Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 23.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. március 26. hétfő, 03:45
- Megbeszéljük
A Károlyi-szobor eltávolításáról: „amit nem tudsz befolyásolni, azt tudomásul kell venni”
Ráday Mihály városvédő
Bolgár György: - Még a főpolgármester tanácsadója vagy?
Ráday Mihály: - Még megvan ez az állásom, igen.
- Kérték a tanácsodat a Károlyi-szobor ügyében?
- Nem kérték, de nem is fővárosi döntésről van szó, a főváros ebben az ügyben nem volt döntéshozó helyzetben. Egyébiránt én nem csinálok titkot abból, hogy nem pártolom a szobor elvitelét, olyannyira, hogy próbáltam is erről beszélni emberekkel, csak olyannal nem, aki döntésképes e tárgyban.
- De valamilyen szempontból szükséges a főváros közreműködése a szobor eltávolításához, ugyanis tulajdonosi hozzájárulást kell adnia, és ezért a Fővárosi Közgyűlés fog szavazni róla, állítólag hétfőn.
- A közgyűlési napirendeket nem néztem át, de szerinted létezik kétely a döntés végeredményét illetően?
- Nem, kételyem nincsen, csak aggályom van, azt látom, hogy az oktatásért és kultúráért felelős főpolgármester-helyettes terjesztett be indítványt a közgyűléshez az Országgyűlési Hivatal kezdeményezése nyomán, és akkor eszerint ideiglenesen – nem értem, hogy miért ideiglenesen – elbontanák a Károlyi-szobrot, raktárba vinnék, majd Siófokon állítanák fel, de ezek szerint úgy ideiglenes az elbontás, hogy máshol aztán felállítanák, csak ezen a helyen nem. De ez egy érvényes procedúra, a törvény szerint ezt kell csinálni, hogy a főváros megadja a tulajdonosi hozzájárulást, ez egy bontási engedély vagy minek kell ezt nevezni?
- Ezt azért nem tudom pontosan elmagyarázni, mert ezelőtt másfél évvel még volt a fővárosban kulturális bizottság, és akkor ilyesmit a kulturális bizottság csinált, azóta meg ebben nincs gyakorlat, kulturális bizottság nincs, ebből kifolyólag mindazokat a jogköröket, amelyeket ez a bizottság gyakorolt, helyette a közgyűlés csinálja. Ahogy idősödik az ember, egyre jobban megérti, hogy a temető tele van nélkülözhetetlen emberekkel, meg azt is, hogy előbb-utóbb, amit nem tudsz befolyásolni, azt tudomásul kell venni. Gondolom, hogy Varga Imre is így van vele, múltkor találkoztunk egy ünnepségen és ő teljesen tisztában van azzal, hogy ha ezt a szobrot itt nem hajlandók megtűrni, akkor neki az a dolga, hogy mint élő művész a hozzájárulását adja egy megoldáshoz és így többek között – gondolom én – az ő javaslata volt az, hogy Siófokra kerüljön a szobor és a közgyűlés ezt befogadta.
- Igen, ezt értem, de még mindig hadd maradjak egy pillanatig ennél a bizonyos bontási engedélynél: ha még lenne kulturális bizottság, akkor annak milyen szava volna a szobor lebontásához?
- Akkor a kulturális bizottság döntene arról, hogy a főváros tulajdonában álló szobrot átadja-e másnak. Ez megtörtént, mikor például a sokak által nem szeretett Bajcsy-Zsilinszky Endre-szobor elkerült a Kiskörút és a Deák Ferenc tér találkozási pontjából.
- Magyarán jogilag akkor ez úgy zajlana le, hogy a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága adná meg hozzá az engedélyt.
- És nyilván előtte volna egy vita róla.
- Igen. Most is lesz biztos a Közgyűlésben, nem?
- Igen, csak egy bizottsági vita és a közgyűlési vita között azért szokott lenni egy idő, ami alatt még mások is közbeszólnak, vitatkoznak, megírják, lefilmezik. De itt most ezek a dolgok elég gyorsan mennek.
- Hát igen, a Közgyűlés megszavazza hétfőn, és lehet, hogy aznap már le is bontják, nem?
