Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 30.

• Nyomtatás

Részletek

2012. április 02. hétfő, 03:09

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. március 30-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy elvették Schmitt Pál doktori címét, a köztársasági elnök pedig ma este nyolckor beszél az MTV-ben. Le fog mondani?

Ezzel kapcsolatos, hogy Orbán Viktor ma reggeli rádiónyilatkozatában mindössze negyvennyolc másodpercig foglalkozott a Schmitt-üggyel, és közölte, hogy az államfő sérthetetlen. Hogy lehetett ennyire látványosan kerülni ezt a rendkívül fontos és kényes politikai botrányt?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy ugyanebben az interjúban a miniszterelnök hosszan beszélt a Mercedes gyárról, azt hangsúlyozva, hogy megnyitása az utóbbi idők legnagyobb sikere, közben viszont egyetlen szót sem ejtett arról, hogy a beruházást a Gyurcsány-kormány hozta Magyarországra?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy ismét jelentősen nőtt a munkanélküliség Magyarországon?

És végül beszéljük meg, hogy feltűnő módon Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője is részt vett a Bajnai-féle alapítvány szegénységről rendezett konferenciáján, sőt dicsérően beszélt az ott elhangzottakról. Tudja-e a fideszes jobbkéz, hogy mit csinál a bal, vagy nemcsak tudja, irányítja is? Vajon mi a szokatlan lépés magyarázata?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A kereszténydemokrata ember kötelességéről Schmitt-ügyben
Szalma Botond, a Kereszténydemokrata Néppárt budapesti elnöke

Bolgár György: - Ön bocsánatkérésre vagy annak megfontolására szólította föl azokat a politikusokat, akik Schmitt Pál ügyében azon ügyködtek, hogyan lehetne eltussolni ezt a botrányt, hogy mondjanak le, szóval fontolják meg a lemondásukat, de kikre gondol?

Szalma Botond: - Hát itt nem egy névsort adtunk le, biztos végigolvasta a sajtóközleményt, annak az egészét kell nézni. A bűn, az bűn, akárki követi el, ez volt a főcím, és az volt a lényege, hogy ugye nekünk a választási ígéretünk az volt, hogy itt vége lesz a következmények nélküli országnak, és itt rend és béke és nyugalom lesz, és megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyre. Ezt ki kellett adnunk, ezt a nyilatkozatot, mivel a tudományos címek birtoklása bizonyos kötelezettségekkel is jár, annak pedig, aki magas államtisztséget tölt be, fokozottabb a felelőssége erkölcsileg és mindenféle téren.

– Ez igaz, csak azért vagyok kíváncsi arra, hogy kikre gondol, mert mondjuk ellenzéki politikusok közül folyamatosan többen is lemondásra szólították föl Schmitt Pált, nem is csak tegnap vagy tegnapelőtt, hanem korábban is, és a kormánypárt vezető politikusai voltak azok, akik igyekeztek ezt az ügyet eltussolni, sőt a tényfeltáró egyetemi bizottság jelentése után úgy érezték, hogy a dolog el is van intézve. Ezért kérdezem még egyszer, hogy kire gondol, akár saját pártja vezetőire is?

– Én mindenkire gondolok, de azért mondtam, hogy tőlem ne listát várjon, megint csak ez a baj, tehát azt várjuk, hogy kiket kell kilőni, itt nincs kilövési lista meg a nagy halak listája...

– Nem, nem kell kilőni, de hát kiket bírál?

– ...hanem én azokat bírálom, akik ezt az ügyet megpróbálták a szőnyeg alá söpörni, vagy megpróbálták bagatellizálni, mindegy, hogy melyik párthoz tartozik, mindegy, hogy milyen beosztása van. De azok a pártok, amelyek ma éppen a kormányzó pártok, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy morális és erkölcsi válságban ne kezdjenek elindulni! Ma mi nem gazdasági és politikai válságban élünk, hanem morális és erkölcsi válságban van ez a nemzet is meg Európa is, valahol el kell kezdeni a rendrakást, könnyen lehet, hogy ezt a legfelsőbb méltóságoknál is el kell kezdeni. Ennek az egyik jó példáját láttuk akkor, amikor végre a SOTE szakemberei ki merték azt mondani, erre kettő hónapot adtak, tehát úriemberként két hónapot vártak mindenkire, hogy eldöntse, hogy most az ő munkája volt, nem ő munkája volt, érdemes-e arra a címre, amit visel, vagy nem érdemes, s ezek után, amikor ez a tényleges kijelentés elhangzott, hogy mi történt ezzel a dolgozattal, onnantól egy Kereszténydemokrata Néppárt már nem teheti meg, hogy hallgat. S amikor nem hallgat, akkor szólítja föl azokat, hogy talán kérjenek bocsánatot, mert nem tussolhatunk el egy botrányt, tehát nem dughatjuk a fejünket a homokba, és mondhatjuk azt, hogy ez nem a mi emberkénk, ezt nem mi csináltunk, ez nem a mi pártszövetségünk, ez nem a miáltalunk választott köztársasági elnök. De igen, ez az, tehát nem szabad se becsapni az embereket, se hülyének nézni, ez nagyon fontos elv!

