Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 23.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. máj. 25. péntek, 06:04; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Stagnálás vagy katasztrófa
Mihályi Péter közgazdász

Bolgár György: - A forintárfolyam szárnyal, de lefelé. Ha nem is puha leszállás készül, de valami csúnyább esetleg igen. Tehát elsősorban erről meg a várható gazdasági kilátásokról kérdezném. De előtte valamiről, ami érdekes utat jár be az interneten. Gondolom, Ön is tapasztalja, hogy néhány hete szerepelt Juszt László kollégám magánbeszélgetésében az ATV-n, és azóta ide-oda küldözgetik azt az interjúrészletet, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy az új alaptörvényben már nincs garantálva a nyugdíjhoz és az egészségügyi ellátáshoz való jog. Ezt sokan meglehetősen kétségbeesve kommentálják vagy vették észre, de hát Ön is eléggé keresetlenül fogalmazott abban az interjúban, hogy ennek még bizony lehet következménye, nyilván nem véletlenül van így. Mit szól ehhez az érdekes úthoz, amely az interjú óta bekövetkezett, hogy úgy látszik, elkezdett önálló életet élni ez a megjegyzése.

Mihályi Péter: - Hát tulajdonképpen nagyon örülök, mert azt gondolom, hogy itt az alaptörvény egy nagyon fontos változtatást csinált, amelyet a magyar közvéleménynek nem volt ideje feldolgozni, lereagálni, hiszen itt 360 törvény változott, és még a szakértők se tudták nyomon követni. Ez nagyon fontos kérdés, hogy a társadalombiztosítás mint rendszer, amelyik az előző alkotmánynak, a 3. köztársaság alkotmányának fontos része volt, tehát az, hogy aki dolgozik, az a munkája után kapott bér arányában nyugdíjjárulékot és egészségügyi járulékot fizet, és ez jogosítja őt fel arra, hogy majd idős korában nyugdíja legyen, illetve egészségügyi ellátást kapjon.

– A társadalom biztosítja önmagát, illetve a tagjait.

– Így van, de ez nem a kormány rendszere, ez a kormánytól, a pénzügyminisztériumtól független rendszer, aminek a függetlenségét és elveit az alkotmány rögzítette. És ez két dolog miatt fontos. Egyrészt azért, mert már a múltban számos olyan döntés született, amelyet azután az alkotmánybíróság azon az alapon semmisített meg, hogy ami jár, az jár, és azt nem lehet elvenni azon az alapon, hogy nem jut. Nem lehet csökkenteni a nyugdíjakat azon az alapon, hogy nincs pénz. Nem lehet csökkenteni az egészségügyi szolgáltatásokat azon az alapon, hogy nincs vagy erre most nem jut. Na most ugye ez is pontosan ennek a társadalombiztosítási elvnek a megsértése, mert korábban a nyugdíjak a keresettel, illetve a befizetett járulékkal voltak nagyon szigorúan arányosak. Tehát akinek magasabb volt a fizetése, az több járulékot fizetett, de magasabb nyugdíjra számíthatott. És ezt nem ellensúlyozta az, hogy az illetőnek hány gyereke van. Most mintha efelé akarná elmozdítani a kormány a nyugdíjrendszert, és hát ezt is csak azért teheti meg, mert az alkotmányból kivették a társadalombiztosítást.

– És hogy a dolgok összefüggjenek a legmagasabb szinten is, talán nem véletlenül mondta azt Orbán Viktor Chicagóban a múlt hét végén, hogy a magyar gazdaság és a magyar társadalom csak akkor lesz sikeres, ha legalább 5,5 millióan fognak dolgozni a mai 3,8 millió helyett. Amit vagy úgy lehet elképzelni, hogy a határon túli magyarok által lakott területekről itt fognak letelepülni sok százezer számra a még munkaképesek, és még munkát is tudnak kapni, tegyük hozzá. Vagy úgy lehet elképzelni, az már egy kicsit távolabbi jövő volna, hogy olyan mértékben elkezd a születésszám felfelé menni, hogy nem 1,3 lesz az átlagos gyerekszám, hanem kétszer annyi vagy háromszor annyi, és akkor előbb utóbb meglesz az a nagyszámú munkaerő, aminek következtében majd 5,5 millióan fognak dolgozni mondjuk huszonöt év múlva. És mintha erre törekednének. Jó, ez most az utópia világába tartozott.

– Ez utópia, erről nem is érdemes beszélni.

– De mégiscsak egy miniszterelnök mondta.

– Hát, mondta. Mondott ő már mást is.

– De körülbelül itt kapcsolódik össze elvileg is ideológiailag a nyugdíjrendszer átalakításának bizonyos fajta szándéka, a középosztály támogatása, ugye a nagycsaládosok adórendszerrel történő támogatása és az, hogy hány millióan kell hogy dolgozzanak Magyarországon. Mert valahogy így képzelik el a világot. Nem?

– Azt hiszem, hogy ez a történetnek az egyik fele és nagyon fontos fele, egy percig sem vitatnám, de ahogy haladunk előre az időben, az Orbán-kormány működését figyelve nekem egyre erősebb az a benyomásom, hogy valójában a kormányfő szeme előtt egyetlen cél lebeg, ez pedig a pénzügyi összeomlás elkerülése. Úgy ítéli meg a helyzetet, hogy ha sikerül elkerülni a pénzügyi összeomlást, akkor garantált az újraválasztása, ha viszont az ország pénzügyileg összeomlik, akkor abba biztos belebukik.

