Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 5.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. április 08. vasárnap, 05:29
- Megbeszéljük
A parlamenti tiszaeszlározásról
Rajcsányi Gellért, a jobboldali Mandiner portál szerkesztője
Bolgár György: - Az elmúlt 24 órában két figyelemreméltó cikket is írt a Mandineren. Az egyik erről a szörnyű tiszaeszlári zsidózásról szól, ami az egyik Jobbik képviselő felszólalásának volt lényege, nem is csak a lényege, az első szótól az utolsóig erről szólt. És Ön ezt nagyon egyszerűen és kereken botránynak nevezte. A másik cikke pedig arról szólt, hogy egy jobbikos képviselő lemondásra szólította fel a parlament korelnökét, Horváth János fideszes képviselőt, amiért az résztvett a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének megemlékezésén. Képes volt az összefogás fontosságát hangsúlyozni, és még olyat is mondott, hogy 1945-ben eljött az, amit felszabadulásnak gondoltunk, reméltünk, és sokak számára valóban felszabadaulás is volt. Miután Ön nyíltan és vállaltan fiatal jobboldali újságíró és szerkesztő, én figyelemreméltónak tartom, mint ahogy már korábban is megtörtént az, hogy annak tartottam, amikor nagyon egyértelműen, nagyon határozottan egyrészt kiáll bizonyos demokratikus alapértékek mellett, másrészt nagyon keményen és egyértelműen kritizálja a szélsőjobboldalt. De az a kérdésem, mielőtt a részletekbe mennénk, hogy miért van, ha nem is egyedül, de kissé magányosan ezen a jobboldalon? Miért nincs sokkal több hasonló hang? Mi ennek az oka, hogy a demokratikus normák alapvető védelmében valahogy a jobb és baloldal nem tud valamilyen minimális egyezségre sem jutni?
Rajcsányi Gellért: - Köszönöm szépen, egyáltalán nem érzem magamat egyedül, szerintem elég sok blogger van a magyar interneten, jobboldaliak, liberálisok és baloldaliak is egyaránt, akik bizonyos dolgokban egyetértenek, más dolgokban pedig nem értenek egyet. És én nem vagyok Jobbik ügyi szakíró sem, én csak reagáltam két olyan dologra, ami a radikális párt környékéről érkezett. És pont azon gondolkodtam, hogy az elmúlt időszakban a Jobbik nem nagyon tudta önmagára felhívni a figyelmet. Ők is próbálkoztak egyébként szakpolitikai javaslatokkal, de úgy látom, hogy most úgy gondolták, hogy a saját radikális szavazóiknak próbálnak kedveskedni bizonyos történetekkel, amik kevesebb ember számára szimpatikusak, mások számára botrányosak.
- Jó, hát ez a politológiai szakleírás és politológusok szokta ebbe belemenekülni, hogy mindenféle érzelmi vagy megítélésbeli hangsúlyok nélkül egyszerűen csak leírják, hogy mi miért történt. Lehetséges ilyen megközelítés is.
- Persze, ez az első megközelítés, a második pedig az tényleg, hogy én tegnap reggel, amikor először láttam, hogy a parlamentben erről volt szó, ezt valóban botrányosnak tartottam. Egyébként hozzátartozik, hogy nem is azt tartottam botrányosnak, hogy ilyen dolog elhangozhat a parlamentben, hiszen nagyon sokféle dologról lehet beszélni. De szerintem szükséges, hogy mindenki megfogalmazza a saját álláspontját olyan dologban, hogy ha nem ért egyet bizonyos megszólalásokkal. És az biztos, hogy ha a Jobbik elővesz egy ilyen 130 évvel ezelőtti ügyet és előadja annak a klasszikus antiszemita értelmezését, az kicsit, sőt nagyon elavult. Hiszen 130 évvel ezelőtt Magyarország közvéleményének nagyobb része is úgy gondolta, hogy ezek teljesen elavult középkori hiedelmeken és a babonákon alapuló vérvádak. Tehát, ha valaki ezt próbálja újra felhozni és úgy kerülgeti a forró kását, és újra előadja a szerencsétlenül járt kislány történetét – amiről egyébként jogerős ítélet is született annak idején –, és valaki ezt a legendát újra felmelegíti, az azt gondolom, hogy nem Magyarország előremenetelében érdekelt, hanem inkább abban, hogy visszaessünk korábbi időszakok közbeszédébe, amiről azt hittük, hogy már rég tovább léptünk.
- De azon kívül, hogy vannak és kellenek is még nagyobb számban olyan újságírók, például a jobboldalon is, mint Ön – mert azt hiszem, a baloldali meg a liberális médiában természetesebben, vagy zsigerből jön ez a vélemény, meg a felháborodás – nem volna-e szükség valami olyasmire, hogy egy ilyen tényleg szélsőséges és meghökkentően durva esetben akár egy Kövér László, mint országgyűlési elnök, aki azt tudta mondani, hogy a tőle balra ülők méltatlanul ülnek a parlamentben – valószínűleg úgy is gondolja, úgy is érzi, hogy a szocialistáknak ott nincse helye – egy ilyen esetben azt mondaná Mesterházy Attilának, hogy írjunk alá közösen egy nyilatkozatot arról, hogy ez tűrhetetlen. És abban a pillanatban egy sokkal hatásosabb, sokkal erősebb üzenet menne a társadalom irányába, hogy kérem szépen, ezt semmilyen oldalról, a legélesebb ellentétek ellenére sem fogadják el azok az erők, amelyek magukat demokratikusnak tekintik.