– Rendben van, Önnek igaza van, és valószínűleg nem szorul rá arra, hogy én helyeseljek Önnek, de mégiscsak bocsánatkérésre szólította föl a meg nem nevezett politikusokat, de általánosságban, nem névvel ezt vállaló politikusok nem fognak bocsánatot kérni. A bocsánatkérés csak valakitől személyesen jöhet! Harrach Pétertől, Semjén Zsolttól, Orbán Viktortól, kitől várja?

– Nézze, pontosan azért nem írtunk neveket, mert az országban éppen eléggé széles ez az árok, amit közösen ástunk, tehát én is, Ön is, a hallgatók is meg a politikustársaink is, meg a nem politikusok is, na most ha megint mindenkire lövöldözünk, aki az árok két szélén van, akkor nem érünk vele semmit. Azt viszont kereszténydemokrataként ki kell mondanunk, hogy az erkölcsi alapok a legfontosabbak, s az egyik ilyen erkölcsi alap az igazmondás meg a becsülethez való ragaszkodás, meg a tisztességes politizálás. Ezt éreztem én veszélyben, és ezért adtuk ki ezt a nyilatkozatot. Ne várjon tőlem neveket, teljesen fölösleges...

– Hát ha nem akar mondani, akkor nem fog, de...

– Azért nem mondok nevet, mert nem erről van szó uram, tehát nem nevekről van itt szó...

– Hát dehogynem!

– ...itt általános erkölcsi erkölcsről szó van, de az általános erkölcsökön esetleg úgy lehet javítani vagy némileg módosítani, ha azok az emberek, mondjuk vezető államférfiak, politikusok jó példát mutatnak...

–...akik esetleg valamiben tévedtek, előállnak, a nyilvánosság elé állnak, azt mondják, bocsánatot kérek, nem így gondoltam...

– Abszolút jót mondott!

– ...nem így szerettem volna, nem árkokat akartam ásni, hanem betemetni...

– Teljesen igaza van!

– ...de csak névvel tudnak majd felelősséget vállalni!

– De hát Szalma Botond csak Szalma Botond helyett állhat föl, értse meg, tehát én Bolgár György helyett se állhatok fel, viszont szólhatok...

– Látja, de Ön vállalta a nevét, és még a pozícióját is esetleg...

– Hát velem beszélget, kedves uram, persze hogy vállaltam, tehát persze hogy vállalom a nevemet, én ki nem állhatom azt, amikor valaki nicknév alatt üzenget, vagy valaki névtelen levelet ír, vagy valaki nem vállalja az arcát vagy nevét. Én politikus vagyok, kiálltam az utcasarokra, egyáltalán nem vagyok megsértődve, ha belecsípnek a fenekembe, ettől függetlenül elvárom a többiektől ugyanezt az erkölcsi tartást! Nincs itt névsor.

– Mit szólnak a saját pártjában ehhez, mert egyedül van, legalábbis e pillanatban úgy látom, egyedül van?

– Szerintem nem vagyok egyedül, mert rengeteg visszajelzést kaptam a párttagoktól és pártonkívüliektől, és újságíróktól és más párt tagjaitól, azt mondták, hogy nagyon hiányolták már a tiszta hangot a magyar politikában.

– Hát igen, el, el tudom képzelni, de ameddig nem állnak a tiszta hang mellé mások, ugyancsak a nevüket vállalva, addig a tiszta hang egyszer csak elhal, elhalkul, és...

– Nem halkul el, mert akkor fölveszi más!

– ...talán a hang tulajdonosa is elveszti a politikai pozícióját.

– Lehet, hogy elveszti a politikai pozícióját, és Szalma Botond egy alátét, kedves uram, tehát ez nem jelent semmit. Azt értsék meg, hogy ha nem vetünk közösen, akkor nem fog aratni se a fiunk, se az unokánk. Tehát most a vetés korszakában vagyunk, egyesével föl kell állnunk, és azt kell mondanunk, hogy most erre kéne menni vagy így kéne menni. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor abszolút jogos lesz az, hogy úgy néznek ránk, mint egy kukacra, minden politikusra, és ezt el kell kerülni, mert nem igaz, hogy minden politikus becstelen…

– Persze hogy nem igaz, abszolút nem!

– ...nem igaz, hogy minden politikus rossz politikus, vannak jó politikusaink, rossz politikusaink, vannak tisztességes emberek, vannak tisztességtelen emberek, én azt szeretném, ha elkezdene megtisztulni a magyar politikai élet!

– És ráadásul ez független attól, hogy jobb- vagy baloldalon állnak.

– Teljesen mindegy, én nem is szeretem ezt a jobb- meg a baloldalt, én az embereket szeretem.

– Akkor próbálja meg nekem fölvázolni, hogy képzeli, mi fog történni, ha az Ön nyilatkozatának lesz valami eredménye. Valaki előáll mondjuk a KDNP-ben vagy a Fideszben, és azt mondja, hogy igaza van Szalma Botondnak, én ebben és ebben hibáztam, szerintem ezt és ezt kéne tenni...

– Igen.

– ...és aztán jön egy harmadik, egy negyedik, és egyszer csak megváltozik a magyar politikai közélet?

