Együttérzés és sajnálkozás
- Részletek
- Napi apró
- 2012. március 23. péntek, 03:52
- Lendvai L. Ferenc
Mint közismert, a kormánypárt jelenlegi frakcióvezetője durva, ízléstelen és alantas támadást intézett az alternatív párt volt frakcióvezetője ellen, nagyapja valós vagy inkább csak állítólagos vétkei miatt szalonképtelennek minősítve őt. De hát ezen nincs mit csodálkozni különösebben: a kormánypárti fanatikusok szerint – ezt már megírtam – a „régi kommunisták” gyermekei és unokái is bűnösök. Az viszont, hogy minden tisztességes ember együttérez a megtámadott politikussal, magától értődő és természetes. A Népszabadság egyik legutóbbi számában maga a megtámadott utasíthatta vissza a rágalmakat és inszinuációkat, s egyáltalán az egész eljárást egy interjúban. Mindazzal, amit ebben az ügyben mond, csak egyetérteni lehet. Ezen túlmenően azonban van sajnos a beszélgetésben egy-két fölösleges zavaró mozzanat is.
Például ahol az interjúalany arról beszél, hogy ugyanezt művelték vele „pepitában” a volt szocialista miniszterelnök „fanatikusai”, amikor szerinte a felmenői miatt kérték számon rajta az álláspontját. Nem tudom, pontosan kikre és mire gondol, abban azonban biztos vagyok, hogy ugyanezt nem művelhették vele. Aztán az ügynöktörvény kapcsán azt mondja, hogy déjá vu érzése van, mert 2007 körül ugyanez a volt szocialista miniszterelnök is „hasonlóan elszánt volt az aktanyilvánosság ügyében, […] csak hát valahogy ő sem bírt azzal a frakciójával, aminek a torkán amúgy minden mást letolt”. Vagyis ezek szerint nem is akarta a dolgot igazán, csak megjátszotta magát, hogy azután a mulasztást rátolhassa a frakcióra. Végül eléggé furcsa az interjú befejezése is, mely szerint ha a kormánypárt vezetője „nem teszi rövid időn belül világossá, hogy elutasítja azt a szélsőjobboldali hangütést, amely származási alapon vitatkozik tartalmi érvek helyett, akkor az hosszú távon, 2014-en túlmutatva is lehetetlenné teszi” az együttműködést. Tehát egyébként együtt tudnának működni, csak az ilyen „hangütések” zavarják a dolgot.
Ha mármost egy olyan párt vezető képviselője, amely párt szerint állítólag lehet más a politika, még egy ilyen tiszta és szép morális tiltakozást is – a legközönségesebb pártpolitizálás technikájával – oldalvágásokra és sasszézásokra használ ki, akkor természetesen továbbra is fönntartom ugyan vele az együttérzésemet, egyúttal azonban kénytelen vagyok kifejezésre juttatni a sajnálkozásomat is.
(Lendvai L. Ferenc)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
