rss      tw      fb
Keres

Kinek, hogyan is marad fenn az a híres neve?

Ma eszembe jutott ez a vers:

La Fontaine: A felfuvalkodott béka

Egy ökröt lát a béka s szép,
nagy testét irigyen csodálja.
És ő, ki csak kicsi, egy tyúktojásnyi épp,
jól felfuvalkodik, dagad, feszül a hája,
hogy oly ökörnyi nagy legyen."Tudom -
szól -, most se kell sok, nézd húgom,
elég-e mondd? no még! s most nézd, elég-e kérlek?"
- "Még nem." - "Hát most talán?" - "Most
sem".
- "Hát nincs szemed?"
- "Meg sem közelíted." S a pöttömtestű féreg
addig dagad, míg szétreped
.

Sok ilyen ostoba teremt itt zűrzavart:
a kispolgár kastélyt építtet, mint a herceg,
kis herceg nagykövettel henceg
s a márki apródot szalajt.

(Fordította: Radnóti Miklós)

Azután meg az jutott eszembe, hogy ezt mindenki Ezópusz versének hiszi, csak mert ő kezdte a „fabula” műfajt. És az ember olyan, hogy szeret mindent az első befutónak adni. Ami még Kányádi Sándort is lépre csalta:

A fölfuvalkodott béka és az ökör
Egy vidéki mitugrászra

bevallom engem néha már gyötör
nemcsak gyötör de szinte mintha fájna
a nagyravágyó béka s az ökör
ezópusz óta híres fabulája

mert mindeddig harsányan kinevettük
a pukkadásig fölfuvalkodót
s most mintha nevetni nem volna kedvünk
ökörnyi már az öklünknyi se volt

fújja magát s magáét a béka
megvalósulni látszik vágya célja
mind hatalmasabb csődöt mond a vén

fabulák minden eddigi receptje
hőköl szomjan az ökör s még remény
sincs arra hogy a béka kirepedne
.

Kitennék ide egy verset arról is – de nem találtam –, hogy mennyire mindegy, fennmaradt-e egyáltalán az ember neve, amely csupán egy hangalak. Lám, akár össze is keverhető a másikéval. Ezópusz, La Fontaine – nevek, rég meghaltak, tiltakozni sem tudnak a téves áttulajdonítás miatt. Viszont itt van az örök, névtelen béka…

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!