Zsidótörvények, a Klubrádió figyelmébe
- Részletek
- Napi apró
- 2010. június 03. csütörtök, 05:35
- Lévai Júlia
– 1941-ben már kitiltottak az uszodából – meséli Székely Éva, olimpiai úszóbajnok Lang Györgyinek, aki közéleti műsorok vezetője a Klubrádióban (Ötös, 10-06-2.)
– És miért? – kérdezi a műsorvezető (társa, Falusi Mariann nem szólal meg).
– Mert zsidó vagyok.
– Ezért?! – kérdezi Lang, őszinte megütközéssel. Majd később még ezt is megkérdezi: – És te értetted, hogy mindez miért történt?
– Persze hogy értettem, akkor már évek óta megvoltak a zsidótörvények.
– Már akkor is ez volt? – foglalja össze csodálkozásainak lényegét az amúgy kitűnő énekesnő.
Kedves Györgyi, nem „már akkor is”, hanem fordítva: „már megint”. Ez utóbbin lehet csodálkoznia egy műsorvezetőnek, de amire vonatkozik, azon nagyon nem illik: arról tudnia kéne, éppen azért, mert mások most bocsátkoznak ismétlésekbe ez ügyben. És aki nem tudja, hogy milyen ügyben is, az a hallgatónak sem fogja tudni az értésére adni, hogy mi is a baj a „már megint”-esekkel.
Bár az eltelt tíz-tizenöt évben kilométer hosszúságban mérhető a témában megjelent cikkek száma, megértem, hogy elővenni őket hosszú és fáradságos munka volna. Ezért, az egyszerűség kedvéért azt javaslom, hogy olvassa el a Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1945 című könyvet, amelyből egy helyen lehet megtudni, hogy mi történt a magyar zsidókkal, a magyar kormányok jóvoltából, ebben az időszakban. Itt nemcsak arról kaphat képet, hogy hány helyről tiltották ki a zsidókat, hanem arról is, hogy mit jelentett a tárgyaik beszolgáltatása, közéleti és gazdasági tevékenységük (a törvényekben használt kifejezéssel: „térfoglalásuk”), iskolázásuk korlátozása, a honosítás hatálytalanítása, az adatbejelentési kötelezettség, a kényszerlakhely-kijelölés, a vagyon, üzlet, gyár, tárgyak átadásának kötelezettsége stb., stb.
A törvények indoklási részében az is ott van, hogy a magyar kormányok a zsidóságot külön „fajnak” tekintették, tehát olyannak, amellyel a keveredés pusztuláshoz és erkölcsi romláshoz vezet, s hogy ezért nem tartották szükségesnek velük szemben betartani a „magasabb rendű fajokra” vonatkozó törvényeket. Amiből egyúttal azt is meg lehet érteni, hogy a magyar kormányok számára az egyébként vegyes származású többség jelentette a „tiszta fajt”, az ehhez képest épp hogy homogén zsidósággal szemben. (Vagyis egy nem kevert népcsoport állt szemben egy „vegyes” népcsoporttal, abszurd módon mégis ez utóbbi minősült „tiszta fajúnak”. Ezt látjuk ma is, azzal a különbséggel, hogy ma már nálunk nincs látható kisebbségként elkülönülő zsidóság, egyedül a cigányság, illetve a kínai bevándorlók csoportja ilyen.)
Mivel előfordulhat, hogy holokauszt-túlélő is bekerül a műsorukba, mielőtt a könyv végére érnének, segítségképpen adok egy rövid összefoglalást a zsidóüldözések utolsó időszakának rendelkezéseiről. Azokról, amelyek a végrehajtás gyakorlati jellegéről nyújtanak képet. Az eredeti szövegből kimaradtak részek, de a bevett mondatok szó szerinti idézetek. Íme:
Rendeletek a Zsidótörvények végrehajtási szakaszában
6163/1944. BM. rendelet
A Magyar királyi kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól.
A tisztogatást területrészenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani.
A zsidók összeszedését a területileg illetékes rendőrség és a magyar királyi csendőrség végzi.
A német biztonsági rendőrség tanácsadószervként a helyszínre ki fog szállni, akikkel a zavartalan együttműködésre különös súlyt kell helyezni.
A zsidók összegyűjtésével és elszállításával egyidejűleg a helyi hatóságok bizottságokat jelöljenek ki, melyek a zsidók lakásait és üzleteit az eljáró rendőri és csendőri közegekkel együtt lezáratják és külön-külön azonnal lepecsételik.
Azokat a romlandó tárgyakat és azokat az élő állatokat, amelyek termelési célokat nem szolgálnak, a városi hatóságok és községi elöljárók vegyék át.
Pénzt és értéket (arany, ezüstneműek, részvények stb.) az előbb említett eljáró szervek vegyék őrizetbe. Ezeket az értékeket a községi elöljáróságok három napon belül a tisztogatási terület központjában székelő Nemzeti Bank fiókjához tartoznak beszállítani.
A zsidók tulajdonában volt rádiókészülékek szétosztását illetően: Nemzethűség szempontjából minden tekintetben megfelelő magánszemélyre tehet javaslatot az alispán (ez a 39 089-es rendelet).
Az elszállítás foglyonként vonaton, szükség esetén élőfogatokon történjék.
A zsidók összeszedését az alábbi sorrendben kell foganatosítani: Az illetékes csendőrkerületi parancsnokságok és rendőrség rendelkezésére állnak az összes karhatalmi századok és a neki alárendelt tan-alakulatok.
Karhatalmak igénylésénél legyenek tekintettel arra, hogy a kerület határainak lezárása addig kell tartson, amíg a zsidók összeszedése a szomszéd kerületekben is megtörténik.
A lakásukon fel nem talált zsidók körözését a szokásos módon hajtsák végre.
Lakásukkal egyébként úgy kell eljárni, mint az elfogott zsidókéval.
Kétes zsidók szintén a gyűjtőtáborokba szállítandók, tisztázásuk ott történik.
1944. ápr.7. Baky László államtitkár.
Jó volna, ha a következőkben a műsorvezető hangját kevésbé a csodálkozás, mint inkább a határozott értelmezés uralná az olyan alkalmakkor, amikor a hazai politikai élet egyik legnagyobb problémájával áll szemben.
(Lévai Júlia)
