Plágium 2
- Részletek
- Napi apró
- 2012. február 13. hétfő, 03:47
- Hanák András
Európa olyan, mint az alkohol, nagy célokra inspirál és egyben megakadályozza, hogy elérjük őket – valami ilyesmit mondott miniszterelnökünk a minap a híveinek. Nem hallottam személyesen, mert nem vagyok híve a szónoknak, így meghívó ebben az évben sem érkezett számomra az évértékelőre. A sajtó és a blogszféra mintha értetlenkedett volna egy keveset azon, hogy miben is áll e szavak értelme, mélyebb vagy sekélyesebb jelentése. Voltak, akik láthatóan sejtették, kis mosoly jelent meg arcizmaik egyik szegletében, de senki sem kívánta kimondani, miről szól ez a Mr. (Macho) Alkohol misztérium, amely a férfiembert nagy célokra ösztökéli, ám cserbenhagyja a végrehajtásnál.
Az ördög a megmondhatója annak, hogy honnan merített a miniszterelnök szövegírója. Lehet, hogy egy közkedvelt idézetek gyűjteményét tanulmányozta, meglehet, hogy saját italozási tapasztalatára támaszkodva vagy egy asztaltársasági hencegésre hallucinálva kerültek papírra a veretes sorok.
De az sem kizárt, hogy ismét egy nagy formátumú plágiummal kell szembesülnünk.
Shakespeare műveinek ismerői számára vélhetően beugranak a kapuőr szavai a Macbeth második felvonásának, harmadik színében. A háttér véres és sötét, Macbeth várában a király és kísérete immár lekaszabolva, hajnaltájban Macduff jön a királyt látogatni. Hosszú kopogtatatására a kapuőr vánszorog ki másnapos állapotban, és elárulja Macduffnek a nagy titkot; az ivás három nagy dolog atyja: jelesül az orrfestésnek, az alvásnak és a vizelésnek. A ringyólkodással már nem így áll a helyzet. Szabő Lőrinc remekül választott fordítása szerint ez utóbbit „csábítja és kábítja: felpiszkálja a vágyat, de cserbenhagy a végrehajtásnál”.
Shakespeare maga is remekelt korának angol nyelvén: „Lechery, sir, it provokes, and provokes; it provokes the desire, but it takes away the performance … it makes him, and it mars him; it sets him on, and it takes him off; it persuades him, and disheartens him; makes him stand to, and not stand to; in conclusion, equivocates him in a sleep, and giving him the lie, leaves him.”
Szabó Lőrinc folytatása sem kevésbé virtuóz: „gyártja és rontja; birizgálja és elsikkasztja; rábeszél és elbátortalanít tőle; talpra állítja és kicsinálja, hogy ne bírjon állani; következésképp: orránál fogva vezeti álmában, és mikor beugratta a lefekvésbe, ő maga megugrik”.
Mintha erről lenne szó, mert ugye színház az egész világ és benne Európa maga a ringyólkodás.
Akár valóban a kapuőr másnapos bölcsessége rezonált kissé fals módon a szövegben, akár nem, legközelebb érdemes lesz alaposabban kihasználni a dráma remek fordulatait, így aligha mellőzhető a „Merek annyit, amennyit férfi merhet/Aki többet mer, nem ember.” Bár kétségtelen, nem lenne felesleges a dráma későbbi fordulatára és végkifejletére is fordítani egy csekély figyelmet. Midőn a boszorkányok – „szikra pattan, olthatatlan, ég a munka, forr a katlan” – életre keltik a három jelenést, a véres gyermek azt jósolja Macbethnek, hogy kit asszony szült, nem árthat neki, a másik koronásgyermek-jelenés pedig még inkább megnyugtatja Cawdor thánját: „Légy oroszlánszív, büszke és kevély,/Ne bánd, ki miért zúg és lázong; ne félj:/Nem győz soha ellenség Macbethen,/míg a birnami erdő Dunsinane/Dombjára nem vonul”.
Márpedig aki járt Skócia lankás dombjainak zöldjében, a saját szemével láthatja, hogy a birnami erdő egykoron átvonult Dunsinane dombjára. Macduffról kiderült, hogy nem anya szülte, és Banquo sarjai a tükörből üzennek minden reményt vesztett halandónak: mindenki legyőzhető. Előre Macduff, hajrá Banquo sarjai!
(Hanák András)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!