Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 3.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. április 05. csütörtök, 02:55; Megbeszéljük

3. oldal / 4

Schmitt Pál az „oldalak” küzdelmének áldozata
Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője

Bolgár György: - Tényleg igazak ezek a hírek, hogy Kövér vagy Áder között vacillál a két kormánypárt államfőjelöltként?

Harrach Péter: - Két hét van arra, hogy a miniszterelnök, a pártelnök javaslatot tegyen a frakciónak, és ő ezt nyilván meg fogja tenni. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy kit fog javasolni.

- Gondolom, hogy ez így van, csak igaz-e az, amit írnak a hírportálok, hogy ez a két esélyes név forog közszájon? Függetlenül attól, hogy a miniszterelnök végül hogy dönt.

- Sok név fordult meg, de igazából súlyos döntés nem született, tehát nem lehet azt mondani, hogy csak ők lehetnek a jelöltek. Nyilván ők is közte vannak.

- Az nem fordult meg a fejükben, hogy amikor annak idején az MSZP Szili Katalint volt botor jelölni, akkor az egyik fő érv vele szemben az volt, hogy a köztársasági elnöknek meg kell testesítenie a nemzet egységét, és micsoda dolog az, hogy egy párt, még ha adott pillanatban a legnagyobb is, saját magából választ ki egy vezetőt. Ez ugyanígy volna érvényes Kövér Lászlóra és Áder Jánosra is.

- Én úgy gondolom, hogy senkit sem szabad ebből a körből kizárni. Tehát nyilvánvaló, hogy az a felhatalmazás, amivel rendelkezik a két kormánypárt, azt jelenti, hogy valamiképpen ebből az eszmei körből kell embert választani, aki azonban ebben az új tisztségben képes arra, hogy megjelenítse a nemzet egészét. Én nem hiszem, hogy ha valaki a politikában éveket vagy évtizedeket eltöltött, akkor ne lenne alkalmas erre a szerepre. Tehát itt nem arról van szó, hogy civilt vagy politikust, vagy akár egy pártban dolgozót kell választani, hanem olyan embert, aki képes ezt a szerepet betölteni. Én azt hiszem, hogy Schmitt Pál is képes volt, különösen, ha hosszú életútjának a civil szakaszát nézzük, ezt a szerepet betölteni. Ő soha nem élezte ki a két oldal közötti konfliktust.

- Harrach úr, Önnek igaza lehetett volna, ha Schmitt Pál úgy fogja fel az államfői, a köztársasági elnöki tisztséget, ahogy végül nem fogta fel. Hiszen ő valóban nem tartozott a Fidesz kemény magjához, nem tartozott azokhoz a politikusokhoz, akik markánsan képviselték a Fidesz politikáját, de Kövér László és Áder János bizony oda tartozik. És függetlenül attól, hogy mennyire tetszik ez Önnek vagy a Fidesz híveinek, mégiscsak az a helyzet, hogy ők egy párt gyakran nagyon radikálisan fogalmazó vezetői mind a ketten.

- Ugyanakkor azt hiszem, hogy Áder János bizonyította azt, hogy az európai parlamentben képes nemzeti érdekeket pártszempontoktól függetlenül képviselni. Tehát nem hiszem azt – még egyszer hangsúlyozom –, hogy ebben az új szerepben akár bármelyikük vagy más ne lenne képes egy újfajta, ezt a szerepet igénylő magatartásra.

- Érdekes, hogy az első Orbán-kormány alatt még mások voltak a prioritásaik. Nem véletlen, hogy Mádl Ferenc jutott az eszükbe annak idején, és így visszatekintve is azt kell mondani, hogy nem volt rossz választás. Bár mindenki tudta, hogy jobboldali elkötelezettségű, hogy az Antall-kormány tagja volt, és nem volt semmi kétség az ő lojalitásával szemben a Fidesz iránt, de mégiscsak egy olyan személyiség volt, akire azt lehetett mondani, hogy döntő pillanatokban képes a nemzet egészét és a nemzet egységét képviselni. Nem tartozott a párt vezetéséhez, irányításához, és nem kellett nyílt, kemény politikai szerepet vállalnia sohasem.

- Nézze, nem hangzott még el javaslat, tehát most feltételezzük, hogy esetleg e közül a két ember közül kerül valaki az államfői posztra. Viszont hadd említsem meg, hogy az ötpárti egyeztetésen a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett csoport egy volt pártpolitikust, Iványi Gábort jelölte, akiről azért egyértelmű, hogy SZDSZ-es képviselőként mégiscsak egy pártnak, illetve egy politikai eszmének a markáns képviselője.

- De ha ez Kövér László esetében nem baj, akkor a politikát már régen otthagyó Iványi Gábor esetében miért lenne baj?

- Nem baj, csak arra hivatkozom, hogy ez már megtörtént, és mégiscsak párthoz kötődő jelölés. A másik még nem történt meg, tehát most arról beszélünk, ami még nincs.

