Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 24.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. máj. 26. szombat, 05:17; Megbeszéljük

4. oldal / 4

A Fidesz beavatkozásáról a romániai kampányba
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára

Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt írt egy nyílt levelet Kövér Lászlónak, a magyar parlament elnökének, és abban reménykedett, hogy Kövér László nem fog részt venni Erdélyben a Magyar Polgári Párt kampányrendezvényein, és Magyarország nem fog beleszólni az erdélyi magyar pártok választási versenyébe. Erre megkapta a választ ma az országgyűlés elnökétől: még hogy nem fogok részt venni? Nagyon is. Mert fontosnak tartom, írta ő, és még az RMDSZ-t is bírálta a levelében, hogy szerinte az RMDSZ a politikájával húsz esztendő alatt sok magyar embert elfordított a közélettől és a szavazófülkéktől. Ettől gyengült meg az erdélyi magyar közösség. Kövér László most már Marosvásárhelyen tartózkodik, úgyhogy a válasz írásbeli is, meg fizikai is. Mit gondol, miért ilyen ellentmondást nem tűrő a mai magyar politikai vezetés álláspontja a romániai magyar politika ügyében?

Kovács Péter: - Az igazság az, hogy nekünk határon túli magyaroknak, helyi magyar közösségeknek mindig is szükségünk van arra, hogy a mindenkori magyar kormány vagy a legfontosabb magyar intézmények vezetői támogassanak minket. Azonban a támogatás nem pártos kell legyen, nem választási kampányban kell megtörténjen, hiszen én úgy gondolom, hogy Kövér László ebben a pillanatban súlyos és nemkívánatos beavatkozást folytat itt Erdélyben.

– Ez már abban a pillanatban nyilvánvaló volt, amikor elvállalta, hogy az Önökkel szembenálló Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke legyen. Vezető magyarországi politikusként. Tehát ennél nagyobb személyes beavatkozás a határon túli magyar politikai közösség ügyeibe nem képzelhető el.

– Igen, itt eljátssza az elnök úr a nagy testvér szerepét, sajnálatos módon, úgy látjuk, hogy azt képzeli el, nélküle, az ő Erdély részvétele nélkül az itteni magyar emberek nem tudnának dönteni. Egy dologra én azért nagyon kíváncsi lennék, hogy ha az a párt, amelyiknek ő a tiszteletbeli elnöke ugye itt Erdélyben, a Magyar Polgári Párt megbukik a választásokon, mint ahogy mindenféle felmérés mutatja, akkor ez kinek a bukását fogja jelenteni: a pártét és az elnökéét vagy egyúttal a tiszteletbeli elnökét is. És én úgy gondolom, hogy június 10-én vagy június 10-e után, a választások után erről tisztább képet fogunk kapni. Kié az a politikai felelősség, hogy meg fog bukni az országgyűlés elnökének a saját különbejáratú erdélyi pártja?

– Milyenek az esélyei az RMDSZ-nek a mai helyzetben?

– Mi a kampányunkat az eredményeinkre építjük, hiszen négy éve, nyolc éve vagy akár más helyeken több éve tisztségben vagyunk, és azt akarjuk felmutatni, hogy mit sikerült elérnünk ebben az időben, és milyen elérhető, megvalósítható célokat tettünk emellé. Én úgy gondolom, hogy ha ezekről az eredményeinkről beszélünk, ha őszintén vállaljuk a sikertelenségeinket is, hiszen az is volt, akkor ugyanolyan súllyal tudunk visszakerülni az önkormányzatokba, mint ahogy most vagyunk. Székelyföldön a meghatározott településeken mindenképpen számítunk arra, hogy multikulturális övezetben is vagy multikulturális régiókban is meg akarjuk és meg fogjuk tudni őrizni a súlyunkat.

– És milyen esélyeik vannak vagy látszanak e pillanatban a nem olyan sokkal később várható országgyűlési választásokon? Főleg, hogy lehet, hogy még a választási szabályokat is megváltoztatják.

– Igen, folyamatban van a romániai választási törvénynek a módosítása, hát végül is ez most már megtörtént ezelőtt két nappal. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség országgyűlési képviselői tartózkodtak. Azért tartózkodtak, mert nem arányos az a rendszer, amit bevezettek. Tehát ha valaki harmincöt-negyven százalékát elviszi a szavazatoknak, az előreláthatóan hatvan-hetven százalékkal lesz jelen a parlamentben.

– Mintha Orbán Viktor kétharmadától tanulnának Romániában is, nem?

