A mellébeszélés példái
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 30. hétfő, 04:15
- Lendvai L. Ferenc
Ha valaki nem akarja megmondani az igazságot, de nyíltan hazudni sem akar (vagy morális skrupulusok miatt, vagy a lelepleződéstől tartva), akkor mellébeszél. Szép példákat láthattunk erre nézve az államelnök plágiumügyével kapcsolatban. Egy sor kormányközeli ember elkezdett arról beszélni, hogy a disszertáció teljes mértékben megfelelt az akkoriban támasztott formai követelményeknek, tartalmilag pedig értékes munka. Holott nyilvánvaló, hogy teljesen mindegy, milyen formai követelményeknek felel meg a disszertáció, sőt még az is, hogy tartalmilag értékes-e. A kérdés csakis az, vajon annak a műve-e, akinek a nevén be lett nyújtva.
Újabban a Klubrádió ügyében folyik ilyen mellébeszélés. A kormányközeli emberek, sőt: a szóvivők! sőt: a kormányfő maga! arról beszélnek, hogy senki nem hallgattatja el a rádiót, mert senki sem veszi el tőle a frekvenciáját. Szabályos pályáztatás történt, annak rendje és módja szerint, amely formális eljárással elvileg a rádió egyik emblematikus alakja is egyetért – ennek bizonyítására előrángatták egy régi nyilatkozatát, akkor is megemlített tartalmi aggályait elhallgatva. Márpedig a jogszerű eredményt a magyar miniszterelnök úgymond akkor sem változtathatja meg, ha ezt a világ legnagyobb hatalmai követelik tőle.
Csakhogy ezek merő formalitások és kulisszák. A lényeg ezek mögött rejtőzik – habár nem annyira rejtetten, hogy ne lenne világosan látható. A rádió elhallgattatási folyamatának első lépése az volt, hogy szándékosan és tudatosan olyan pályázatot írtak ki, hogy ez a rádió ne tudjon majd megfelelni neki. Aztán, amikor a pályázata többé-kevésbé mégis hozta a ráerőszakolt zenei arányt, akkor egyrészt ezt az „objektív mutatót” lepontozták, miközben képmutató módon dicsértek „szubjektív szempontok” alapján, másrészt nem tartották versenyképesnek az anyagi ajánlatát egy másik pályázattal szemben.
És itt van elhantolva az a bizonyos eb. A nyertesnek kihozott pályázat olyan alacsony indulási tőkével rendelkezve ajánlott ilyen magas bevételt, hogy nem kell médiaügyi szakértőnek lenni ahhoz (nem mintha ilyesmit föltételeznénk a Médiatanács döntéshozóiról, bár ők okosabbnak hiszik magukat a CEU jól fölkészült tudósainál), hogy lássuk: ez merő szélhámosság. (Azóta, megbízható hírek szerint, a cég már eladásra kínálja magát és a még alá sem írt szerződését.) Ezt a pályázatot nemhogy győztesnek nem lett volna szabad nyilvánítani, de eleve ki kellett volna zárni a versenyből. Csak hát akkor ugye a Klubrádió lett volna a nyertes, márpedig az egész pályáztatás célja az ő elhallgattatása volt. Szép szabályosan, a formalitások betartásával, a szokásos képmutató módon.
Az ügyben minden más szempont érdektelen.
(Lendvai L. Ferenc)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
