Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 27.

• Nyomtatás

Részletek

2012. január 30. hétfő, 04:00

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. január 27-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Matolcsy György szerint meg lehet élni havi negyvenhétezer forintból is. És beszéljük meg azt is, hogy az egykulcsos adó szerinte olyan sikeres volt, hogy még népességnövekedést is eredményezett. Még mindig egy Matolcsy-gyöngyszem: az IMF a családunk. Ezek szerint kipateroltuk, de aztán tékozló fiúként visszajött? Vagy mi voltunk a tékozló fiúk, és mi mentünk vissza?

Aztán beszéljük meg, hogy a jövőben csak öregségi nyugdíjasok kaphatnak a BKV-nál nyugdíjas bérletet. Fizethetnek a rokkantnyugdíjasok?

És végül: Horthy Miklós unokája is aggódik az Új Színháznál lezajlott vezetőváltás, Dörner György kinevezése miatt. Ezek szerint az Új Színház nem belvárosi ügy, hanem nemzetközi?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az éhségsztrájk és a megindított eljárások állásáról
Nagy Navarro Balázs, a Televíziósok és Filmkészítők Független Szakszervezetének alelnöke

Bolgár György: - Alelnök vagy még?

Nagy Navarro Balázs: - Természetesen, a szakszervezet alelnöke vagyok. Ezt tegnap a rendőrségen is megkérdezték, de a szakszervezeti tisztséget általában demokratikusan szerzi meg valaki, választás útján, semmi köze nincs ahhoz, hogy munkaviszonyban áll, vagy sem.

- Hogy kerültél a rendőrségre. Vittek, vagy magadtól mentél?

- Magamtól mentem tanúkihallgatásra mint sértett. Talán a hallgatók is emlékeznek rá, hogy erőszakkal meg fenyegetéssel próbáltak minket eltávolítani az éhségsztrájk helyszínéről, ahol most már negyvenkilenc napja vagyunk, és büntetőfeljelentést tettünk, amikor fényhatásokkal, zajhatásokkal, majd pedig biztonsági őrökkel erőszakkal ki akartak onnét szorítani bennünket. Ebben az ügyben a Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály folytatja a nyomozást, és ott voltam, mint sértett, egy négyórás kihallgatáson, el kellett mondani részletesen, hogy mi történt.

- Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály?

- Igen, ezen én is egy kicsit meglepődtem.

- Azért ezt még Te sem egészen így gondoltad?!

- Így van. Sok mindent mondtunk, de azt nem mondtuk, hogy feltétlenül – bár ki tudja  – szervezett bűnözői csoportok is állhatnak a médiacsalások hátterében, meg hogy az őket támogató emberek továbbra is hatalmon maradjanak. De nem, azt mondták, és az a magyarázat, hogy a gyülekezési joggal való visszaélés az egyik vélelmezett bűncselekmény, mármint hogy egy békés demonstrációt erőszakkal vagy erőszakkal való fenyegetéssel próbálnak feloszlatni, vagy megakadályozni, hogy ott a demonstrálók alkotmányos jogaikkal éljenek. És ez a bűncselekménytípus a Budapesti Rendőr-főkapitányság hatásköri elosztásában a Szervezett Bűnözés Elleni Főosztályhoz tartozik, tehát csak ez az oka annak, hogy ők nyomoznak.

- Azt mondod, hogy negyvenkilencedik napja ott vagytok a Kunigunda úti MTVA székháznál.

- Igen, de nem MTV-székház, hiszen…

-… abból alapot csináltak.

- Meg átköltöztették a Naphegyre. Van egy ötven fő alatti, még nonprofit Zrt.-nek nevezett egység.

- Igen. Te ott vagy három hétig éhségsztrájkoltál. Most kik vannak ott, és miért vannak ott?

