Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 10.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. április 12. csütörtök, 04:19
- Megbeszéljük
Orbán új emberbeli interjújának gazdasági közléseiről
Katona Tamás, volt pénzügyi államtitkár
Bolgár György: - Orbán Viktor nyilatkozatáról volt szó az elmúlt percekben egy hallgatóval, amit a katolikus hetilapnak, az Új Embernek adott. És ennek a nyilatkozatnak volt egy érdekes gazdasági része is, nemcsak szellemi. Arról beszélt, hogy nyolc év alatt brutálisan eladósították hazánkat, és a hitelezőknek az az érdeke, hogy az ország ne jusson ki az adósságcsapdából. Ezt a részét majd még később elemezzük, de előbb nézzük a konkrétumokat, amik ezután jönnek. Örülnek, ha nagy kamattal, hosszú időn keresztül, folyamatosan fizetünk nekik. Most évente 1300 milliárd forint kamatot fizet az ország a hitelezőinek, ugyanakkor 2002-ben az első Orbán kormány végén az államadósság miatti éves kiadás 500 milliárd volt. Tényleg így van?
Katona Tamás: - Két dolog is van itt. Az egyik, hogy maguk a számok nem stimmelnek. A miniszterelnökről közismert, hogy nehezen tud eligazodni a számok világában. Ez most sem sikerült neki, mert 2002-ben nem 500 milliárd, hanem 702 milliárd forint volt az államadósság. Tehát negyven százalékkal több, mint amit a miniszterelnök említett, és mint amire a miniszterelnök emlékszik. Viszont tavaly – mert nem tudom másként értelmezni a statisztikát, mint hogy a tavalyi évet mondom, mert az lezárt év – nem 1300 milliárd volt, hanem csak 1170 milliárd. Tehát itt is téved.
- És két tévedés együtt már több százmilliárd forint.
- Hogyne. Gyakorlatilag 20-30 százalékkal téved. De nem is ez a lényeg. Ennél fontosabb a másik elem, amit nem zárok ki, hogy a kormányzat felelős vezetői nem is igazán értenek vagy nem akarnak érteni. Nevezetesen, hogy azt is meg kell vizsgálni, hogy 2002-ben csak 17 119 milliárd forint volt a bruttó hazai termék. Tavaly pedig, éppen most közölte a KSH, 28 154 milliárd. Nem is kell megjegyezni a számokat, nem ez a lényeg, hanem az, hogy általában az adósságszolgálatot, tehát ezt a kamatkiadást mindig a GDP, a bruttó hazai termék arányában szoktuk nézni. És ha ezt most megnézzük, akkor 2002-ben is meg tavaly is éppen 4,1 százalék volt az adósság.
- Tehát nem növekedett a GDP-hez mérten a terhelésünk az adósság-visszafizetésben.
- Egyáltalán nem növekedett. Ennek persze van egy olyan oka is, hogy az előző időszakban, tehát az Orbán-kormány időszakában viszonylag magasak voltak a kamatok, ezek a 2002 és 2010 közötti időszakban, különösen a 2002 és 2008 közötti időszakban lényegesen csökkentek. És ezért az általános kamatterhelés sokkal alacsonyabb volt.
- Most ráadásul azt látom itt a különböző összesítésekben, legutóbb a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartási adatokról szóló közleményében, hogy jelentősen növekszenek a kamatterhek egyik évről a másikra. Lehet ezt az általános rossz helyzetre fogni...
-… Nem. Egyáltalán nem.
- Bár én úgy látom, hogy Európában és a világban éppen nagyon alacsonyak a kamatok, ellenben Magyarország csak nagyon magas kamatok mellett tudja magát finanszírozni. Tehát ha itt azt nézzük, hogy az Orbán-kormány hogy teljesít ma, akkor azt látjuk, hogy egyre növekvő kamatterhek mellett tudja csak finanszírozni az országot, nem?
- Így van. Azért nem függ ez a világhelyzettől vagy az általános kamatszinttől, mert van egy olyan mutató, a CDS mutató, ami tulajdonképpen az országkockázati felárat jelenti, és ez a felár azt jelenti, hogy mennyivel kell nekünk nagyobb hozamot ígérni a befektetőnek ahhoz, hogy mondjuk magyar állampapírt vásároljon és ne amerikait vagy németet. Ez a bizonyos kamatfelár 2010 áprilisában 170 bázispont volt, most pénteken 557 bázispont.
- Tehát több mint háromszorosára növekedett.
