Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 23.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. március 26. hétfő, 03:45; Megbeszéljük

5. oldal / 5

Mi lesz a Wesley lelkészképzővel?
Majsai Tamás, a Wesley János Lelkészképző Főiskola teológiai karának dékánja

Bolgár György: - Milyen esélyt lát a főiskolát fenntartó evangéliumi testvérközösség egyházzá minősítésére azok után, hogy az Európa Tanács Velencei Bizottsága több kifogást is előterjesztett az elfogadott kétharmados egyházügyi törvénnyel kapcsolatban? Tegnap a műsor végén betelefonált Iványi Gábor és elmondta, hogy milyen törvénysértést követett el a Parlament akkor, amikor nem adta meg az egyházi minősítést ennek a felekezetnek, de kíváncsi vagyok az Ön véleményére is és természetesen még egyébre is, például erre a főiskolára.

Majsai Tamás: - Jós nem vagyok, esélyeket nem annyira szoktam ilyen tekintetben, ilyen kontextuson belül latolgatni, inkább akkor már konfesszionalista vagyok, és azt tudom Önnek elmondani, amit mondjuk a Timóteusi levélben olvasunk. Erre a kérdésre nem voltam egyébként felkészülve egyáltalán, nem gondoltam, hogy ezt tetszik majd tőlem kérdezni. Tudniillik az Isten beszéde nincs bilincsbe verve mindenfajta szorongattatások nélkül. Egyházellenes, ha tetszik, akkor bizony a keresztények egy csoportját üldöző államról sokat hallottunk, és ennek az igazságnak, ami a történelemben máskor is történt, egyszer meg kell nyilvánulnia.

- Akkor kérdezem máshogyan. Biztos olvasta a Velencei Bizottság jelentését, már csak azért is, mert ez közvetlenül is érinti Önöket. Mennyire tartja alaposnak, lényegre törőnek az ő megállapításaikat?

- Ezt a kérdést jelentették be nekem egyébként az Ön kedves munkatársai, a Velencei Bizottság véleményével egyfajta értelemben vett előzetes álláspontjával kapcsolatban kérdésként, és le is szerettem volna mondani az interjút, tekintettel arra, hogy nem volt időm egyszerűen, hogy kézbe vegyem ezt a szöveget. Láttam, hogy egy hosszú, tizenöt oldalas alapos jogászi frazeológiával, nyelvezettel megfogalmazott szövegről van itt szó, ilyen módon tehát a szöveg egészének a szellemiségét, üzenetét, alaposságát, gondolatmenete, üzenete alapvető irányultságát nem tudom minősíteni. Magam is azokat a megállapításokat ismerem nagyjából egészéből, amelyek a sajtó útján eljutottak hozzám, és mint látom, figyelem a híreket, másutt is körülbelül e pontok mentén fogalmazzák meg véleményüket és tájékozódnak. Na most ilyen értelemben, hogy mennyire alapos vagy nem alapos a Bizottság állásfoglalása, nem egészen közvetlenül megválaszolható, az biztosnak mondható, hogy a kifogási tételek, észrevételek, amelyek megfogalmazódnak a szövegben, valamennyien helytállóak. Talán nem is gondolnám azt, hogy feltétlenül a szöveg alaposságát, úgynevezett elvi elégségességét kell mérvadónak tekintenünk, hanem a fő kérdés szerintem inkább az, hogy ebben a szövegben foglalt fundamentális, alapvető jogállami szempontokat követelő és a magyar egyházügyi kultusztörvényen számon kérő kifogások milyen fogadtatásra fognak találni.

- Na de ez az, amit nem tudunk megjósolni. Ön sem vállalkozik rá, én bátrabban jósolnék, de azért én sem merem megjósolni, hogy ennek alapján hogyan fogja a kormánytöbbség megváltoztatni esetleg ezt az egyházügyi törvényt. Én csak bízom benne, hogy miután eddig is ígérték, hogy igenis megfogadják, figyelembe, tekintetbe veszik az Európa Tanács illetve a Velencei Bizottság ajánlásait, meg is teszik a gyakorlatban.

- Azt gondolnám, hogy a kormány álláspontja önmagában véve majdhogynem indifferens ebből a szempontból. A kormány tudniillik szemmel láthatólag egy nagyon agresszív, erőszakos ideológiai, homogenizáló, paternalista államot építő igyekezetében, ha csak nem muszáj, akkor semmire és senkire nincs tekintettel. A kormány arra lesz tekintettel – mint például éppen ugyancsak a Velencei Bizottság ajánlása esetében –, hogy kellő eréllyel vonul-e fel a különféle bizottsági megállapítások, kifogások mögött mondjuk az Európai Unió illetékes tényezőinek egy bizonyos keresztmetszete és a rendszere. Az igazságügyi kérdések tekintetében, miután itt komoly ellenállásba ütközött a kormány, mindent visszavonnak, mindent bánnak és mindent úgy fognak intézni – ígérik nyakló nélkül szakmányban minden európai tényezőnek –, ahogy azt tőlük elvárják. Amennyiben az egyházi kifogások mögé is fel fog sorakozni egy hasonló, számonkérő potenciál, és természetesen az ország lakosságának egy része is adott esetben és pillanatban, akkor háttérbe fog nyomulni a spirituális és intellektuális barbarizmus. Ennek olyan prominens képviselői vannak, mint a vallásügyi kérdéseket meghatározó módon intéző Lukács Tamás bizottsági elnök úr vagy éppenséggel – tegnap ugyancsak az Ön műsorában feltűnő, fél füllel tudtam meghallgatni utólagosan – Rétvári Bence igazságügyi államtitkár úr, akik különféle mikrofonállványokat keresnek maguknak az országban és ezek előtt elmondják a saját maguk – a Velencei Bizottság álláspontját abszolút lényegtelennek, tárgyszerűtlennek, irrelevánsnak tekintve – véleményét, tele-dezinformálva vele az egész magyar közéletet.

