Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 27.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. február 29. szerda, 04:39; Megbeszéljük

3. oldal / 3

A CET-beruházás sorsáról
Tüttő Kata, az MSZP fővárosi frakcióvezető-helyettese

Bolgár György: - A CET-ről szeretnék Öntől érdeklődni, lehet, hogy persze Ön sem tud többet arról, mint ami megjelent talán tegnap a hvg.hu-n, de ott az van, hogy sem lenyelni, ez a cikk címe, sem kiköpni nem tudják a pesti üvegbálnát, a napokban ugyanis az illetékes főpolgármester-helyettes kérésére a IX. kerület megszüntette a tavaly április óta folyó használatbavételi engedélyezési eljárást. Vagyis a főváros nem akarja, hogy használatba vegyék ezt a rendkívül izgalmas, talán legérdekesebb budapesti modern építményt, a közraktárra épült kulturális intézményt, amit CET-nek hívnak, nem akarja eladni sem, nem akarja üzemeltetni sem. Ott fog állni úgy mint a Gödör a Nemzeti Színház helyén?

Tüttő Kata: - Hát erre azt mondanám szívem szerint, hogy remélem nem. De sajnos minden jel arra mutat, hogy ennél a helyzet még rosszabb.

– A gödörben csináltak legalább valamit.

– Igen, történik ott valami. A CET sorsa ennél sokkal rosszabb kilátásokkal kecsegtet, ha mondhatom így. Ugye nagyon hosszú története van, nem mennék bele a részletekbe, mert bonyolult és jogilag is elég cifra. De ugye az alprobléma az, hogy a városvezetés már eleve úgy vette át magát a projektet is és a város vezetését is, hogy az egész CET-projektet, az egész kulturális központ létesítését egy ilyen ellenséges projektként kezelte. Az első pillanattól kezdve. Tehát nagyjából a hivatalba lépésük napjától kezdve kimondták, hogy itt vizsgálatot kell elrendelni, felül kell vizsgálni. És hát tudni kell, a nevében is benne van, hogy ez egy PPP-konstrukció, aminek az alapja a partnerség. Magánbefektető és a köz, jelen esetben a Fővárosi Önkormányzat együttműködésén alapuló kulturális beruházás, ez maga a CET.

– Aminek az indoka és magyarázata az volt, hogy természetesen a fővárosnak nem volt pénze erre sem, viszont az egy nagyon jó, látványos és hasznos beruházásnak ígérkezett. Ebben látott is fantáziát a beruházó, így aztán meg lehetett állapodni ebben a közös fővárosi önkormányzati és magánvállalkozásban.

– Ez így van. Partnerségben, én azt mondanám erre, mert tényleg a partnerség fontos szó, mert akkor működhet, ha a felek partnerei egymásnak. És hát láthatjuk, minden budapesti láthatja, hogy az épület elkészült. Az épület valóban dísze a fővárosnak, valóban alkalmas megjelenésében is arra, hogy a kitűzött célt egyébként betöltse. Nemcsak látványelemként, hanem nyilván megnyitása esetén annak a kulturális vonzó közösségi térnek a megteremtésére is alkalmas, amire ki lett találva, amire létre lett hozva. Pont az volt a lényege a konstrukciónak, hogy a fővárosnak erre nem volt forrása, keresett egy olyan szakmai partnert, aki mind a kivitelezésben, mind pedig később az üzemeltetésben, hiszen ez egy külön szakma és nem fővárosi önkormányzati közvetlen feladat, meg tudja valósítani. És ebből a partnerségből lett egy háborús viszony. És amit szerintem mindenki tud, legalábbis megtanulta a tanulmányai során, hogy egy háborúnak nincsenek nyertesei. Ugye akkor járt volna mindenki jól, a budapestiek, a Fővárosi Önkormányzat és a vállalkozó is, tehát a magánpartner ebben az esetben, ha ez az épület minél előbb elkészül és ki is nyit. Ugye az épület elkészült, ezt mindenki láthatja, a megnyitása az, ami körül a huzavona most már több mint egy éve tart.

– De vajon miért? Csak azért, mert a jelenlegi fővárosi fideszes vezetés meg a Fidesz-kormány is eleve ellenséges ezekkel a PPP beruházásokkal szemben, és ezért elvi alapon elutasítják az egészet, vagy azért, mert úgy gondolják, hogy itt nekik nem termett semmi, nevezzük babérnak, tehát nem termett babér, és akkor inkább bukjon bele az, aki ezt csinálta, kivitelezte, üzemeltetné, meg aki az egészet eltervezte?

