Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 3.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. április 05. csütörtök, 02:55
- Megbeszéljük
Mindszenty ügye és az ügyészség
Varga Zs. András, a legfőbb ügyész helyettese
Bolgár György: - Azzal kapcsolatban keresem Önt, hogy itt az elmúlt napokban érdekes hírek kaptak szárnyra, például az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség kiadott egy nyilatkozatot, mely szerint örömmel fogadták a Legfőbb Ügyészség nemrég hozott határozatát, amelyben teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitációban részesítette Mindszenty József bíborost. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal szintén közleményt adott ki, miszerint a Legfőbb Ügyészség Erdő Péter bíboros-érsek kérésére a napokban meghozott határozatában kinyilvánította Mindszenty József bíboros teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását. Aztán az önök sajtóirodájától kaptunk egy közleményt, amiből kiderül, hogy ennek fele sem igaz. Úgyhogy, mi igaz?
Varga Zs. András: - A felénél jóval több igaz. Röviden elmondanám a történetet, mert akkor azt hiszem, hogy megvilágosodnak majd a problémák. Az Ügyészség 1989-ben elrendelt egy perújítási nyomozást Mindszenty József és a Népbíróság által vele együtt még 1949-ben elítéltek ügyében.
- Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték akkor.
- Egyébként igen. Miközben folyt ez a perújítási nyomozás, az Országgyűlés elfogadta azt a semmisségi törvényt, ami többek között erre a korábbi ítéletre, illetve ennek nagyobb részére is vonatkozott. A bíróság a semmisségi törvény alapján kiadott egy igazolást, hogy többek között Mindszenty József összes érintett bűncselekménye a semmisségi törvény hatálya alá esik. Az a formula a jogi, politikai, erkölcsi rehabilitálást illetően a semmisségi törvény indokolásából van.
- De ezek szerint ez 1990-ben, huszonkét évvel ezelőtt megtörtént.
- Ez így igaz. Innen jön az eljárás második szelete, hogy az Ügyészségen folytatott perújítási nyomozást – nem tudom, hogy elfelejtették-e, vagy hogy történt – nem fejezték be. Az iratok elkerültek a levéltárba és ez a perújítási nyomozás – ha szabad, akkor nem szakszerűen, hanem érthetően mondom – nyitva maradt.
- Még mindig folyna.
- Folyt is.
- Formailag folyt. Igen.
- Eljárásszerűen folyt. Ez még nem lett volna önmagában baj, az viszont igen, hogy jóval a semmisségi törvény, illetve a bíróság igazolása után, hónapokkal utána, 1990. június 14-i dátummal készült ebben a perújítási nyomozásban egy nagyon hosszú összefoglaló jelentés. Ami lényegében leírta azt, hogy a perújítási nyomozás során mi minden történt. Ez több mint negyven oldal volt. És mivel az iratok a levéltárba kerültek, ez az összefoglaló jelentés olyan életet kezdett élni, mintha a perújítási nyomozás hivatalos záródokumentuma lenne. Megjelent szinte száz százalékos idézésként könyvekben is – tudom mondani, ha esetleg érdekes –, Somorjai Ádám és Zinner Tibor Majd’ halálra ítélve című könyvében 2008-ban. Illetve Somorjai Ádám Ami az emlékiratokból kimaradt című könyve is tartalmaz erre vonatkozó utalást. A lényeg az, hogy ez az összefoglaló jelentés úgy tűnt, hogy hivatalos, eljárásszerű lezárása a perújítási nyomozásnak, és tarthatatlan lett maga a látszat is, mivel úgy tűnt, hogy hiába hozta meg az Országgyűlés a semmisségi törvényt, hiába adta ki az igazolást a bíróság, hogy Mindszenty József elítélése is a semmisségi törvény alá esik, tehát semmis, az Ügyészség ezt követően még valamit tett.
- Ebben a bizonyos összefoglaló jelentésben, amely két és fél hónappal azután készült, hogy a Parlament döntése a semmisségről hatályba lépett, megírták vagy belevették azt, hogy kérem szépen akkor ezzel az ügy lezárult, hiszen az új Országgyűlés visszamenőleg megsemmisítette ezt a Népbíróság által hozott ítéletet?
- Szerepel benne a Népbíróság ítéletre utalás, de ez nem lenne önmagában baj. Az viszont igen, hogy a perújítási nyomozás során feltárt bizonyítékokat úgy értékelte – pozitív, illetve negatív irányba egyaránt –, mintha ennek lenne bármiféle hatása. A semmisségi törvény, illetve a bíróság után ezeket a mondatokat nem lett volna szabad leírni egy összefoglaló jelentésben. Rövidre zárva, a perújítási nyomozást bármiféle érdemi, a korábbi elítélésre, annak tényeire vonatkozó érdemi értékelés nélkül meg kellett volna szüntetni. Ez maradt el. Most ennyit pótoltunk.
- Igen. Ez abszolút érdekes, mert ezek szerint történt valamilyen adminisztratív hanyagság.
- Ezt nem tudom megmondani.
- Lényegében az Országgyűlés megtette a magáét, nyilván a Legfőbb Ügyészség perújítási nyomozására tekintettel is, megsemmisítette ezt a törvénytelenül hozott népbírósági ítéletet és sok mást. De az Ügyészség elfelejtette ebből levonni az adminisztratív következtetést, és nem zárta le a nyomozást, ugye?
- 1990-ben.Ez közvetlenül a rendszerváltást követően volt.