– Így van. Ha nem hinnénk ebben, akkor abba kéne hagynunk azonnal, uram, akkor ki kell lépnünk a pártból, és algatenyésztéssel kell foglalkozni a szabadidőnkben, nem politizálással!

– Nem túl idealisztikus ez a kép...

– Nem, ez egyenes kérdés, becsület kérdése…

– ...hát lehet, hogy vissza kell menni, művelni kertjeinket, volt már ilyen, aki csalódott, és azt mondta, hogy...

– Nem a csalódásról van szó, hanem arról van szó, hogy mi mutatjuk a példát, tehát ha én mint apa lopok a közértben, akkor a gyerekem is lopni fog a közértben, mert azt hiszi, hogy jópofa dolog. Ha én csúnyán beszélek, akkor az unokám is csúnyán fog beszélni, ha én tiszteletlen vagyok az időssel, akkor az engem nézők is tiszteletlenek lesznek az idősekkel. Nem ellenségek vannak a másik oldalon, hanem ellenfelek, viszont azért, mert valami barna, az még nem biztos, hogy csokoládé, lehet, hogy egy kutya hagyta ott, hát akkor mondjuk arra azt, hogy ez kánisz medve, és nem csokoládé, ez ilyen egyszerű!

– Próbál valami mást is csinálni azonkívül, hogy nyilatkozatot ad ki? Mondjuk a pártjában, a pártja vezető testületeiben elmondja-e, próbál-e szövetségeseket keresni, hogy próbáljunk megújulni, megváltoztatni...

– Így van, elmondom, igen, pontosan.

– ...dolgokat, mert láthatóan itt kudarcokba futunk bele...

– Elmondom, elmondom, és van, ahol értő fülekre talál, és van, aki utál érte, persze, de hát ez természetes dolog. Tehát van, aki nem szeret, és azt mondja, hogy ez egy bajkeverő disznó, én meg azt mondom, hogy én nem bajkeverő vagyok, hanem megpróbálok egyenesen és tisztességesen politizálni, amire az emberek nagy többsége azt fogja mondani, hogy ez egy idea, ez egy ilyen luftballonkergetés etc., etc. Nem baj, tehát értse meg, azért, mert egyesek átmennek a piroson az autójukkal, vagy egyesek százzal mennek az ötvenes táblánál, attól még nem kell ebből egy mindennapos gyakorlatot csinálnunk. Nekünk ötvennel kell menni, és át kell engedni...

– Sőt, föl kell hívni a figyelmet arra, hogy egyesek veszélyeztetik a társadalom biztonságát.

– Így van, így van. Tehát itt most nem személyekről van szó, hanem az általános erkölcsi állapotunkról...

– Az jó!

– ...ami siralmas, uram, siralmas!

– A mostani esetben vagy az Ön által hivatkozott esetben, Schmitt Pál ügyében valószínűleg hamar pont kerül a dolog végére, nehéz elképzelni más kimenetelt, mint azt, hogy a köztársasági elnök lemond, tehát ilyen értelemben vállalja fogja a felelősséget. És talán az a parlamenti többség is, amely megválasztotta őt, de ez csak egyetlenegy lépés lesz – tegyük föl – a helyes irányba, és ettől még nem kell, hogy bármi megváltozzék. Van Önnek elképzelése, terve arra, hogy na jó, egy ilyen lépés után mit kellene másodjára tenni, hogyan kéne ezek után politizálnia ennek a kétharmados többségnek?

– Az, hogy hogyan politizálunk, egy kicsit mindig az adott szituációtól is függ, de ettől függetlenül a politizálásunknak jobban kell támaszkodnia a tisztességes és becsületes, előremutató és előrevivő emberekre, és meg kell válogatnunk a saját magunk által előretolt embereinket. Mindegy, hogy ez az önkormányzatban van, a minisztériumban van vagy egy parlamenti párt sajtóirodáján, tehát teljesen mindegy, nem mutogathatunk. Tehát nekem nem az MSZP-ben kell vagy a Demokratikus Koalícióban rendet tenni, nekünk a Kereszténydemokrata Néppártban kell rendet tennünk, a Fidesznek a Fidesz–Magyar Polgári Szövetségben és így tovább, az LMP-nek az LMP-nél, és nem a másik kertjére nézegetni, és odamutogatni. Lehetséges, hogy nekünk gerenda van a szemünkben, és a szálkát piszkálgatjuk az Önében. Először a saját gerendánkkal kell foglalkoznunk!

– Nagyon-nagyon szimpatikus dolgokat mond, szerintem a hallgatóink is így gondolják, de hát lehet, hogy azért, mert ilyet a KDNP-ből nem szoktak hallani, és már ez is jól esik, hogy az ember a másik oldalról hall racionális és önkritikus szavakat! Lehet, hogy például valami hasonló gondolkodás kezdődött, ki tudja, miért, és ki tudja, miért most. Mert azt látom, hogy a Bajnai-féle alapítványnak a szegénységről rendezett konferenciájára elment a Fidesz frakcióvezetője, és ott részt vett egy kerekasztal-beszélgetésen az MSZP-s Kiss Péterrel, egy LMP-ssel, sőt egy demokratikus koalíciós alelnökkel. És aztán azt mondta, hogy ez milyen jó beszélgetés és konferencia volt.

