Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 24.

• Nyomtatás

Részletek

2012. február 27. hétfő, 03:32

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. február 24-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor teljesen méltánytalannak és ésszerűtlennek nevezte az európai uniós szankciókat Magyarországgal szemben. 2006 őszén viszont az Európai Néppárt parlamenti frakciójának ülésén Strasbourgban ő volt az, aki sürgette az uniós támogatások megtagadását hazug és csaló kormányoktól – egyértelműen a Gyurcsány-kormányra célozva. Az üléspont határozza meg az álláspontot?

Másik témánk, hogy a Magyar Nemzet első oldalas cikke szerint Clinton amerikai külügyminiszter bűncselekményre ösztönözte Orbán Viktort, amikor arra kérte, hogy lépjen közbe a Klubrádió frekvenciához jutása érdekében. Most már csak a hadüzenet marad hátra?

Mi a véleményük aztán arról, hogy Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke fölajánlotta: 2010. szeptemberéig visszamenőleg lemond a fizetéséről, hogy elősegítse a jogvita megoldását az unió és a magyar kormány között? Segíteni fog?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy másfél év börtönre ítélték Hunvald György volt VII. kerületi szocialista polgármestert kerületi ingatlanok hűtlen kezelése miatt? A bíróság szerint azonban Hunvald nem tudott a kenőpénzek gyakorlatáról. Súlyos ítélet, vagy éppen hogy a súlyosnál kisebb?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A Hunvald György-féle bírósági ítéletről
Sebes Péter, Hunvald György védőügyvédje

Bolgár György: - A ma reggeli hír szerint másfél évi börtönbüntetésre ítélték a volt VII. kerületi szocialista polgármestert hűtlen kezelés, ötrendbeli hivatali visszaélés és háromrendbeli magánokirat-hamisítás miatt. Jobb ez az eredmény, mint amire számítottak vagy rosszabb? Teljes felmentésben reménykedtek-e, őszintén, a szívük mélyén is, vagy csak volt egy ilyen reményük, de azért nem túl megalapozottan? Milyen érzésekkel keltek fel?

Sebes Péter: - Túlságosan régen vagyok a pályán ahhoz, hogy egy bírósági ítélet kihirdetése előtt biztosat állítsak vagy mondjak, akár a védencemnek is. Abban reménykedtem, amiben most már lassan három éve, hogy azokban az esetekben, ahol semmiféle bizonyíték nincs Hunvald György bűnösségére, ott felmentő ítélet születik. A reményeimnek ez a része teljes mértékben valóra vált, ugyanis az ügynek nevet adó ingatlanpanama vonatkozásában Hunvald Györgyöt minden vádpontban teljes egészében felmentették.

- Tehát neki ehhez az ingatlan panamához, az ingatlanok áron aluli értékesítéséhez, illetve kenőpénzek elfogadásához semmi köze nem volt, és tudomása sem volt róla.

- Ez egész pontosan így foglalható össze egy mondatban. Ez az elsőfokú bíróság döntése, és most már, hogy kijöttem a tárgyalóteremből azt is tudom, hogy az ügyészség köti az ebet a karóhoz, megfellebbezte az ítéletet, de én változatlanul azon az állásponton vagyok, hogy vitatkozni egy bíróság előtt akkor lehet, ha van mellette és ellene szóló bizonyíték is, és ebben az esetben nem volt soha Hunvald bűnössége mellett szóló bizonyíték. Visszatérve az alapkérdésre, hogy bizonyos cselekményekben megállapították a bűnösségét, ezzel kapcsolatban azt kell mondanom őszintén, hogy ezekben az esetekben voltak mellette és ellene szóló bizonyítékok is.

- És ezek nem oltották ki egymást, vagy az egyik erősebb volt, mint a másik a bíróság megítélése szerint? Mitől vették figyelembe az egyiket és mitől mellőzték a másikat?

- A Büntetőeljárási törvény szerint – és ez így van rendjén – a bíróság kezében van a mérlegelés joga, tehát akár egy állítás és egy tagadás között is dönthet, sőt kötelessége dönteni. Ezekben az esetekben egész pontosan három darab megbízási szerződésről állította az ügyészség a sok közül, hogy ezek mögött nem volt ellenszolgáltatás, és hogy Hunvald György erről tudott.