- De hátha valami hatása lehet az Önök gondolkodására is annak, hogy a nyilvánosság előtt elhangzik egy vita, vagy egy kérdés-felelet, és – bár nem hiszem azt, hogy egy rádióinterjútól bármi megváltozik – gondolom, a két hét arra is jó lehet, hogy a nyilvánosság vagy fél nyilvánosság, vagy belső nyilvánosság előtt ütköztessék a különböző véleményeket. Nem?

- Természetesen. És mondom, még nem dőlt el semmi, tehát ez csak egy lehetőség. Meglátjuk, mi lesz.

- Miért ragaszkodtak olyan sokáig és olyan kitartóan, akár Ön is személy szerint Schmitt Pálhoz, holott látni lehetett, szinte az ügy kirobbanása utáni napoktól kezdve, de aztán a közepén már egészen biztosra lehetett venni, hogy tarthatatlan a helyzet?

- Két szempontot említek. Az egyik a jogi szempont, ami nyilvánvaló, hogy a parlamentnek lehetősége sem volt, hogy Schmitt Pált lemondassa. Egyedül ő tehetett lépést, hiszen ez ilyen feltételek között működik. Kivéve akkor, ha bűncselekményt követ el, de erről nem volt szó. A másik szempont az, hogy ha most a politikai vitától egy kicsit eltávolodva, tárgyilagosan végignézzük Schmitt Pál életútját, akkor azt látjuk, hogy sportolóként, sportvezetőként, diplomataként, képviselőként, az Európai Parlament alelnökeként, majd a Magyar Parlament elnökeként és köztársasági elnökként nagyon sok pozitív tevékenysége volt, és letett valamit az asztalra. És ebbe, mint egy homokszem a gépezetbe, bekerült ez a hiba – mert az nyilvánvaló, hogy ez hiba volt –, ami a kisdoktori dolgozatának az elkészítése volt. Azért ennek megítélése a környezetből és a korból nem ragadható ki, hiszen voltak nagyon komoly tudományos munkák akkor is, de azért mégiscsak sokaknál bevett gyakorlat volt az ollózás. Erre nem bíztattak senkit, de egyszerűen tudomásul vették, és ez azt jelenti, hogy szétvált a tudományos igényesség és a társadalmi, illetve egyéni igény, hogy egy „dr.” szerepeljen a nevük előtt. Ez egy negatív, korhoz kötődő jelenség, talán ki tudunk ebből lábalni.

- Pálinkás József, a Tudományos Akadémia elnöke azt mondta, hogy sem ok, sem kapacitás nincs az egyetemi doktori címek teljes felülvizsgálatára.

- Nem is szükséges.

- A tudományos életnek nagyon nem tetszik ez a politikai minősítés.

- Nézze, ez nem politikai minősítés, ez ténykérdés. Nem egy eset volt Schmitt Pál.

- Biztos, hogy nem egy eset, hogyne.

- Ez valamelyest enyhíti az ő elkövetett hibáját.

- De nem is az ő hibájára akarnék én rákérdezni, mert ami megtörtént, az megtörtént, hanem arra, hogy lehet, hogy kormányzó pártokként nem vették észre, hogy ez milyen súlyos következményekkel fog járni? Magyarán, hogy lekicsinyelték ezt a problémát. Arra gondoltak, amit most is mond, hogy ez homokszem. És ott van vele szemben Schmitt Pál kétségtelenül impresszív teljesítménye az olimpiai bajnokságoktól a sportvezetői diplomáciai tevékenységéig. Tehát nem vették észre időben, hogy ennek egészen súlyos és hátrányos következményei lehetnek Önökre nézve is.

- Természetesen észrevettük, de ha egy pártszövetség jelöl egy embert a köztársasági elnöki posztra, és ott ő jól dolgozik, egyik percről a másikra őt visszavonni, lebeszélni, meghátrálásra késztetni nehéz, hiszen ő egy autonóm személyiség, aki úgy érezte, hogy a becsületét védeni kell. Biztos, hogy ez a helyzet kárt okozott. Kárt okozott nekünk is, az ország egészének is, és elsősorban Schmitt Pálnak is. Megvártuk, amíg eldönti, belátja, hogy ennek így kell lennie.

- A jogi helyzetet érti mindenki, hogy Önök nem mondhattak le Schmitt Pál helyett. De azért annyira járatosak a mindennapi politikában, sőt ennél sokkal járatosabbak is, hogy ilyenkor ki lehet adni olyan nyilatkozatot a Fidesz vagy a KDNP részéről, hogy miközben nagyon nagyra becsüljük Schmitt Pál tevékenységét, mégis úgy gondoljuk, hogy a kialakult helyzetben az elnök úrnak jó volna megfontolni azt, hogyan teheti a legtöbbet az ország nyugalma, és így tovább, és így tovább, érdekében. Biztos ezerféle formula van, amiből ő is megérti, hogy lépnie kell, és Önök is el tudják magukat egy kicsit távolítani tőle.