- Így van.
- 2010 áprilisában éppen csak hogy kezdtünk kievickélni a válságból.
- És akkor még Bajnai-kormány volt hivatalban.
- Igen. Most pedig diadalmasan menetelünk előre és jóval nagyobb kamatot vagyunk kénytelenek fizetni.
- Vagy egy másik példát hadd mondjak. Az IMF hiteléért nagyjából 3 százalékos kamatot kellene adni. Most csütörtökön kilenc százalék fölé ment megint az éven túli állampapírokkal. Tehát gyakorlatilag a világpiacon mi nem kapnánk 7-8 százaléknál olcsóbban hitelt, de az a félő, hogy még ezért is csak nagy nehézségek árán kapnánk.
- Azt el tudja képzelni, amit egyre többen emlegetnek lehetőségként, hogy az Orbán-kormány valójában nem is akar az IMF-hez fordulni újabb hitelért? Tehát ez a tavaly novemberi bejelentés lényegében csak a piacok megnyugtatására szolgált, és most, hogy egy kicsit talán enyhült a piacok szorítása, úgy gondolják, hogy meg lehet úszni a ValutaAlapot, nem kell elfogadni bizonyos általunk ajánlott és általuk jóváhagyott feltételeket és intézkedéseket, és inkább majd valahogy trükközünk és elevickélünk, és a piacról fogjuk finanszírozni magunkat? El tudja képzelni, hogy ez reális elképzelés és gazdaságpolitikai terv volna, miközben sokkal drágább a piaci finanszírozás, mint az IMF?
- Annyiban reális, amennyiben a többi kormányzati gazdaságpolitikai elképzelés reális, vagyis semennyire. Itt arról van szó tulajdonképpen, hogy erős felindulásból megváltoztatták az álláspontjukat, és átmenetileg feladtak valamennyit a szabadságharcos felfogásból, mert novemberben olyan volt a helyzet, hogy nagyon megijedtek. Nos, valóban valamelyest javult a helyzet, eleve attól, hogy feltételezték a piacok, hogy lesz IMF-megállapodás. Ugyanis az számukra nem is a hitelfelvétel miatt érdekes, hanem ez garancia arra, hogy az IMF valorizálja az adatainkat. Az IMF figyelemmel kíséri a magyar gazdaságpolitikát. Na most, ha ez nem következik be, a piacok elvesztik a türelmüket. Egyébként ez már most is látszik, az előbb említett 557 bázispontos országkockázati felár erre utal, meg arra is, hogy ahogy mondtam, csütörtökön például 9 százalék fölött keltek el az állampapírok. Ez már most is finanszírozhatatlan és hosszú távon nem lehet finanszírozni. Nem tudja kigazdálkodni a magyar államháztartás.
- Akkor itt térnék vissza az Orbán-nyilatkozat már korábban idézett részéhez, hogy tudniillik a hitelezőknek az az érdekük, hogy az ország ne jusson ki az adósságcsapdából, örülnek, ha nagy kamattal, hosszú időn keresztül, folyamatosan fizetünk neki. De ezek szerint az Orbán-kormány játszik alájuk, mert ahelyett, hogy megállapodna a Valutaalappal és olcsón venne fel hitelt, inkább a piaccal folytat hazárdjátékot és fizeti a brutálisan magas kamatokat a hitelezők nagy megelégedésére.
- Igen. Tulajdonképpen Orbán részben, azt gondolom, hogy a hazai publikumnak beszél.
- Eddig biztos a dolog. Csak ha lefordítjuk a valóság nyelvére…
-… Igen. Azért mondtam ezt, mert időnként én attól tartok, hogy ezeket abszolút komolyan gondolja. Most megtámadta azt az újságírót, aki a múlt héten kritizálni merte az ő politikáját.
- Ami elképesztő, hogy külön közleményt ad ki egy minisztérium egy újságíró ellen. Volt már ilyenre példa? Ilyet én még nem hallottam.
- Nézze, valami kell a publikumnak. Most Schmitt Pál lemondott, Matolcsy lesz a következő, aki szóval tartja majd a publikumot és nevetségessé teszi saját magát. Szóval az a helyzet, hogy láthatóan nem érzékelik azt, mi a probléma a gazdaságpolitikájukkal. Bizalom nélkül nem lehet gazdaságpolitikát folytatni. És pontosan ez az, amit nem értenek, hogy minden lépésük ezt a bizalmat erodálja tovább. Azt hiszem, ez az igazán nagy baj.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
