Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 5.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. április 08. vasárnap, 05:29; Megbeszéljük

3. oldal / 3

A darálás és a kilátások
Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke

Bolgár György: - Egyfelől komoly sikert értek el a béremelési megállapodással, aztán ennek nagyon hangsúlyosan akartak valamiféle kis ünnepséget kanyarítani, és az egészségügyi államtitkárral együtt ledaráltak néhány felmondólevelet. Aztán kiderült gyorsan, hogy azért ez nem egészen így volt. Amit ledaráltak, az valószínűleg nem felmondólevél volt. Jelentkezett az a veszprémi ügyvéd, akinél letétben voltak és vannak a lezárt borítékokban az orvosok felmondó levelei. Miért csinálták akkor, ha tudták, hogy nem igaz?

Papp Magor: - Én azt gondolom, hogy csupán egy félreértéstől van szó, hiszen a felmondásokat egyrészt az ügyvédi iroda gyűjtötte, mindazoké az orvosoké, akik postán továbbították a felmondásukat, az ügyvédi irodánál futottak be. De természetesen az országjárás során az elmúlt tíz hónapban a kollégák személyesen is át tudták nekünk ezt adni, és megbíztak minket azzal, hogy majd az akció végéig, amikor ezt aktiválni vagy megsemmisíteni kell, addig ezt mi kezeljük. Természetesen abban az esetben, ha aktiválásra került volna sor, a postázás, és onnantól kezdve ennek a jogi felügyelete ugyanúgy az ügyvéd urat illette volna meg. Én azt gondolom, hogy nagyon nehéz lenne vitatkozni, hogy például az én személyes felmondó nyilatkozatom, ami a saját kezemben volt ezen a rendezvényen, miért ne lett volna jogilag rendben.

- És azt miért nem adta le például annak idején a veszprémi ügyvédi irodának? Miért magánál tartotta?

- Ugyanúgy, ahogy sok másik kolléga, gyűjtöttük az országjárás során. Nem találtam arra okot, hogy én is postára adjam ezt a felmondó nyilatkozatot, ugyanúgy gyűltek ezek a felmondások. Én azt gondolom, hogy ezek részletkérdések. Nem különösebben szeretnék belefolyni a részletekbe. Egyetlen oka van ennek, az ügyvéd úr nagyon sokat segített az elmúlt egy év során a munkánkban, ezt mi tisztelettel köszönjük, és azt gondolom, hogy méltóbb az, ha az esetleges félreértéseket nem sajtón keresztül üzengetéssel tesszük meg.

- De miért nem tájékoztatták például őt, ha nála gyűltek össze többségükben ezek a felmondó levelek, hogy lesz egy ilyen akciónk, nem kell félreérteni, nem azokat fogjuk látványosan ledarálni, amiket nem tudunk, mert ott vannak Veszprémben, hanem azokat amelyeket, mi tárolunk.

- Erről a kérdésről mi tájékoztatást adtunk pénteken a sajtóeseményen, délelőtt tíz órakor. Jeleztük, hogy az ügyvéd úr nem jelent meg, nem tudott megjelenni ezen az eseményen. Ezzel kezdtem magát a sajtótájékoztatót, hogy ebből kifolyólag csak a rendelkezésünkre álló felmondó nyilatkozatok vannak itt, az ügyvéd úrnál tároltak pedig nem. Én azt gondolom, itt egy félreértésről van szó, nem érdemes ennek a részleteibe belemenni. Én annak vagyok a híve, hogy ezeket a félreértéseket ne ilyen módon tisztázzuk. Annak örülök, hogy sikerült egy olyan megállapodást kötni, ami első lépcsője lehet a bérrendezési folyamatnak, és annak is örülök, hogy az orvosok végre kiálltak önmagukért, nem hagyták, hogy a végtelenségig kizsigerelve, megalázva olyan alacsony bérekért kelljen dolgozni, és nem hagyták azt, hogy egész addig maradjanak ezek a körülmények, amíg elszakad a cérna, hanem egy közös megküzdési stratégiát választottunk annak érdekében, hogy változzanak a körülmények. Létrejött egy olyan közösség, amely képes megküzdeni azért, hogy itthon dolgozzon. Nem csak külföldön találja meg a boldogulását, vagy nem itthon, morális kompromisszumok megkötésével. Mi a bérünkből szeretnénk megélni, ennek már korábban is sokszor hangot adtunk, és ennek a megküzdési folyamatnak volt egy fontos állomása, a felmondó nyilatkozatok gyűjtése. Ilyen értelemben az akciónk folytatódik, csak most más felületeken. Az Élhető Magyar Egészségügyet mozgalom természetesen tovább él, hiszen az a több ezer kolléga, aki aktívan részt vett ebben, ezek a munkaközösségek, ahol sokkal nagyobb közösségi élmény született az eredményből, illetve a közös vállalások súlya alatt.

- Milyen közösségi élmény? Szóval ezek az emberek, akik a felmondó levelüket letétbe helyezték, nyíltan vállalták például a munkahelyükön, hogy ők bizony felmondanak, ha nem lesz béremelés? Nem féltek attól, hogy nahát, fiatal doktor úr, akkor talán nem lesz itt helye a jövőben, vagy nem lesz előrelépésre helye? Meg mertek nyilvánulni? Elő mertek állni azzal, hogy ők például a tiltakozók közé tartoznak?

