Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 5.
- Részletek
- 2012. április 08. vasárnap, 05:29
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései 2012. április 5-ei műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy ha muszáj, Kövér László hajlandó elvállalni a köztársasági elnöki posztot. De mi az, hogy muszáj? Ezzel kapcsolatban mit gondolnak arról, hogy Orbán Viktor szerint szép köztisztséget kell adni a lemondott Schmitt Pálnak. Jutalmat érdemel?
Következő témánk, hogy a tiszaeszlári vérvádat elevenítette fel 130 év múltán a parlamentben egy jobbikos képviselő. Büntetlenül folyhat az antiszemita uszítás a magyar országgyűlésben? Hol marad a magukat demokratikusnak valló pártok egységes felzúdulása? Kormányé és ellenzéki együttesen?
Mi a véleményük ezzel összefüggésben arról, hogy a rendőrség megszüntette a nyomozást a betyársereg vezetőjének rasszista kijelentései miatt, mert szerintük nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése azzal, az úgynevezett magyar szigetrendezvényen a következő hangzott el: „El kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak a elsütő billentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, ha egy másabb bőrszint lát. Valamint, hogy bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt tetves zsidót.” Meddig vár ölbe tett kézzel a demokratikus igazságszolgáltatás.
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a rendőrséget hívta ki a saját védelmében az a szigetszentmiklósi gimnáziumi igazgató, akit a megyei kormányhivatal nevezett ki a tantestület és a szülők tiltakozása ellenére?
És végül beszéljük meg, hogy akár 325 forintra is romolhat az euró árfolyama, ha a kormány továbbra sem állapodik az IMF-fel. Erre figyelmeztet több szakértő. Érdemes megvárni?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A parlamenti tiszaeszlározásról
Rajcsányi Gellért, a jobboldali Mandiner portál szerkesztője
Bolgár György: - Az elmúlt 24 órában két figyelemreméltó cikket is írt a Mandineren. Az egyik erről a szörnyű tiszaeszlári zsidózásról szól, ami az egyik Jobbik képviselő felszólalásának volt lényege, nem is csak a lényege, az első szótól az utolsóig erről szólt. És Ön ezt nagyon egyszerűen és kereken botránynak nevezte. A másik cikke pedig arról szólt, hogy egy jobbikos képviselő lemondásra szólította fel a parlament korelnökét, Horváth János fideszes képviselőt, amiért az résztvett a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének megemlékezésén. Képes volt az összefogás fontosságát hangsúlyozni, és még olyat is mondott, hogy 1945-ben eljött az, amit felszabadulásnak gondoltunk, reméltünk, és sokak számára valóban felszabadaulás is volt. Miután Ön nyíltan és vállaltan fiatal jobboldali újságíró és szerkesztő, én figyelemreméltónak tartom, mint ahogy már korábban is megtörtént az, hogy annak tartottam, amikor nagyon egyértelműen, nagyon határozottan egyrészt kiáll bizonyos demokratikus alapértékek mellett, másrészt nagyon keményen és egyértelműen kritizálja a szélsőjobboldalt. De az a kérdésem, mielőtt a részletekbe mennénk, hogy miért van, ha nem is egyedül, de kissé magányosan ezen a jobboldalon? Miért nincs sokkal több hasonló hang? Mi ennek az oka, hogy a demokratikus normák alapvető védelmében valahogy a jobb és baloldal nem tud valamilyen minimális egyezségre sem jutni?