- Ezek voltak azok a bizonyos tanácsadói megbízási szerződések?

- Ezek voltak azon tanácsadói megbízások közül néhány, három darab egészen pontosan.

- Háromról bizonyosodott be a bíróság szerint, hogy alaptalan volt.

- Mögöttük nem volt teljesítés, így van. És volt öt darab úgynevezett polgármesteri keretlakás bérbeadásra, ahol a bérbe adott lakások esetében a bíróság álláspontja szerint Hunvald György azért mulasztott, mert elmulasztotta ellenőrizni azt, hogy valóban jogosultaknak osztották-e ki a polgármesteri keretből ezeket a lakásokat. Tehát itt sem azt állapította meg a bíróság, hogy ő szándékosan arra nem jogosultaknak osztotta volna a lakást, hanem hogy itt a polgármesteri tisztségből folyó ellenőrzési kötelezettségét mulasztotta el. Ennyi, amiben az ő bűnösségét megállapították a húsz évig terjedő, bűnszervezetben elkövetett csalások és egyéb rengeteg bűncselekmény közül.

- Ezek szerint ez a bűnszervezet már úgy, ahogy van, megdőlt az elsőfokú bíróság szerint?

- Az elsőfokú bíróság szerint igen, tehát akiknek a bűnösségét megállapította a bíróság, azokat sem bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt ítélte el.

- Visszatérek a kiinduló kérdésemhez, hogy végül is megkönnyebbültek, Ön és Hunvald György, vagy ez rosszabb, mint amire számítottak? Mert mégiscsak van egy másfél éves börtönbüntetés, még ha ez nem is letöltendő, hiszen többet ült már előzetesben. Nem gondolják úgy, hogy ez súlyos, méltánytalan és fellebbeznének, ha az ügyészség nem tenné meg?

- Ketté kell választanunk: más Hunvald György helyzete ebben, és más az enyém. Természetesen fellebbeztünk, túlvagyunk már ezen a döntésen, ugyanis Hunvald György álláspontja az, hogy ezeket a bűncselekményeket sem követte el. Az én szakmai álláspontom pedig az, hogy kellően, tehát büntetőjogi bizonyossággal itt sem bizonyosodott be az ő bűnössége, és ezért úgy gondolom, hogy érdemes tovább harcolnunk a másodfokú bíróság előtt. Természetesen én magam nemcsak Hunvald György miatt, hanem a jogszolgáltatásba vetett bizalmamban is megerősödtem ebben az ítéletben, ugyanis – még egyszer mondom – nekem a legnagyobb fájdalmat itt nem az okozta, hogy marasztalták vagy felmentették volna Hunvald Györgyöt, hanem az, hogy mindenféle bizonyíték nélkül, ami az én harmincéves pályafutásom alatt azért még sose történt meg.

- Tehát úgy érzi, hogy az alapvető kérdésben, az alapvető vádban, ahol bizonyítékok nem álltak rendelkezésre, a bíróság úgy járt el, ahogy egy jogállami bíróság el kell hogy járjon, vagyis nem adott hitelt a vádaknak és elvetette őket, bizonyíték nélkül nem ítélte el Hunvald Györgyöt, bizonyos bizonyítékok alapján, bizonyos ügyekben viszont igen?

- Pontosan így van, és ez azért megnyugtató, még akkor is, ha abban most pontosan, a konkrét ügyekben nem értek egyet a bírósággal, hogy kellően bizonyított volt-e az ő bűnössége a marasztalásos ügyekben.

- Ez az alapvetőnek látszó kérdés – aminek alapján egyébként az elsőrendű vádlott, Gál György nagyon súlyos börtönbüntetést, nyolc és fél évet kapott –, hogy versenyeztetés nélkül és áron alul adták el az ingatlanokat, erről – tegyük zárójelben hozzá megint – Hunvald György nem tudott. Mármint az eladásról tudott természetesen, csak arról, hogy mindez valamilyen megvesztegetéssel történt, és áron alul történt. Ebben milyen bizonyítékok voltak azok, amelyek meggyőzték a bíróságot, hogy volt ilyen gyakorlat, és ezek szerint a kerületet komoly anyagi kár érte?

