rss      tw      fb
Keres

„És Észre Láncot doktor Balga vet...”


Felfordult, értékvesztett világ jelenik meg Shakespeare hatvanhatodik szonettjében. A mai magyar közéletben nemkülönben. A kormányfő által „érinthetetlen”-nek nevezett államfő, a magát gyakran „az ország első emberének” nevező Schmitt Pál magyarázkodik és vádaskodik a köztelevízióban.

Vádolja a SOTE egyetemi tanácsát, hogy távollétében fosztották meg doktori címétől. Pedig ő „a legbecsületesebb módon, legjobb tudása szerint” írta, amit írt. És arról igazán nem tehet, hogy a konzulens és az opponens, akik „a tollamat, hogy úgy mondjam, vezették” nem figyelmeztették az idézőjel használatára. De ő Georgiev munkája iránti tiszteletét azzal is kifejezte, hogy – fittyet hányva a magyar ábécérendre – az ő nevét helyezte bibliográfiája élére.

Az egész világsajtó ránk figyel. Követik és ironikusan kommentálják a magyar közélet változatos commedia dell’artéjét. Egy színházi habitüé élvezetével értékelik az egyes figurák humoros teljesítményét. Mi pedig a helyi zsöllyékből nézzük a „közéleti méltóságok” (ön)amortizálását. Bennünket nem kérdeznek, véleményünkre nem hallgatnak.

Mert Magyarországon ma Shakespeare szavával: „Hatalom előtt néma a szó.”

(Huszár Ágnes)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!