Kim Lane Scheppele újabb írása a Krugman-blogban
- Részletek
- Szemle
- 2012. március 13. kedd, 05:26
- Galamus-csoport
A The New York Times online kiadásában, Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász blogjában, szombaton közölte újabb írását Kim Lane Scheppele Először is, válasszuk ki az összes bírót címmel.
Európának nem tetszik, ami a magyar igazságszolgáltatási rendszerrel történik.
Magyarországon manapság egyetlen személy választja ki az összes bírót. Ez a bírósági „cár” a minap bejelentette, hogy betölt 129 üres bírói helyet. Az újonnan kinevezettek közül mindössze 23 volt eddig is bíró. Ez annyit tesz, hogy nem kevesebb, mint 106 helyet olyan embereknek adtak, akik újak a bíróságokon. Az új bírák hároméves próbaidőre lépnek be az igazságszolgáltatásba, ahol az a kormány figyeli éber szemekkel tevékenységüket, amely újbóli kinevezésükről dönteni fog. Ezek a bírák tehát függetlenek a saját felelősségüket tekintve, tudván, hogy munkahelyük függ attól, hogyan értékeli a kormány azt, amit tesznek.
A bírósági cárnak az is hatalmában áll, hogy bizonyos eseteket bizonyos bíróságokra szignáljon ki. A magyar jog meghatározza, hogy normális esetben hol tárgyalják az egyes ügyeket, de Magyarország új alkotmányos rendjében ezeket a szokásos szabályokat felülírhatja a bírósági cár, aki a bizonyos ügyeket áttehet más bíróságokhoz is, mint amelyeket a törvény kijelöl. Az ilyen átirányításhoz nem szükségesek érvek, amelyek megmagyaráznák, miért az adott ügyet választotta ki a bírósági cár, vagy hogy miért éppen ahhoz a bírósághoz kerültek, ahová kerültek.
Mi akadályozza meg, hogy Magyarország bírósági cárja kiválassza a bírákat, és aztán a kényes ügyeket a kormány által előnyben részesített bírákra ossza? A törvény nem, legalábbis már nem.
Európa szemében ezek a praktikák az igazságszolgáltatás politikai ellenőrzésének látszanak. Magyarország eltalált egy európai ideget, ezt jelzi a bírói szervezettel kapcsolatos európai akciók felgyorsulása az utóbbi hetekben.
Március 8-án, az Európai Unió Bizottsága „világos állásfoglalást” küldött Budapestre, amelyben a magyar kormánytól több információt kért Magyarország radikális bírósági reformjáról. A bizottság Magyarországnak szokatlanul rövid időt, mindössze egy hónapot adott a válaszra.
Egy másik fronton a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága – ez egy szakértői testület, ismertebb nevén a Velencei Bizottság – jövő héten állást foglal arról, hogy az igazságszolgáltatás változásai, különösen a hatalom összpontosítása egyetlen tisztségviselő kezében „ellentmond az európai normáknak”. A jelentés ki fogja mondani, hogy az alkotmányt ki kell egészíteni a független igazságszolgáltatás biztosítása érdekében. A jelentés keményen üt, tudhattuk meg, amikor a héten a Népszabadság, Magyarország legnagyobb napilapja kiszivárogtatta a tervezetet.
Néhány hete az Európai Parlament elindított egy folyamatot, amely oda vezethet, hogy Magyarország elveszíti szavazati jogát az EU-ban. A parlament, mielőtt döntene a folyamat folytatásáról, hallani akarja az igazságügyi reformról a Velencei Bizottság szakértőinek véleményét, amely, mint az imént láttuk, kemény. További magyar alkotmányos változtatásokról még további értékelések is következnek.