- Ennek tulajdonképpen semmi akadálya, ha belegondolunk abba, hogy az a hetvenhat fa milyen gyorsan tűnt el onnét. És nem emlékszem olyanra, hogy mindazok, akik Budapesten a környezetet foggal-körömmel védeni szokták és egy-egy fáért is csatába mennek, itt megszólaltak volna.
- A bontási engedély megadásához nincsen semmi köze például az ott lakóknak, mondjuk a Kossuth téri lakóknak?
- Nincs.
- Semmi? Az, hogy ők mit látnak, nem érdekes?
- Nem. Egyébként 2007-ben, amikor volt a Kossuth tér rendezésére egy pályázat, benne voltam a zsűriben, akkor számtalan jobbnál jobb javaslat volt, hogy kis tó legyen, nagy tó legyen, víz legyen, fű legyen, virág legyen, milyen minőségi kerítés legyen, ami védi a Parlamentet az esetleges betolakodóktól. Akkor egy nagyon rendesen lefuttatott pályázat volt, ehelyett most egy új pályázat lesz – gondolom én –, hiszen arról, hogy mit fognak építeni, még senki nem tud. Ez mégiscsak a Világörökség része, kiemelt műemlék jelentőségű terület, úgyhogy nyilvánvalóan bármit tervez bárki – akár egyvalaki direkt megbízással, akár tervpályázatot csinálnak –, keresztül kell mennie a műemléki hatóságon, már ott a Tervtanácson át kell menjen, mellesleg az Országos Tervtanácson is, az újabban szétszedett Műemléki Hivatal kormányzathoz került fővárosi részlegétől kell megkapni majd a átszerződésre az építési engedélyt. Szóval ez elvileg egy hosszú gyakorlat, hogy ezt hogyan lehet felgyorsítani, mint a fakivágásokat, azt meg nem jósolom.
- Éppen azért, mert még pályázat sem volt, nincs is terv még a tér átrendezésére, hát hogy lehet terv nélkül elvitetni egy szobrot, kivágatni hetvenhat fát?
- Ez egy költői kérdés, nem tudok rá válaszolni.
- Az jó.
- Arra emlékszem, hogy hallgattam a műsorodat, amikor Havas Henrik azt javasolta neked, hogy kérdezz meg engem arról, hogy kell-e régészeti kutatás ezen a területen...
- Illetve hogy a régészeti kutatáshoz ki kell-e vágni a fákat, mert hogy talán nem kell az egész területet…
- Nem, ez a kettő fordítva igaz, tehát ha egy területet megtisztítanak, utána ott van a régészeti feltárás, ahol megtisztították a területet, ahol hozzá kell nyúlni. De én utánakérdeztem régészeknél, és azt mondják, hogy a földalatti vasút, mármint a metró építésekor is volt régészeti feltárás, és találtak is akkor római kori és kelta kori emlékeket. Tehát az a hipotézis, hogy itt régészeti ásatásnak helye van, a korábbi építés nyomán igaz volt. Most persze ez is egy kérdés, hogy aztán erre mennyi idő lesz a jelen esetben?
- Igen, meg az is, hogy ha már egyszer volt régészeti kutatás, akkor vajon mennyire...
- Az nem ott volt, hanem ahol a metró épült, a másik oldalon!
- Ja, értem, tehát ezen a részen nem volt. Még egy dolgot szeretnék szóba hozni. Beszéltem a napokban Gábor Eszter művészettörténésszel és ő többek között azt nem érti, hogy egyáltalán miért kell mélygarázs erre a területre, miért nem lehet egyszerűen egy szép teret csinálni sokkal olcsóbban, a közelben ráadásul ott van egy mélygarázs. Te, mint a fővárossal hivatásszerűen foglalkozó szakember és tanácsadó, mit gondolsz erről, mert mintha ez volna a kiindulópontja és indoka mindennek?
