rss      tw      fb
Keres

2002. február 6. – Mondta vagy nem mondta?

8 éve, ezen a napon…

…arról dúl a vita, hogy előző nap Orbán Viktor lehazaárulózta-e Kellert?, az ellenzéket? a parlamentben


2002. február 6.
Mondta is, meg nem is
Magyar Hírlap

„Az MSZP szerint a miniszterelnök átlépte a jogállamiság határait azzal, hogy kedden a plenáris ülésen lehazaárulózta az ellenzéket. Orbán Viktor szerint viszont nem történt csúnyaság. Utoljára G. Nagyné Maczó Ágnes használta a hazaáruló kifejezést - ám ő a kormányra - a magyar-ukrán alapszerződés aláírásakor.

Az Országgyűlés éppen az MSZP státustörvénnyel összefüggő, a magyar-román egyetértési nyilatkozat ügyében tett javaslatának tárgysorozatba vételéről tárgyalt. Már az első felszólaló, Keller László beszéde alatt sok bekiabálás volt.
Részletek a parlamenti jegyzőkönyvből.

Keller: ... a paktum mélyen sérti a magyar munkavállalók érdekét. (Tirts Tamás: Hazaárulás! Répássy Róbert: Idegengyűlölő!) ... várható-e igény más kétoldalú nyilatkozat aláírására (...) (Tirts Tamás: A Hyde Parkba való ez!
Kósa Lajos: Nem Hyde - Haider! A kettő nem tévesztendő össze!)
Orbán Viktor tíz perccel később érkezik meg az ülésterembe. Újabb tíz perccel később Kelemen András (MDF) kezdi meg felszólalását. Ezalatt Kövér László Göndör István felé fordulva: Hazaárulók vagytok!
Kelemen után Keller kap szót. Keller: Miközben én beszéltem, többször lehetett hallani a kormánypárti oldalról a hazaárulózást, leginkább Kövér László képviselőtársam részéről. (Kövér László: Ha az hiányzik, én kifejtem neked!) Az eddigi vitában többször hangzott el hasonló tartalmú bekiabálás. Ezt mi megszoktuk Kövér Lászlótól és társaitól, de nem szokhattuk meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke azt mondta, hogy az a baj, hogy ti hazaárulók vagytok. (Közbekiabálások az MSZP soraiból: Igaza van! Úgy van! - Taps a Fidesz soraiban.) És éppen ezért tisztelettel ügyrendi javaslatként szeretném indítványozni, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke itt, a házban fejtse ki azt, hogy mit ért azon, hogy az ellenzéki képviselők hazaárulók.”

Az MSZP kivonult a parlament plenáris üléséről
Népszabadság

„Miután az Országgyűlés - a koalíciós többség és a MIÉP elutasítása miatt - nem vette tárgysorozatba a szocialisták határozati javaslatát, Keller László (MSZP) ügyrendi felszólalásában arra kérte az elnöklő Szili Katalint, kérje fel Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy fejtse ki, mit értett bekiabált kijelentése alatt. Az alelnök asszony közölte, hogy a képviselő felvetése nem ügyrendi indítvány volt, így nem áll módjában szót adni a miniszterelnöknek. Ezt követően vonultak ki a szocialista képviselők az ülésteremből, a szabad demokraták azonban az ülésteremben maradtak, mert az SZDSZ javaslatáról tovább folyt a vita, melyet végül szintén leszavazott a kormánypárti többség és a MIÉP. A szocialisták kivonulása közben több kormánypárti képviselő azt kiabálta utánuk, ’menjetek, legalább több lesz itt a levegő’.

A Fidesz néhány képviselője érdeklődésünkre cáfolta, hogy Orbán lehazaárulózta volna az ellenzéket, azt azonban elismerték, hogy ezt a kifejezést Kövér László és mások is bekiabálták. A miniszterelnök az ülésteremből távozóban nem kívánt nyilatkozni az ügyről. Az MSZP frakciója kedd este közleményben szólította fel a miniszterelnököt arra, hogy kérjen bocsánatot a képviselőktől és a választóktól. Az incidens után lapzártánkkor a Fidesz-vezérkar a Parlamentben tárgyalt.”