– Hát gondoljon bele, ez óriási probléma, tehát most biztos hogy nevetségesen hangzik, amit mondok, de ennek az országnak most nem az a problémája, hogy kinek mekkora doktorija van, sokkal súlyosabb problémák vannak. Amiről most beszélt, a szegénység, ez majdnem négymillió embert érint! Ezt közösen bírjuk megoldani, de ettől függetlenül – még egyszer visszamegyek a legelejére az egésznek – nem azt mondom, hogy feddhetetlen, mert feddhetetlen és hibátlan ember nem létezik, tehát erkölcsi ügyekben...

– De erkölcsösnek kell lenni, és erkölcsösen kellene politizálni!

– Így van pontosan, még akkor is, ha ez sokszor nehéz, tehát úgy érezhetjük, hogy szembemegyünk az autópályán. De én azt mondom mindig, hogy mi megyünk a jó irányba. Lehet, hogy kevesebben vagyunk, lehet, hogy megköpködnek, lehet, hogy utánunk nevetnek, lehet, hogy mindenféle csúnyát írnak a megjegyzésekbe vagy névtelen telefonok jönnek, teljesen mindegy, hogy mi történik. Hát gondoljunk bele, kereszténydemokraták vagyunk, nekem dupla a felelősségem, Gyurcsány Ferencnek sokkal könnyebb, ő nem hívő ember, én hívő embernek mondom magam, akkor az általános erkölcsön fölül nekem még a keresztény erkölcs egy dupla nehézség, mert meg kell felelnem annak, amiben hiszek. Ha nem felelek meg ennek, akkor nem hívhatom magam kereszténydemokratának, ez ilyen állati egyszerű!

– Meg fog elégedni azzal, hogy ennek a nyilatkozatnak nagy visszhangja van és lesz, és aztán esetleg nem történik semmi? Akkor azt mondja, hogy jó, hát én megpróbáltam, köszönöm?

– Nem biztos, hogy nem. Először is meg kell próbálni, mert ez a kötelességünk, tehát amikor valamit meg kell védeni, akkor azt meg kell védeni! A másik pedig, hogy ha már csak egy ember elkezd gondolkodni azon, hogy valahogy máshogy kéne tenni, akkor nekünk már nem volt hiábavaló a nyilatkozatunk!

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A Schmitt-ügyről és a párt tisztújításáról
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke

Bolgár György: - Eredetileg az MSZP tisztújító kongresszusáról szerettem volna kérdezni, fogom is, de az események gyorsan haladnak és nagy hullámokat vetnek, Ön is ezekben az órákban erről nyilatkozik, például legutóbb azt, hogy a demokratikus pártoknak közösen kell új államfőjelöltet állítaniuk. Szóval szeretném először a Schmitt-ügyről kérdezni a saját, illetve pártja véleményét.

Mesterházy Attila: - Így van, tényleg folyamatosan változnak a hírek, felgyorsultak az események. Mi azt várjuk a ma esti Schmitt-interjútól, hogy egy mondatot elmond, és erre az egy mondatra vár az egész ország, márpedig ez így hangzik, hogy a mai nappal lemond a köztársasági elnöki tisztségéről. Ennek kapcsán mondtam azt, hogy ha ez mégsem történne meg, akkor viszont hétfőn Orbán Viktornak kell kezdeményeznie azt, hogy Schmitt Pál mondjon le, hiszen ő tette ebbe a funkcióba Schmitt Pált, és Schmitt Pál maga mondta, hogy egyetlen főnököt ismer el maga fölött, pontosabban kettőt, a jó Istent és Orbán Viktort. Úgyhogy Orbán Viktor kezében van a megoldás kulcsa, és ha megtörténik végre ez a lemondás, vagy önszántából, vagy pedig Orbán Viktor utasítására, akkor azt javasoltam, hogy az összes parlamenti demokratikus párt közösen fogjon egy jelölési folyamatba, úgy, ahogy ez Németországban is történt. Talán van, aki emlékszik rá, hogy Angela Merkel kancellár asszony az ellenzékkel, az ottani baloldallal konzultálva jelölt új köztársasági elnököt. Egyszerűen olyan mély a morális válság, amit ez a Schmitt-ügy okozott, hogy most olyan személyre van szükség, aki tényleg kifejezi a nemzet egységét, aki helyre tudja állítani ennek a funkciónak, ennek a tisztségnek a tekintélyét és méltóságát, ehhez pedig az kell, hogy baloldaliak, jobboldaliak, liberálisok egyformán hinni tudjanak az új köztársasági elnökben. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az, hogy mindenki egy kicsit a saját pártpolitikai érdekét háttérbe szorítva közös jelölési folyamatban nevezze meg az új magyar köztársasági elnököt.