– Igen, csak zárójelben jegyzem meg, hogy Viktornak hívják a román miniszterelnököt is, úgy látszik, ez ragadós, csak őt Victor Pontának hívják.

– Igen. És a különbség az, hogy ő szociáldemokrata.

– Viszont van egy olyan előírás, amelyik a magyar kisebbség szempontjából első látásra biztosítja a megfelelő képviseletet, azt írja elő, hogy azokban a megyékben, ahol legalább hét százalékban él egy kisebbség, akkor is bejut egy képviselője a parlamentbe, ha egyetlenegy választókerületet sem nyer meg az illető megyében. Azért mondom, hogy első látásra ez megoldásnak tűnik, mert számszerűen a magyar képviselet előreláthatóan ugyanaz lesz, mint most, nagyságrendileg legalábbis. De azokban a megyékben, ahol hét százalék alatt van a magyarság, ott semmi esély, hogy bejussunk úgy, ahogy eddig, mert azért mindig valamely kisebb megyéből is az országos kosárból való visszaosztást követően volt képviselőnk vagy szenátorunk.

– Ráadásul ez valamiféle kegy, állami kegy, hogy na jó, mi ennyire megértők vagyunk a kisebbségek igényeivel szemben, úgyhogy ám legyen nekik is képviselőjük ezeken a helyeken. Ahelyett, hogy egy arányos képviseleti rendszerben annak alapján jutnának be a parlamentbe, amit kiharcoltak, illetve amilyen támogatottságuk van.

– Így van. Tehát ahogy meghozták ezt a döntést, és azt mondták, hogy akkor legyen hét százalék, ugyanúgy ezt vissza lehet csinálni egyik pillanatról a másikra. Egyetlenegy módon lehet megakadályozni, ha a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek olyan súlya van a bukaresti politizálásban, legyen az elsősorban a parlament, és ha úgy adódik, akkor a kormány, hogy ezeket tudjuk megakadályozni. Az, amit Kövér László elnök úr most tesz, pont ez ellen szól. Eljön, megosztja a magyar szavazatokat, egy teljesen esélytelen magyar párt mellett teszi le a voksát, és oda fog vezetni ez a folyamat, hogy például ugye most a Nyirő József temetése során az RMDSZ teljesen tehetetlen, mert nem kormányzati szereplő. De a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem is ide tartozik vagy az éppen napirenden lévő kisebbségi törvény, amit teljesen súlytalanítani akarnak, és a lényeg nélkül akarja elfogadni a mostani parlamenti többség. Ha így folytatják Magyarországról a nemzetpolitikát, a határon túli beavatkozást, akkor oda fogunk jutni, hogy nem lesz szavunk. És most már látjuk, és Nyirő József temetése egyértelműen mutatja, hogy nem igaz az, hogy rózsás a helyzet a két ország között. A két ország között akkor működik a viszony, akkor van partneri viszony, ha az RMDSZ is tényezője ennek, és akkor tud tényezője lenni, ha megfelelő súllyal van jelen a döntéshozatalban.

– Hát mintha mindkét oldalról a konfrontációban volnának érdekeltek a kormányerők, vagy legalábbis ezt a konfrontációt nem kerülik el, igenis újra akarjuk temetni Nyirő Józsefet, függetlenül attól, hogy nyilas képviselő volt, csak az írói érdemei alapján, és Kövér László is ezen az alapon megy oda beszédet mondani, hogy válasszuk ketté az ő politikai és az írói pályafutását. Romániában pedig természetesen a politikait helyezik előtérbe, a román kormány azt mondja, hogy nekünk viszont nyilas író nem kellene. Mit tudna tenni például az RMDSZ kormányzati pozícióból, hogy a konfrontációt enyhítse?

– Az RMDSZ kormányzati szereplőként nagyon nagy valószínűséggel el tudta volna érni azt, hogy ne jussunk ide, ahol most vagyunk. Ezelőtt néhány hónappal alig több mint egy hónappal, ha a szervezők megkeresnek minket, és például Kövér László fogadja Kelemen Hunor szövetségi elnök urat, ha lett volna egy felkérés az RMDSZ-hez, hogy ilyen meg ilyen gondjaink vannak az újratemetés kérdéskörében, és járjunk mi el annak érdekében, hogy ezeket megoldjuk, akkor most nem jutottunk volna ide. De az alapkérdés az, hogy miért kellett ebből politikai ügyet csinálni. Miért kellett a választási kampány kellős közepén elővenni ezt a témát? Most mi a lényeg? Hogy Nyirő Józsefnek az elvárását teljesítsük, hogy Erdélyben legyen eltemetve, vagy az a lényeg, hogy a barátunknak a pártja megnyerje a választásokat?