- Hogyhogy ezt csak most vették észre, 2012-ben?
- A helyzet az, hogy igazság szerint észrevehettük volna korábban is, ha ezeket a könyveket olvassuk. Én olvastam is őket, illetőleg az egyiket, ami tartalmazott valamilyen utalást, de nem tűnt fel. Úgy vettük észre – vélhetően Mindszenty József születésének 120. évfordulója alkalmából –, hogy Erdő Péter Esztergom-Budapesti érsek úr írt egy levelet, amiben azt kérte, hogy mondjuk ki Mindszenty József rehabilitálását.
- Magyarán ő nem tudott arról, hogy 1990-ben milyen határozatot hozott a Parlament.
- De tudott róla. Tudhatott erről az összefoglaló jelentésről is, mert ez nyilvános volt. Azt nem tudom, hogy pontosan mit tudott róla, de az eléggé világos, hogy önálló életet élt ez az összefoglaló jelentés, és ez mindenki számára azt a látszatot kelthette, hogy az Ügyészség az Országgyűlés, illetve a bíróság döntése után tovább folytatta az eljárást.
- És miután a bíboros-érsek Önökhöz fordult, akkor kezdték el megnézni, hogy mi is a helyzet ezzel?
- Igen. Elő kellett keresni a levéltárból ezeket az iratokat, mert nálunk már nem is volt meg. És a mi részünkről most történt meg az egyoldalas határozat a perújítási nyomozás megszüntetéséről. Az indokolása tartalmazza azt, hogy elmaradt a megszüntetés, tartalmazza azt, hogy ez az úgynevezett semmisségi törvény, az 1990. évi XXVI. törvény hatályba lépett, tartalmazza azt, hogy az összefoglaló jelentéshez nem fűződik joghatás. Tehát, hogy az nem eljárásszerű befejezés volt, hanem egy nyomozás során készült belső irat, ami a levéltár folytán nyilvánossá vált. Ahhoz joghatás nem fűződik, és a semmisségi törvény indokolásának megfelelően a semmisségi törvény, illetve a bíróság 90-ben hozott határozata folytán a rehabilitáció teljesnek tekinthető.
- Igen. Tehát, hogy Mindszenty József jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálása megtörtént.
- Tudom olvasni, idézem. „1990. évi XXVI. törvény első szakasza a felülvizsgált elítéléseket jogi értelemben semmissé tette, és a semmisség megállapítása az elítélt jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását eredményezte, a perújítási nyomozást ezért most meg kellett szüntetni.” Tehát valóban nem mi rehabilitáltuk.
- Ezért mondtam a beszélgetésünk elején, hogy ennek a fele sem igaz, nem ennek, ami történt, hanem ahogy interpretálták vagy ahogy értették, hogy tudniillik a Legfőbb Ügyészség nyilvánította ki Mindszenty teljes körű rehabilitálását. Ehhez ugyanis az Ügyészségnek nem is volna joga. Elkezdték ugyan ezt a bizonyos perújítási nyomozást, de végül az Országgyűlés mondta ki a semmisséget, neki volt ehhez joga. Az Ügyészség pedig csak lezárt egy olyan folyamatot, amit annak idején elfelejtett.
- Nézze, azt hiszem a legtisztább, ha ezt én mondom ki.
- Az biztos.
- Egy 1990-ben általunk elkövetett hibát orvosoltunk, ami azt a látszatot keltette, mintha a rehabilitálás nem lenne teljes.
- Mindenképpen jó hír Mindszenty rehabilitálása, és éppen a születésének 120. évfordulója alkalmából. De érdekes, hogy még a mai világban is – amikor azért már huszonkét éve tanuljuk a demokráciát meg a jogállamot – hajlamosak eltévedni gyakorló közéleti személyiségek abban, hogy mit tehet az Ügyészség és mit nem. Meghozhatja-e a rehabilitáló döntést vagy azt legfeljebb csak kezdeményezheti.
- Nem hiszem, hogy ebben tévedtek volna, ismételten azért mondom – és nem véletlenül emlegetem mindig ezt a bizonyos 1990 nyarán készült összefoglaló jelentést –, hogy magunknak is el kellett gondolkodni azon, hogy ez micsoda. Mert azért mégiscsak az történt, amit már az előbb elmondtam, hogy a bíróság meghoz egy határozatot, majd ezt követően születik egy másik hivatalos irat, az Ügyészség hivatalos irata, amely értékelést tartalmaz. És az most mindegy, hogy pozitív vagy negatív értékelés, a semmisségi ítélet után azt sem lehetett volna akkor mondani.
- Tehát meg sem lehetett volna csinálni ezt a bizonyos összegző jelentést, ugye?
- Az összegző jelentésben le lehetett volna írni azt, hogy mi történt a perújítási nyomozás során, meghallgattak nagyon sok tanút. Egyébként ez egy nagyon hosszadalmas – bizonyos értelemben – mestermunka volt, csak nem lett volna szabad ezeket a bizonyítékokat értékelni.
- Mert az nem az Ügyészség dolga.
- A bíróság döntése után már nem az Ügyészség dolga. Ha nincs semmisségi törvény és a bíróság nem adja ki, akkor persze lett volna ennek az összefoglaló jelentésnek eredménye, mert akkor a perújítási nyomozás befejezéseként nekünk kellett volna a bíróság felé indítványt tenni. Csakhogy ebben megelőzött az Országgyűlés.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