- Hát ez szép volna, de azért kicsit naivan hangzik, és gondolom, ezzel Ön is tisztában van, hiszen a Fidesz eddigi politikája semmiben sem igazolta ezt az együttműködést, és ezt a stílust. Az ő kétharmaduk nem hasonlítható egyrészt a német kormánykoalíció nem kétharmadához, másrészt ott a kisebbik koalíciós partner is más jelöltet akart, mint a többségi CDU, és így sikerült aztán végül másodjára Joachim Gauckot megválasztani köztársasági elnöknek. Mert ugye az elődje távozni kényszerült, de már akkor is fölvetődött az ő neve mint lehetséges elnök. De a magyar helyzet nem hasonlítható ebből a szempontból sem a némethez, óriásit kellene változnia ahhoz a Fidesznek és a KDNP-nek, hogy hajlandók legyenek egyáltalán meghallani azt, hogy mit mondanak a demokratikus ellenzéki pártok, pláne, hogy megbeszéljék velük, hogy mit szeretnének.

- Ebben biztos hogy igaza van, de én pont azt látom, hogy ez az arrogáns, kioktató, a véleményeket semmibe vevő, agresszív politika az, ami ehhez a Schmitt-ügyhöz is vezetett, hiszen talán Ön is emlékszik rá, hogy Kövér László kimondottan ellenezte, hogy Schmitt Pálból Orbán Viktor köztársasági elnököt csináljon, és úgy tűnik, Kövér Lászlónak lett igaza. Éppen ezért fontos lenne, hogy el tudjanak rugaszkodni ettől, hiszen azért arra is emlékszünk még, hogy két nappal ezelőtt arról cikkezett a sajtó, pontosabban a Fidesz kommunikációs stábja olyan közleményt adott ki, hogy ő lezártnak tartja az ügyet, ezzel megoldódott a probléma. A KDNP kimondottan azt mondta, hogy mindenki szégyellje magát, aki Schmitt Pált ilyennel vádolta, sőt a jobboldali médiában – ha jól emlékszem, talán a Hír Tévén is és az Echo Tévén is – a különböző beszélgetős műsorokban olyan mondatok hangzottak el, hogy na lám, a támadásnak vége, megbukott mindenki, aki támadta.

- Hú, nagyon diadalittasak voltak huszonnégy óráig.

- Igen. Ehhez képest nagyon-nagyon gyorsan változott a jobboldali közvélemény is. Elég a Magyar Nemzet vezércikkére, a Batthyány Professzorok Körének nyilatkozatára, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a mondataira, vagy éppen egy fiatal jobboldali publicista, Stumpf András levelére gondolni, ami mind-mind azt a felháborodást fejezte ki, ami nemcsak a baloldalon, meg nemcsak a liberális oldalon, hanem a konzervatív jobboldalon is felkorbácsolta a hangulatot.

- Sőt, az imént beszéltem a Kereszténydemokrata Néppárt budapesti elnökével, aki kiadott egy nyilatkozatot, és bocsánatkérésre, sőt lemondásra szólította föl azokat a politikusokat, akik el akarták sikálni ezt a Schmitt-ügyet. Márpedig itt csakis a sajátjaira gondolhatott, bár neveket nem mondott.

- Egyértelmű. És azt gondolom, hogy ebben az nagyon tiszteletreméltó dolog, hogy egy ilyen politikai környezetben, egy ilyen politikai struktúrában, ami a jobboldalon kialakult, van olyan bátor jobboldali, KDNP-s fővárosi politikus, aki ki meri ezt mondani. Csak egyet hadd mondjak, Szijjártó Péter, a miniszterelnök magyar hangja pár nappal ezelőtt még bulvárkacsának nevezte ezt a hírt, amivel egyszerűen nem is érdemes foglalkozni. Érdekes módon ez a bulvárkacsa sztori odáig vezetett, hogy visszavonták Schmitt Pál doktori fokozatát, és épp azért kell mennie a köztársasági elnöknek, mert lopott mástól, utána ráadásul még hazudott is, tehát ez egy olyan helyzet, amit egyszerűen presztízsveszteség nélkül a rendszer nem tud elviselni.

- Ezt a második részt hajlamosak mostanában kifelejteni az indokok sorából, pedig igaza van Önnek abban, hogy ezzel súlyosbította az eredeti hibát vagy bűnt.

- Így van, hiszen az elején ezt a plágiumvádat egyszerűen visszautasította a Köztársasági Elnöki Hivatal, ha jól emlékszem, talán a Népszabadságban nagyon precízen össze is szedték azokat a mondatokat, állításokat, amiket erről mondott a Fidesz vagy éppen a KDNP országos vezetése. Látható, hogy ez olyan helyzet, amikor a megoldás az lenne, ha a köztársasági elnök azonnal lemondana. És ebben, ha jól emlékszem, talán a Demokratikus Koalíciónak volt olyan javaslata, amivel egyetértek, hogy ilyen esetben, ha méltatlanná válik a köztársasági elnök a funkciójára, a pozíciójára, ne járjon neki semmiféle juttatás az élete végéig, semmilyen luxuslakás, semmilyen pluszjuttatás, magas fizetés, hanem ugyanazok a juttatások járjanak neki, mint amik egyébként megillették volna őt a köztársasági elnöki funkció elfoglalása előtt. Mi támogatjuk ezt a javaslatot.

- Ugyanakkor, ha az ember egy kicsit a politikai érdekek szempontjából figyeli a történteket, az MSZP-nek meg a demokratikus ellenzéki pártoknak lényegében az volna a jó, ha Schmitt Pál nem mondana le, hanem a helyén maradna, és onnantól kezdve állandó téma lehetne ellenzéki oldalról, a Fidesz pedig állandó védekezésre kényszerülne.