- A kérdés egyik részére nagyon egyszerű válaszolnom, itt két súlyos bűncselekményről van szó, az egyik a vesztegetés, a másik pedig a csalás, magyarán hogy áron alul adták el az ingatlanokat. Mind a kettő egymástól függetlenül is megállt volna, itt a kettőt együtt állapította meg a bíróság. A vesztegetésnél – ahogy az a vesztegetéseknél lenni szokott – volt egy állítás és egy tagadás, a bíróság az állítónak adott igazat, annak a bizonyos vállalkozónak, aki abból kifolyólag, hogy ő terhelő vallomást tett, már nem terhelt. Én nem mondhatom a nevét, de mindenki tudja, hogy kiről van szó. Tehát a vesztegetésben gyakorlatilag a bíróság a tanú vallomásának adott hitelt, és ezért ítélte el Gál Györgyöt. Ami a csalást illeti, ott lényegesen összetettebb a probléma – és nem is vagyok abban biztos, hogy ha nagyon leegyszerűsítem, akkor az igazat mondom el –, mert nem rendeltek ki ingatlanszakértőt a nyomozás során, és a bíróság a szóbeli indokolásba ezt kifejezetten fel is rótta az ügyészségnek. Ezt megint jó volt nekem hallani, mert úgy gondolom, hogy ez egy helyes megállapítás volt.

- És a bíróság már nem is rendelt ki utólag sem szakértőt?

- De a bíróság kirendelt egy szakértőt, aki a szóban forgó tizennégy darab – ha jól emlékszem – ingatlan túlnyomó többségével kapcsolatban azt állapította meg, hogy azok az elidegenítési döntésnek megfelelő áron keltek el. Volt néhány, amelynek az esetében a szakértő némileg magasabb árat állapított meg, és ha jól értettem a bíróság szóbeli indokolását – mert persze igazából akkor lehet erről állást foglalni, ha az ember olvassa is –, ezekben az esetekben állapította meg, tehát nem az összesben, néhány esetben állapította meg, hogy valóban áron aluli értékesítés folyt.

- Tehát ennek alapján, illetve a megvesztegető tanú vallomása alapján született a Gál György elleni súlyos ítélet. Ezek szerint ez a dolog lényege összefoglalva?

- Pontosan így van.

- Akkor most már csak egy szubjektív jellegű kérdésem van: hogy álltak fel végül is a bírósági tárgyaláson az ítélet, illetve annak szóbeli indoklása után, felsóhajtva – ez nem annyira elsősorban Önre, mint inkább a védencére vonatkozik – vagy bosszúsan, lemondóan és szomorúan? Mi volt az érzelmi eredménye ennek a mai napnak?

- Érthető a kérdés, és hadd legyek most szubjektív, nem akarok mindig ügyvédi talárba nyilatkozni. Gondolja el, a kérdésre adott válasz egyértelmű, az ügyészség húszévi börtönbüntetéssel fenyegetett bűncselekménnyel vádolta meg Hunvald Györgyöt igaztalanul. Akármennyire is úgy gondolja ő, hogy az egy év hat hónapot sem érdemli meg, fellélegzett, megkönnyebbült és úgy gondolja, hogy így már van egy kiindulópontja a harcnak másodfokon.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Budapest államosításáról
Horváth Csaba, az MSZP fővárosi frakcióvezetője 

Bolgár György: - Egészen meghökkentő költségvetést terjesztett be a kormányzati többség a Fővárosi Közgyűlésben: egyrészt a főösszege nem éri el a négyszázmilliárd forintot sem, és emlékeim szerint korábban ez ötszázmilliárd körül is járt.

Horváth Csaba: - Ötszázötvenmilliárd körül volt általában a főváros költségvetése.

- Ez már önmagában egy sokk – és majd meg is kérem, hogy magyarázza el –, de hogy ráadásul majdnem nyolcvanmilliárdos hiánnyal, ez meg a másik sokk. Hát mi a fene történik itt?

- Azt mindenképpen meg lehet állapítani, hogy amit a fideszes városvezetés benyújtott, Budapest történetének legrosszabb és legkártékonyabb költségvetése, gyakorlatilag lehetetlenné teszi a napi budapesti működést, praktikusan olyan szolgáltatásokat sodor veszélybe, mint a közvilágítás, az utak karbantartása, takarítása, a szemétszállítás, az iskolák működése és Budapest méltán híres kulturális élete.

