De szerintem nem is ezen múlik, elnök úr, mert ez egy pont a jegybanktörvény több vitatott pontja közül. És a magyar kormány a hírek szerint nemcsak ebben, több másikban sem hajlandó engedni, az ember nem érti, hogy miért.

– Hát, miért?

– Csak. A válasz az, hogy csak. Miközben ez mindannyiunknak sok pénzébe kerül.

– Ez az Ön válasza csak. Nézze, Magyarország azért van ebben a helyzetben, mert mindig voltak olyan emberek, akik azt gondolták, hogy feladhatunk valamekkora darabot a saját identitásunkból, a saját függetlenségünkből, a saját gazdasági és politikai önállóságunkból, csak azért, mert most éppen a rövid távú pénzügyi hasznunk ezt kívánja. Tehát magyarul adjuk el a lelkünket is, és akkor utána nincsen semmi gond, mert akkor olcsóbban tudjuk finanszírozni az országot. Hát ez a mentalitás szerintem nem jó irányba vezeti az országot, és mondjuk ennek az eredményeit, a következményeit látjuk most mindannyian, az egész nemzet, együttvéve az ellenzék, a kormánypolitikát utáló vagy a politikától magát távol tartó ember egyaránt megszenvedi.

– Nem Önök súlyosbítják a következményeket? Nem arról van szó?

– Szerintem nem. De hát ez akadémikus vita, Bolgár úr.

– Jó. Akkor térjünk vissza a médiatörvényre, mert van az Ön módosításai között olyan is, ami a nem most általunk használt frekvenciát, hanem a 2010-ben általunk elnyert, a médiatanács által megsemmisített, majd idén az elsőfokú bíróság által mégiscsak nekünk ítélt frekvenciát, ezt a bizonyos közösségit illeti, a 92,9-et. Ön azt javasolta és ezt meg is szavazta a parlament, hogy azokban a pályázati eljárásokban, amelyekben a médiatanács vagy a jogelőd testület, tehát az ORTT e törvény hatályba lépését megelőzően állapította meg a pályázat nyertesét, az e törvényben foglaltak megfelelő alkalmazásával kizárólag a médiatanács köthet hatósági szerződést a nyertes pályázóval. Ez magától értetődő lenne természetesen, hiszen ma csak a médiatanács létezik, az ORTT nem. De a bíróság ebben az elsőfokú ítéletében maga hozta létre a szerződést, nem tudom milyen jogi formula alapján, a Klubrádió és a médiahatóság között. Ha viszont az a törvény közben életbe lépett, márpedig ugye ez történt, akkor a bíróság már nem hozhat létre szerződést, csakis a médiatanács. Vagyis mintha elveszne a lehetőség számunkra, hogy azt a másik frekvenciát egy bírósági ítélet alapján elnyerjük. Nem így van?

– Szerintem nem így van egyrészt, másrészt amennyiben jól értettem a bírósági döntést, a bíróság nem kötelezte arra a médiatanácsot, hogy automatikusan meg kelljen kötni a szerződést, de lehet, hogy rosszul értelmeztem.

– Ő hozta létre, a médiatanács helyett, amely ezt sajnos nem tette meg.

– Én nem mernék ebben ennél határozottabban véleményt nyilvánítani, pláne, hogy nem dolgom.

– De miért kellett például ez a paragrafus benne? Hát milyen ügy van, amit ez érint, és amennyiben bármilyen szempontból vitás volt vagy kétséges volt, hát persze, hogy a médiatanács köthet.

– Mi a gond ezzel a paragrafussal? Bolgár úr.

– Hogy miért kellett egyáltalán? Az a gondom. Hát éppen ez a gond, hogy mintha erre a bírósági ítéletre volna írva az egész. Ha a bíróság állapította meg a szerződés létrejöttét, a bíróság mondta ki, akkor most ez a törvény ezt annulálja, mondván, hogy a bíróság nem hozhat létre szerződést, csak a médiatanács teheti ezt meg.

– De egyébként Ön szerint ezzel van gond, hogy a médiatanács, aki egyébként jogutódja az ORTT-nek, pontosabban az NMHH, amelyik jogutódja az ORTT-nek, hogy mint jogfolytonos szerv a korábbi ügyekben szerződést kössön, tehát úgy kérdezem, hogy…

– Nem, nem. Azért mondom, hogy önmagában ez nem vitatható, ám ha ezt a bírósági ítéletet tekintjük, akkor hirtelen mégiscsak vitathatóvá és megérthetővé válik, hogy miért kellett ezt egyáltalán beleírni, hiszen magától értetődő, persze, hogy a médiatanács köthet szerződést. Ja, hogy a bíróság is létrehozhat szerződést a Klubrádió esetében egy olyan ügyben, amikor a médiatanács megsemmisítette a mi megnyert pályázatunkat, és nem írt velünk alá szerződést, akkor már érthetővé válik, hogy miért is kellett ezt a paragrafust beleírni.