Rajcsányi Gellért: - Köszönöm szépen, egyáltalán nem érzem magamat egyedül, szerintem elég sok blogger van a magyar interneten, jobboldaliak, liberálisok és baloldaliak is egyaránt, akik bizonyos dolgokban egyetértenek, más dolgokban pedig nem értenek egyet. És én nem vagyok Jobbik ügyi szakíró sem, én csak reagáltam két olyan dologra, ami a radikális párt környékéről érkezett. És pont azon gondolkodtam, hogy az elmúlt időszakban a Jobbik nem nagyon tudta önmagára felhívni a figyelmet. Ők is próbálkoztak egyébként szakpolitikai javaslatokkal, de úgy látom, hogy most úgy gondolták, hogy a saját radikális szavazóiknak próbálnak kedveskedni bizonyos történetekkel, amik kevesebb ember számára szimpatikusak, mások számára botrányosak.
- Jó, hát ez a politológiai szakleírás és politológusok szokta ebbe belemenekülni, hogy mindenféle érzelmi vagy megítélésbeli hangsúlyok nélkül egyszerűen csak leírják, hogy mi miért történt. Lehetséges ilyen megközelítés is.
- Persze, ez az első megközelítés, a második pedig az tényleg, hogy én tegnap reggel, amikor először láttam, hogy a parlamentben erről volt szó, ezt valóban botrányosnak tartottam. Egyébként hozzátartozik, hogy nem is azt tartottam botrányosnak, hogy ilyen dolog elhangozhat a parlamentben, hiszen nagyon sokféle dologról lehet beszélni. De szerintem szükséges, hogy mindenki megfogalmazza a saját álláspontját olyan dologban, hogy ha nem ért egyet bizonyos megszólalásokkal. És az biztos, hogy ha a Jobbik elővesz egy ilyen 130 évvel ezelőtti ügyet és előadja annak a klasszikus antiszemita értelmezését, az kicsit, sőt nagyon elavult. Hiszen 130 évvel ezelőtt Magyarország közvéleményének nagyobb része is úgy gondolta, hogy ezek teljesen elavult középkori hiedelmeken és a babonákon alapuló vérvádak. Tehát, ha valaki ezt próbálja újra felhozni és úgy kerülgeti a forró kását, és újra előadja a szerencsétlenül járt kislány történetét – amiről egyébként jogerős ítélet is született annak idején –, és valaki ezt a legendát újra felmelegíti, az azt gondolom, hogy nem Magyarország előremenetelében érdekelt, hanem inkább abban, hogy visszaessünk korábbi időszakok közbeszédébe, amiről azt hittük, hogy már rég tovább léptünk.
- De azon kívül, hogy vannak és kellenek is még nagyobb számban olyan újságírók, például a jobboldalon is, mint Ön – mert azt hiszem, a baloldali meg a liberális médiában természetesebben, vagy zsigerből jön ez a vélemény, meg a felháborodás – nem volna-e szükség valami olyasmire, hogy egy ilyen tényleg szélsőséges és meghökkentően durva esetben akár egy Kövér László, mint országgyűlési elnök, aki azt tudta mondani, hogy a tőle balra ülők méltatlanul ülnek a parlamentben – valószínűleg úgy is gondolja, úgy is érzi, hogy a szocialistáknak ott nincse helye – egy ilyen esetben azt mondaná Mesterházy Attilának, hogy írjunk alá közösen egy nyilatkozatot arról, hogy ez tűrhetetlen. És abban a pillanatban egy sokkal hatásosabb, sokkal erősebb üzenet menne a társadalom irányába, hogy kérem szépen, ezt semmilyen oldalról, a legélesebb ellentétek ellenére sem fogadják el azok az erők, amelyek magukat demokratikusnak tekintik.
- Ezt értem. A kormányzat részéről rögtön Baráth Zsolt felszólalása után felszólalt Fónagy János, akin lehetett látni, hogy sértve érzi magát, hogy egy ilyen ügyet most előhoznak és emiatt kell reagálni.
- Ő nyíltan zsidónak is vallja magát, nem titkolja ezt, úgyhogy személyében is sértve érezhette magát.