- A 2007-es tervpályázatnál a tér rendezése volt a feladat, mélygarázsról akkor nem volt szó, arra csak most lett igény. Azt kell mondanom, hogy itt az ember teljesen ambivalens, mert úgy hiszem, ha nem lehet megállni autóval valahol, az az egyik ok, amiért az emberek a plázákba mennek és nem állnak meg a Kiskörúton sem meg a Kossuth Lajos utcában sem, meg sehol, és emiatt mennek tönkre az üzletek, a belvárosok. Most, amikor például a VII. Kerületi Önkormányzat kiír egyetemi hallgatók számára egy pályázatot a Madách tér rendezésére, akkor ott sem a mélyparkolóról esik szó, csak a tér rendezéséről, miközben az a gyanúm, hogy bizony valahol meg kell állnia az embereknek, ott kell hagyják az autójukat. És miután nálunk – ellentétben Párizzsal, Londonnal – nincs földalatti út, nincs minden sarkon földalatti megálló – mert azok nagyon nagy, általában két cikluson áthúzódó beruházások minimum –, ebből kifolyólag valahogy oda kell jutni. Van, ahol én is azt gondolom, hogy nem kell mélyparkoló, másutt meg azt hiszem, hogy kéne, tehát nem tudok ilyen egyértelműen zöld lenni, hogy a parkolók szükségtelen voltáról meg lennék győzve.
- De ettől még nem kell eltávolítani a Károlyi-szobrot!
- Igen, ez ezzel nem függ össze. Egyébként, ha már a Károlyi-szoborról beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy az is egy csacsiság, amit a Kossuth-szoborral csinálnak. Az a szobor – a Horvay-féle, ami 27-ben készült – vagy huszonöt évet volt a helyén, aztán elvitték onnan. Erre azt kell mondanom, hogy egyrészt a dombóváriak szeretik, másrészt olyan anyagból van, fehér márványból, amitől romlik az állapota, tehát szinte őrült költséggel újjá kell faragni az egészet, harmadszor pedig ez a búskomor szobor nemcsak a búskomorság miatt téves ideológiailag, hanem azért is, mert Kossuth Lajos áll a központban, miközben az a Batthyány-kormány, amiben Kossuth csak miniszter volt. Tehát én semmiképpen nem tenném le a voksomat a szoborcsere mellett, arról nem beszélve, hogy ha Varga Imre hozzájárul a Károlyi-szobor eltávolításához, ugyanúgy a mostani Kossuth-szobor alkotói csoportja hozzátartozóinak a hozzájárulása is kell, a jogának, a megjelenésének valahogy hangot kéne adni.
- Igen. Még valamit a Károlyi-szoborról, azért ez egy kiváló szobor, és bár nem feltétlenül esik műemléki védettség alá, de bármilyen védettség alá eshet egy ilyen mű, nincs valami, ami a normális szabályokon kívül biztosítaná egy ilyen jelentős emlékmű vagy szobor védelmét?
- Szerintem nincs ilyen, én nem tudok róla, hogy szobrok műemléki típusú védelmet élveznének. Nyilvánvalóan régebbi dolgok, egy barokk kori szoboregyüttes az igen, egy Kálvária, egy valamilyen együttes, ezeket nyilván védik, de nem tudok róla, hogy egy 20. század második felében készült szobor védelméről létezne lista vagy jegyzék.
- Azért a 20. századnak vannak olyan kiemelkedő képzőművészeti alkotásai, amelyek feltételezésem szerint a világ számos pontján védelmet élveznek, de talán ez nem tartozik közéjük.
- Gondoljon mindenki arra, ami annyiszor elhangzott, hogy a rómaiaknak volt annyi eszük, hogy fejeket tudtak cserélgetni a szobrokon. Szóval azért ha végignézed Magyarország történetét, nem hiszem, hogy létezik még egy ország, ahol ennyiszer keresztelték át az utcákat és ennyiszer cserélték ki a szobrokat. Ez egy ilyen ország, amely ilyen módon is politizál. Én ezt nem helyeslem, nem véletlenül vállaltam magamra 89-90-ben az utcák eredeti nevére való visszakeresztelési kampány vezetését, mert az volt az érzésem, hogy az, hogy van Párizsban egy Halászó macska utcája és azt ma is úgy hívják, és nem keresztelték át egyetlen politikusról se, akkor az jó dolog, és bár így lenne nálunk is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
