Hídvám
- Részletek
- Napi apró
- 2012. máj. 01. kedd, 05:15
- Huszár Ágnes
A párt, amely azzal nyert, hogy „az emberek megsarcolásának” radikális megszüntetését ígérte, újabb adók know how-jának kitalálásával foglalkozik. Most éppen az emberek közti kapcsolatot, kommunikációt létrehozó telefon megadóztatásának mikéntjéről ötletelnek kifogyhatatlan invencióval.
Mi pedig Szerb Antal szatirikus regényében találjuk magunkat, ahol: „a király nem volt alkalmas a pénzügyek rendezésére, és, úgy látszik, segítőtársait is szerencsétlenül választotta meg, mert azok ugyan meggazdagodtak, de az állampénztár egyre üresebb lett. A pénzügyminiszter olykor kénytelen volt már csaknem komikusnak mondható expediensekhez folyamodni, hogy elsején ki tudja fizetni az állami tisztviselőket, egy ízben például a larai lánchíd hídvámjából fizette ki rézpénzben az egész köztisztviselői kart.” (Szerb Antal: VII. Olivér. Magvető, 1982, 18)
Széchenyi István idejében az emberek közti kapcsolattartás, közlekedés – communication – még nem a virtuális, hanem a nagyon is valóságos térben, (lánc)hidakon keresztül zajlott. Ezek megadóztatása, megvámolása logikus ötletnek látszott. A mai hídemberek a virtuális térben zajló kommunikáció – beszélgetések, pénzutalások – megvámolásából próbálják feltölteni az egyre üresebb állampénztárt. Pedig tudhatnák: amit megnyertek a réven, elveszítik a vámon.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