Magyarország nem vár Európa engedélyére ahhoz, hogy működésbe hozza új igazságszolgáltatási tervezetét. A Fidesz-kormány gyorsan cselekszik, hogy konszolidálja alkotmányos forradalmát. Az új rendszer hamarosan úgy be lesz betonozva, hogy Európának (vagy éppen egy majdani magyar kormánynak) nehéz lesz változtatni rajta. Az új rendszer bírói kinevezéseinek első csomagját ma jelentették be. A bírósági ügyek migrációja Magyarországon néhány hete megkezdődött.
Handó Tünde, az újonnan létrehozott Országos Bírói Hivatal elnöke – az új bírósági cár – az első ügycsomagot február 17-én átirányította a túlterhelt Fővárosi Bíróságról különféle, kevésbé túlterhelt vidéki bíróságokhoz. A Fidesz-kormány szerint az ügyek ilyen mozgatása a bírósági rendszerben javítja az igazságszolgáltatási folyamat hatékonyságát, amennyiben a kevésbé leterhelt bíráknak lehetőséget ad rá, hogy kisegítsék elfoglaltabb kollégáikat.
Magyarországon, akárcsak másutt, az igazságszolgáltatás gyakran túl lassú. Érthető, sőt, dicséretes az a reform, amely felgyorsítja az ügymenetet. De Magyarországon, más országoktól eltérően, ezek a jogi reformok azt a politikai programot zárják le, amely kétségessé tette az igazságszolgáltatás függetlenségét.
A fővárosból vidékre most áthelyezett kilenc ügy közül három politikailag érzékeny. Az egyik véletlenül éppen az a nagy feltűnést keltő korrupciós ügy, amelyben a legnagyobb ellenzéki párt, a szocialista párt szerepel. Hagyó Miklós volt budapesti főpolgármester-helyettest és 14 további személyt azzal vádolnak, hogy elsikkasztottak mintegy 70 millió dollárnak megfelelő összeget a Budapesti Közlekedési Hatóságnál, és a Fidesz-kormány húszévi szabadságvesztést szeretne Hagyónak. Az ő ügyét Kecskemétre helyezték át. Kecskemét kiválasztására többen felvonták a szemöldöküket, mivel ott a megyei bíróság elnöke (aki kiszignálja majd az ügyet egy konkrét bíróra) az ország azon kevés főbíráinak egyike, aki nem írta alá a kormányhoz intézett petíciót, amelyben az igazságügy reformjai ellen tiltakoztak.
Egy másik ügyben a vádlott Varga Tamás, a Fidesz volt gazdasági tanácsadója, aki börtönben volt, miután elítélték mintegy 140 millió dollárnyi állami pénz elsikkasztásáért. Megfellebbezte az ítéletet, s az ügyet Debrecenbe helyezték át.
Egy további, a Balaton Holding ellen állítólagos ingatlanspekuláció folyó eljárást, amely nagy figyelmet keltett a szélsőjobboldali Jobbik köreiben, Kaposvárra szignáltak ki.
Miért kellene bárkinek aggódnia amiatt, hogy néhány ügyet kevésbé túlterhelt bíróságokra helyeznek át? Azért, mert a bírósági cár közeli kapcsolatban áll a kormánnyal, és lépéseit alig akadályozzák jogi korlátok. Ha az első közben áthelyezett ügyek egyharmadának komoly politikai vonatkozásai vannak, akkor joggal gondolkozhatunk el azon, hogy mi folyik itt.
Az ügyeknek ez az áthelyezése abban a kontextusban folyik, amelyben az ország bírói állásainak durván egytizedét hirtelen új bírákkal lehet betölteni.
2011 júniusában egy új törvény felfüggesztett minden bírói kinevezést az új alkotmány 2012. január 1-jei hatályba lépéséig. Ezalatt a hathónapos időszak alatt halmozódtak az üres bírói állások, arra várva, hogy működésbe lépjen az új kinevezési rendszer. Baka András, a legfelsőbb bíróság akkori elnöke élesen bírálta a független igazságszolgáltatást érő támadásokat, nem utolsó sorban azért, mert a Legfelsőbb Bíróság elnökeként egyben a bírák kiválasztásáért felelős Igazságszolgáltatási Tanács elnöke is volt.
