Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 22.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. máj. 24. csütörtök, 04:30; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Kádár-szobrot avat
Moldova György író

Bolgár György: - Május 26-án, Kádár János születésének 100. évfordulóján Kádár-mellszobrot avatnak a Fiumei úti sírkertben a Kádár-sírnál, és te leszel az, aki leleplezi a szobrot. Talán beszédet is mondasz?

Moldova György: - Igen, beszédet is mondok. Hát életemnek a nagy megtiszteltetése az, hogy én beszélhetek az öreg, hadd hívjam így, sírjánál, mert nagyon nagy nap, nem az első évszázadának az utolsó napja, hanem az elkövetkezendő évszázadoknak az első napja. És nagyszerű alkalom arra, hogy egy ország nevében bocsánatot kérjek az emlékétől. Mert ez az ország nem érdemelte meg őt. Amit ő kiállt életében és halála után is…

– Mert hogy úgy bántak vele és az emlékével ahogy nem érdemelte meg?

– Igen. És ez az ország az értelmiség, de a munkásság és a parasztság is elfelejtette, hogy a magyar történelem negyven legjobb évét neki köszönhetjük. És hát ugye a sírjából a csontjait kilopták, bár hogy mondjam neked, kicsit jelképes – és ha nem írtam volna egy Kádár-életrajzot, hanem regényt írtam volna, akkor talán jó pillanatomban így fejeztem volna be, mert Kádárt és a kádári szellemet nem lehet a föld alá kényszeríteni. A kádári szellem feltámad, és ott van a magyar égen.

– Na mi ez a kádári szellem?

– A kádári szellem az emberek megbecsülése, a demokrácia, a nép jóléte, az, hogy holnap megtalálod a munkahelyedet, az hogy nem rúgnak ki az iskolából a gyerekeiddel együtt. Szóval az egy olyan Magyarország volt, hangsúlyozom a múlt időt, ahol élni lehetett.

– Ez kétségtelen és ha összehasonlítjuk Magyarországot más akkori szocialista országokkal, akkor jobban és kicsit nagyobb szabadságban lehetett élni, de az a demokrácia, amit te hangsúlyosan megneveztél, azért enyhén szólva túlzás. Milyen demokrácia az, ahol nem lehetett szabadon választani, ahol nem lehetett szabadon utazni, ahol nem lehetett szabadon vállalkozni?

– Mi az, hogy nem lehetett szabadon utazni?

– Hát, például csak háromévenként kapott az ember lehetőséget.

– Az nem. A kádári időben az már változott.

– Nem, nem, nem. A Németh kormány már a legvégén változtatta ezt meg.

– Igen, tehát ő terjesztette elő a Németh-kormánynak.

– Na de harminc éven keresztül azért erőteljes korlátozások voltak.

– Hát ugyan már, hát volt egy Szovjetunió, hát ne csináljunk úgy, mintha nem az lett volna Kelet-Európa, Közép-Európának a meghatározó hatalma. Hát azt vártad volna, hogy verje meg a Brezsnyevet?

– Nem. Természetesen nincsenek illúzióim, hogy mit lett volna szabad neki csinálnia és mit nem, lehet, hogy még itt-ott tágíthatta volna a határokat, de alapvetően nem változtathatta meg a szisztémát, ez biztos.

– De alapvetően megváltoztatta.

– Hogyan? Mivel? Hiszen a munkahely biztonsága az a Szovjetunióban is megvolt meg az NDK-ban is.

– Igen, csak nálunk nézz körül most itt.

– Az egy másik kérdés. De most…

– Nem másik kérdés, mert ugyanezt emberek csinálják és ugyanaz a hatalom.

– De most Oroszországban sincsen biztonságban az emberek munkahelye, meg Németországban sincs.

– Az az oroszok dolga. Nem, nem, az az út, amit a Kádár követett, tovább is vezetett volna. Szóval azért mondom, hogy nem az első évszázadának az utolsó napja, hanem az elkövetkezendő évszázadának az első napja lesz.

– Abban a hitben élsz tehát, hogy ha Kádárnak mondjuk megadatott volna egy kicsit több szabadság, mondjuk a szovjet csapatok nem lettek volna itt, akkor ő tudott volna erre a erre a rendszerre egy igazi demokráciát építeni?

– Igen. Olyan garanciái vannak, mint az abszolút becsületessége. Amikor a rendszerváltás volt, egy újságíró azt kérdezte tőlem, hogy érdekel-e az akkori új miniszterelnök svájci bankszámlaszáma. És mondtam, hogy az nem érdekel, de ha elhozza Kádárét, ha volna ilyen, az nagyon érdekelne. Szóval voltaképpen nem tudnak felhozni ellene ennyi idő, huszon- nem tudom én hány év után se mást, mint hibát, csak azt, hogy az országot adósságba keverte. Na de miért keverte adósságba? Hát azért, mert fenn akarta tartani a dolgozó osztályok jólétét. Mutass nekem egy olyan miniszterelnököt, aki most ilyet hibázik.