- Közbevetőleg nem lehet, hogy „esztergomosodik” Budapest? Lassan még Tarlós is kerülhet abba a helyzetbe, mint Tétényi Éva Esztergomban?

- Nekem úgy tűnik, hogy a dolog mögött olyan politikai szándék áll, hogy Budapest fölé kirendeljenek egy pénzügyi kormánybiztost, aki majd kvázi a kormány nevében igazgatja a fővárost. Választások nélküli jogi átrendeződést jelentene ez, de lehet érzékelni a célját, amit el akarnak ezzel érni, a kórházak, az iskolák államosításával, az ingatlanok átvételével – amelyek megtetszenek a kormánynak – és a fővárosi bevételek államosításával, mert ez is folyamatban van: a főváros egyre kevesebbet kap vissza a közösbe befizetett adóból, és egyre kevesebbet kap vissza szolgáltatásként a közösség által befizetett adóból. Tehát a fővárostól elvesznek több százmilliárd értékű vagyont a nagyjából ezer-ezerötszázmilliárd forint értékű vagyonból*. És vannak azért privatizációs szándékok is, mert a BKV csődbevitele mellett egyetlenegy érv szól, gazdasági, üzleti érdek, ha valaki zsíros vállalkozást lát esetleg ebben, akkor érdemes csődbe vinni a BKV-t, mert utána privatizálni tudja azt a területet, ami számára hasznot hoz.

- Maradjunk ennél egy pillanatra, már csak azért is, mert ezt többször, többen emlegetik, igaz, még az Önök idején is emlegették ezt a lehetőséget. Én azonban csak a zsíros üzleti lehetőséget nem látom ebben, függetlenül attól, hogy könnyen lehet, hogy ez lesz a végeredmény, hogy egyre több járatot vagy feladatot fognak privatizálni a fővárosi tömegközlekedésben. De hol itt az üzlet, vagy hogy lehet úgy és olyan feltételeket teremteni, hogy az üzlet legyen a belépő vállalkozónak?

- Ha egyrészt úgy dönt a kormány és a főváros, hogy a továbbiakban nem finanszírozza ezt a szolgáltatást – akkor az évi száznegyvenmilliárd forintos összköltségvetése a BKV-nak, amiből ötvenmilliárd a jegyár-bevétel, a többit a két központi, az adófizetők pénzével gazdálkodó szereplő pótolja ki –, tehát ha kivonul ez a két szereplő, akkor ez annyit jelentene, hogy ezer forint lenne egy buszjegy, és nagyjából a harmincezer forint lenne egy bérlet. Ebben az összes kedvezmény és a normatív támogatások felszámolása szerepel.

- Csakhogy akkor nyilván kevesebben vennék igénybe, ezért aztán mégse jönne össze az az összeg, amire szükségük volna.

- Igen, ez egy elméleti megközelítés, de akik üzletbe gondolkodnak, és politikai hátteret kapnak ehhez, nyilván a kockázatokkal kevésbé foglalkoznak, hiszen nem a sajátjukat kockáztatják, hanem egy olyan közösségi szolgáltatást, ami egyébként azért is felelős, hogy eljussunk minden nap a munkahelyünkre, ezáltal termelőként a közösbe nap mint nap befizessük az adónkat. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a budapestiek napi tizenhat-húszmilliárd forint adót fizetnek be a központi költségvetésbe, ebből most már nem kapunk vissza másfél-kétmilliárd forintot – napokra leosztva –, ebből pedig egész egyszerűen nem lehet működtetni a várost. Tehát ez egy kormányzati, tudatos döntés. Egyéb bizonyítékokkal is tudok szolgálni arra, hogy a kormánynál tudatos politikai elképzelés, hogy Budapestet teljes mértékben felszámolják, ehhez kapcsolódik a Kormányzati Hivatal működtetése, most a járási rendszerek, amelyek gyakorlatilag az önkormányzatoktól átvesznek minden helyi feladatot, kórházakat, egészségügyi intézményeket már elvitték, 2013. január elsejével elviszik az oktatást, érdemben nem marad semmi a helyi közösségek kezében.

