Lejár a határidő
- Részletek
- Napi apró
- 2012. március 26. hétfő, 04:08
- Huszár Ágnes
2012. március 28-án lejár a határideje a Schmitt Pál államfő doktori disszertációjának hitelessége tárgyában a bizottsági vizsgálódásnak. Emlékeztetőként: az államfő doktori értekezésének hitelességéről 2012. január 11-én fogalmazott meg először erős kétségeket a hvg.hu. A kormányzati kommunikáció a szokásos fegyvereit, az ignoranciát és az arroganciát vetette be a kellemetlen helyzet elhárítására. Mivel a tudomásul nem vétel (az ignorancia) nem vált be, az arrogancia (a tényfeltárók aljas indokokkal való meggyanúsítása) fegyverét vették elő. Ekkorra azonban a plágiumvád akkora hullámokat vetett a nemzetközi médiában, hogy az igazi csodafegyverhez kellett folyamodniuk: „ha valamit nem akarsz megoldani, szervezz rá egy bizottságot”. És lőn: a SOTE dékánja 2012 februárjában felkért egy vizsgálóbizottságot a Schmitt Pál disszertációját ért plágiumvádak kivizsgálására. Erről a bizottságról annyi tudható, hogy a bizottság kinevező SOTE dékán szerint a bizottság tagjai a szakma legkitűnőbb képviselői.
És a legnagyobb titokban dolgoznak.
Jelentkezése ellenére nem vette fel tagjainak sorába a legjobb magyar sportszociológust, a kitűnő francia nyelvtudását Bourdieu-tanítványként is bizonyító Hadas Miklóst.
A bizottság nem tartott igényt Georgijev francia nyelvű könyvére. Mint emlékezetes, a hvg.hu által megfogalmazott és a nyilvánosságra hozott részletek alapján megalapozottnak tűnő vád szerint Schmitt Pál ebből „merítette” disszertációja túlnyomó részét. A könyvet a hvg.hu a bizottság rendelkezésére kívánta bocsátani: ők azonban nem tartottak rá igényt.
Ennyit tudunk most, nem sokkal a bizottsági határidő lejárata előtt.
Mi történt ezenközben Németországban, egy némileg hasonló esetben?
2012. február 17-én lemondott hivataláról Christian Wulff, a Német Szövetségi Köztársaság tizedik köztársasági elnöke. Lemondását a polgárok iránta érzett bizalmának csökkenésével indokolta. A döntést egy kéthónapos periódus előzte meg, melynek során a sajtó újabb és újabb részleteket hozott nyilvánosságra Wulff és David Groenewold filmvállalkozó korrupciógyanús kapcsolatáról.
A németországi pártok többsége megegyezett a következő elnökjelölt, Joachim Gauck személyében. Az 1940-ben született Gauck evangélikus lelkészként, polgárjogi harcosként élt az NDK-ban. 1992 és 2000 között az NDK állambiztonsági szolgálatának iratait feltáró hivatal elnöke volt. A mindennapi nyelvhasználatban csak Gauck-hatóságnak (Gauck-Behörde) nevezett hivatal jól végezte a munkáját. Vezetőjének komoly érdemei vannak abban, hogy a tetteseknek, tanúknak és az áldozatoknak mára már sikerült feldolgozniuk „az NDK rettenetes örökségét”, hogy Gauck egyik könyvcímében használt fordulattal éljünk. Történeti összehasonlításban is jónak tűnik egy olyan embert jelölni erre a posztra, akinek személyét általános tisztelet és bizalom övezi. Joachim Gauckot 2012. március 23-án a Reichstag épületében beiktatták hivatalába.
A magyar média különös módon azt a tényt emeli ki Gauck életrajzából, hogy – bár nem vált el törvényesen a feleségétől – együtt él „egy nővel”. Az atv.hu 2012. február 27-i írása például „Házasságtörő a leendő német államfő kapcsolata?” címmel jelent meg. Az ATV 2012. március 18-án több híradásában is azt állította, hogy Gauck „egy fiatal lánnyal” él együtt. Nem kellett volna sokáig nyomozniuk ahhoz, hogy megtudják, Daniela Schadt – mert, ugye, neve is van a kitűnő újságírónőnek – 1960-ban született, tehát „fiatal lánynak” nevezni őt eléggé nevetséges. A „házasságtörő” kapcsolaton hápogni pedig Németországban nem szokás. Angela Merkelt elvált asszonyként választották a CDU (a kereszténydemokrata párt) kancellárjelöltjévé, majd kancellárrá. Merkel (lányneve: Kasner) ugyanis elvált első férjétől, Ulrich Merkeltől, bár családnevét ma is viseli. Házasságlevél nélkül élt együtt évekig Joachim Sauer professzorral, akivel 1998-ban házasságot is kötött. Mindez láthatóan nem váltott ki megütközést sem kereszténydemokrata párttársai, sem a német polgárok köreiben.