– Lehet azt mondani, hogy ezt a hibát követte el, de ez még akár bocsánatos is lehet, de az a bűn már nem biztos, hogy bocsánatos, hogy 56-ban az ő vezetésével és az ő nevével fojtották vérbe a forradalmat. És aztán jöttek a megtorlások éveken keresztül.

– De hogy mondjam, megint azt hiszem, hogy nem tudod egész pontosan, a helyzetek hogy alakultak. Ez nem volt olyan egyszerű. Szóval ha éltél, azt hiszem, óvodás voltál…

– Hát nem, egy kicsit már idősebb, de sok beleszólásom a dolgokba nem volt.

– Nekem meg volt, mert nekem fegyver volt a kezemben. Szóval nem érdekes, mindenki tudja, hogy ki ellen használtam, nem, nem Kádár mellett, hanem az oroszok ellen, de ez most nem ide tartozik. Szóval a dolog úgy áll, hogy elindult valami, ami a kibontakozás felé vezetett. Ha Isten adott volna neki még egy évszázadot, hát persze, tudjuk, biológiailag lehetetlen, akkor másfelé mentünk volna. És gondold meg, hogy mit csinálnak az emlékével. Nem fogod elhinni, de be akarták dózeroltatni a sírgödrét.

– Ki akarta bedózeroltatni?

– Mert a porladási idő lejárt. És hát a Mesterházy Attila becsületére legyen mondva, hogy az MSZP váltotta meg azt, hogy még egy ideig megtűrjék ott, ahol van.

– Tehát a temető azt mondta, hogy akkor köszönjük szépen, lejárt, elvesszük, nincs senki, nincs utód, úgyhogy…

– Nincsen, igen, hát akkor majd krumplit ültetnek vagy én tudnám, hogy kit rakjanak a helyébe, de hát attól félek, hogy az én kívánságom kevés hozzá.

– No de visszatérve még mindig Kádárra és bizonyos vagy sok szempontból megértve, amit mondasz. És ráadásul az elmúlt huszonkét év, a rendszerváltás óta eltelt idő számos botrányát, hiányosságát akár szörnyűségét, a most újjáéledő újfasizmust, újnácizmust, nem is említve. Ezzel együtt mégsem lehet azt mondani, hogy az a példa. Ott nagyon sok ember nagyon sokféle lehetőségét és szabadságát korlátozták. Hogy ott volt a Szovjetunió mögöttünk, ez világos, ez tény. De azért elvállalni nem kell egy ország vezetését, nem kötelező, ha valakinek ez nem tetszik, akkor nem teszi meg, és azt mondja, visszavonulok a második vagy harmadik vonalba. És ő mégis vállalta évtizedeken keresztül.

– Kedden, október 23-át követő kedden beszélt a rádióban magnóra, amit később csütörtökön adtak le. És szerdán volt a Köztársaság téri ügy. Na most Mező Imre, akit ugye megöltek, egy másiknak a szívét vágták ki, egy rohadt prostituált kurva, szóval az Kádárt elgondolkodtatásra kötelezte. Az egész forradalmi lendület, ami gyönyörűen indult, nagyon örültem, nagyon boldog voltam, hogy részese lehetek, irtózatos tempóval indult és menetelt lefelé. És ha Kádár nem fogja meg ezt a dolgot, és a kádári fellépés nem következik be, nagyon csúnya világ lett volna.

– Kádár fellépése eredménytelen lett volna, ha nem jönnek vissza a szovjet csapatok.

– Hogy érted, hogy eredménytelen lett volna?

– Hát nem lett volna elég ereje hozzá, hogy megállítsa a forradalmat.

– Igen, igen. Hát ebben az országban nem. Hát ne felejtsd el, hogy a háború óta eltelt 56 mennyi? Kilenc év, tizenegy? Te mindig jobb számoló voltál. Ebben az országban, nézz körül most is, hogy milyen fasiszta merényletek vannak. Ebben az országban mindig a nyomorultakat támadták, itt mindig szörnyűségek fordultak elő. Nem azt akarom mondani, hogy mindenki szörnyű, csak kivédhetetlen volt a demokrácia védelme. Kivédhetetlen volt a népnek a szabadsága, és hát ebben a Kádár érdemei kimagaslóak. Na most nem akarom azt mondani, hogy tökéletes volt minden ízében, hogy minden cselekedete felülmúlhatatlanul magasrendű, de a történelem, azt mondja Nietzsche, hogy a világtörténelem, az világ ítélőszék. És Kádárt fel fogja menteni. Igaz, hogy nincs is mi alól, de az alól, amit most hangoztatnak és rá próbálnak kenni…

– Hát ott van valami, ami alól, ha tetszik, felmenthetnék vagy legalábbis a te értékelésed szerint felmenthetnék, hogy végeredményben ő Nagy Imre gyilkosa.

– Ezt nem mondtad komolyan!

– Hát most egy kis túlzással de az ő rendszere alatt az ő bírósága.

– Ezt kikérem magamnak az ő nevében.