- Így van, ez a politikai kényszer létezett, mégis azt mondom, hogy egyfajta erkölcsi kötelezettség volt megvárni az ő döntését. És úgy érzem, hogy ezzel a döntéssel mérsékelte azt a kárt, amit ez az egész akció okozott. De azért tegyük hozzá, hogy régen nem a dolgozatról szólt ez az esemény, hanem itt egy kilövésről volt szó. Az egyik szereplőnek, az egyik főtisztnek a kilövéséről. Ez megtörtént, ilyen a háború.

- Senkit nem érdekelt volna Schmitt Pál doktorija, ha nem ő lett volna a köztársasági elnök. Talán, még ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elé kerül egy ilyen ügy, akkor őket érdekelte volna, és most érdekelni is fogja, de azért ő akkor lett igazán fontos közszereplő, amikor államfővé választották. Persze, hogy akkor visszamenőleg egy ilyen ügyet nem hagyhat ki sem a sajtó, sem a politikai ellenérdekű fél.

- Tehát világos azért, hogy itt nem elsősorban a tiszta igazság kiderítése, hanem politikai szándék is volt az esetek többségében a támadások mögött. Ez nyilvánvaló.

- De ez nem bűn. Fordított esetben Önök is ugyanezt csinálták volna, és az igazság kiderítése azért nem utolsó dolog.

- Az biztos, de ez nem is bűn kérdése, hanem nézzünk szembe a valósággal. Itt két politikai oldal küzdelmének a szemlélői vagyunk, aminek egy ember most áldozatul esett. Más kérdés a személyes kár, amit okozott neki ez, és más kérdés az, amit a politikai szereplőknek okozott. Mindenesetre most lezártuk ezt az eseményt, igaza volt, amikor azzal kezdte, hogy mi a következő lépés, most erre kell koncentrálnunk.

- Még annyira kitérnék abból, amit mondott, meg máskor is mondta, gyakorlatilag ezzel búcsúztatták Schmitt Pált, hogy ő jól dolgozott. De hát egy dolog az, hogy megbízhatóan dolgozik, és egy másik dolog az, hogy valóban jól dolgozott-e. Ha megnézzük azokat a törvényeket, amelyeket Önök hoztak a parlamentben, és amiket Schmitt Pál szó nélkül átengedett, aláírt, akkor azt kell mondani, hogy mégsem volt jó az az alapállás, hogy ő nem fék, hanem motor akar lenni ebben a kormányzásban, segíteni akarja azt, bár a segítség önmagában természetesen mindenkitől, akár az ellenzéktől is elvárható jó ügyek érdekében. De kiderült, hogy nem voltak jók nagyon sok esetben ezek a törvények. Nemcsak, hogy nem voltak jók, hanem demokráciát, alapelveket sértenek, akár európaiakat, akár magyarokat. Hány dolog bukott meg még ennél az Alkotmánybíróságnál is, és akkor vehetjük még az Európai Bizottságot, vehetjük az Európa Tanácsot és a többit. Ha Schmitt Pál adott esetben szigorúbban lép fel ezekkel a törvényekkel szemben, akkor még az is lehet, hogy általánosabb sajnálkozás kíséri az ő távozását, akár ellenzéki oldalról is.

- Hát persze, ha az ellenzék nevében lép fel, akkor nyilvánvalóan az ellenzék nem…

-… De nem az ellenzék. Az ország érdekében. Nem lehet így felfogni?

- Nézze. Fel lehet fogni, de ez az Ön véleménye, nekem más a véleményem. Én úgy gondolom, hogy ezek a törvények jó törvények. És a különböző szintű támadások, akár az Európai Unió szintjén, akár az itthoni ellenzéki támadások nyilván különböző indokok alapján fogalmazódtak meg. Ön is tudja, hogy a nemzetközi támadás, ami ért minket, részben gazdasági, részben politikai, másrészt pedig ideológiai okokra vezethető vissza. Tehát egy rendkívül összetett kérdésről van szó.

- De miért támadásnak fogják fel? Miért nem kritikának, sőt akár segítő kritikának? A jobboldali Barroso, a jobboldali Reding asszony, a jobboldali Olli Rehn, az Európa Tanács, amelyik végképp nem baloldali szervezet, hanem egy összeurópai szervezet, ezek mind-mind számos kritikát fogalmaztak meg.

- Nézze. A franciák nyilván a francia cégeket ért sérelmek miatt támadnak minket. A németek a német cégek miatt. Az ultraliberálisok az ideológiai okok miatt. Ez nyilvánvaló. Mi most egy olyan útra léptünk, ami egy rendezett világot kíván teremteni. És azoknak, akik ezt nem szeretik, ez szemet szúr. Összetett dolog ez, persze lehetett volna lassabban, óvatosabban, más megfogalmazásban is csinálni. Így történt, nyilvánvaló, hogy ennek a két oldalnak a küzdelme áthatja az egész életünket. Ennek az áldozata lett most Schmitt Pál is.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!