– Nyilvánvaló a kérdésre adandó válasz. A politikai érdek az egyértelmű.

– És ezt úgy lehetett volna megoldani csak, ha valaki minket megkérdezett volna. Akkor tudtunk volna tanácsot adni, hogy a két írószövetségnek a közös rendezvénye ne a választási kampányban történjen meg. Tehát a román írók és a román írószövetség is elismeri Nyirő József írói múltját, és elismeri, hogy amit letett az asztalra, az azért nem semmi. És a végrendeletét vagy az utolsó kívánságát igenis teljesíteni kell. De ha belemegyünk frontálisan a román érzékenységbe, ha a kampány kellős közepén a baráti jelöltjeinkkel most felvonulunk fehér lovon, akkor annak nem lesz soha semmilyen eredménye.

– Mennyire van hatása a romániai magyarokra a Fidesz politikájának, és például ennek a Nyirő-ügynek? Hány ember figyeli ezt olyan közelről és olyan érzelmi töltettel, hogy az utolsó pillanatban megváltoztatja a véleményét vagy elpártol az RMDSZ-től, vagy azt mondja, hogy nekünk igenis ez a kemény kiállás kell, az utolsó leheletünkig harcolnunk kell, és lám, ezek a románok nem megértőek a mi törekvéseinkkel szemben. Szóval mennyire van ennek konkrét politikai hatása?

– A romániai magyar közösség tagjainak a nagy része realista. Nagyon jól tudja, hogy nem Magyarországon élünk vagy nem a Holdon élünk, ahol csak mi létezünk, és minden, amit mi el szeretnénk érni vagy minden, amit kigondolunk, az megtörténik egyik pillanatról a másikra. Manapság ha én Kolozsváron kimegyek a Mátyás térre minden nap tíz órakor egy magyar zászlóval, és kikiáltom a területi autonómiát, akkor a járókelők csak kacagnak rajtam és legyintenek. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ebben az égvilágon nincsen semmi veszély és ennek semmi eredménye.

– Aki ezt csinálná, az bolondot csinálna magából és az ügyből.

– Saját magából és az autonómia ügyéből. Na most az RMDSZ megtehetné azt, és ellenzékben aztán végképp könnyebb lenne nekünk, hogy minden nap kikiáltanánk a területi autonómiát. Ha minden nap kreálnánk egy Nyirő József jellegű ügyet. Csak nagyon jól tudjuk, hogy a közép- és hosszú távú céljainkhoz egy lépéssel sem kerülünk közelebb. És ezt a magyar emberek látják. Ahogy említettem, mi a választási kampányban konkrét eredményekről beszélünk, őszintén vállaljuk a sikertelenségeinket, és megvalósítható eredményeket teszünk, megvalósítható célokat teszünk mindemellé, és ezeknek van ereje. Az, hogy mi most minden nap autonómiázunk és piros fehér zöld takaróval fekszünk le esténként, annak semmiféle eredménye és hitele nincsen. De a kérdés arra is vonatkozott, hogy ítélik meg itt a magyar közösség tagjai a Fidesz politizálását. Én úgy érzem, hogy a Fidesz és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség között nincsen ellentmondás, amikor a nemzetpolitikai célokról beszélünk. Mert a nemzetpolitikai céljaink arról szólnak, hogy elsődlegesen itthon megmaradjunk, fejlődjünk, gazdagodjunk és magyarként tudjunk élni. Na most ezt a magyar közösség tagjai is elismerik. Pozitívan fogadtuk a kettős állampolgárság vagy a könnyített honosítás lehetőségét. Ezt az RMDSZ is kérte, az RMDSZ is gyűjtötte ennek érdekében aláírást, és most már látjuk, hogy több mint százezren igényelték. Tehát, igenis a Fidesz megítélése pozitív, azonban ezzel együtt jár az RMDSZ megítélése is, mert az is pozitív. Nagyon sokak fejében ez egymással szemben kéne hogy legyen, nagyon sok magyarországi fejében. Ha valaki idézőjelben fideszes, akkor nem lehet RMDSZ-s is. Igenis itt a nagy tömegek úgy fogják fel, hogy az a nemzetpolitika, azok a kedvezmények, amiket kaptunk a magyar kormánytól, azok dicséretre méltóak. De az RMDSZ mindennapi tevékenysége nélkül az önkormányzatokban és Bukarestben soha semmi konkrét kézzel fogható eredményt nem tudnánk elérni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!