- Igen, és ő a kormányzat részéről akkor rögtön megszólalt. Akkor éppen egyébként Balczó Zoltán, tehát egy jobbikos vezette a parlamenti ülést is, tehát ez egy késői eset volt. És az is hozzátartozik a képhez, hogy gondolom a Klubrádió hallgatói közül sem értenek egyet legtöbbször Kövér László nézeteivel, de ő élesen kritizálta mindig is a Jobbikot. Tehát ha most éppen nem is adott ki közleményt, nyilván megvan a maga véleménye, amit már sokszor közölt is a Jobbikról. És pont Fónagy János esete mutatja, vagy pedig az, hogy most Horváth Jánosnak is, szintén egy köztiszteletben álló idős fideszes képviselő, aki annak idején a nácikkal is szembe szállt, majd pedig a kommunistákkal is szembe szállt, tehát hogy most a radikálisok szintén egy másik idősebb fideszes találtak, ez mutatja, hogy itt természetesen vannak éles határvonalak és törésvonalak a jobboldal és a radikális jobboldal között. Én úgy gondolom, hogy természetes, hogy ha vannak olyan jobboldaliak, akik abszolút nem szimpatizálnak a radikális jobboldallal, akkor írják le, mondják ezt el. Főleg a fiatalabb jobboldali közösségekben, aminek én is a része vagyok, illetve az interneten keresztül látom, olvasom az ő véleményeiket, azért nem vagyunk ezzel egyedül, hogy megfogalmazzuk a véleményünket ebben a kérdésben.
- De hát azért sem Kövér László, sem Orbán Viktor nem olyan öreg még, hogy Önöknek mint fiatalabb jobboldaliaknak legyen meg az igazán markáns véleményük, és azt kell mondanom, hogy tisztességes véleményük. És ők meg mondjuk átadják a szót Fónagy Jánosnak, vagy átadják a szót a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, hogy adjon ki egy nyilatkozatot. Hiszen a dolog így formailag el van intézve, csak éppen politikailag és hatását tekintve nincs elintézve.
- Nézze, szerintem nyilván Orbánék is hallottak már az esetről, meglátjuk, hogy a következő időszakban mondjuk Baráth Zsolt beszédére reagálnak-e. Azért azt is tegyük hozzá, hogy szerintem a legtöbben nem is hallottunk még eddig erről a jobbikos képviselőről.
- Elég baj az, hogy most hallunk róla. Jobb lett volna, ha nem hallunk.
- Igen. És szerintem elvárható, hogy a kormányzat is minél magasabb szinten mondja el, hogy ez egy olyan ügy, ami 130 éve is már egy lejárt és legendákon alapuló ügy volt. Ha az ország előre akar menni, akkor ne ez legyen a téma a parlamentben, illetve ha valaki fel is veti, akkor mondjuk meg róla a véleményünket.
- Lát esélyt arra, hogy akár a legmagasabb szinten a Fidesz vezetése úgy dönt, hogy bármennyire utálja is zsigerileg a szocialistákat, bármennyire nem bírja elviselni a liberálisokat, bármennyire az a célja, hogy a hatalmát nem tudom én hány évtizedre bebetonozza, de mégiscsak vannak olyan értékek, amelyeket állítólag ők is képviselnek, tehát ebben az esetben vagy az ilyen esetekben azt kell mondani, hogy van valami, ami mindannyiunkat összeköt, jobb és baloldalon egyaránt. Az, hogy ezt a tűrhetetlen, embertelen gyalázatot nem viseljük el. És akkor így lehetne elszigetelni ezt a szélsőséges jobboldalt, nem?
- Szerintem a mérsékelt radikális jobboldal között 2010-ig kisebb volt a határ azzal, hogy a Jobbik meglehetősen erős pártként beszabadult a parlamentbe. Ott azért lett egy határvonal, és most már az emberek, tehát a jobbikosok nagy része kritikusan szemléli a Fidesz tevékenységét, és a fideszesek nagy része a jobbikosokat. Tehát már nincs arról szó, hogy a politikai térfél jobboldalán egy tábor és egy zászló lenne.