- Nem tudnak-e olyan szövetségeseket, támogatókat keresni, akik ugyan más vallást képviselnek, esetleg nagyobbakat, több hívővel, de olyan európai országok tekintélyes vallási vezetői, akikre hallgat esetleg ez a mai magyar kormány is? Vagyis a vallásszabadság és a szabad vallásgyakorlás védelmében nem tudnak-e Európában erős, befolyásos, más egyházhoz tartozó személyiségeket keresni?

- Ez nekem, a Wesley Főiskola teológiai kara vezetőjének nem annyira tisztem. A magam részéről azt tudom tenni, teszem is, hogy a véleményemet különféle fórumokon megjelentetve, valamely európai nyelven is olvasható formában, ahol csak tudom, a világ minden része felé igyekszem disszeminálni. Hogy aztán itt e mögött meg fog-e jelenni egy olyan igény, hogy az eddigieknél erőteljesebb mértékben segítsenek felkarolni és támogatni a Magyarországon üldözött kisegyházak ügyét, ez körülbelül megint ugyanaz a kategória az én szempontból, mint a jóslás és az egyéb futurológiai tudományok köre.

- Csak ehhez Önök valamennyit hozzájárulhatnak, ha esetleg vannak ilyen kapcsolataik, de akkor ne szaladjunk Európáig, maradjunk itt Magyarországon.
Néhány hete beszéltem Fabiny Tamás evangélikus püspökkel, és ő hajlandónak mutatkozott arra, legalábbis az interjúban, hogy fölvesse más nagyobb egyházak vezetőinek, hogy talán ez a mostani szabályozás mégsem teljesen méltányos, igazságos és demokratikus, és igenis van néhány olyan felekezet vagy több olyan felekezet, amelyik megérdemelné az egyházi minősítést, illetve senki nem érdemli meg az önkényes, Parlament által hozott döntéseket. Vagyis hogy a magyarországi nagyegyházak képviselőit nem próbálják-e megkeresni azért, hogy minden vallás védelmében felemeljék a szavukat?

- Ez a feladat, azt gondolom, hogy az intézményt fenntartó egyház kompetenciája alá tartozik egyrészt, másfelől pedig ha magyarországi nagyegyházak spirituális, teológiai mentálhigiénéje, a készségük és problémapercepciójuk csak odáig terjed – és ezt természetesen Fabiny barátomnak is szívesen elmondom, részint már mondtam és részint éppen foglalkozok egy, a jelen körülmények közepette folyamatban lévő egyházi fejlemények egy alaposabb tanulmányi keretben való átgondolásával, ott külön is meg fogom őt szólítani –, hogy ezt háromnegyed év múlva és nem 2011. július talán 14-én hozták fel, ugye akkor fogadta el az Országgyűlés a törvény első változatát, később aztán menetközben az Alkotmánybíróság ezt annulálta, szóval másnap nem érezték ezek a közösségek, hogy ahol az Isten igéjét képviselő közösségeket, az ő testvérfelekezeteiket, gyülekezeteiket súlyos diszkrimináció éri, ott fel kell emelni a szavukat? Így sajnos valahol azt kell kérdeznem, hogy miről is beszélünk. Akkor inkább maradjunk meg valahol a mennyei szeretet és az örökkévaló támogatásának biztonságában, mintsem lóssunk-fussunk olyan támogatás iránt, amelyet ha az első nap vagy másnap nem vettek észre, hogy szükségesen meg kellett volna adniuk az üldözött kisegyházaknak, akkor vajon milyen alapon remélhetnénk, mifajta lobbizás, mifajta erőlködés, izzadságos fáradozás eredményeként remélhetnénk ilyen támogatást az egyházak részéről.

- No de a Wesley János Lelkészképző Főiskola nagyon is földi intézmény. Meg tud-e maradni akkor, ha az egyház kimegy alóla, egyszerűen azért, mert a Parlament azt mondja, hogy legyen egyesület, én nem minősítem egyházzá. Egy egyesület fenn tudja-e tartani ezt a főiskolát?

- Ez számomra újszerű kategória, hogy az egyház kimegy alólunk. Az egyház ugyanis nem alattunk van, hanem a názáreti Jézus követése jegyében, általa megalapított konstrukció, amely konstrukciót illetően a második Heidelbergi Káté hitvallásától, a 16. századtól kezdve szilárdan hisszük, hogy azt ő mindvégig őrizni és megtartani fogja. Tehát én ebben nem tudok gondolkozni, értem a kérdését természetesen.

- De pénzben tud gondolkozni. Ha az egyháznak jár pénz mondjuk oktatási feladatok teljesítésére, egy egyesületnek viszont nem jár, akkor hogy fog működni egy főiskola?

- Ezt majd minden bizonnyal meg fogjuk látni. Nekünk jelen pillanatban az a dolgunk, hogy szilárdan higgyük azt, hogy fogunk tudni működni, amiképpen eddig is hittük azt, hogy tudunk működni, és amiképpen a holnap örökkévaló általi készentartásában szilárdan hiszünk, ugyanebben is hiszünk. Nem csak állami támogatásból lehet egyfelől megélni, másfelől pedig az állam támogatása sem olyan, ami fölött szigorúan immanens szempontok lennének meghatározóak.

- Köszönöm szépen az optimizmusát.

- Nagyon szívesen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!