- Ami követeléseket mi előterjesztettünk még a legelején – december 10-én ketten indultunk, aztán csatlakoztak hozzánk –, azoknak a követeléseknek a nagy részét nem teljesítették. Az éhségsztrájk hatodik napján a manipulációk és a csalások fő felelőse, Élő Gábor, az MTI Hírcentrum igazgatója ugyan távozott, de helyettesei, Papp Dániel, a Cohn-Bendit-es csaló még mindig ott van, és azóta nemcsak hogy ők ott vannak, hanem az MTVA vezetője, Böröcz István és Belénessy Csaba, az MTVA vezérigazgatója mindent megtett, hogy minket járassanak le. Indítottak ellenünk mindenfajta eljárást. Az ő távozásukat is követeltük, néztem ma is az újságokat, nem láttam, hogy benyújtották volna a lemondásukat, tehát nekünk még maradni kell. Sőt, az a fajta felháborító eljárás, amit a Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa folytat, hogy hol hiánypótlás miatt, hol időtúllépés miatt, hol pedig hatáskör hiányában utasít el minden vizsgálatot, egyszerűen példa nélküli. Azért mondjuk mi azt, hogy tulajdonképpen itt az ideje annak, hogy ha a Médiatanács tagjai nem képesek ellátni a törvényben előírt feladataikat, hatósági jogkörüket nem gyakorolják, akkor nekik is meg kellene gondolni, hogy távozzanak. Nagyon sok embernek kell távoznia, mi nem tudunk távozni addig, amíg ők nem távoznak.

- Tegnap kézhez vettem két végzést a Médiahatóságtól, és nem tudtam vele mit kezdeni. Abszolút nem értettem, azt mondták, hogy elutasítják a beadványomat, amit a Cohn-Bendit meghamisított interjú ügyében tettem, ezt el is mondtam tegnap Kálmán Olgánál, aztán valaki, egy ismerősöm rám telefonált, hogy ő is kapott végzést, és szerinte ez az, amit még a Kunigunda útján írtunk alá, egy követelést, hogy ezt vizsgálják ki. Őszintén szólva akkor sem tudtam, hogy ez beadvány. Az biztos, hogy aláírtam valamit, de ezek szerint az volt!

- Így van.

- Te is kaptál egy ilyen végzést?

- Én kaptam, de én nem azt a beadványt írtam alá. Ugye akkor a Kunigundánál úgymond biankóban le volt írva, hogy mi a beadvány, és aki egyetértett vele, az aláírhatta, és akkor külön-külön ezt a beadványt beadtuk.

- Aha, értem. Mert én azt tudtam, hogy nem adtam be beadványt, de ezek szerint az aláírásommal csatlakoztam a beadványhoz.

- Így van, és helyetted beadták mások. Ez azt jelenti, hogy több száz ilyen beadvány érkezhetett a hatósághoz, és valószínűleg hasonló elutasító végzés mindenkihez. Mi is adtunk be beadványt a két ügyben, nálunk hiánypótlást rendeltek el – ez is érdekes – a Lomnici-ügyben, a Cohn-Bendit-es ügyben pedig én nem kaptam még hivatalos választ. Ugye azt a TFSZ adta be. De egy újságban közzétett Médiatanács-közleményből értesültünk arról, hogy azt mondták, hatáskör hiányában nem járnak el, mert szerintük ez a szerkesztői szabadság része, hogy ha valahol manipulálják és csalják a híreket, akkor ebbe ők Isten ments, hogy beleszóljanak. Ez többszörösen valótlan. Mi a beadványunkban nagyon részletesen leírtuk a törvényt, azt a törvényt, amely részben létrehozta ezt a Médiatanácsot. Az egyértelműen leszögezi, el is mondtad, hogy a 167. paragrafus – ezt azért tudom, mert itt van a beadványra a válasz – alapján indítottak ők vizsgálatot. Eszerint „a Hatóság kérelemre, vagy hivatalból – feladat- és hatáskörének keretében – jogosult hatósági ellenőrzés vagy hatósági eljárás keretében felügyelni az e törvényben és a sajtószabadságról szóló törvényben meghatározott rendelkezések érvényesülését, betartását, valamint a hatósági döntéseiben és a Hatóság által kötött hatósági szerződésekben foglaltak teljesítését”. Tehát egyértelműen benne van, hogy a hatóság eljárhat, és szerintem el is kell járnia, ha annak a gyanúja merül fel, márpedig több száz beadványban ez a gyanú van megalapozva, hogy a törvényt nem tartották be. És a törvényben ilyenek szerepelnek, hogy egy közszolgálati műsorkészítőnek hitelesen, pontosan, tárgyilagosan, sokoldalúan kell beszámolni az eseményekről országon belül, kívül. Tehát megvan a törvényi felhatalmazás, sőt a törvényben még olyan is szerepel, hogy az emberi méltóság védelme. Tehát, ha adott esetben a Lomnici-ügyben, akár az emberi méltóság védelme alapján is, a törvényi felhatalmazás alapján is eljárhatna a hatóság. Egyértelműen politikai döntés az, hogy nem akarnak eljárni.