- Én azt mondom, hogy ilyen helyzetben, amikor ennyire fontos pozícióról van szó – a köztársasági elnökről, aki tényleg a nemzet első számú polgára, és akinek a morált és a nemzet egységét kell megjelenítenie –, akkor nem lehet így nézni a dolgokat. Nekem is sokan mondták újságírók, így összekacsintva – több interjút kellett most ebben a kérdésben adnom – hogy na, ez most akkor milyen jó, hiszen a Fideszre ráég ez a helyzet. Én mindenkinek azt mondtam, hogy nem így látom. Én úgy látom, hogy ez egy tragédia, ami ebben a pár napban vagy a pár hétben történt, amióta napvilágra került ez az ügy, és egyszerűen naponta jöttek olyan újabb és újabb információk, hogy az ember csak kapkodta a fejét, és közben nézett a köztársasági elnökre és a hivatalára, aki még a végén mosolyogva azt mondta, hogy ez a végső vizsgálóbizottsági jelentés neki elégtételt szolgáltatott. És akkor az ember gondolkozott, hogy most vagy mi jöttünk a Holdról, vagy a köztársasági elnök.

- De a tragédia nem a Fideszé, vagy Schmitt Pálé feltétlenül, hanem az ország tragédiája.

- Így van, és ebben, hogy őszinte legyek, nem nagyon látom, hogy fölvetnék a felelősség kérdését a jobboldali médiában, hogy, na de kérem, Orbán Viktor hozta az ország nyakára Schmitt Pált. Tehát neki egészen biztosan tudnia kellett azt, hogy van kockázata Schmitt Pál kinevezésének, és ha emlékszik rá, maga a jelölés is egy hasonlóan komikus szituáció, vagy inkább most már tragikomikus.

- Komikus és obskúrus.

- Hát igen, hogy Bulgáriából hazaüzen egy képeslapon a pártelnök, hogy ő Schmitt Pált tartja alkalmasnak. Szóval sajnos úgy tűnik, hogy a vég is hasonlóan zavaros és tragikomikus lesz. Úgyhogy mi azt várjuk, hogy bizony ma Schmitt Pál azt az egy mondatot mondja el, amit minden jobboldali, baloldali, liberális választópolgár, magyar ember vár tőle, hogy szégyelli magát, és lemond a köztársasági elnöki funkciójáról.

- Mai nyilatkozatában Ön azonban még egy érdekes kijelentést tett, hogy a demokratikus ellenzéknek akár Sólyom László is alkalmas államfőjelölt lehet. Azért furcsa, hogy eljött a pillanat, amikor egy MSZP-s vezető mondja azt, hogy a jobboldal egykori köztársasági elnökjelöltje ismét lehetne köztársasági elnök, és elfogadható volna az MSZP-nek is.

- Én itt a saját véleményemet fogalmaztam meg, hiszen annyira felgyorsultak az események, hogy testületi döntést ebben az MSZP nem tudott hozni. De én komolyan gondolom azt, amit mondtam, hogy most egy olyan köztársasági elnök kell, aki kellően kemény is tud lenni, ért a jogszabályokhoz, pontosan ismeri az alkotmányt, és adott esetben tud nemet is mondani. És ezt mi megtapasztaltuk, amikor kormányon voltunk, hiszen Sólyom Lászlóval a viszonyunk – maradjunk annyiban – nem volt felhőtlen, számos kérdésben különböztünk össze, sőt számos olyan mondata, döntése volt, amivel a mai napig nem értek egyet. De ha azt mondjuk, hogy itt egy nemzeti konszenzusos jelöltet kell találni, akkor nekünk is tudomásul kell venni, hogy a kompromisszum azt jelenti, hogy nem mindenáron ragaszkodunk egy csak és kizárólag baloldali értékeket vagy balliberális értékeket valló köztársasági elnökjelölthöz.

- Sőt, elfogadják azt, hogy amikor a jobboldal van kétharmados többségben a parlamentben, akkor a jobboldalhoz húzó köztársasági elnök legyen.

- Ez így van. És Sólyom Lászlót egyszer már támogatta a Fidesz nagyon nagy többséggel, hiszen pont a mi kormányzásunk idején, a mi hibánkból – ha szabad ilyet mondanom, és kell is ilyet mondjak – tudott akkor az ellenzéki pozícióból a jobboldal köztársasági elnököt választani. Tehát ilyen értelemben Sólyom László személyével szemben még a Fidesznek sem lehetne semmilyen kifogása, hiszen egyszer már megválasztották elnöknek.

- Akkor térjünk át az MSZP tisztújító kongresszusára, ahol a jelek és minden valószínűség szerint Ön ismét elnök lehet. Nem tart attól, hogy ezek a viharos belpolitikai fejlemények elvonják a figyelmet az MSZP kongresszusáról, holott nyilván nemcsak arról akarnának beszélni, hogy megint Mesterházy lesz az MSZP elnöke, hanem arról is, hogy mit akarnak csinálni és hogyan?

