A tudomány szégyenfala
- Részletek
- Napi apró
- 2012. március 28. szerda, 04:50
- Lendvai L. Ferenc
A nem létező Magyar Köztársaság immár – morális értelemben – szintén nem létező elnökének plágium-ügyében a létrehozott bizottság nyilvánosságra hozta jelentését. Ebben, sok mellébeszélés mellett, egy ponton arcátlanul hazudik. Azt állítja ugyanis, hogy az akkori követelményeknek (a jelentésben citálva, könnyű ellenőrizni) a disszertáció megfelelt. Azonban a bizottság által is elismerten hatalmas százalékarányú átvett szövegek, akár elszórtan, akár összefüggően vannak az opuszban, sőt éppenséggel akár még idézőjelben is lehetnének, semmiképpen nem felelnek meg az önálló tudományos kutatás követelményének. De mivel nem idézőjelben szerepelnek, így ráadásul még plágiumnak is minősülnek.
A többi mellékes. Hajlandó vagyok még azt is elfogadni, hogy a disszerens követte itt el a legkisebb hibát, mert mint a tudomány világán teljességgel kívül álló sportember, nem tudta fölmérni cselekményének súlyát. Most azonban már tudhatja. Ha viszont a bíráló bizottság és az opponensek hibáztak, s ez most már ugyancsak nyilvánvaló, nekik súlyos következményekkel kellene szembenézniük. De mivel akkor még esetleg jóhiszeműen jártak el, az ő felelősségük sem akkora, mint a mostani „tényföltáró” bizottságé. Ennek tagjai ugyanis már a tények teljeskörű ismeretében mondták ki egy plágiumról, hogy az megfelel az önálló tudományos kutatás követelményeinek. Velük szemben így akár még az a gyanú is joggal merülhet föl, hogy az ő tudományos tevékenységük is csak plágiumból és csalásból áll.
A hajdani disszerens és a hajdani bírálók voltaképpen még megmenthetnék a becsületüket. Az előbbi még mindig lemondhatna, az utóbbiak még bocsánatot kérhetnének. (Nem fogják megtenni, persze.) De ennek a mostani bizottságnak a tagjai már nem menekülhetnek. Ők immár véglegesen, örök időkre odaírták nevüket a magyar tudomány szégyenfalára, mint olyanok, akik bemocskolták és megszentségtelenítették a tudomány templomát. Írjuk ide a nevüket örök tanulságul: Gombocz János, Kovács Etele, Rácz Károly, Tóth Miklós.
(A bizottságnak volt egy ötödik tagja is, aki azonban különvéleményt nyilvánított, bár nem tudjuk, mi van benne.)
(Lendvai L. Ferenc)
Lásd összefoglalóinkat:
Schmitt-jelentés – a plágiumügy története
A plágiumbizottság jelentéséről – tények, vélemények
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