- De akkor kisebb a kockázat is, hogy megtegyenek egy ilyen lépést, nem?
- Szerintem sok ilyen lépésre sor került, és úgy gondolom, hogy a következő két évben, amikor lassan majd a parlamenti választásokra elkezdődik az újabb kampány, remélhetőleg a mérsékelt jobboldal minél többször meghatározza a saját határait a radikális jobboldal felé.
- Bízzunk ebben, remélem, hogy igaza lesz.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A darálás és a kilátások
Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke
Bolgár György: - Egyfelől komoly sikert értek el a béremelési megállapodással, aztán ennek nagyon hangsúlyosan akartak valamiféle kis ünnepséget kanyarítani, és az egészségügyi államtitkárral együtt ledaráltak néhány felmondólevelet. Aztán kiderült gyorsan, hogy azért ez nem egészen így volt. Amit ledaráltak, az valószínűleg nem felmondólevél volt. Jelentkezett az a veszprémi ügyvéd, akinél letétben voltak és vannak a lezárt borítékokban az orvosok felmondó levelei. Miért csinálták akkor, ha tudták, hogy nem igaz?
Papp Magor: - Én azt gondolom, hogy csupán egy félreértéstől van szó, hiszen a felmondásokat egyrészt az ügyvédi iroda gyűjtötte, mindazoké az orvosoké, akik postán továbbították a felmondásukat, az ügyvédi irodánál futottak be. De természetesen az országjárás során az elmúlt tíz hónapban a kollégák személyesen is át tudták nekünk ezt adni, és megbíztak minket azzal, hogy majd az akció végéig, amikor ezt aktiválni vagy megsemmisíteni kell, addig ezt mi kezeljük. Természetesen abban az esetben, ha aktiválásra került volna sor, a postázás, és onnantól kezdve ennek a jogi felügyelete ugyanúgy az ügyvéd urat illette volna meg. Én azt gondolom, hogy nagyon nehéz lenne vitatkozni, hogy például az én személyes felmondó nyilatkozatom, ami a saját kezemben volt ezen a rendezvényen, miért ne lett volna jogilag rendben.
- És azt miért nem adta le például annak idején a veszprémi ügyvédi irodának? Miért magánál tartotta?
- Ugyanúgy, ahogy sok másik kolléga, gyűjtöttük az országjárás során. Nem találtam arra okot, hogy én is postára adjam ezt a felmondó nyilatkozatot, ugyanúgy gyűltek ezek a felmondások. Én azt gondolom, hogy ezek részletkérdések. Nem különösebben szeretnék belefolyni a részletekbe. Egyetlen oka van ennek, az ügyvéd úr nagyon sokat segített az elmúlt egy év során a munkánkban, ezt mi tisztelettel köszönjük, és azt gondolom, hogy méltóbb az, ha az esetleges félreértéseket nem sajtón keresztül üzengetéssel tesszük meg.
- De miért nem tájékoztatták például őt, ha nála gyűltek össze többségükben ezek a felmondó levelek, hogy lesz egy ilyen akciónk, nem kell félreérteni, nem azokat fogjuk látványosan ledarálni, amiket nem tudunk, mert ott vannak Veszprémben, hanem azokat amelyeket, mi tárolunk.
