Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 3.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. április 05. csütörtök, 02:55
- Megbeszéljük
A gyógyszertámogatás megváltoztatásáról
Szalamanov Zsuzsa, a Transzplantációs Alapítvány a megújított életekért elnöke
Bolgár György: - Ma több mint ötvenen tüntettek a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyik épülete előtt a gyógyszerek támogatásának esetleges megváltozása miatt. Attól tartanak, hogy Önöknek az új gyógyszertámogatási rendszer következtében gyógyszereket kell váltaniuk, márpedig ez életveszélyes lehet a transzplantáltak számára. Mi az, amit tudnak és mi az, amit a tüntetés után megtudtak?
Szalamanov Zsuzsa: - Több mint kétszázan voltunk.
- Tényleg? Az ötven főt a Magyar Távirati Iroda írta, és annál hitelesebb hírforrás manapság nincs.
- Ez azért biztos, mert ötven luftballon volt és csak minden negyedik embernek jutott, tehát biztos, hogy közel voltunk.
- Lehet, hogy az MTI a luftballonokat számolta.
- Igen, szép, piros, szív alakú lufik voltak.
- Szóval több mint kétszázan. Mindannyian szervátültetettek voltak?
- Nem, szimpatizánsok, hozzátartozók is voltak.
- Egyáltalán hány ember él ma átültetett szervvel Magyarországon?
- Pontosan sajnos nem tudom, de olyan négyezer körül lehet.
- Azért ez óriási szám, és ebből az is kiderül, hogy sokan lehetnek veszélyben, ha valóban veszélyben lehetnek. Miből gondolják Önök azt, hogy igen?
- A gyógyszerek, amit a szervkilökődés ellen szednünk kell életünk végéig, illetve addig, amíg működik a beültetett szerv, ezek úgynevezett szűk terápiás indexű gyógyszerek. Ez azt jelenti, hogy meghatározott vérszint fölött toxikus hatásuk van a szervezetre, alacsonyabb szint esetén viszont nem védik meg a beültetett szervet a kilökődéstől. Ma már nem is annyira a műtét az, ami komplikált és nehéz, nyilván egy szív- vagy egy tüdőátültetés nagyon komplikált, nehéz, de egy vesebeültetés ma már azt mondom, hogy rutinműtétnek számít. Ezzel nem akarom természetesen a sebészek munkáját lebecsülni, de egy ilyen műtét megvan egy-másfél óra alatt maximum.
- Tényleg? Ilyen rövid már?
- Hogyne.
- De nem ez az igazán veszélyes, hanem ami utána jön.
- Az, hogy el kell találni a pontos gyógyszerszintet. Ahány ember, annyiféle reakció a gyógyszerre. Ahány ember, annyiféle mellékhatást vált ki a gyógyszer nála. Tehát ez nagyon-nagyon komplikált és veszélyes tud lenni. Sajnos én 18. éve vagyok vesetranszplantált, és nagyon sok barátom, ismerősöm halt meg ezalatt a 18 év alatt. És bizony volt olyan, ahol a gyógyszerszint volt a probléma. Mert vagy nem szedte rendesen a gyógyszerét, kevesebbet szedett, mint amit az orvos beállított vagy olyan is volt, hogy nem találták el jól a gyógyszerszintet.
- Magyarán alapvető fontosságú, hogy pontosan beállított és pontosan szedett gyógyszerekkel tartsák karban magukat.
- Így van.
- És mit veszélyeztet egy új gyógyszer-támogatási rendszer?
- A kérdés az, hogy ez az új gyógyszer hogyan fog hatni a szervezetre, a beültetett szervre.
- Vagyis hogy ugyanazt a hatóanyagot egy másik gyógyszergyár olcsóbban ajánlja.
- Sok gyógyszernek már lejárt a licence, tehát lehet utángyártás.
– Sokan gyárthatják.
- Sokan gyárthatják, és ha háromhavonta vaklicitre teszik, és a legolcsóbbat fogja az OEP támogatni, akkor az azt fogja jelenteni, hogy akár háromhavonta új gyógyszereket kezdenek el nekünk adni.
- Na de arra gondol a laikus, hogy ugyanannyi hatóanyag van benne és ugyanaz a hatóanyag, miért volna az más, csak másképp hívják és kevesebbe kerül.
- Más a gyártási módszere, más a vivőanyaga. Nem lehet ugyanaz a gyógyszer.
- Szóval a hatása nem biztos, hogy ugyanaz.
- Nem. Biztos, hogy nem ugyanaz.
- Ha pedig nem ugyanaz, akkor kezdődhet az egész procedúra elölről, hogy az orvos azt mondja, hogy most nincs jól, ez most vagy túlzott és veszélyes vagy nem véd eléggé.