– Na de ha így ítéli meg, akkor miért nem kötötte már meg a megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal?

– Azért nem kötötte meg, mert annak más következményei lennének, de mindenesetre a saját kezét szabadon akarja hagyni, például olyan döntések előtt is, hogy ha mégis a növekvő hiány betöméséhez többletpénz kell, akkor azt el lehessen venni gond nélkül a nyugdíjakból, el lehessen venni az egészségügyből, és ne kelljen azzal számolnia, hogy majd az alkotmánybíróság vagy a jogszabályok ennek útját állják. Én azt gondolom, hogy most ez a számára valójában a legfontosabb cél.

– És ehhez akarja megteremteni magának a jogi kereteket.

– A jogi kereteket is, így van, és a teljes mozgásszabadságot. És mellesleg az IMF-megállapodást meg azért nem akarja megkötni, meg az Európai Unióval a megállapodást, mert attól tart, nem is ok nélkül, hogy ezekbe a kérdésekbe esetleg a Nemzetközi Valutaalap vagy az Európai Bizottság bele akarna szólni, állást foglalna, esetleg nem járulna hozzá.

– A világ azért mégsem Budapesten készíti a pénzügyi válság forgatókönyveit, lehet, hogy mi is belekerülünk majd a forgatókönyvbe szereplőként, de nem itt írják, az biztos. Sem a válságot, sem az elkerülését. Úgyhogy látjuk, hogy ma reggelre már, és ez most is tart, 303 forint köré esett vissza az euró árfolyama. És ez tulajdonképpen részben váratlan volt, mert egy ideig 200, majdnem a 280 forintig esett vissza. Egy ideig valamiféle optimizmus kerítette hatalmába a külföldi befektetőket is meg a pénzpiaci szereplőket is, meg az itthoniakat is, hogy úgy látszik, ezek szerint van út a forint erősödése irányába. És most egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy nem, húsz forintot is lehet romlani. Lényegében különösebb kiváltó okok nélkül. Mert a görög helyzet változatlanul ugyanolyan rossz volt most is, ma is, mint egy hete vagy két hete.

– Így van. És ez a kérdés felveti azt, amiről pár évvel ezelőtt sok szó esett, aztán mostanában elfelejtődött. Hogy tulajdonképpen miért is lenne fontos az, hogy mi belépjünk az euróövezetbe, hogy bevezessük az eurót. Hát pontosan azért, mert ez a fajta bizonytalanság, hogy a forint húsz forintot tud erősödni és gyengülni, ez a reálgazdaságot teszi tönkre. Ilyen bizonytalan pénzügyi helyzetben – és most felejtsük el az összes politikai és alkotmányos és emberjogi és klubrádiós és minden egyéb ügyet, csak azt vegyük figyelembe, hogy ilyen bizonytalanul ingadozik a forint – ez elrettent mindenkit. Nemcsak a külföldi befektetőket, a magyar befektetőket is.

– Hiszen hogy lehet így tervezni. Ha nem tudom, hogy 280 vagy 315…

– Így van. És ez most már nagyon hosszú idő óta tart, és ha feltesszük azt a kérdést, hogy miért stagnál a magyar gazdaság, akkor az egyik válasz éppenséggel ez. Hogy se a belföldiek, se a külföldi vállalatok nem érzik magukat biztonságban, pusztán emiatt az egy dolog miatt. És ha ezen nem tudunk változtatni, akkor elnézést az iróniáért, kiadhatjuk ugyan parancsba, hogy mindenki csináljon tizenöt gyereket, hogy huszonöt év múlva sokan legyünk, de addig nem bírja ki az ország. Mert ebben a stagnáló állapotban nagyon-nagyon rosszul érzi magát tízmillió magyar ember.

– Magyarán minden józan megfontolás szerint egyetlen biztosítéka volna annak, hogy elkerüljük a pénzügyi összeomlást, ha megállapodunk a Nemzetközi Valutaalappal.

– Ez az egyik állítás, de én még azt is fontosnak tartom, hogy ha nem állapodunk meg és nem omlunk össze, ez a fajta ingadozás, a forint árfolyamának ez a le-fel mozgása stagnálásra ítéli az országot. És az is nagyon nagy baj. Nem kell összeomolni, ha stagnálunk, az is nagy baj.

– Az is lehetetlenné teszi a korábban megszokottnak gondolt feltételeknek az életben tartását, tehát megváltozik az életünk a stagnálástól, folyamatos romlás lesz majd érezhető az élet minden területén.

– Igen, és hát azt szeretnénk, mindenki azt szeretné, hogy a gyerekeinek és az unokáinak egy gazdagabb Magyarország jusson, és ne egy stagnáló Magyarország.

– Tehát azt mondja, hogy a jelenlegi rendszerben, ebben a jelenlegi kormányzati elképzelésben vagy struktúrában, gondolkodásmódban, koncepcióban gyakorlatilag nincs kiút. Nincs felfelé vezető út, mert számunkra csak a bizonytalanság és a stagnálás van.

– Igen, hogy most kicsit erősebben fogalmazzak, igen, a stagnálás és a mélybe zuhanás van.

– Ez a folyamatos leszakadás útja, ez nyilvánvaló.

– Igen, a másik lehetőség pedig a katasztrófa. Tehát most egyelőre ez a két szcenárió van, és egyik se jó.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!