Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 3.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. február 06. hétfő, 02:21
- Megbeszéljük
Alaptörvényes ítéletről adóügyben
Takács Albert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetője
Takács Albert: – Az előbb egy nagyon érdekes alkotmányjogi problémát vetettek fel az adózással kapcsolatban és a bírósági jogértelmezés veszélyeire sikerült ráirányítani a figyelmet, ezért azt szeretném ehhez a dologhoz hozzátenni, hogy valóban az Alkotmány, az Alaptörvény, ami január elsejétől hatályos, számos értéktartalmú megfogalmazást foglal magába, és ezek a jogalkalmazás számára is irányadóak. Ebben az esetben a bíró egyértelműen rossz döntést hozott, és ez nemcsak az Alkotmány miatt van így, hiszen ezt az új alkotmányozási stílust, az Alkotmány új szövegét nyilván mindenkinek tanulnia kell, egészen egyszerűen azért, mert az Alkotmányra nem lehet hivatkozni, pontosabban döntést nem lehet rá alapítani akkor, ha van olyan jogszabály, amelyik nálánál konkrétabb, részletesebb szabályt ad. Ez azt jelenti, hogy a speciális szabály, a legis specialis, mindig lerontja a legis generalit, ősrégi római jogi elv, ezt az Alkotmány se írja felül. Az a szabály, amire a bíró hivatkozott, hogy a jogszabálynak ésszerű tartalma van, erkölcsös célt szolgál, az nem a jogszabályok közötti választást engedi meg, hogy 2004-est, 2005-öst, 2006-ost alkalmazunk-e, hanem ha a jogszabálynak, egy meghatározott rendelkezésnek bizonytalan az értelme, akkor ezt az értelmet úgy kell megállapítani, hogy feltételezzük, hogy az a konkrét jogszabály erkölcsös, ésszerű, gazdaságos célt szolgál és nem ennek az ellenkezőjét.
Bolgár György: - Tehát ha csak valamilyen dolog arra nem utal, hogy ez a jogszabály erkölcstelen, a közjónak nem megfelelő értelmű és ez nem nyilvánvaló, akkor abból kell kiindulnia, hogy ez a józan észnek megfelel, a közjónak megfelel, erkölcsös, tehát azt kell feltételezni, hogy a jogszabályok a köz érdekében születnek.
- Így van. Hadd mondok rá egy példát. Ha a jogszabály azt mondja, hogy méltányosságból valakinek lehet kedvezményt nyújtani, csökkenteni a kötelezettségét, tartozását, akkor ez azt jelenti, hogy kivételes, indokolt esetben és az ügyfelek viszonylag szűk körére vonatkozóan, tehát száz emberből kilencvenre nem lehet méltányosságot gyakorolni – mert ez nem gazdaságos cél –, hanem mondjuk csak tíz százalékra. Ez egy meghatározott rendelkezés értelmezése. Amit az adószakértő úr felvetett, azért nagyon lényeges dolog, mert sajnos úgy néz ki, hogy erre fel kell készülni, hogy a jogalkalmazás során túlteszik majd magukat a hagyományos jogértelmezési szabályokon, amelyek – még egyszer mondom – a jogi egyetemeken alapvető tananyagot képeznek. Hiszen a római jog óta, 1830 óta, mióta Friedrich Carl von Savigny megfogalmazta a római jog rendszerét, ezek alapvető dolgokat jelentenek. Ez nem azt jelenti, hogy minden bíró alkotmánybíráskodást végez, és szabadon válogat a rendelkezésre álló jogi normák közül. Mondok még egy példát: „a jogszabályokat történelmi alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”. Ha a történeti alkotmányunkba beleértjük István Imre herceghez intézett intelmeit vagy az Aranybulla ellenállási záradékát vagy a koronázás utáni törvényeket, képzelje el, hogy mi lenne ebből.
- Kerékbetörés lenne a végén. De tényleg, mi történik akkor, ha valaki ezt komolyan veszi, hogy a történelmi alkotmányokkal vagy alkotmánysorral összhangban kell értelmezni? Azonkívül, hogy enyhén szólva érdekesen hangzik, de ha valaki ennek valami konkrét értelmet akar tulajdonítani, akkor abból borzasztó bonyodalmak keletkeznek, nem?