– De hát a Kádár rendszer alatt végezték ki azt a Nagy Imrét, aki a forradalom miniszterelnöke volt.

– Na jó, hát ha azt mondanád, akkor a mit tudom én egy görög uralkodót felelősségre vonatsz azért, mert Krisztust megfeszítették egy másik országban. Mi az, hogy az ő idejében?

– De nem volt Pilátus, aki moshatta a kezeit.

– De ő nem volt Pilátus. Egyszerűen arról volt szó, és ha olyanokkal beszélsz akik tanúi voltak, hogy mi történt, hagy említsek csak egy nevet, Nyers Rezsőt, aki azért elég közel volt a dolgokhoz, nem tehetett róla, hát ott volt egy kínai nyomás. Ott volt egy szovjet nyomás. Az, hogy nem szerette Nagy Imrét, hogy nem értett vele egyet, az igaz. De többet nem lehet a nyakába varrni.

– Tehát azt mondod, hogy a te ismereteid, a te tudásod alapján, ha szembeszállt volna a kínai és szovjet nyomással, akkor sem tudta volna megakadályozni Nagy Imre kivégzését?

– Akkor értesíteni kellett volna a területileg illetékes katolikus papot, mert csoda történt. Hát azért sok száz milliós országokkal szembeszállni, hát hogy gondolod?

– Hát a szembeszállásban Kádár elég ügyes volt ahhoz, hogy a későbbi évtizedekben sok szempontból ki tudjon bújni a szovjet nagyhatalom nyomása alól.

– Na de ez túl nagy volt, túl nagy dolog. Ha azt akarták, hogy ötvenezer embert végezzenek ki, a kínaiak még többet akartak. Hát ne felejtsd el, hogy a Horthy is ötvenezer embert végeztetett ki a tanácsköztársaság bukása után.

– Két-háromezerről olvastam. De volt fehérterror.

– Egy is sok. Egy is sok.

– Hát természetesen sok, de ez Kádárra is igaz.

– Hát ha a számokat egymás mellé rakod, az egytized része se jön ki. Szóval nem, nem az ő keze. Na jó, hát jobb lett volna, ha el lehetett volna kerülni. Szóval mondom, minden emberért kár. Mondjuk a Francia Kiss Mihályért, aki sokszoros gyilkos volt, és most ott van a Hősök parcellájában, talán olyan nagy kár nem volt.

– Hát talán a Hősök parcellájáért kár. De az emberi életért, én azt mondom, hogy ez a mai szabályozás Európában, hogy senkit nem szabad halálra ítélni, talán mégis csak civilizáltabb egy fokkal. Nem?

– Én nem tudom, ez bonyolult.

– Ki érdemli meg, ki nem, ez most más kérdés. De talán legjobb, ha az állam nem ítélkezik halálosan.

– Hát, nem tudom. Nem tudom, mert a gyilkost, azt talán el kell ítélni. Az, hogy én nem vagyok jogász és nem ez áll a gondolkodásom középpontjában, hogy vissza kellene állítani a halálbüntetést vagy azt, hogy például amikor írtam a börtönkönyvet, micsoda gond volt az, amikor egy pali, aki megölt három fegyőrt, hogy azt már nem lehetett halálra ítélni, arra vigyázni kellett. És bármit csinálhatott, érted? Mert hát kap még egy egy életfogytiglanit? Hát szóval ember elleni bűntényekben ítélkezni, azt lehet szigorúan.

– Visszatérve a hétvégi szoboravatáshoz. Az, hogy te Kádárról milyen véleménnyel vagy, nagyjából közismert, és gondolom kaptál is érte eleget.

– Nem, nem. Én nagyon büszke vagyok rá.

– Na de másoktól, akik nem értenek egyet veled. Azoktól kaptál. De most a helyzet, ahogy mondani szokták, fokozódik, mert ugye elkezdődtek a Horthy-szoborállítások és láthatóan a magyar szélsőjobboldal egyre aktívabb. És egyre megfélemlítőbb. Attól nem tartasz, hogy meg fogják zavarni ezt a Fiumei úti szoboravatást is?

– Hát az mélyen jellemző lesz Orbán Viktor rendszerére. Mert ha én az ő helyén vagyok, akkor semmire se vigyáznék jobban, mint hogy azzal megvádoljanak, hogy én direkt hagytam megzavarni a Kádár János emlékére rendezett ünnepséget.

– A helyében én sem vigyáznék jobban, de valószínűleg meg is fogja tenni. Nyilván hatalmas rendőri készültség lesz, és meg fognak védeni benneteket. De azért ez akkor is borzasztó élmény lesz. És borzasztó helyzet.

– De engem nem kell, hogy védjen meg. Az, hogy három hülye fasiszta azt kiabálja, hogy ahova temetkezel, majd a te fejedet is elvisszük?

– Borzasztó ez, és ha nem hárman lesznek, hanem harmincan vagy háromszázan?

– Akkor harmincan lesznek. Nem, nem kell félni tőlük. Szóval ez az alapbaj, hogy nincs okunk a félelemre, és nincs is jogunk a félelemre.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!