Végül Baka elnök elvesztette az állását. Amikor az új alkotmány január 1-jén hatályba lépett, Bakát az alkotmány „átmeneti rendelkezéseiben” jelölték ki leváltásra. Helyére a Fidesz-parlament Darák Pétert, a Legfelsőbb Bíróság kevéssé ismert bíráját, egyben adójogi szakértőt választotta meg, aki 2000-ben, az első Fidesz-kormány alatt került a Legfelsőbb Bíróságra.
A Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztsége és a bírói kinevezések hathónapos befagyasztása a Fidesz-kormány számára lehetővé tette, hogy bizonyos számú üres helyre kinevezzen embereket. De nem csak ezek a helyek voltak üresek a bírói karban. Az új alkotmány váratlanul leszállította a bírák nyugdíjkorhatárát, így az eddig 70 éves korukig dolgozó bírákat azonnali hatállyal 62 évesen nyugdíjba kényszerítették. Ezzel az intézkedéssel a kormány újabb nagy mennyiségű olyan bírói helyhez jutott, ahová új embereket nevezhet ki.
Répássy Róbert igazságügyi államtitkár január 31-én budapesti irodájában azt mondta nekem, hogy csak ez az előrehozott kényszernyugdíjazás 236 bírát érint, méghozzá azonnal. Közülük, mint mondta, a túlnyomó többség már nyugdíjat kap, és részmunkaidőben dolgozik. Elmondta azonban azt is, hogy bizonyos számú fontos pozícióban lévő, vezető bírót is nyugdíjba küldenek. A 20 megyei főbíró közül 8, az 5 fellebbviteli bírósági elnök közül 2, és a Legfelsőbb Bíróság 80 bírája közül 20 kénytelen távozni az új nyugdíjkorhatár miatt, és ez is lehetőséget nyújt a kormánynak új emberek kinevezésére.
És hogyan fognak kiválasztani több száz új bírót? A régi alkotmányos rend szerint maguk a bírák intézték a bírói kinevezések folyamatát, így a mindenkori kormánynak nehéz volt ellenőrizni, kit neveznek ki a bírói karba. Az új alkotmányos rend értelmében az összes új bírót egyetlen személy választja ki, akit viszont a Fidesz kétharmados parlamenti többsége választ meg 9 évre. Ez a személy Handó Tünde.
Handó Tünde egy újonnan létrehozott képviselet újonnan létrehozott elnöki tisztségét tölti be: ő az Országos Bírói Hivatal elnöke. Ő kapta meg a hatalmat, hogy minden megüresedő bírósági helyet betöltsön – mind a polgári, mind a katonai bíróságokon.
Handó kinevezése erre az érzékeny tisztségre aggodalmakat keltett mind Magyarországon, mind világszerte. Mielőtt bírósági cárrá lett volna, hosszú éveken át munkaügyi bíróként szolgált, és ugyancsak hosszú évek óta jó barátja volt Orbán Viktor miniszterelnöknek és a feleségének. Felesége Szájer Józsefnek, a Fidesz egyik alapítójának, az Európai Parlament képviselőjének, aki azt állítja, hogy iPad-jén ő írta az új magyar alkotmányt. Az érdekütközést elkerülendő, Handó kinevezését követően Szájer lemondott a Fideszben betöltött risztségeiről, de továbbra is a Fidesz európai parlamenti képviselője. A Fidesz belső köreivel fennálló bensőséges kapcsolatai nem kedveltették meg Handót a demokratikus ellenzékkel, amely azt állítja, hogy Handó nem lehet semleges.
Handó még csak rövid ideje tölti be a tisztségét, így túl korai lenne megítélni, hogyan fogja kezelni új felelősségét. Tételezzük fel, hogy példamutató professzionalizmussal gyakorolja majd ezt a hatalmat.