- Adok én Önnek még egy tippet, amire vissza lehet ezt vezetni, hogy nem ad hoc módon döntenek, ez benne volt már Orbán Viktor fejében, nem tudom, emlékszik-e a 2006-os Gyurcsány-Orbán tévévitára, nyilván igen.

- Hogyne.

- Ott felvetette Orbán Viktor a Budapest Minisztérium létrehozását, ez is szerintem egyértelműen ezt a fajta központosítást vetítette előre.

- Igen, bár akkor még a Budapest Minisztérium kapcsán nem azt mondta, hogy ez Budapest helyett lenne, hanem Budapest mellett és a fontosságát hangsúlyozandó lett volna a Budapest Minisztérium...

- Majd meglátja, hogy most is Budapest mellett fognak mondjuk pénzügyi biztost kinevezni, meg központosítani az összes feladatot, mert ez Budapest érdeke szerintük, nem?

- Igen. Ha vicces kedvemben lennék – sajnos nem vagyok abban –, akkor azt mondanám, hogy Budapest javait akarják. Mi ezt nem szeretnénk odaadni, de ezzel együtt úgy tűnik, hogy hatékony a fideszes úthenger, mert valóban Budapest javait, ingatlanvagyonát, működő közüzemi eszközeit akarják állami tulajdonba venni, és egyre határozottabban hallani azt is, hogy a Budapest által tulajdonolt közműcégeket is államosítani kívánják, merthogy annak jobb helye lenne az állam szép nagy markában. Csak az elmúlt két év sajnos ennek az ellenkezőjét bizonyította számomra, illetve az emberek számára.

- De ahhoz megint tízmilliárdokat kéne kifizetni, a tulajdonosok nyilván nem ingyen adják vissza.

- Ez nem így van, a tulajdonosok közül mind a két tulajdonos köztulajdonnak tekinthető, tehát az önkormányzatok is és az állam. A Fidesz hozott egy olyan rendelkezést, miszerint ez a két típusú tulajdon érték nélkül cserélhet gazdát. Tehát hoznak egy másik törvényt – ahogy az egészségügynél, és ahogy az oktatásnál –, hogy ezentúl nem a helyi közösségek tulajdonába van mondjuk a művelődési központ, a városligeti szép nagy park vagy akár a városligeti Műjégpálya, hanem úgy dönt a kormány, hogy ezentúl ez állami közösségi tulajdonba kerül. Onnan aztán olyan távolra kerül a budapesti választópolgártól az, hogy bele tudjon szólni annak az intézménynek a működésébe, mint Makó Jeruzsálemtől, a legnagyobb távolságra.

- Állami einstand, tehát mondjuk egy 2014-es választáson esetleg Budapesten győz az ellenzék, de kormányon marad a Fidesz, akkor is minden a kormányzat kezében marad, a legkisebb állami intézmény vezetőjének kinevezéséig bezárólag.

- Tökéletesen fején találta a szöget. Budapesten Kubatov Gábor 2010. október másodikán, tehát a választások másnapján kénytelen volt konstatálni – egy parlamenti folyosói beszélgetésből idézem –, hogy csak hatezer darab szavazattal sikerült Budapest megnyerni, ami azt jelenti, hogy atombiztosan elvesztik Budapestet 2014-ben. Ezért kerestek olyan közjogi modellt, ahol Budapestet el lehet jelentékteleníteni, tönkre lehet tenni, lehet einstandolni. Nettó pozícióban több tízmilliárd forinttal rosszabb helyzetben van a főváros, mint mondjuk egy évvel ezelőtt, és sokkal rosszabb pozícióban van, mint két évvel ezelőtt. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a kormány fejében az lehet, hogy csődbe viszik a BKV-t, csődbe viszik a fővárost, és majd küldenek egy mentőangyalt, aki azt mondja, hogy az ostoba budapestiek helyett ideküldök egy megbízható fideszes elvtársat, aki majd megoldja a problémát, de ezt a problémát ők állítják elő.