Orbán Viktor 1997 – Wikipedia

Válságstáb a kormányfőnél
„Az ülésről a bekiabálások után fél órával, szokatlan módon, távozott Orbán Viktor. A dolgozószobájába ment, ahová kicsit később, hét óra körül követte Kövér László, Deutsch Tamás, Pokorni Zoltán, Áder János, majd Szájer József, Rogán Antal, Borókai Gábor kormányszóvivő és Gyarmati László, a házelnök kabinetfőnöke. A folyosón már ott várakozott Hollós János, aki a szerda reggeli rádióinterjút akarta felvenni. A Fidesz-vezérkar megbeszélése körülbelül este tízig tartott. A tanácskozásról korábban távozott Pokorni, Szájer és Rogán. Tíz óra után néhány perccel Orbán Viktor feltűrt ingujjban, nyakkendő nélkül, kissé kócosan Hollós Jánost kereste.
A várakozó három újságírónak csupán néhány mondatot mondott, szinte meg sem állt. A rövid beszélgetés körülbelül így zajlott:
- Miniszterelnök úr, mit szól ahhoz, hogy az MSZP szerint ön a plenáris ülésen bekiabálva hazaárulóknak nevezte a szocialistákat?
- Nem szoktam kiabálni, nem szoktam bekiabálni. Ilyet felszólalásban pedig nem mondtam.
- De mondott valamit?
- Valóban mondtam valamit Keller Lászlónak, de ilyet nem.
- Akkor mit?
- Az más lapra tartozik. Majd a holnapi rádióinterjúban részletesebben beszélek erről. Viszontlátásra!”

2002. február 6.
Orbán Viktor a Kossuth rádió Reggeli Krónikájában

Hollós János: - Miniszterelnök úr, nem tudom, hogy aludt a forró hangulatú parlamenti ülés után. Úgy tűnik, a kampány elején mindjárt elszabadultak az indulatok.

Orbán Viktor: - Köszönöm a kérdését. Pihenten kezdtem a mai napot, az elmúlt négy évben volt már ennél tüzesebb parlamenti ülés is. Az igaz, hogy ritkán fordul elő, hogy két, az ország élete szempontjából oly fontos külpolitikai vonatkozású ügy is egyszerre legyen napirenden, mint hétfőn, illetve kedden, részben a státustörvény, de még ennél is nagyobb arányban, illetve súllyal az Európai Uniós csatlakozások állása, az azzal kapcsolatos kormányzati tervek és azzal kapcsolatos, kormánypártok által erőteljesen kifogásolt és az ország érdekével szembenállónak minősített ellenzéki magatartás és politikai vonalvezetés. Ez a két súlyos ügy kicsit izgalmasabb ülést eredményezett, mint az átlagos ülések szoktak lenni.

- A Szocialista Párt kiadott egy közleményt, miszerint ön azt mondta, hogy a szocialista párti képviselők hazaárulók, és ezt nem is vonta vissza.

- Természetesen ilyen parlamenti hozzászólás nem hangzott el sem az én részemről, sem más kormánypárti képviselő részéről. Elhangzott ez-az, de ilyen hozzászólás nem hangzott el.

- És hozzászóláson kívül?

- Hozzászóláson kívül elhangzott. Természetesen parlamenti képviselők időnként szoktak beszélni egymással még a plenáris ülés alatt is, kétségtelenül, nem akarom én ezt elfedni, vagy eltagadni, természetesen Keller képviselőtársamnak higgadtan, nyugodtan és csöndben elmondtam a véleményemet a kialakult helyzetről.

- Igen ám, de hogyha egy focipályán mond valaki csúnyát a másiknak, azért kap egy sárgalapot.