Ám még ha egy angyal tölti is be a tisztséget, az Országos Bírói Hivatal elnökének felhatalmazásai példátlanok Európában, mind széles hatóköre miatt, mind pedig azért, mert az érintetteknek nem áll módjukban megfellebbezni vagy megtámadni a döntéseit. Handó ebben a tisztségben kinevezhet és elbocsáthat bírákat, értékelheti és áthelyezheti őket új munkahelyekre, és rájuk szignálhat ügyeket, amelyekben ítélkezniük kell. És a legtöbb ilyen döntésben az ő szava az első és az utolsó a folyamatban.
Vegyük a bírák kiválasztását. Handónak technikailag a különféle bíróságok bírói tanácsai által összeállított listákról kell kiválasztania az új bírákat, de ő ellenőrzi azoknak a bírói „pályázatoknak” az időpontját és feltételeit, amelyeken keresztül az érdekelt jelöltek jelentkezhetnek a helyekre. Ha egy bírói tanács nem kínál fel neki tetsző jelöltet az adott bíróságra jelentkezők közül, megtagadhatja az összes felkínált bíró kinevezését, és új pályázat kiírásával újraindíthatja a folyamatot, mindaddig, amíg a tanács olyan jelöltet nem küld neki, akit ő hajlandó kinevezni bíróvá. Nem teljesen szabad a keze ebben a folyamatban, de ő ellenőrzi a kiválasztás legfontosabb szempontjait. Egyebek mellett részt vehet azoknak a tanácsoknak az ülésein, amelyek végül javaslatokat tesznek majd neki.
Ha úgy dönt, hogy új bírót hoz a rendszerbe, Handó a kinevezésre a köztársasági elnöknek tesz javaslatot, aki aztán formálisan kinevezi a bírót. (A jelenlegi államfő, akit szintén a Fidesz kétharmados többsége választott meg, nem utasított el semmit, aminek a megtételére a jelenlegi kormány kérte.) A már a karhoz tartozó bírókat egyedül Handó szavávra lehet mozgatni, beleértve az előléptetéseket, leváltásokat és az áthelyezéseket az egész ország területén. Ugyancsak ő nevezheti ki és válthatja le a bírósági elnököket, akik az egyes ügyeket kiosztják az egyes bírákra, és más tekintetben is irányítják a bíróságaikat. A bírók számára nincs mód, hogy Handó döntéseit vitassák, kivéve ha egy bírót lemondásra kérnek fel.
Handó munkája kiterjed a bírák értékelésére is, mivel a jogszabály megköveteli, hogy a bírák évente adatokkal szolgáljanak közvetlenül neki. A bírósági törvény nem rögzíti, milyen információkat kell adniuk a bíráknak ezekhez az értékelésekhez: ez majd később dől el, olyan szabályokban, amelyeket ő határoz meg. A Legfelsőbb Bíróság elnökével közösen vizsgálatot is indíthat bírák ellen egy csupán homályosan meghatározott eljárással, amely a bíró elmozdításához is vezethet. Sok egyéb mellett a törvény azt sem határozza meg, hogy a bíróknak milyen normákat kell megsérteniük ahhoz, hogy a vizsgálatot és az esetleges elmozdítást kockáztassák. Az Országos Bírói Hivatal elnöke „javasolhatja” azt is, hogy egy bíró ellen saját bíróságán fegyelmi eljárást indítsanak.