– De miért kellett akkor Ön szerint?

– Azért, hogy a bíróság ne hozhasson létre szerződést. Hanem csak a médiatanács köthessen, és akkor a bírósági ítélet ránézve nem lesz kötelező. Vagy köt velünk szerződést, vagy nem.

– Ezt szerintem rosszul értelmezi Bolgár úr.

– De jó. Akkor meg vagyok nyugodva.

– Hát szerintem rosszul értelmezi. Hát olyan nincsen, hogy a médiatanácsra a bírósági döntések nem kötelezőek. Hát olyan természetesen nem lehet. Először is ez a paragrafus nem lesz visszamenőleges hatályú, mint ahogy nem is lehet visszamenőleges hatályú, mert akkor alkotmányellenes lenne. Másrészt, ahogyan más ügyekben, így a frekvenciapályázatok ügyében is jogorvoslati lehetőséggel lehet élni a bíróságnál, és a bírósági döntést a felekre, így a médiatanácsra vagy a pályázóra is kötelező érvényű. Tehát én abban az esetben, ha ez úgy lenne, hogyan Ön értelmezi, ha én jól értem a szavait, akkor az megítélésem szerint alkotmányellenes lenne. És akkor, ha ez így lenne, azoknak, akiknek ez nem tetszik, lenne keresgélnivalójuk az alkotmánybíróságnál. De én nem így értelmezem, ahogy Ön. És attól félek, hogy jogászkodás az, amit a hallgatók minden bizonnyal nem is fognak érteni.

– Hát csak azt értik, hogy többféle értelmezési lehetőség van, és nem értik, hogy miért kellett ezeket a paragrafusokat hozzábiggyeszteni a médiatörvényhez, ráadásul úgy, hogy a kormány benyújtott egy teljes módosító csomagot a médiatörvényhez. Hát nekik ez miért nem jutott eszükbe?

– Én azt nem tudom, azt tessék megkérdezni a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, amelyik a témának a felelőse, hogy ő miért nyújtott be valamit meg miért nem. Én azért nyújtottam be, mert azok a módosítások, amelyek a törvényjavaslathoz érkeztek, azok szerintem nem voltak jók, nem mutattak jó irányba. Tehát azért, hogy a hallgatók is értsék, ez egy zárószavazás előtti módosító indítvány volt, azaz a teljes parlamenti procedúra végén, az utolsó pillanatban, még közvetlenül a zárószavazáskor tényleg a legeslegutolsó lehetőségként megnyíló módosítási mozgástere a jogalkotás folyamatának. Tehát amikor már túlvagyunk az egyéni képviselői indítványokon vagy egyéni módosításokon, kapcsolódó módosításokon, bizottsági módosítón és a többin, tehát minden lehetőséget kimerítettünk, akkor még van egy olyan lehetőségünk, hogy azt mondjuk, a különféle problémákat, elsősorban a zavarokat, kiküszöböljük zárószavazás előtti módosítóval. Na az én módosításom egy ilyen módosítás volt, tehát nem arról van szó, hogy én valami olyasmit akartam benyújtani, ami nem jutott eszébe a törvényjavaslatot eredetileg jegyzők közül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, nem egy olyan javaslat volt, ami éppenséggel a Klubrádió problémáját akarta rendbe tenni, hanem a képviselőtársaim módosító indítványait akarta rendbe tenni. Tehát a kormánypárti képviselőtársaim módosításait akarta szerintem jobb irányba terelni. Most láthatólag emellé felsorakozott a teljes kormányoldal, és meg kell jegyeznem, hogy az ellenzék is. Hiszen a szocialisták, az LMP-sek és a függetlenek jó része is, ha jól néztem, megszavazta, a jobbikosokat nem figyeltem.

– De ebből a szempontból őket hagyjuk is. Az Ön feltételezése szerint megmarad a Klubrádió? Valamelyik frekvenciát meg fogjuk nyerni?

– Bolgár úr. Hát most…

– Csak a feltételezéseire gondolok, nem a belső információra.

– Rádióban vagyunk, és nem televízióban, úgyhogy…

– Nem látom az arcát.

– Igen, és hát a rádióhallgatók sem látják, hogy nem úgy nézek ki, mint egy egylábon táncoló afrikai sámán, aki…

– Én találkoztam Önnel már tévéstúdióban is. Szóval mondja így nekünk látatlanban. A feltételezés Ön szerint mégis…

– Nézze, én nem vagyok jós, nem is akarok jós lenni.

– Befolyásos és tájékozott vezető kormánypárti politikus. Hát kitől kérdezzem, ha nem Öntől?

– Megtisztel a véleményével Bolgár úr.

– Szóval nem akar válaszolni, hogy feltételezése szerint mi lesz velünk?

– Nem tudom. Nekem semmi bajom nincs a Klubrádióval, szívesen nyilatkozom Önöknek öt év múlva is. Ezt tudom mondani.

– Na ez jó. Ez jólesett, köszönöm szépen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!