- Mi azt vállaltuk, hogy a kollégáknak az aktiválásig az anonimitását biztosítjuk. Természetesen az egyes intézményekben azokról a kollégákról, akik a gyűjtést végezték és aktívabban részt vettek, tudottá vált, hogy közösséget vállalnak ezzel az akcióval. De nagyon sokan annyit tettek, hogy kitöltötték ezt a felmondó nyilatkozatot és az aktuális gyűjtőhelyen, a munkahelyen ezt letétbe helyezték. Tehát nyilván részben tudott dolog volt néhány kollégáról, hogy részt vesz ebben az akcióban. Például a veszprémi kórházban a kollégák ezt nyíltan, tömegesen fel is vállalták. Tehát volt egy-két olyan helyszín, ahol bemutatásra is került ez a folyamat. De ha máshonnan közelítem meg a kérdést, nagyon sok kolléga jelezte azt, hogy nincsen vesztenivalója, mert ezek a körülmények sokáig már nem felvállalhatók.

- Nem is ért senkit retorzió?

- Ha őket retorzió éri, nem tudnak másik orvost találni már.

- És nem is ért senkit retorzió?

- Egyetlen kolléga retorziójáról sem tudok. A munkáltatók többsége érezte, hogy nem ellenük irányul ez az akció, hanem éppen azért küzdünk, hogy ezeken a munkahelyeken a kollégák tovább tudjanak dolgozni.

- Azóta, hogy megköttetett ez a megállapodás, nem értesült-e arról, hogy mégis van egy-kettő-tizenkettő fiatal vagy akár idősebb orvos, aki azt mondta, hogy őt ez nem elégíti ki, neki ez kevés vagy nincs ideje várni, mert még ugye nem kapták meg, majd visszamenőleg, és így tovább. Tehát, hogy folytatódott-e valamiféle elvándorlás, vagy teljesen megállt, vagy legalábbis nem tudnak arról, hogy vannak olyanok, akik beadták a felmondásukat és mégis elmentek?

- Sajnos az egészségügynek valamennyi nyomorát nem lehet egy akció keretében felszámolni. Tehát sok kolléga számára ez egy bizalmi helyzetet teremtett, és jelezték, hogy ők kitartanak. De természetesen ezzel az intézkedéssel önmagában még nem állt meg a migráció. Talán egy fékező hatást ki tud váltani, ami igazából akkor tud érvényesülni, ha ez a folyamat a következő években is folytatódik. Vagyis bizalmi alapot tud teremteni.

- Értem. Szóval ezek szerint valamennyire folytatódik ez a folyamat, erről Önnek is vannak információi, csak legfeljebb lelassult.

- Természetesen. 2011-ben 1200 orvos sajnálatosan úgy döntött, hogy külföldön vállal munkát, ez most nem fog varázsütésre lenullázódni. Tehát nyilván további intézkedésekre van szükség.

- Csak abban reménykednek, hogy csökken majd az elvándorlók száma, ugye?

- Én ebben bízok, de ennek egy fontos alapja az, hogy a rendezési folyamat tovább történjen.

- Mennyi és milyen biztosítékot lát arra az államtitkár ígéretén, szaván kívül – ami persze nem kevés –, hogy valóban meglesz erre a pénz. Hiszen, ahogy látjuk, halljuk, olvassuk, külön pénzt erre a kormány eddig nem adott, hanem lényegében az egészségügy kell hogy kigazdálkodja abból, amit a költségvetés erre szánt.

- Én ebben a kérdésben számháborúba nem bocsátkoznék, megszületett a kormánynak az a döntése, hogy ezt a forrást előteremti, és ebből kifolyólag én azt gondolom, hogy ez egy bizalmi helyzet, és hogy erre meg is lesz a fedezet. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nyilván a következő években is meg kell találni a forrást. Mi megtanultunk egy küzdési stratégiát, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy a következő években is feltétlenül arra vágynánk, hogy bármilyen hasonló akciót kezdeményezzünk. Ugyanakkor azt a határozott és konzekvens érdekképviseletet folytatni fogjuk, ami arra irányul, hogy az orvosokat – nemcsak a fiatalokat, de tapasztalt kollégákat is – a magyar egészségügyben szeretnénk tartani. A körülmények, a bérek – emellett egyébként el szokott sikkadni – és a szakmai fejlődés biztosítása mellett is, hiszen a megegyezésnek fontos pontja volt az is, hogy a szakmai feltételek javítására egy olyan minőségbiztosítási rendszer alakul ki a szakképzésben, ami a tizenhárom év óta működő, szakképzésben uralkodó kaotikus viszonyokat végre képes rendezni, és egy szakmai utat is biztosít a kollégák számára. Hiszen sokan vannak bizony azok is, akik a szakmai fejlődés lehetősége végett választják a külföldi munkavállalást.

- Ennek az akciónak a sikere nyomán lehet azt mondani, hogy a Rezidens Szövetség felsorakozott az egyéb orvosi egészségügyi érdekképviseleti szervezetek mellé, az Orvosi Kamara vagy a Kórházszövetség, és a többiek mellé, és most már Önöket sem tudják megkerülni, ha bármilyen egészségügyi átalakításról és tervről esik szó?

- Én abban bízom, hogy nemcsak megkerülni nem fognak minket, hanem az elmúlt évek konstruktív munkájából kifolyólag előzetesen egyeztetni fognak velünk. El tudom mondani, hogy hosszú évekre nyúlik vissza a Rezidens Szövetség ilyen irányú konstruktív munkája, függetlenül attól, hogy milyen kormányzati színezetű volt a minisztérium. Mindig is arra törekedtünk, hogy párbeszéd útján keressük meg a megoldásokat, és ha ez nem sikerül, akkor találjuk meg azokat a kreatív lehetőségeket, amelyek ezt a nehéz helyzetet képesek jobbá tenni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!