- Erről a kérdésről mi tájékoztatást adtunk pénteken a sajtóeseményen, délelőtt tíz órakor. Jeleztük, hogy az ügyvéd úr nem jelent meg, nem tudott megjelenni ezen az eseményen. Ezzel kezdtem magát a sajtótájékoztatót, hogy ebből kifolyólag csak a rendelkezésünkre álló felmondó nyilatkozatok vannak itt, az ügyvéd úrnál tároltak pedig nem. Én azt gondolom, itt egy félreértésről van szó, nem érdemes ennek a részleteibe belemenni. Én annak vagyok a híve, hogy ezeket a félreértéseket ne ilyen módon tisztázzuk. Annak örülök, hogy sikerült egy olyan megállapodást kötni, ami első lépcsője lehet a bérrendezési folyamatnak, és annak is örülök, hogy az orvosok végre kiálltak önmagukért, nem hagyták, hogy a végtelenségig kizsigerelve, megalázva olyan alacsony bérekért kelljen dolgozni, és nem hagyták azt, hogy egész addig maradjanak ezek a körülmények, amíg elszakad a cérna, hanem egy közös megküzdési stratégiát választottunk annak érdekében, hogy változzanak a körülmények. Létrejött egy olyan közösség, amely képes megküzdeni azért, hogy itthon dolgozzon. Nem csak külföldön találja meg a boldogulását, vagy nem itthon, morális kompromisszumok megkötésével. Mi a bérünkből szeretnénk megélni, ennek már korábban is sokszor hangot adtunk, és ennek a megküzdési folyamatnak volt egy fontos állomása, a felmondó nyilatkozatok gyűjtése. Ilyen értelemben az akciónk folytatódik, csak most más felületeken. Az Élhető Magyar Egészségügyet mozgalom természetesen tovább él, hiszen az a több ezer kolléga, aki aktívan részt vett ebben, ezek a munkaközösségek, ahol sokkal nagyobb közösségi élmény született az eredményből, illetve a közös vállalások súlya alatt.
- Milyen közösségi élmény? Szóval ezek az emberek, akik a felmondó levelüket letétbe helyezték, nyíltan vállalták például a munkahelyükön, hogy ők bizony felmondanak, ha nem lesz béremelés? Nem féltek attól, hogy nahát, fiatal doktor úr, akkor talán nem lesz itt helye a jövőben, vagy nem lesz előrelépésre helye? Meg mertek nyilvánulni? Elő mertek állni azzal, hogy ők például a tiltakozók közé tartoznak?
- Mi azt vállaltuk, hogy a kollégáknak az aktiválásig az anonimitását biztosítjuk. Természetesen az egyes intézményekben azokról a kollégákról, akik a gyűjtést végezték és aktívabban részt vettek, tudottá vált, hogy közösséget vállalnak ezzel az akcióval. De nagyon sokan annyit tettek, hogy kitöltötték ezt a felmondó nyilatkozatot és az aktuális gyűjtőhelyen, a munkahelyen ezt letétbe helyezték. Tehát nyilván részben tudott dolog volt néhány kollégáról, hogy részt vesz ebben az akcióban. Például a veszprémi kórházban a kollégák ezt nyíltan, tömegesen fel is vállalták. Tehát volt egy-két olyan helyszín, ahol bemutatásra is került ez a folyamat. De ha máshonnan közelítem meg a kérdést, nagyon sok kolléga jelezte azt, hogy nincsen vesztenivalója, mert ezek a körülmények sokáig már nem felvállalhatók.
- Nem is ért senkit retorzió?
- Ha őket retorzió éri, nem tudnak másik orvost találni már.
- És nem is ért senkit retorzió?
- Egyetlen kolléga retorziójáról sem tudok. A munkáltatók többsége érezte, hogy nem ellenük irányul ez az akció, hanem éppen azért küzdünk, hogy ezeken a munkahelyeken a kollégák tovább tudjanak dolgozni.
- Azóta, hogy megköttetett ez a megállapodás, nem értesült-e arról, hogy mégis van egy-kettő-tizenkettő fiatal vagy akár idősebb orvos, aki azt mondta, hogy őt ez nem elégíti ki, neki ez kevés vagy nincs ideje várni, mert még ugye nem kapták meg, majd visszamenőleg, és így tovább. Tehát, hogy folytatódott-e valamiféle elvándorlás, vagy teljesen megállt, vagy legalábbis nem tudnak arról, hogy vannak olyanok, akik beadták a felmondásukat és mégis elmentek?