- Nem történt semmi olyasmit, amit csúnyaságnak nevezhetnénk. Van egy szomorú helyzet, amellyel nehezen birkózik meg a magyar közvélemény, beleértve a parlamenti képviselőket is. Ez a helyzet úgy írható le, hogy az Európai Unió közzétette a kibővítésre ajánlott pénzügyi kereteket és ezek Magyarország érdekeivel élesen szemben állnak. Kérdés az, hogy most mi a teendő. És egy nagyon furcsa helyzet alakult ki, amelyben a legerőteljesebb minősítés sem túlzás. A kormány próbálja, úgy ahogy egyébként az előző kormányok is tették, az ország polgárainak érdekét keményen, következetesen és kitartóan képviselni a tárgyalásokon, miközben az ellenzék a kormányt teszi felelőssé az uniótól érkezett kedvezőtlen javaslatért. A mi fölfogásunk szerint nehezítve a kormány munkáját. Gátolva bennünket abban, hogy jó eredményt érhessünk el. Olyan eredményt, amely a magyar mezőgazdaságból élők, de nemcsak az ő számukra, hanem minden magyar polgár számára jó eredménynek minősíthető lenne ezen a tárgyaláson. Ez az a helyzet, amely feszültté tette a parlamenti ülést. Tíz ország kapott egyszerre az Uniótól ajánlatot, és csak Magyarország olyan ország, csak a mi hazánk olyan haza, ahol a politikai erők nem képesek összefogni. A másik tíz országban Brüsszellel szemben, a Brüsszellel folytatandó tárgyalások érdekében politikai erők azonnal összeadták az erejüket. Csak nálunk fordul elő az, hogy az ellenzék, annak is az MSZP-s SZDSZ-es része tűz alá veszi a kormányt, hátba támadja, miközben nekünk Brüsszellel kellene okosan, ügyesen, célravezetően tárgyalnunk. Ez egy olyan magyar sajátosság, amelyet nagyon nehéz szó nélkül hagyni és amely helyzet leírására – még egyszer mondom – az erős kifejezések sem tűnnek túlzásnak.”

Sajnálják és önmérsékletre intik a miniszterelnököt

„Kovács László, a szocialista párt elnöke kijelentette: Orbán Viktor valótlant állított rádióinterjújában, amikor azt mondta, a parlamentben nyugodtan, higgadtan, csendben mondta el véleményét Keller László szocialista frakcióvezető-helyettesnek. A miniszterelnök 20-25 méterre ült Kellertől, s azt kiabálta be, hogy mindannyian hazaárulók vagytok - nyilatkozta. Az MSZP-frakció vezetése úgy döntött, hogy a szocialista képviselőcsoport a választásokig már nem vesz részt a parlament munkájában, a bizottsági üléseken, s visszavonja a február 26-ai parlamenti vitanapra vonatkozó kezdeményezését is, mert az országgyűlés munkája értelmetlenné vált.”
„Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke, az MSZP elnökhelyettese kijelentette: sajnálom, hogy a parlamentbe beköltözött a fociöltözők hangulata.
Keller László lapunknak azt mondta: nem beszélt külön Orbán Viktorral, a plenáris ülésen mindketten a helyükön ültek, tekintetük találkozott, s a miniszterelnök kétszer is azt mondta neki hallható, egyértelmű módon, hogy "mindannyian hazaárulók vagytok".

Csurka István szerint a miniszterelnöknek akkor sem kellene bocsánatot kérnie, ha a parlamentben kimondta volna a hazaáruló szót. "Nagyon rossz néven venném a miniszterelnök úrtól, ha bocsánatot kérne, miért kellene a hazaárulók lehazaárulózásáért bocsánatot kérni" jelentette ki Csurka István.

Kuncze Gábor leszögezi: a történtek után a miniszterelnök bebizonyította, hogy méltatlanná vált a miniszterelnöki poszt betöltésére. Az SZDSZ felszólítja a kormányfőt, hogy "tanúsítson önmérsékletet arra a rövid időre, amit még hivatalában tölt, és miniszterelnökként próbáljon meg az európai normáknak megfelelően viselkedni".

1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről
Hazaárulás
144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva,
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,
c) háború idején,
d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével
követik el.
(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(összeállította: m. zs.)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!