- Ennek az a menete, hogy mikor megtörténik a szervátültetés, akkor az első félévben hetente kell járni az orvoshoz és hetente csinálnak labort. Nagyon szűk követés, nagyon szoros kontroll van. Amikor félév eltelt, akkor már csak kéthetente kell járni, aztán egy év után elég havonta. Én már ott tartottam, hogy félévente kell járnom. Nálam egy szakmai dolog indokolta azt, hogy gyógyszert kellett váltanom tizenhét év után, és ezért most ismét kéthetente kell járnom laborra.
- De ha megváltozna közben a gyógyszere, akkor lehet, hogy megint minden felborulna, kezdhetné egyhetenként, kéthetenként és így tovább és akkor sem biztos, hogy ez a gyógyszer megfelelne?
- Nem. Akkor sem biztos, az esetek húsz-huszonöt százalékában okozhat szervkilökődést, ami egy vesebeültetésnél azt jelenti, hogy akkor újból dialízisre kerül a transzplantált, ami – azt hiszem, már mindenki tudja, mert elég sok szó esett róla – lényegesen drágább, mint a szervbeültetés. Egy év után már meghaladja a költségeit a dialízis a beültetésnek, tehát egy év után már visszahozza a transzplantáció költségeit. Ami más egy vesénél, más egy szívnél, de körülbelül nyolc és húszmillió forint között van egy transzplantáció ára. Ha hetente laborra kell járni, az plusz költség természetesen. Ha felmerül egy kilökődés, egy probléma, akkor megint óriási költség a gyógyszerezése és az is, hogy meg kell próbálni visszaállítani a normál menetbe. Tehát annyira nincs ennek pozitív anyagi vonzata, hogy azt gondolom, hogy az OEP-nél nem is igen gondoltak ennek utána.
- De egyáltalán kitalálták? Mert az MTI hírében azt olvasom, hogy az egészségügyi államtitkárság szerint utánanéztek, és nem is érintette a szervkilökődés megelőzésére szolgáló készítményeket ez a vaklicit.
- Nem. Ezt már múlt évben kitalálták. Én biztos vagyok az egészségügyi államtitkárság maximális jóindulatában, nagyon jó a kapcsolatunk az államtitkársággal. Nagyon pártolják, támogatják a transzplantációt. Azt gondolom, hogy tényleg eddig, amióta transzplantáció van Magyarországon, nem volt anyagi akadálya a szervátültetésnek. Éppen ezért érthetetlen, hogy pitiáner nyereségért vagy éppen talán nem is nyereségért…
- Vagy szakmai hozzá nem értésből, nem?
- Vagy szakmai hozzá nem értés. Hallottam az államtitkár urat egy hónappal ezelőtt, ő azt mondta, hogy ezt átgondolják.
- Ja, hogy nem a tüntetéssel kezdődött a tiltakozás.
- Nem, ez január óta folyik tulajdonképpen. Már több médiumban megjelentünk, szóltunk erről. De addig sajnos nem nyugodhatunk meg, amíg nem kapunk írásbeli visszaigazolást arról, hogy a szervátültetettek immunszupressziós gyógyszerét békén hagyják.
- És megígérték Önöknek a tüntetés után, hogy kapnak írásos biztosítékot vagy ezt még nem?
- A miniszter úr nem tudott eljönni, dr. Horváth Ildikó, az egészségpolitikai osztály főosztályvezetője vette át a petíciót, és azt mondta, hogy össze fogunk ülni hamarosan, és megbeszéljük ezt. Nem kaptunk arra vonatkozó ígéretet, több televíziós riporter is próbálta forszírozni, hogy akkor most meddig lesz ez felfüggesztve. Egy hónapig, egy évig, öt évig. Erre ő sem tudott válaszolni.
- Magyarán nem adtak egyenes ígéretet arra, hogy ezeket a gyógyszereket…
- Azt gondolom, hogy nem volt erre felhatalmazása.
- Igen, nyilván, nem főosztályvezetői döntés lesz ez, hanem legalább államtitkári vagy miniszteri. De ezek szerint az államtitkárság még nem döntötte el, hogy valóban kivonja-e ezeket a készítményeket ez alól a vaklicit és az esetleges állandó cserélgetés alól?
- Úgy érzem, hogy ez még nincs eldöntve, de nagyon bízom benne, hogy abba az irányban döntik el, hogy ezt kiveszik ebből a körből. Mert gazdasági lapban is megjelent már, szakírók által írt cikkben, pontosan kimutatva közgazdaságilag, hogy ennek nincs nyeresége. Gazdasági nyeresége biztos hogy nincs, ellenben emberi, társadalmi vesztesége van.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