A mi államfőnkről, Schmitt Pálról viszont nem sok jót mondhatunk, azon kívül, hogy első feleségével él ma is házasságban. A plágiumbotrány kirobbanása után bágyadtan védekezett, majd rövid időre mintha visszavonult volna a közéletből. Aláírásából eltűnt a Dr. Ez az egyetemi doktori címre – dr. univ. – utaló jelzés egyébként az államfői honlapon az idegen nyelvű életrajzokban már tudományos fokozattá, PhD-vá nemesült. Pár hét múlva Schmitt Pál újra felbukkant, s végezte szokásos munkáját: vendégeket fogadott, aláírt. Sőt, új feladatot is kapott, ő lett a Debrecenben megrendezendő úszó Európa-bajnokság fővédnöke. Ebben a minőségében fogadta a Sándor-palotában Nory Kruchter LEN-elnököt, és mondott bátorító szavakat a sportolóknak és a sportvezetőknek.
Államfőnk mostanában külföldi látogatásokra is vállalkozott, tárgyalt, nyilatkozott. 2012. március 6–7-i brüsszeli látogatásán – a kormányfő szavai ellenében – megvédte az Európai Parlament legitimitását. A leghitelesebb tanúra hivatkozva, saját magára. Ő ugyanis „elég hosszú ideig volt tagja az EU-parlamentnek ahhoz”, hogy tudja, ez legitim testület.
A március 15-i nemzeti ünnepen aztán megcsodálhattuk teljes pompájában. A sajtófotósok által alulnézetből, héroszi magasságba emelve osztotta a kitüntetéseket a három „közjogi méltóság”, köztük a köztársasági elnök, Schmitt Pál.
Ami pedig a plágiumbotrányt illeti: ki beszél még róla? A fideszes kommunikáció egyik fő szakértője szerint az üzeneteket úgy kell megfogalmazni, hogy „egy tizenkét éves gyerek is értse”. Kerülni kell tehát az összetett mondatokat, az idegen szavakat. A kormányzati kommunikáció azonban nyilvánvalóan nemcsak retardált kiskorúaknak tartja üzeneteinek címzettjeit, hanem amnéziásoknak is. Akiknek nincs hosszú távú memóriájuk, a recencia-hatás alapján csak a legutóbb beléjük táplált tartalmakra emlékeznek.
Vannak azonban az országban, akik nincsenek megáldva az örök jelen révült boldogságával. Például Kolber István, a DK parlamenti képviselője, aki írásos kérdést intézett Réthelyi Miklós nemzeti fejlesztési miniszterhez Schmitt plágiumügyének tárgyában. A miniszter minden politikai felelősséget elhárított magától.: „nincs befolyása a kormánynak az ügyre”. Aztán utalt a SOTE által felállított bizottságra és kijelentette: „erre a munkára kizárólag a tudomány képviselői jogosultak, az egyetemi autonómia keretei között”.
Várjuk hát a tudomány képviselőinek autonóm döntését. Közben az érdekeltet, Schmitt Pált is megkérdezték. Ő kijelentette, hogy „megnyugszik a bizottság döntésében”. De leszögezte, hogy „nem követette el a plágium vétségét”.
Nincs okunk csodálkozni. Schmitt Pál államfői tevékenysége során mindig is kiemelt feladatának nevezte az anyanyelv „ápolását”, azon belül a szükségtelen (?) idegen szavak elleni harcot. Ennek a küzdelemnek egyik fegyverténye az, hogy beszédeiben, megnyilatkozásaiban rendre szótári jelentésüknek nem megfelelően – helytelenül – használja őket. Hogy mit jelent Schmitt Pál egyéni szóhasználatában a plágium szó? Valami olyasmit, amit ő nem követett el.
Legyen ennyi elég. Nekünk pedig annyi, hogy van egy héroszinak fényképezhető „közjogi méltóságunk”, aki tűzzel-vassal harcol a drága anyanyelvünket eléktelenítő idegen szavak ellen.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