Handónak az is hatalmában áll, hogy kivételt tegyen egy bíróval, ha egyébként el kellene hagynia a posztját, például amikor eléri a kötelező nyugdíjkorhatárt. A kormány abban a válaszban, amelyet az Európai Unió Bizottsága által a bírák kor szerinti diszkriminációja miatt indított kötelezettségszegési eljárásra adott, most egy olyan javaslatot vett fontolóra, amely az új nyugdíjkorhatárt elért bírák számára lehetővé tenné, hogy kérvényezzék, kicsit tovább tartsák meg őket – mondta nekem Répássy államtitkár. És ki fogja eldönteni, hogy egy bíró megtarthatja-e munkahelyét a nyugdíjkorhatáron túl? Handó! Ám Répássy államtitkár nem tudott arról, hogy megfontolás tárgyát képezné egy olyan eljárás, amely lehetővé tenné ezeknek a döntéseknek a megtámadását, amennyiben Handó a maradni kívánó bíró ellen dönt.
Az Országos Bírói Hivatal elnökeként Handó a bírósági rendszerrel összefüggő törvényeket is kezdeményezhet, és eleve meghatározhatja – úgy tűnik, egymagában –, hogy hány bírói hely legyen Magyarországon. Hatalmában áll, hogy felgyorsítson különleges ügyeket, amelyek társadalmilag jelentősek. Ám a törvény nem határozza meg, hogyan kell eldöntenie, minek van társadalmi jelentősége.
És ez, egy teljes kör után, visszavisz minket azokhoz az ügyekhez, amelyeket Handó néhány hete Budapestről regionális bíróságokhoz helyezett át. Igen, az is hatalmában állt, hogy ezt megtegye, és (a kormány szerint) ez olyan hatalom, amelyet most már nem csak a törvény, hanem maga az új alkotmány is rögzít.
Handó felhatalmazása arra, hogy egyes ügyeket az ország bármely bíróságához áthelyezzen, kerülő úton került be az alkotmányba. A kormány, amely ellenőrzést akart szerezni a fölött, hogy hol ítélkeznek bizonyos ügyekben, párhuzamos rendelkezéseket vezetett be az ügyészségről és a bírósági rendszerről szóló törvényekbe: ezek a rendelkezések tették lehetővé, hogy a legfőbb ügyész és az Országos Bírósági Hivatal elnöke kiválassza azokat a bíróságokat, amelyek bizonyos ügyeket tárgyalnak majd. Ám a Magyar Alkotmánybíróság egyik decemberi döntésében megállapította, hogy a főügyész ilyen felhatalmazása alkotmánysértő, mert sérti a bírósági függetlenség elvét. Ha az Alkotmánybíróságnak módjában állt volna vizsgálni a bírósági rendszerről szóló törvényt – és benne az Országos Bírói Hivatal elnökének felhatalmazását, amely lehetővé teszi számára, hogy megválassza az egyes ügyeket tárgyaló bíróságokat – a testület nagy valószínűséggel azt is alkotmánysértőnek találta volna.
Vajon az Alkotmánybíróság bátran szembeszállt a kormánnyal? A felszínen, látszat szerint igen. A gyakorlati következményeket tekintve nem. De facto az Alkotmánybíróság döntését gyorsan és könnyen felülírták.
A döntésre a kormány válasza az volt, hogy egyszerűen becsúsztatta ezeket a megfogalmazásokat – amelyek mind a legfőbb ügyészt, mind az Országos Bírói Hivatal elnökét felhatalmazzák rá, hogy bizonyos ügyeket bármelyik bíróságra kiosszon – az „alkotmányhoz fűződő átmeneti rendelkezésekbe”. Ez egy olyan terjedelmes törvényjavaslat volt, amelyet az esetleg még felmerülő alkotmánymódosítások számára az alkotmány hatályba lépése előtti legutolsó pillanatig nyitva tartottak. A parlament ezeket az átmeneti rendelkezéseket december 30-án fogadta el. A kormány szerint az átmeneti rendelkezések alkotmány-kiegészítésnek minősülnek, annak ellenére, e rendelkezések közül sok valójában nem átmeneti, hanem tartósan megváltoztatja az alkotmányt, és annak ellenére, hogy az átmeneti rendelkezéseket nem az alkotmány-kiegészítéseknél megkövetelt parlamenti eljárásban fogadták el.