- Sajnos az egészségügynek valamennyi nyomorát nem lehet egy akció keretében felszámolni. Tehát sok kolléga számára ez egy bizalmi helyzetet teremtett, és jelezték, hogy ők kitartanak. De természetesen ezzel az intézkedéssel önmagában még nem állt meg a migráció. Talán egy fékező hatást ki tud váltani, ami igazából akkor tud érvényesülni, ha ez a folyamat a következő években is folytatódik. Vagyis bizalmi alapot tud teremteni.
- Értem. Szóval ezek szerint valamennyire folytatódik ez a folyamat, erről Önnek is vannak információi, csak legfeljebb lelassult.
- Természetesen. 2011-ben 1200 orvos sajnálatosan úgy döntött, hogy külföldön vállal munkát, ez most nem fog varázsütésre lenullázódni. Tehát nyilván további intézkedésekre van szükség.
- Csak abban reménykednek, hogy csökken majd az elvándorlók száma, ugye?
- Én ebben bízok, de ennek egy fontos alapja az, hogy a rendezési folyamat tovább történjen.
- Mennyi és milyen biztosítékot lát arra az államtitkár ígéretén, szaván kívül – ami persze nem kevés –, hogy valóban meglesz erre a pénz. Hiszen, ahogy látjuk, halljuk, olvassuk, külön pénzt erre a kormány eddig nem adott, hanem lényegében az egészségügy kell hogy kigazdálkodja abból, amit a költségvetés erre szánt.
- Én ebben a kérdésben számháborúba nem bocsátkoznék, megszületett a kormánynak az a döntése, hogy ezt a forrást előteremti, és ebből kifolyólag én azt gondolom, hogy ez egy bizalmi helyzet, és hogy erre meg is lesz a fedezet. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nyilván a következő években is meg kell találni a forrást. Mi megtanultunk egy küzdési stratégiát, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy a következő években is feltétlenül arra vágynánk, hogy bármilyen hasonló akciót kezdeményezzünk. Ugyanakkor azt a határozott és konzekvens érdekképviseletet folytatni fogjuk, ami arra irányul, hogy az orvosokat – nemcsak a fiatalokat, de tapasztalt kollégákat is – a magyar egészségügyben szeretnénk tartani. A körülmények, a bérek – emellett egyébként el szokott sikkadni – és a szakmai fejlődés biztosítása mellett is, hiszen a megegyezésnek fontos pontja volt az is, hogy a szakmai feltételek javítására egy olyan minőségbiztosítási rendszer alakul ki a szakképzésben, ami a tizenhárom év óta működő, szakképzésben uralkodó kaotikus viszonyokat végre képes rendezni, és egy szakmai utat is biztosít a kollégák számára. Hiszen sokan vannak bizony azok is, akik a szakmai fejlődés lehetősége végett választják a külföldi munkavállalást.
- Ennek az akciónak a sikere nyomán lehet azt mondani, hogy a Rezidens Szövetség felsorakozott az egyéb orvosi egészségügyi érdekképviseleti szervezetek mellé, az Orvosi Kamara vagy a Kórházszövetség, és a többiek mellé, és most már Önöket sem tudják megkerülni, ha bármilyen egészségügyi átalakításról és tervről esik szó?
- Én abban bízom, hogy nemcsak megkerülni nem fognak minket, hanem az elmúlt évek konstruktív munkájából kifolyólag előzetesen egyeztetni fognak velünk. El tudom mondani, hogy hosszú évekre nyúlik vissza a Rezidens Szövetség ilyen irányú konstruktív munkája, függetlenül attól, hogy milyen kormányzati színezetű volt a minisztérium. Mindig is arra törekedtünk, hogy párbeszéd útján keressük meg a megoldásokat, és ha ez nem sikerül, akkor találjuk meg azokat a kreatív lehetőségeket, amelyek ezt a nehéz helyzetet képesek jobbá tenni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!