- Ebből nagyon nagy bonyodalmak keletkezhetnek. A történeti alkotmányunk vívmányai, már maga a kifejezés is, nem felel meg a történeti alkotmány szellemének, hiszen egy történeti alkotmány vagy van, vagy nincs, úgy, ahogy létrejött a kezdetektől napjainkig. Egy történeti alkotmánynak nincsenek vívmányai, abban vannak jó részek, és vannak rossz részek. Az egy folyamat. Önmagában véve az elnevezés is alkalmas lehet arra, hogy összezavarja az embereket, de tételezzük fel – ahogy egy fiatalember fogalmazta, aki az európai jogban járatos és az Európai Közösség jogának valóban vannak vívmányai –, hogy az acquis communitaire kifejezés szerencsétlen magyar átvételéről van szó. Nyilván én nem tudnék megnevezni egy olyan elemet, ami a történeti alkotmányunkból – akár a vívmányokat értjük, akár a tételes joganyagot – a mai jogalkotást befolyásolhatná.
- Azonkívül, hogy az Aranybullát vagy a Tripartitumot tiszteletben tartjuk, ezen kívül ezeknek konkrét értelme nincsen.
- Így, ahogy mondja. Egy érdekes dolog, mert mikor az ember egy nehezen értelmezhető problémával találkozik, akkor a gyomorgörcsig megerőlteti magát, hogy milyen jelentést is tulajdonítson neki, én már hallottam olyat, hogy a történeti alkotmányunk vívmányai valójában azt jelenti, hogy Alkotmánybíróság eddig megszületett döntései az Alaptörvény utáni időszakra is gyakoroljanak majd hatást. Ez nyilvánvalóan megint csak fából vaskarika vagy nonszensz, hiszen itt nem történeti alkotmányról van szó, mert az Alkotmánybíróság az 1989-es rendszerváltó Alkotmány nyomdokain hozta meg a döntéseit. Nem akarom a dolgot se felfújni, se azt mondani, hogy az alkotmányjogon kívül nincsen élet Magyarországon. Aki hivatásszerűen, évtizedek óta ezzel foglalkozik és ezzel kel, fekszik, és érzékeny ezekre a dolgokra, azt talán egy új alkotmányos szöveg nem hozza olyan zavarba, mint aki először találkozik vele, és azt gondolja, hogy itt most eljött az amerikai alkotmánybíráskodás, amikor a bíró fel van hatalmazva arra, hogy alkotmányjogilag fontos esetekben teret engedjen a saját jogérzékének és döntéseket hozzon. Az Alaptörvény alapján sincs erről szó, tehát az az idő, amit az adószakértő úr felvetett, nyilvánvalóan olyan, ahol téves jogértelmezés miatt jogorvoslattal kell élni, és mint ahogy ő is mondta, nagyon remélhető, hogy ilyen esetben magasabb szintű bírói fórumok belátják egy ilyen értelmezés túlzását és ennek megfelelően korrigálni fogják az eredményt. De nincs választási lehetőség.
- Igen. Viszont lehet, hogy a másodfokú bíróság ezt meg fogja változtatni és még az is lehet, hogy ennek lesz valamilyen visszhangja. De mi történik akkor, ha ez nem marad elszigetelt eset, hogy egy bíró úgy gondolja, hogy ez az új Alaptörvény számára más kereteket szab, és ha tetszik, a lehetőségeit nagyon jelentősen bővíti? Akkor vajon ez az újjászervezett bírói, igazságszolgáltatási rendszer hogy tud reagálni arra, hogy a bírák majd az Alaptörvényre mutogatnak, hogy kérem szépen, józan ész, erkölcs, közjó, és majd én döntöm el, hogy akkor mit hogyan alkalmazzak?
- Hogy az ember miben reménykedik és miben nem, ezt nem szeretném megemlíteni. Én nagyon remélem, hogy ez nem következik be. Ez olyan dolog lenne, mintha az orvos egyszer csak azt mondaná, hogy letérek a hippokratészi útról, letérek az egyetemen tanultakról és szellemi tartalmakkal, varázspálcával és nem tudom én, mivel fogok gyógyítani. Durvábban azt is mondhatnám, hogy ha ez a fordulat bekövetkezne, akkor az olyasfajta jogászokra, mint én, valószínűleg nem lenne többet szükség, akkor más elfoglaltság után kéne néznünk.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
