Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 31.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. február 02. csütörtök, 03:55; Megbeszéljük

3. oldal / 3

A Klubrádió frekvenciamegvonásáról és Neelie Kroes véleményéről
Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt frakció szóvivője

Bolgár György: - Pár nappal ezelőtt azt nyilatkoztad valahol, hogy nem érted, miért fogadott bennünket Arató Andrással Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke, médiaügyekért felelős biztosa. Mert hogy az ő függetlensége egyértelműen azt kéne hogy jelentse, hogy semmiféle elnököt vagy vezérigazgatót nem támogat sehol egyetlenegy tagországban sem, nemhogy a gazdasági élet szereplőit támogassa. De én őszintén szólva ezt nem értem. Nem a gazdasági élet szereplőjét támogatta, hanem a médiaszabadságot.

Pálffy István: - Akkor pontosítsuk, mert amit voltál szíves idézni, az nem pontosan így van, ugyanis én nem fejeztem ki semmiféle értetlenséget. Nekem az a meggyőződésem, hogy Neelie Kroes vagy a média szakbizottság onnan tájékozódik, ahonnan csak kell, ahonnan csak lehet, és lehetőleg minél több forrásból. Bizonyos ügyeket a lehető legalaposabban körül kell járni és nyilván ilyen a média ügyében a Klubrádió kérdése is. De miután a hazai hírek úgy hozták és a források úgy szóltak, hogy támogatja a Klubrádió vezetőjét, ezt nem tartom semmiképpen sem elfogadhatónak ilyen formában. Ő ne fejezze ki támogatását, se a gazdasági élet szereplői, se valamiféle médiavállalkozás akármilyen ügyvezetője vagy igazgatótanácsi tagja, elnöke kapcsán. Az más kérdés, a sajtószabadságot támogathatja, de ebben a pillanatban azt nem tudjuk, hogy a Klubrádió ügye milyen összefüggésben van a sajtószabadsággal.

- De úgy látszik Neelie Kroes meg az Európai Unió is tudja, mert ez az egyetlen jelentősebb, a kormánnyal szemben kritikus véleményt kifejező rádióadó, ennek az ügye bejárta az egész világot, bejárta a nagypolitikát is. És nem a Klubrádiót, főleg nem a gazdasági vállalkozást biztosítja támogatásáról az Unió illetékes biztosa, hanem azt, hogy a másfajta vélemény, a másfajta szó is helyet kapjon, megszólalhasson Magyarországon. Ezt mondják.

- Én ezt értem és mondom, ha a médiaszabadságot támogatja Neelie Kroes, akkor azt támogatja, amit én, és amit a kormány támogat. Egy dolgot támogatunk egyöntetűen, és ugyanazt mondjuk. Csak azt mondd meg nekem légy kedves, és akkor ilyen szempontból egyszer te is tájékoztass engem, hogy miért nem ajánlott a Klubrádió annyit egy frekvenciáért, amennyit egy frekvencia igazából ér egy versenyhelyzetben.

- Honnan lehetett volna tudni egy pályázatban, hogy lesz valaki, aki húszmillióval többet ígér? A minimális díj ötvenhárommillió forint volt, ami kettő és félszerese annak, amit most fizetünk. Abban a médiahelyzetben, amit te is nagyon jól ismersz, botrányosan rossz a helyzet, nem lehet hirdetésekhez jutni. Ebben a helyzetben többet ígértünk kétmillióval a minimumnál, de honnan tudhattuk volna, hogy valaki jön a semmiből és ennél húszmillióval többet fog ígérni.

- Értem. Akkor köszönöm a választ, én azt mondom ez ügyben, és ez talán fontos ebben a pillanatban – lásd médiaszabadság és annak támogatása –, hogy a magam részéről azt tartom fontosnak, hogy a különböző vegyületekbe minél több lakmuszpapírt engedjünk bele, és nézzük meg, hogy azok hogyan viselkednek. És az ilyen lakmuszpapírok egyike, nem is csak egyike akár a Klubrádió vagy akár olyan rádiók, amelyek a kormánnyal szemben kritikát, észrevételeket fogalmaznak meg. Ez normális, én ezt minden szempontból támogatom, ez hozzá tartozik az európai demokráciához és a médiaszabadsághoz. Magam részéről, nem mint KDNP frakció szóvivő, hanem mint magánember pedig azt mondom, hogy ha bárki olyat tenne, hogy egy lakmuszpapírt nem enged be a rendszerbe megmérni, hogy a vizelet egykeresztes vagy kettő, akkor az a vizelet könnyen háromkeresztes lesz holnap.

- Ez a vizelet nem hangzott valami túl jól, úgyhogy térjünk vissza inkább az alapvető tényekhez a pályázathoz.

- Ezt tekintsd hasonlatnak.

- Törlöm a vizeletet. De maradjunk a pályázatnál. Ha akkor szóltál volna, akár újságírói munkásságod részeként, akár KDNP-frakciószóvivőként, akár országgyűlési képviselőként, politikusként, hogy nem lesz jó az a pályázati kiírás, amelyik egy beszélgető rádió frekvenciáján zenei rádiót preferál, akkor világos lett volna a kezdetektől fogva, hogy ez csak egy elfogult, rossz irányba vivő pályázat lehet, amit a Klubrádió nemigen tudhat megnyerni. Vagy ha megnyeri, nem lesz már Klubrádió, mert nem beszélni fog, hanem énekelni és zenélni.

- Nem dolgom a hatóság pályázati kiírását felülvizsgálni.

- Nem felülvizsgálni, de szólni szólhattál volna. Újságíró vagy, rádiós voltál, tévés voltál sokáig, tudod, hogy ez mit jelent.

- Nézd. Meggyőződésem, hogy olyan emberek vannak ott, akik nagyon jól tudják, hogy mi az, amire kiírnak egy pályázatot, és milyen tartalommal teszik azt. Az ember bízik ezekben a rendszerekben. Nekem is megvan a bizodalmam, és ez után is változatlanul megvan, hogy olyan pályázatokat fognak kiírni, amelyeket értelmesen olyan rádiók számára írnak ki, amelyek elegendő szöveget, beszédet és kritikát testesíthetnek meg. Akár a kormánnyal szemben, akármilyen ügyben. A médiaszabadságnak nem része az, ha csak zenei pályázatokat írna ki egy hatóság. Nyilvánvalóan nem, hiszen elhallgattatna ezzel bizonyos dolgokat.

- Na de ez történik most éppen.

- Nagyon fontos különbség van ott, hogy én most egy konkrét ügyről beszélek-e vagy általában beszélek valamiről. És miután láttad, hallottad a kérdésemből, a konkrét ügyet nem ismerem annyira – még most sem, ennyi sajtóvisszhang után, mert sok más dolgom van –, ezért nem is tudok beszélni róla. Ezért általánosságban fejezem ki azt a véleményemet, hogy ilyen esetben, ha ez történik, akkor ez könnyen a médiaszabadság rovására teremt szűkebb lehetőségeket a különböző kormány- vagy ellenzéki ügyekkel kapcsolatos vélemények elhangzásához.

- Akkor általánosságban már egyet is tudunk érteni. De miért nem lehetséges az, hogy konkrétan veted fel ezt a dolgot? Itt a műsorban Harrach Péter kétszer is elmondta nekem lényegében ugyanezt az elvi álláspontot, amivel mondom, szóról szóra egyetértek.

- Ezt meg is erősítve elmondtam.

- Általánosságban igen. De most már látjátok konkrétan, hogy mi történt, és nemigen lehet megmagyarázni azt, hogy egy bizonyítottan népszerű beszélgetős rádió frekvenciáját a hatóság – akármilyen kiváló szakemberek ülnek is ott – egyszer csak zeneivé akarja változtatni. Más magyarázat erre nincs, mint az, hogy nem akarják hallgatni ezt az esetleg kényelmetlen szöveget. De erre kellene nektek mint kormánypárti képviselőknek szólni, mert hátha titeket jobban figyelnek. Rátok jobban hallgatnak és nektek talán elhiszik, hogy ez a médiaszabadság, a véleményszabadság súlyos korlátozása volna. Nem?

- Én úgy vagyok értesülve ez ügyben, hogy nem egy képviselő kifejezte a – mondjuk úgy – ehhez hasonló véleményét, aggodalmát. Mondom, én nem ismerem annyira a dolgot, hogy ebben konkrétan állást foglaljak. Másrészt hallom, olvasom, hogy nem egy jobboldali vagy konzervatív közszereplő is kifejezte szintén ebbéli véleményét. Azt viszont meg kell kérdezzem ismét, hogy vajon a jövőben a hatóság pályázatkiírási szempontjai nem jelenthetik azt, hogy a következő frekvenciákra pedig éppen szöveghangsúlyos és közéleti rádiók számára írnak ki pályázatokat? Azért egy frekvencia alapján nem ítélkezhetünk.

- Hát azért ítélkezhetünk.

- Ez egy frekvenciagazdálkodás.

- Frekvenciagazdálkodás, de ha a frekvenciagazdálkodás úgy történik, hogy közben hónapokra elhallgat a kormánnyal szembeni kritikus hang, akkor az nem frekvenciagazdálkodás, az elhallgattatás.

- A szándékosságot semmiképpen sem kezelhetjük tényként. Tehát nem mondhatunk ilyet.

- Nem volna jobb egyébként a kormánynak meg a kormánypártoknak is, ha ebből nem lett volna ügy? Ki a fene tudott a Klubrádióról a világon? Most már szinte olyan nincs a világon, aki ne tudna róla.

- Amikor a lakmuszpapírról beszéltem, pontosan azt mondtam, hogy minél több olyan indikátort kell a rendszerbe beengedni és ott azt vizsgálni, amelyik megmutathatja, hogy hol vannak gondok, problémák, mivel kapcsolatban, milyen észrevételek hangzanak el. Azonkívül természetes, hogy akár a kormány vagy a kormánypártok egy jó terepet találnak abban, hogy ha kemény, komoly kritikával, ellenzéki vagy ellentétes véleményekkel szembesülhetnek egy médiaplatformon, és ott próbálják józan érvekkel, demokratikus vitakeretek között a saját álláspontjukat megvédeni. És lehet uram bocsá’, hogy még a szimpatizánsokból is megnyernek valakit. Lehet, hogy kevesebb eredménnyel, mintha máshol hangzana mindez el. De lehet, hogy több eredménnyel, mintha csak az úgynevezett baráti vagy a közelálló médiában működne a kormányzati vagy a kormánypártok kommunikációja.

- Elképzelhető az, hogy ezt, amit most itt elmondasz nekem – bár nyilván van, aki hallgatja még kormánypárti körökből is –, elmondod esetleg valamilyen frakcióülésen vagy csak informálisan más KDNP-s vagy fideszes politikusoknak, hogy talán ez volna a mérce, ez volna a normális és változtatni kéne ezen, mert szerencsétlenül sült el ez a dolog?

- Szokták kérni a véleményemet, ha ki fogják kérni, el fogom mondani. Nagyon elképzelhető, hogy elmondom anélkül is ott, ahol ez szakmai kérdésként felmerül. Én biztos vagyok abban, hogy ez egy szakmai, hiteles, tartható és demokratikus álláspont és ezeknek kell a vitákat megnyerniük konkrét ügyeken túlmenően a jövőben mindenképpen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!