– Én nem tudom, hogy volt-e ilyen típusú megfontolás mögötte. Egyre inkább azt kell hogy lássam, hogy a Fidesz kormányzati tevékenységét leginkább a dilettantizmus és nem az ilyen értelemben előre megfontolt szándék vezérli. Tehát úgy nyúlnak hozzá az ügyekhez, hogy ez lesz a vége.

– Lehet, hogy nem is ezt akarták, csak annyira…

– Nekem a Gödör példája, a Zöld Pardon esete, a Tűzraktér esete jut eszembe, és néha arra a következtetésre jutok ezek kapcsán, hogy a Fidesz úgy áll a kulturális feladatokhoz meg a színházi támogatáshoz, hogy nagyjából ez náluk kimerül a futballstadion-építésben és a FIFA kongresszus és a foci támogatásban. Tehát nagyjából a kulturális projektek általában is, konkrétan a színházi tevékenységek is háttérbe szorulnak vagy kimerülnek számukra a futball támogatásban. És az ellenségként való kezelése a másik félnek, szerintem ez a legnagyobb baj. Az európai kapcsolatokban is látható, hogy minden korábbi partnerséget felváltott egy háborús hadüzenet-kép, hadi költségvetés, hadi állapotok. Folyamatosan Magyarország elleni támadásról beszélnek. Uniós elnökként is arról beszélt a miniszterelnök, hogy megvédi Magyarországot Brüsszeltől. Ugyanez a hozzáállás jellemző a fővárosban az egyes projektekhez. Aminek ez a vége.

– És akkor most a fővárosiakat megvédik ettől a nagyon látványos, nagyon izgalmas, az elmúlt húsz év talán kiemelkedő építészeti emlékművétől, hogy ezt bárki használhassa, bárki bemehessen és bárki jól érezze magát ott? Ennek mi értelme van? Ennek a politikai haszna nulla, a kár annál nagyobb, azonkívül valószínűleg anyagi kára is van. Nem értem például, hogy ha egyszer az üzemeltető megvette volna – vételi ajánlatot tett az önkormányzatnak –, akkor miért nem örültek neki, hogy hú, vigye, hát hála Istennek, legalább nem lesz vele semmi bajom. Nem?

– Mivel a tárgyalási folyamatok zárt ajtók mögött zajlanak, mi, ellenzéki képviselők is főleg a sajtóból tájékozódunk. Tehát elég kevés jut el hozzánk. De valóban ez a kérdés azért felmerülhet. Nyilván nem tudjuk, hogy egyáltalán milyen hangulatú tárgyalások voltak. Az biztos, hogy egy ilyen háborús helyzetben már nagyon nehéz normálisan, épeszűen megállapodni. És így van, az egész projektet arra hivatkozva rúgták fel és küldtek hadüzenetet, mert pénzügyi elszámolási vita volt a felek között. Csakhogy mára ez a kár sokkal nagyobb. Tehát az épületben keletkezett feltételezhető kár az, hogy nem is nyitott meg az épület, az vélhetően nagyságrendekkel nagyobb, mint az a pénzügyi vita, amivel a városvezetés az egész projektet elkezdte aknázni.

– Nem tud az MSZP valamit csinálni? Én tudom, hogy nincsenek többségben a fővárosi közgyűlésben, de nem lehet ütni valamilyen asztalt, hogy ez egy gyalázat? Itt van egy fantasztikus épület. Remekül ki lehetne használni. Vagy ha mégsem használják ki remekül, akkor majd azt az üzemeltető bánja, de az ő dolga, hogy jól hasznosítsák. Itt fog ránk rohadni, dőlni, repedezni, szétrozsdásodni, nem tudom micsoda. Hát minden budapesti úgy gondolná, hogy ha már egyszer van, akkor tessék vele valamit csinálni. Ennél népszerűbb asztalverési akcióba nem is kezdhetnének. Nem?

– Tökéletesen egyetértek. Tudom, hogy nem annyira látszik, de igyekszünk minden ilyen lehetőséget megragadni. Tehát gyakorlatilag másfél éve beszélünk erről a kérdésről, hogy nem elég hatékony, ebben nyilván igaza van. Tökéletesen egyetértek azzal, amit elmondott. Valóban vérlázító, ami ebben az ügyben történik. Az, hogy nem nyithat meg, hogy készen van, hogy ott áll, és az a vége, hogy elönti a víz, szétfagy a szerkezet. És a végén összeomlik anélkül, hogy ezt valaha akár egyetlen budapesti is igénybe vette volna. Valóban, nekünk mint ellenzéki pártnak az egyetlen eszköze a nyilvánosság, amivel élhet. Ezen keresztül tudjuk a városvezetés figyelmét is felhívni egyes ügyekre és a nyilvánosságét is. Ezzel lehetne kikényszeríteni döntéseket, de úgy látom, hogy erre immúnis mind a városvezetés, mind a kormány.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!