- Tehát egyértelműen arra gondol, hogy ezt a hatalmas hiányt nem lehet semmilyen módszerrel, semmilyen pénzügyi vagy takarékossági módszerrel rendezni, ezért csak egy megoldás van, hogy a kormány majd az adott pillanatban odaadja a pénzt, de úgy, hogy az már nem a Fővárosi Közgyűlés és nem a főpolgármester kezébe kerül, hanem az ő emberük fogja irányítani, mire költsenek, hogyan és miért.

- Ez pontosan így van. Majd ők határozzák meg, hogy mi legyen, és mi ne legyen. Azért ne legyen túl sok pozitív illúziónk azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz milliókat szán nekünk, mert az elmúlt másfél-két évben Budapestet valahogy mindig a szívóágra tette, ha lehet ezzel a hasonlattal élni. Ugyanis minden döntés, ami született az elmúlt időszakban, Budapestet mindig hátrányosan érintette, akár az adók újraelosztása, akár a kerületek főváros közötti munkamegosztása – amiben persze a kerületek is rosszul jártak, és összességében vontak ki forrásokat Budapestről –, de Budapest ezen belül is egyre rosszabb és rosszabb pozíciókat fogott. Sajnos megállapítható, hogy illúzió volt, mikor Tarlós István megválasztatta magát azzal, hogy majd ő lesz az a koordinátor, aki pozitív kijáróként megoldja a budapesti problémákat. Mondhatjuk, hogy ezzel mindenképpen szegényebbek lettünk, Tarlós István ebben a feladatban megbukott. Sajnálom, hogy megbukott, mert ha valamiért, akkor azért őszintén szurkoltam, hogy azokat a forrásokat legalább ki tudja harcolni, amelyekre Budapestnek szüksége van. Egy nagyon fontos dolog ehhez hozzátartozik, méghozzá az, hogy Tarlós Istvánnak volt lehetősége annak eldöntésére – és az elmúlt hónapokban némi bizonytalanságot is lehetett látni –, hogy melyik utat fogja bejárni, hogy a budapestiekkel vagy a kormánnyal szemben fog fellépni. De sajnálattal vettem tudomásul – a benyújtott költségvetés is ennek a bizonyítéka –, hogy Tarlós István a kormányt választotta a budapestiek ellenében és ez egy fenntarthatatlan állapotot hoz majd a budapestiek számára.

_________________

Lásd ehhez kiemelt hírünket: Kornai János az Orbán-rendszer központosító törekvéseiről

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az egészségügy helyzetéről és a tervezett béremelésről
Kaló Zoltán, egészségüggyel foglalkozó közgazdász

Bolgár György: - Az elmúlt napokban meglehetősen nagy figyelmet keltett, hogy az egészségügyi kormányzat mintha sikerrel járna az orvosi és egészségügyi dolgozók fizetésemelése ügyében, legalábbis a kiszivárgott hírek szerint nem jelentéktelen – bár nem tudni, hogy ez elegendő-e – fizetésemelés lesz majd a kórházi és szakorvosi rendelők orvosai és az egészségügyi asszisztensek, nővérek, tehát a szakdolgozók körében is. Egyrészt azt szeretném Öntől kérdezni, hogy erre vajon hogyan lesz fedezet, miközben a másik oldalon azt látjuk, hogy a kormányzat az egészségügyben is további spórolási intézkedéseket akar bejelenteni és bevezetni, másrészt, ha sikerül mégis ezt elérni, akkor mi lesz ennek az eredménye, mennyire lesz hatásos?

Kaló Zoltán: - Az egészségügyben több időzített bomba is ketyeg, és ezek mindegyike bármikor felrobbanhat és ez hullámot vethet. Hogy miből lesz többletpénz, mondhatnám, egy csapásra, hát abból is, hogy a gyógyszerkasszából például pénzeket vonnak ki.

- És azt nem a költségvetésbe teszik, hanem átadják az orvosoknak meg az egészségügyi szakdolgozóknak.

- Igen, akár ez is lehet egy megoldás, de természetesen az egészségpolitika megpróbál új forrás után nézni. Népegészségügyi termékdíj, baleseti adó és számos olyan új címkézett forrás létezik, ami egyébként az egészségügy számára többletforrásokat jelenthet.