Ezeknek a rendelkezéseknek a státusát, hogy ugyanis alkotmány-kiegészítések volnának, Halmai Gábor magyar alkotmányjogász most egy petícióban támadta meg, amelyet az országgyűlés emberi jogi biztosához intézett, akinek, ha úgy dönt, jogában áll a petíciót vizsgálat céljából az Alkotmánybírósághoz továbbítani. (Régebben az embereknek jogukban állt, hogy hasonló esetekben közvetlenül az Alkotmánybírósághoz forduljanak, de az új alkotmány értelmében előbb át kell jutniuk az ombudsman szűrőjén.) Noha a petíció már egy hónapja eljutott a biztoshoz, ő még nem jelezte, mit fog tenni. De még ha az ombudsman továbbítja is a petíciót az Alkotmánybírósághoz, a Fidesz-kormány már teletömte a testületet. A kormánynak kevesebb mint két év alatt az Alkotmánybíróság 15 bírája közül hetet sikerült kineveznie, ezzel is növelve a már korábban is a testületben helyet foglaló, Fidesszel rokonszenvezők létszámát. Ma kevesen számítanak rá, hogy az Alkotmánybíróság bármilyen komoly kihívást intézne a kormányhoz, még ha megkapná is a petíciót.
Ám addig is, az állítólagos alkotmány-kiegészítés révén, Handó Tündének jelenleg hatalmában áll, hogy elvegyen budapesti bíróságoktól ügyeket, és áthelyezze őket az országban bárhová, ahová neki tetszik.
A bírói függetlensége megköveteli, hogy a bírák mentesek legyenek a politikai befolyástól. Az új alkotmányos rendben azonban, amelyben a bírók alkalmazására, vizsgálatára, előléptetésére és eltávolítására ugyanaz a személy rendelkezik felhatalmazással, aki bizonyos ügyeket adott bíróságokra szignálhat ki, Magyarország már nem tudja garantálni, hogy a bírák függetlenek maradjanak. Nagyon erős bírákra van szükség ahhoz, hogy ne inogjanak meg, amikor az az állami tisztségviselő, aki a döntésükre bíz bizonyos ügyeket, a karrierjüket is a kezében tartja.
Nem csoda, hogy Európa aggódik a magyar bírók függetlensége miatt.
A három törvény, amelyet ebben a bejegyzésben tárgyalok:
– A 2011. évi CLXII. törvény – a bírák jogállásáról és javadalmazásáról
– A 2011. évi CLXI. törvény – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról
– Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései, amelyeket 2011. december 31-én fogadtak el.
A bejegyzést a Velencei Bizottság számára írt jelentés (Amicus Brief to the Venice Commission) inspirálta, amelyet Halmai Gábor, a budapesti ELTE professzora koordinált, és amelyben magam is dolgoztam. A Velencei Bizottság az itt tárgyalt jogszabályokról szóló jelentését március 16–17-én terjeszti majd elfogadás céljából plenáris ülése elé.
Egy személyes megjegyzés: szeretnék köszönetet mondani e blog sok olvasójának a támogató személyes üzenetekért és a budapesti tartózkodásom idején az előadásaim iránt tanúsított hatalmas érdeklődésért. A budapesti Közép-Európai Egyetemen tartott előadásom itt látható.
_________________
Kim Lane Scheppele a Galamusban:
– Krugman-blog – Kim Lane Scheppele: Magyarország alkotmányos forradalma
– A Paul Krugman-blog újra Magyarországról szól
– Szapáry nagykövet újabb levele és Kim Lane Scheppele válasza a The New York Times Krugman-blogjában
– NYT – Kim Lane Scheppele: Az alkotmánytalan alkotmány
– Kim Lane Scheppele: Valahol Európában
– NYT: Scheppele írása arról, hogyan játssza ki a magyar kormány az európai és jogállami szabályokat
– Vita a Princetoni Egyetemen a magyar politikáról
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!