- Ezt értem. A kormányzat részéről rögtön Baráth Zsolt felszólalása után felszólalt Fónagy János, akin lehetett látni, hogy sértve érzi magát, hogy egy ilyen ügyet most előhoznak és emiatt kell reagálni.
- Ő nyíltan zsidónak is vallja magát, nem titkolja ezt, úgyhogy személyében is sértve érezhette magát.
- Igen, és ő a kormányzat részéről akkor rögtön megszólalt. Akkor éppen egyébként Balczó Zoltán, tehát egy jobbikos vezette a parlamenti ülést is, tehát ez egy késői eset volt. És az is hozzátartozik a képhez, hogy gondolom a Klubrádió hallgatói közül sem értenek egyet legtöbbször Kövér László nézeteivel, de ő élesen kritizálta mindig is a Jobbikot. Tehát ha most éppen nem is adott ki közleményt, nyilván megvan a maga véleménye, amit már sokszor közölt is a Jobbikról. És pont Fónagy János esete mutatja, vagy pedig az, hogy most Horváth Jánosnak is, szintén egy köztiszteletben álló idős fideszes képviselő, aki annak idején a nácikkal is szembe szállt, majd pedig a kommunistákkal is szembe szállt, tehát hogy most a radikálisok szintén egy másik idősebb fideszes találtak, ez mutatja, hogy itt természetesen vannak éles határvonalak és törésvonalak a jobboldal és a radikális jobboldal között. Én úgy gondolom, hogy természetes, hogy ha vannak olyan jobboldaliak, akik abszolút nem szimpatizálnak a radikális jobboldallal, akkor írják le, mondják ezt el. Főleg a fiatalabb jobboldali közösségekben, aminek én is a része vagyok, illetve az interneten keresztül látom, olvasom az ő véleményeiket, azért nem vagyunk ezzel egyedül, hogy megfogalmazzuk a véleményünket ebben a kérdésben.
- De hát azért sem Kövér László, sem Orbán Viktor nem olyan öreg még, hogy Önöknek mint fiatalabb jobboldaliaknak legyen meg az igazán markáns véleményük, és azt kell mondanom, hogy tisztességes véleményük. És ők meg mondjuk átadják a szót Fónagy Jánosnak, vagy átadják a szót a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, hogy adjon ki egy nyilatkozatot. Hiszen a dolog így formailag el van intézve, csak éppen politikailag és hatását tekintve nincs elintézve.
- Nézze, szerintem nyilván Orbánék is hallottak már az esetről, meglátjuk, hogy a következő időszakban mondjuk Baráth Zsolt beszédére reagálnak-e. Azért azt is tegyük hozzá, hogy szerintem a legtöbben nem is hallottunk még eddig erről a jobbikos képviselőről.
- Elég baj az, hogy most hallunk róla. Jobb lett volna, ha nem hallunk.
- Igen. És szerintem elvárható, hogy a kormányzat is minél magasabb szinten mondja el, hogy ez egy olyan ügy, ami 130 éve is már egy lejárt és legendákon alapuló ügy volt. Ha az ország előre akar menni, akkor ne ez legyen a téma a parlamentben, illetve ha valaki fel is veti, akkor mondjuk meg róla a véleményünket.
- Lát esélyt arra, hogy akár a legmagasabb szinten a Fidesz vezetése úgy dönt, hogy bármennyire utálja is zsigerileg a szocialistákat, bármennyire nem bírja elviselni a liberálisokat, bármennyire az a célja, hogy a hatalmát nem tudom én hány évtizedre bebetonozza, de mégiscsak vannak olyan értékek, amelyeket állítólag ők is képviselnek, tehát ebben az esetben vagy az ilyen esetekben azt kell mondani, hogy van valami, ami mindannyiunkat összeköt, jobb és baloldalon egyaránt. Az, hogy ezt a tűrhetetlen, embertelen gyalázatot nem viseljük el. És akkor így lehetne elszigetelni ezt a szélsőséges jobboldalt, nem?
- Szerintem a mérsékelt radikális jobboldal között 2010-ig kisebb volt a határ azzal, hogy a Jobbik meglehetősen erős pártként beszabadult a parlamentbe. Ott azért lett egy határvonal, és most már az emberek, tehát a jobbikosok nagy része kritikusan szemléli a Fidesz tevékenységét, és a fideszesek nagy része a jobbikosokat. Tehát már nincs arról szó, hogy a politikai térfél jobboldalán egy tábor és egy zászló lenne.
- De akkor kisebb a kockázat is, hogy megtegyenek egy ilyen lépést, nem?
- Szerintem sok ilyen lépésre sor került, és úgy gondolom, hogy a következő két évben, amikor lassan majd a parlamenti választásokra elkezdődik az újabb kampány, remélhetőleg a mérsékelt jobboldal minél többször meghatározza a saját határait a radikális jobboldal felé.
- Bízzunk ebben, remélem, hogy igaza lesz.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