- Ezek törvényileg is meg vannak címkézve? Tehát nemcsak szándék az, hogy az ebből befolyó pénzeket majd az egészségügyre vagy például béremelésre fogjuk fordítani, ez nem is mehet bele a nagy közös kalapba, hanem eleve az egészségügyhöz megy?

- Igen, ez a szakmának tulajdonképpen egy szívfájdalma, hogy igazából a járulék jellegű, azaz címzett bevételek helyett például a népegészségügyi termékdíjból adó lett, és jelen pillanatban úgy látjuk, hogy azért ezt az egészségügyre fordítják, ugyanakkor bármikor, a költségvetés adott helyzetében, ezzel ellentétes döntés is születhet. Mi, egészségügyi közgazdászok nyilvánvalóan azt preferálnánk, hogy minél több címkézett, egészségügynek deklaráltan járó jövedelem legyen, amit aztán ne lehessen bármikor, a költségvetés helyzetétől függően, átcsoportosítani.

- Magyarán a tiszta helyzet az volna, ha tb-járulék címén befolyna X százmilliárd, és akkor abból gazdálkodhatna az egészségbiztosítás, az egészségügy, és tudni lehet, hogy mennyi jön be, nagyjából tervezni is lehet, és akkor a kiadások is világosan lehetnének tervezhetők. Ellenben most bemegy az adók közé, és aztán hogy a kormány mit ad vissza, hogyan ad vissza, milyen alkudozások után ad vissza, az a napi pozíciók, erőviszonyok kérdése.

- Így van, és természetesen minden olyan háztartásban, ahol tudjuk, hogy a bevételek nem tervezhetők, ott nagyon nehéz hosszú távú elkötelezettséget vállalni arra vonatkozóan, hogy a kiadásokat hogyan szándékozzunk alakítani. Tehát emiatt volna az egészségügynek szüksége arra, ha minél stabilabban, kiszámíthatóbban látnák azt, hogy mennyi bevétellel gazdálkodhatnak biztosan, és mennyi az, ami adott esetben mindig a pillanatnyi helyzet függvényeképpen áramolna be az egészségügybe.

- De most mégis egy lépéssel mintha tovább jutottunk volna. Valószínűleg az egészségügyi kormányzat nem mondaná, ha ez teljesen alaptalan lenne, hogy úgy látszik, van pénz erre a bizonyos orvosi és egészségügyi béremelésre, ha nem is teljes körűen. Az Ön számításai szerint hány tízmilliárd kell arra, amit az egészségügyi kormányzat megcélzott?

- Azt gondolom, hogy egy válsághelyzetben – és az egészségügyben válsághelyzet van, természetesen ez igaz az államháztartás helyzetére is –, a válság megoldására valamilyen módon forrásokat kell találni. Most jól látszik, hogy a legnagyobb válsággócnak pontosan az egészségügyi dolgozók fizetését látja a kormányzat.

- Hiszen ott a külföldre távozás miatt összeomolhat szinte egyik évről a másikra az ellátórendszer.

- Így van, illetve a beélesített felmondólevelek miatt. Azt is látjuk a szomszédos országok példáján, hogy amikor ténylegesen beélesítik ezeket a felmondóleveleket, akkor egy kormányzatnak nagyon más lehetősége nincs, minthogy megoldást találjon, mert az egészségügy nem szünetelhet pár napig.

- Ez történt Szlovákiában és Csehországban is.

- Pontosan. Azt gondolom, hogy vannak annyira reálisak az egészségügyi munkavállalók is, hogy akut módon biztos hogy kell egy összeg, amivel ezt a helyzetet ténylegesen megoldják jelen pillanatban, de amikor valaki tervezetten eléjük rak egy csomagot, akkor nem feltétlenül kell a forrásokat azonnal biztosítani, viszont valakinek garantálni kell, hogy egy adott fizetésemelés biztosítva lesz. De például Litvániában volt egy olyan megoldás, ahol garantáltak bizonyos mértékű fizetésemeléseket időre, ami gyakorlatilag az egészségügyi dolgozók elvándorlását le is állította.

- Tehát kilátásba helyeznek valamilyen kiszámítható növekedést, és az is már elég a kedélyek lecsillapítására.

