A miniszter és a főbíró: nők a csúcson
- Részletek
- Napi apró
- 2012. április 14. szombat, 06:10
- Huszár Ágnes
Tulajdonképpen örülnünk kéne, ha a mai Magyarországon egy nő magas pozícióba jut. Örömre amúgy nincs sok okunk, az országgyűlésben a nők aránya a rendszerváltás óta egyszer sem érte még el a tizenkét százalékot. A pártállamban (1980 és 1985 között) volt huszonhét százalék is. Tudom, kvóta alapján, nem sírom vissza, de mégis.
A második Fidesz-kormány első két évében a kormánynak nem volt miniszteri rangban női tagja. A magyar nőket csak Hoffmann Rózsa képviselte, államtitkárként. Ez a helyzet változott meg 2011 végén, amikor Schmitt Pál államfő kinevezte Németh Lászlónét a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium élére a leköszönő Fellegi Tamás utódaként.
Nem tudtam neki örülni. Mindenekelőtt azért nem, mert bár országunkban a nők nagyobb arányban rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, mint a férfiak, a lakosság 52,5 százalékát kitevő csoportból (KSH-adat) mégis sikerült miniszternek egy olyant kiválasztani, aki nem végzett sem főiskolát, sem egyetemet. Névhasználata, amelynek alapján pedig még megszólítani sem lehet, a lehető legkonzervatívabb. De a legriasztóbb a miniszter asszonyban a szinte teljes kommunikációképtelenség. Már első nyilvános megjelenéseinek egyikén, a parlamenti Számvevőszéki és Költségvetési Bizottság meghallgatásán a válaszképtelenségig elbizonytalanodott az ellenzéki képviselők tárgyszerű kérdéseitől. Rogán Antal így oltalmazta: „Vegyék figyelembe, egy hölggyel beszélnek!”
Ez a kínos jelenet azóta mindannyiszor megismétlődik, valahányszor a parlamentben a képviselői interpellációkra, kérdésekre a miniszternek személyesen kell válaszolnia. Egy elsőbálos bakfis zavarodottságával motyogja el az előre megírt választ, mellette a padban ugrásra, válaszra készen ül az államtitkár.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium első embere – mint előre bejelentették – személyesen nem, csak a minisztériumi kommunikációs felelősön keresztül áll szóba a sajtóval. A mostanra nagyon is lábhoz szoktatott sajtó nem is erőlködik. Így lett a miniszter asszonyból a kormány „láthatatlan embere”.
Handó Tündét 2011. december 13-án választották az Országos Bírósági Hivatal elnökévé. Azóta ő a külföldi politikai sajtó által legtöbbet emlegetett magyar bíró, s nem mellesleg: nő. A Velencei Bizottság és az amerikai külügyminiszter is nyilatkozott már róla – nem hízelgő módon. Handó Tünde esetében nem a személyes képességek vagy ezek hiánya a kritikai megjegyzések tárgya, hanem megválasztásának módja és motivációja. A külföldi és a belföldi bíráló hangok azt teszik szóvá, hogy Handó Tünde Szájer József fideszes EU-képviselő felesége. Szájer, aki 2004-től az Európai Néppárt-Európai Demokraták Frakció alelnökének tisztét is betölti, a kormánypárt egyik legbefolyásosabb politikusa, a kormányfő közeli barátja. Jóban vannak már egyetemi éveik óta, Handó pedig Orbán feleségének, Lévai Anikónak is a barátnője. Azt pedig, amikor egy baráti kör egymás között osztja szét az ország legfontosabb közfunkcióit – nagy valószínűség szerint az új államfő is közülük kerül majd ki –, nepotizmusnak nevezik. Móricz magyar valóságában vagyunk, a sógor, a koma, a barát a legmegbízhatóbb szakember, a köz értékeinek leghűbb őre, minden pozícióba a legmegfelelőbb ember.
Handó Tünde elfogadta a tisztséget, ez az ő személyes döntése volt. De nem örül neki, ha megválasztásának motivációjáról beszélnek, ha arról faggatják. Az egyik lap munkatársát arra kérte, ne emlegessék Szájernéként. „Fontosnak tartom, hogy amit én teszek le az asztalra, az én nevemhez kötődjön, és ha gond van velem, azt is hozzám kapcsolják. Ehhez szükséges, hogy a saját nevemen nevezzenek...” – mondja a Heti Válasz 2012. április 12-i számában olvasható interjúban.
Amikor arról kérdezik, milyen viszonyban áll az ő beosztása és a Kúria elnökéé, így válaszol: „A Kúria elnöke a közjogi méltóság, én gyakorlatilag hivatalnok vagyok. A Kúria a magyar igazságszolgáltatás világítótornya – az én dolgom, hogy mindig legyen áramszolgáltatás.”
Bár így a fárosz mellett csak az aggregátor szerepét osztotta magára, az eljelentéktelenítő hasonlatnak ellene mond, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnökének kezében van a bírók kinevezésének joga. Handó azt mondja, a pályázatok elbírálásánál messzemenően figyelembe veszi azt a sorrendet, amely a pályázók objektív teljesítményét tükröző pontszámok révén alakult ki. „Magam két esetben változtattam meg a sorrendet. Az egyiknél a törvényszéki elnök közvetlen hozzátartozója volt az első helyezett, a másiknál pedig azt a pályázót soroltam előre, aki a kinevezése után rögtön képes lehet önálló bírói munkára.”
Handó bírónő judíciuma megbízható: az egyik esetben a közvetlen hozzátartozó ellen döntött, másik esetben a nagyobb szaktudás mellett. Mi is valahogy így gondoljuk.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