- Így van, de hát ezt hozta a sors, hogy ilyen turbulens közéleti események közepette tartunk tisztújító kongresszust. Egyébként alapvetően egy tisztújító kongresszus normál esetben nem a legizgalmasabb belpolitikai esemény, hanem sokkal inkább egy pártnak a belügye, és a végeredmény az, ami érdekelheti a közvéleményt, hogy a megválasztott új csapat kikből áll, és milyen elvek, programok és stratégiák mentén indulnak neki a következő két évnek. Én azt gondolom, hogy ettől függetlenül azért lesz médiafigyelem ezen a kongresszuson, de az tény és való, hogy ma sokkal fontosabb kérdés az, amiről az imént is beszéltünk, hogy mi történik ma, és hogyan fog lezárulni ez a Schmitt-ügy.

- Van-e ebből a mostani eseménysorozatból olyan tanulság, amit az MSZP tisztújító kongresszusán le lehet vonni, amiről eddig nem gondolkoztak, és mégis, a mostani események fényében nem árt, ha az MSZP ezzel foglalkozik, és valamilyen álláspontot is kialakít?

- Az egészen biztos, és talán nem olyan, amit eddig nem láttunk, nem gondoltunk, hanem csak egyszerűen egy olyan tanulság, hogy mindig jobb a politikában belátni azt, ha tévedtünk és rossz döntést hoztunk, mint makacsul ragaszkodni egy rossz döntéshez, és ezáltal tulajdonképpen mélyíteni a válságot vagy a konfliktust, vagy éppen a problémákat. Tehát sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy igen, ez rossz döntés volt, tévedtünk, beismerjük, sajnáljuk, és változtatunk ezen a döntésen, hiszen látszik, hogy a Fidesz alulmérte a társadalmi felháborodást a Schmitt-plágiumbotránnyal kapcsolatban. Éppen ebből egészen biztosan mindenkinek az kell hogy legyen a tanulság, hogy igenis van olyan erő a magyar közvéleményben, a magyar társadalomban, ami képes nyomást gyakorolni a Fidesz politikájára, és képes változtatni a Fidesz politikáján, hiszen egyszer lezártnak tekintették az ügyet, aztán úgy tűnik, hogy egyre inkább újra- és újranyitják ezeket a kérdéseket. Szóval az össztanulság az, hogy egy rossz döntéshez nem szabad ragaszkodni, hanem el kell ismerni, és aztán változtatni rajta.

- És ehhez tudnak kellően hiteles, megújult arcot mutatni? Hiszen a párt vezetője minden valószínűség szerint marad, miközben az MSZP eddig nem igazán tudott profitálni abból, hogy a Fidesz hibákat, és tán nemcsak hibákat, hanem annál rosszabbakat is halmozott egymásra. Mert a demokrácia szisztematikus lebontását én bűnnek tartom. Ehhez képest az MSZP még mindig nem tudja igazán megközelíteni a népszerűségi kutatásokban a Fideszt.

- Igen, folyamatosan hallom ezeket az észrevételeket, de egy dologra hadd hívjam föl a kedves hallgatók figyelmét. Amikor 90-ben hasonló nagy választási vereségen voltunk túl, akkor az első két évben semennyire nem tudtuk növelni a támogatottságunkat, sőt, a huszonöt százalékát a szavazóinknak elvesztettük az első két év alatt, majd a harmadik évtől folyamatosan nőtt a támogatottság, és abszolút többséget szerzett az akkori szocialista párt a választásokon.

- Tehát úgy érti, hogy van ennek egy normális ciklusa?

- Egyrészt van ennek egy normális ciklusa, a másik pedig, hogy azért kimozdultak egyébként az emberek is arról a holtpontról, hogy nagyon elfordulnak a politikáról, hiszen az aktivitás növekedett, és emellett fokozatosan a Magyar Szocialista Párt támogatottsága is kimozdult a mélypontról. Talán éppen a legutóbbi Medián-kutatásban, a teljes népességben a szocialista párt tizenhat százalékon áll, míg mondjuk egy évvel ezelőtt a tavaly januári-februári adatok alapján tíz-tizenegy százalék környékén voltunk. Tehát nemcsak stabilizálni tudtuk a saját támogatottságunkat, hanem egy kicsit meg is tudtuk erősíteni, miközben természetesen Önnek igaza van abban, hogy áttörést nem értünk el. De ez az áttörés ebben az évben egészen biztosan be fog következni. Ehhez kell az, hogy lezárjuk a belső vitáinkat, vagy legalábbis ezekkel a személyi kérdésekkel kapcsolatos belső vitákat, hogy ne ezzel traktáljuk a közvéleményt, hanem azzal, hogyan lehet a demokratikus értékeket helyreállítani, mi erre a mi javaslatunk, hogyan lehet a szegénységet felszámolni, hogyan lehet a munkanélküliséget csökkenteni és növekedővé tenni a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet és még sorolhatnám. Magyarul hogyan lehet válaszokat adni és milyen válaszokat kell adni egy baloldali, balközép néppártnak az előttünk álló kihívásokra. Erről kell hogy beszéljünk, ez fogja vonzani a magyar embereket, és ahogy látom, egyre inkább szükség van rá, hogy egy baloldali párt határozott és egyenes mondatokat mondjon ezekben a kérdésekben.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A sámántáncról
Újhelyi István, a parlament MSZP-s alelnöke