- Így van, viszont ennek természetesen első eleme, hogy a pluszforrások kellenek, és azért hadd tegyem hozzá, hogy az egészségügyi ellátórendszerhez kellene szabni a kapacitásokat. Tehát ennek a folyamatnak nemcsak az az egyik eleme, hogy többletforrások szükségesek, hanem bizony elképzelhető lenne az, hogy az ellátórendszer kapacitását kellene átstrukturálni.

- Arra gondol, hogy tegyük fel ez a napvilágot látott szám átlagosan az orvosok fizetését ötvenhétezer forinttal emelné havonta, viszont ezzel egyidejűleg az egészségügyi kormányzat kénytelen-kelletlen elhatározná, hogy húsz kórházat be fog zárni és úgy fogja átalakítani az ellátórendszert, hogy a jobban felszerelt ellátást kínáló és tudó kórházakban meglegyen a megfelelő ellátó személyzet, egy kicsit jobban megfizetve?

- Ezt a megoldást azért tartanám reálisnak – bár én csak egy kutató, független szakértő vagyok –, mert ha belegondolok abba, hogy közelebb van ugyan a kórház, de nincs, aki ott minőségi ellátást nyújtson nekem, akkor inkább azt gondolom, hogy legyen egy kicsit távolabb, de ott az ellátás minősége javuljon és ott legyen mindig olyan orvos, aki az adott szakmában megfelelő minőségű ellátást tud nyújtani.

- És lát erre elszánást, erőt, elhatározást az egészségügyi kormányzatban, hogy meglépik? Mert akárhányszor kérdeznek rá, mindig azt mondják, nem, kórházat nem akarunk bezárni.

- Ez azért érdekes kérdés, mert egy dolog, hogy valaki azt mondja, nem szeretné, vagy mondjuk éppen kialakul egy hurrikán és utána kénytelen helyreállítani a rendszert, tehát nem biztos, hogy ezt szeretné bárki is, ugyanakkor adódhat olyan helyzet, amikor ezt meg kell lépni. Mi, kutatók nagyon sokszor hangoztatjuk azt, hogy az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi struktúrájában, jelenlegi kapacitásában, a jelenlegi forrásokkal nem működtethető. Ha többletforrásokat nem tudunk mellé előteremteni, akkor igazából a kapacitások csökkentése vagy az ellátási csomagok szűkítése is a jelenlegi egyensúlytalansági pozíciójából egyensúlyba billentheti az egészségügyi költségvetést. Most azt, hogy ezt senki nem szereti, mert ez egy népszerűtlen intézkedés, természetesen tudom akceptálni, de mondom, kialakulhat olyan helyzet, amelynek következtében ezt a népszerűtlen intézkedést adott esetben fel kell vállalni.

- Információi szerint vagy fülesei szerint mikortól lépne az egészségügyi kormányzat, már ami a béremelést illeti? Tudom, hogy még folynak a tárgyalások, azt is tudom, hogy sokan még nem elégedettek, például az orvosi kamara sem. Meddig lehet ezt húzni, vagy mikor kell már valamit lépni ahhoz, hogy megnyugtassák az egészségügy szereplőit?

- December folyamán a rezidens szövetség három hónap haladékot adott az egészségügyi kormányzatnak arra, hogy ne élesítsék a felmondóleveleket. Azt gondolom, hogy ez az időtáv az, amelyen belül megállapodásra kell jutni. Tudomásom szerint egyébként az egészségügyi kormányzat által tett javaslatok rövid távon megfelelő válaszokat adhatnak arra, hogy adott esetben az egészségügyi dolgozók el tudják fogadni, legalábbis a rezidens szövetség. Aztán utána persze felmerül egy csomó olyan kérdés, hogy igen, a szakdolgozók esetében, a kórházi dolgozók esetében igen alacsonyak a fizetések, ezt korrigálni kell, de mondjuk az alapellátásban is nagyon alacsony az, amit a háziorvosok kaphatnak. A hetvenéves házi gyerekorvosok száma több mint száz fölött van a rendszerben, nem tudnak nyugdíjba vonulni. Évtizedes terhek, amiket hordoz a rendszer magával, ezeket most meg kell oldani, ráadásul egy gazdasági válság időszakában. Roppant nehéz most az egészségügyi kormányzat helyzete.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >