Kinek, hogyan is marad fenn az a híres neve?
- Részletek
- Napi apró
- 2010. máj. 29. szombat, 14:53
- Lévai Júlia
Ma eszembe jutott ez a vers:
La Fontaine: A felfuvalkodott béka
Egy ökröt lát a béka s szép,
nagy testét irigyen csodálja.
És ő, ki csak kicsi, egy tyúktojásnyi épp,
jól felfuvalkodik, dagad, feszül a hája,
hogy oly ökörnyi nagy legyen."Tudom -
szól -, most se kell sok, nézd húgom,
elég-e mondd? no még! s most nézd, elég-e kérlek?"
- "Még nem." - "Hát most talán?" - "Most
sem".
- "Hát nincs szemed?"
- "Meg sem közelíted." S a pöttömtestű féreg
addig dagad, míg szétreped.
Sok ilyen ostoba teremt itt zűrzavart:
a kispolgár kastélyt építtet, mint a herceg,
kis herceg nagykövettel henceg
s a márki apródot szalajt.
(Fordította: Radnóti Miklós)
Azután meg az jutott eszembe, hogy ezt mindenki Ezópusz versének hiszi, csak mert ő kezdte a „fabula” műfajt. És az ember olyan, hogy szeret mindent az első befutónak adni. Ami még Kányádi Sándort is lépre csalta:
A fölfuvalkodott béka és az ökör
Egy vidéki mitugrászra
bevallom engem néha már gyötör
nemcsak gyötör de szinte mintha fájna
a nagyravágyó béka s az ökör
ezópusz óta híres fabulája
mert mindeddig harsányan kinevettük
a pukkadásig fölfuvalkodót
s most mintha nevetni nem volna kedvünk
ökörnyi már az öklünknyi se volt
fújja magát s magáét a béka
megvalósulni látszik vágya célja
mind hatalmasabb csődöt mond a vén
fabulák minden eddigi receptje
hőköl szomjan az ökör s még remény
sincs arra hogy a béka kirepedne.
Kitennék ide egy verset arról is – de nem találtam –, hogy mennyire mindegy, fennmaradt-e egyáltalán az ember neve, amely csupán egy hangalak. Lám, akár össze is keverhető a másikéval. Ezópusz, La Fontaine – nevek, rég meghaltak, tiltakozni sem tudnak a téves áttulajdonítás miatt. Viszont itt van az örök, névtelen béka…
(Lévai Júlia)