Bolgár György: Arról szeretném kérdezni a hátralévő néhány rövid percben, hogy néhány nappal ezelőtt okozott egy kis feltűnést, nemcsak itt nálunk, másutt is, hogy a Parlamentben a közelmúltban a korona körül lejtett táncot egy sámán, és mellette még ének is elhangzott. Szóval egy műsor zajlott a korona körül, ezt közönség is nézte, és amikor én érdeklődtem az Országgyűlés Hivatalánál, hogy ezt hogy lehetett megcsinálni, ki engedélyezte ezt, a válasz az volt, hogy mi nem is tudtunk róla, a Jobbik frakció szervezte meg. Ez így megy, hogy egy parlamenti frakció bevisz, akit akar, és aztán föl-alá táncolhat vagy ugrálhat, vagy műsort rendezhet bárki a korona körül? Sem bejelentés, sem engedély nem kell hozzá? Hogy működik ez az Ön tudomása szerint?

Újhelyi István: - Láttam a Youtube-on én is a felvételt, és az egyik szemem sírt, a másik pedig kényszeredetten nevetett, mert elképesztő, hogy ilyen előfordulhat. És hogy a Szent Koronát, amely a kupolában, a Parlament közepén nyugszik a turisták örömére, ezt táncolta körbe ez a kedves sámán, ez döbbenetes. És azért furcsa a szituáció, mert – hadd hozzak egy párhuzamot – ezelőtt néhány héttel a Radnóti-díj, az antirasszista díj átadására kellett volna sort keríteni a Magyar Országgyűlés épületében, ezt a díjat tíz éven keresztül mindig a Parlament felsőházi termében adta át a díjazottaknak a Magyar Ellenállók és Antifasiszta Szövetség szervezte. És én hivatalból kértem meg a termet, hogy a helyszínt biztosítsa az Országgyűlés, és nekem mint házalelnöknek írt levelet a Kövér úr titkársága, amelyben jelzik, hogy a MEASZ, a díj és annak szellemisége nem kívánatos a Házban, és nem engedélyezik a programot.

- Annak szellemisége, ez is benne volt?

- Igen, benne van.

- Ó, bravó, bravó!

- Elképesztő az a levél. Én több helyen felolvastam már, mert teljesen kiakasztott, hogy egy olyan díjat, ami tényleg köztiszteletben álló külföldi és magyar antifasiszták, és a rasszizmus ellen maguk hétköznapi életében fellépő tudományos, művészeti emberek kapnak, de hát nem kell Bolgár úrnak ezt a díjat külön ecsetelnem...

-… Hát véletlenül köztük voltam, de Czeizel Endrétől Fischer Ivánig, a hajléktalanokat segítő szociális munkástól a német közreműködőig – szóval német díjazott is volt, afrikai származású is – mindenféle ember közte volt...

- Bizony. Döbbenet, hogy ezt kitiltotta Kövér László a Parlamentből. Ide akartam visszavezetni a gondolatmenetet, csak hogy ne hagyjuk magunkat, hogy én, mintha egy turistacsoportot fogadnék, úgy szerveztem meg egy koccintást és egy kézfogást múlt héten a díjazottaknak, akik el tudtak jönni, és akiknek volt rá ideje, és így kellett kijátszanom Kövér László őrségét. Ehhez képest, ha erre volt figyelme a házelnök úrnak, akkor nem tudom, hogy a csapata hogyhogy nem lépett közbe, amikor cirkuszt csinált a magyar demokrácia legfontosabb intézményéből a Jobbik frakciója. Érdemes ezt a Youtube-felvételt megnézni, turisták tucatjai állnak, bámulnak és filmeznek, hogy mi zajlik hétköznap a kupolateremben.

- A sámán ugyan önmagában senkit nem zavar, ez egy érdekes és bizonyos szempontból újdonságnak ható néprajzi bemutató is lehetett volna, csak nem éppen a Parlamentben és a korona körül. Szóval nem lehet ebből ügyet csinálni a parlamentben?

- Most zajlik az új országgyűlési törvény vitája, ahol én éppen azzal mentem neki a Fidesz-frakciónak és Kövér Lászlónak, hogy mi a csudának van szükség egy fegyveres őrségre, egy új házőrségre – ahogy mi hívjuk, Kövér-csendőrségre – a Parlamentben. Attól tartok, hogy jól összemosnák a kettőt, és bejelentenék, hogy azért van szükség, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő. Csak az a probléma, hogy ha valaki megnézi a felvételt, ott látja, hogy a koronaőrök rezzenéstelen arccal állnak. Elképesztő, hogy végzik a dolgukat. Állnak vigyázzban, és őrzik a koronát. Tehát nem volt senki, aki a mai szabályoknak megfelelően közbelépjen. Lehetséges, hogy már csak a miheztartás végett is a Kövér úrékhoz fogok fordulni, tájékoztatást kérve, hogy ez hogy fordulhatott elő, de magunk között szólva én is azt gondolom, hogy jobb ezen túllépni, ne csináljunk még nagyobb reklámot annak a frakciónak, amelyik ezt szervezte.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >