Ujjgyakorlat-4
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2009. november 12. csütörtök, 11:46
A Népszabadság november 6-i (péntek) számában interjú jelent meg az egyik magyar nagyvállalkozóval és sajtócézárral. (Merthogy nem ő az egyetlen: bizonyára jó okaik vannak támogatni egy olyan populista pártot, amelynek egyetlen célja úgymond az emberek, sőt a szegény emberek védelmezése a gonosz nagytőkésekkel szemben.) Az interjú részben tartalmilag, de talán még inkább a stílusa okán is figyelemre méltó.
Vitézy Tamás, a Helyi Théma tulajdonosa
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Egyik állításában fönntartja az ún. „balliberális” (a hülyeségig értelmetlen kifejezés) médiatúlsúly jobboldali mítoszát, amelyre kitalálóinak és elterjesztőinek nyilván azért van szükségük, hogy igazolhassák vele saját hatástalanságukat. Bizonyíték: „Ha az Echo Tv állít valamit, a töredék hatását sem éri el annak, mintha valaki ugyanezt az m1-en nyilatkozná.” Amit aligha érthetünk másként, minthogy az m1 eszerint „balliberális” befolyás alatt áll, s ezt nyilvánvalóan meg kell majd szüntetni. További példa, az ugyancsak fölemlített megyei lapok után: „Az önkormányzati lapok pártlapok.” Az ellenvetésre, hogy hiszen a helyhatóságok többsége jobboldali, a nyegle válasz: „Ha már egyszer ők nyerték a választást.”
A nyilatkozó egyértelműen vállalja, hogy célja a populista párt szolgálata, s azt is kijelenti a jövőre nézve (is): „A sajátjaimmal megbocsátóbb vagyok… […] Ha túlzásba esnek, azt meg fogom íratni.” Az előbbit régen úgy mondták, hogy a mi kutyánk kölyke. Az utóbbit viszont tisztességes laptulajdonos nem mondhatja, mert az újságot nem ő, hanem a szerkesztőség kell hogy szerkessze. És ő aztán ezt igazán meg is engedhetné, hiszen – mint mondja – olyan újságírókkal dolgozik, „akiket ajánl nekünk a lenti kapcsolatrendszerünk. Akikre azt mondják: ez normális újságíró”.
Régen azonban a szegény elkötelezett jobboldali laptulajdonosnak, hiába dolgozott nyilván már akkor is kizárólag normális újságírókkal, és a lap házatájáról is elzavarva az abnormális ballibeket, tagadnia kellett, hogy ő jobboldali. Mert ezt „az a hirdetési piac” nem tűrte el – bezzeg most már eltűri, miután a ma kormányzó pártok támogatottsága nagymértékben lecsökkent. Ez igen, ehhez őszinteség kell: kimondani, hogy csak akkor vállalom a nézeteimet, ha nem jár hátránnyal!
Mások talán beletettek volna a válaszokba néhány szokásos képmutató szólamot, hiszen, mint La Rochefoucauld mondja, a képmutatás a bűn tiszteletadása az erénynek. Erről itt – láthatóan – nincs szó. Ám a stílus ugyanakkor nem is cinikus, mert hiányzik belőle az a hetyke bátorság, amely a cinikus szókimondást jellemzi. Így azt mondhatjuk, hogy az interjú stílusa egyszerűen csak pökhendi. És ha most gonoszok akarnánk lenni, idézhetnénk egy másik híres francia aforizmát is, Buffontól: a stílus maga az ember. De ne legyünk gonoszok. Hátha nem maga az ember pökhendi, hanem az erő, amelyet szolgál.
