rss      tw      fb
Keres

Abonyi utca 21.



Ez a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának a címe. Itt gyülekeztünk 2012. május 19-ének késő délutánján Horthy Miklós debreceni emléktáblájának újraavatása ellen tiltakozva. Volt közöttünk Horthy börtöneit megjárt idős ember, baloldali pártok és szervezetek küldöttei, a holokauszt áldozatainak képviselője. És voltak olyanok, akik azért jöttek magánemberként, mert nem bírják elviselni a napjainkban terebélyesedő hazug és történelmietlen Horthy-kultuszt. Debrecenben némán tiltakoztak Bölcskei Gusztáv zsinati elnök szimbolikus tette ellen.

A Horthynak, a református debreceni diáknak az emlékét őrző táblát eredetileg 1938-ban helyezték el a kollégium falára, 1950-ben távolították el. Mostanában állítólag a felújítási munkák során került elő, s akkor született az ötlet az újrahasznosításról. Megvalósítására pedig éppen áldozócsütörtök után két nappal került sor. Ez a húsvéti ünnepkör egyik nagy eseménye, a reformátusok „Urunk mennybemenetelének napja”-ként említik. Az emléktábla felavatására az ünnep után két nappal, egy öregdiák-találkozó keretében került sor.

A református kollégiumok – a debreceni, a pataki, a pápai – több évszázados fennállásuk alatt magas oktatási szintjük mellett éppen nyitott, toleráns szellemiségükkel tűntek ki. Számos zsidó diákot fogadtak be falaik közé, példát mutatva a felekezetek gyümölcsöző együttműködésére. A Pápai Református Kollégiumban volt olyan tanév (az 1848/49-es), amikor több zsidó diákot vettek fel, mint reformátust.

A református Horthy, a volt debreceni diák kormányzósága alatt fogadták viszont el azokat a törvényeket, amelyek súlyosan korlátozták zsidó honfitársaink, köztük a református iskolák tanulóinak életét. A tavaly elhunyt, Amerikában világhírűvé vált operatőr, László András így élte ezt meg a Pápai Református Kollégium diákjaként 1944 tavaszán: „Március 15-én, a nemzeti függetlenség napján, akárcsak az előző években, az egész iskola, annak minden osztálya kivonult az iskola előtti térre, hogy Petőfi Sándor és Kossuth Lajos – a magyar függetlenség hősei – szobrai előtt hallgassák meg a hazafias beszédeket. Én a többi zsidó diákkal együtt most először voltam kizárva az ünnepségből. A járdáról hallgattam, ahogy az osztálytársaim ragyogó arccal, sapkájukon lúdtollal elénekelték a magyar Himnuszt.” (Lábjegyzet a történelemhez. Budapest, 2011, Múlt és Jövő Könyvkiadó, 143.)

Ami ezután következett, mindnyájunk számára ismeretes. A vidéki zsidó lakosság, majdnem hatszázezer magyar polgár kifosztása, megkínzása és elpusztítása. Pápa akkori lakosságának több mint egytizedét, 2600 embert gyilkoltak meg Többen közülük református iskolák diákjai, kikeresztelkedett, református hitüket gyakorló emberek voltak. László András csaknem egész családja Auschwitz áldozatává vált.

Minden tárgyilagosan gondolkodó, a történelmi tényeket ismerő ember tudja, hogy Horthy Miklós kormányzó, a református ember és debreceni diák nem volt bűntelen a magyar zsidóság szenvedéseiben és csaknem teljes kiirtásában. A kormányzónak éppen a legnagyobb és méltán hiteles múltú református kollégiumban emléktáblát állítani érzéketlen, sőt, cinikus és blaszfémikus cselekedet. Ezt gondolták azok, akik némán tiltakoztak a debreceni Kollégium mellett, és mi, akik az egyetértésben meghallgatott rövid beszéd után ismerkedtünk egymással a pesti Abonyi utcában.

A református portálok hírül adták, hogy vasárnap, május 20-án ünnepli a Kárpát-medencei reformátusság a Magyar Református Egység Napját. Bölcskei püspököt az emléktábla-avatás elleni tiltakozás, amelyhez számos hitvalló protestáns értelmiségi csatlakozott, nem győzte meg arról, hogy Horthy emléktáblájának felavatása éppen az általa a debreceni Nagytemplom szószékéről prédikált református egységet teszi tartalmatlan szóvirággá.

(Huszár Ágnes)



Lásd hírösszefoglalónkat: Felavatták Horthy emléktábláját a debreceni Református Kollégiumban; tüntetők, ellentüntetők



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!