- De akkor nyilván elő lehet venni azt, hogy késve lett benyújtva az a beadvány, hiszen tavaly áprilisi volt az ügy.

- Igen, csak ezzel az a gond, és én ezért is javasoltam mindenkinek, hogy nyugodtan írjon beadványt, mert a hatóság az hatóság. A hatóság ugyanazt a dolgot nagyrészt elutasítja, mert időn túli, amire amúgy lehetne valóban hivatkozni, de a mi beadványunkat nem időntúliság miatt utasítja el, hanem azért, mert nincs hatásköre, mert szerinte nem is járhatna el ebben az ügyben. Tehát ugyanaz a hatóság ugyanabban az ügyben két-három teljesen ellentétes okra hivatkozik. Már van egy harmadik határozat, ami ezzel is ellentétes, hiszen hiánypótlásról rendelkezik. A törvény szerint a hatóság vagy eljárhat, akkor el kell dönteni, hogy van-e hatásköre vagy nincs, és ha nincs, akkor nem lehet szó időntúliságról, vagy ha időntúliság miatt nem jár, akkor nem hivatkozhat hatáskörhiányra. Ezt el kell döntenie.

- Még mondja valaki, hogy nincs itt véleményszabadság.

- Igen, csak ez a véleményszabadság egy dolog, más dolog pedig, hogy egy hatóságnak el kell járnia. Mindannyian, azt hiszem, elég messzi kívánjuk azt a hatóságot, amely Európában, sőt a világban ilyen, szinte példátlan jogkörrel rendelkezhet a sajtó felett. De amikor van olyan jogsértés, ami tényleg előirányozná, hogy egy ilyen hatóságnak lépnie kell, hiszen hírhamisítás történik – nem először, másodszor történik, hogy megszólal a riporter, hogy ilyen utasítást adnak neki, hogy ha kell, húzzon zsákot Lominici Zoltán fejére, de akkor sem szerepelhet –, és ezt nem követi semmi, ez a levél ott van a Médiatanács tagjainál, ott van a kuratórium tagjainál, és senki nem csinál semmit, meg sem mernek szólalni az ügyben.

- A legnormálisabb és a legmagátólértetődőbb természetesen az volna, ha a közmédia vezetői, nem maga a hatóság, hanem a szervezet – bár ez egy bonyolult, több szervezetből álló szervezet – folytatná le a vizsgálatot, hiszen egy olyan új információ került napvilágra, amit kötelességük volna kivizsgálni.

- Így van, ez is igaz. Mi amúgy a Médiahatóságtól szerintem azért nem kaptuk meg a beadványt, mivel nagyon sokat kértünk, a törvényi paragrafusok alapján – márpedig azért a törvények ismeretében elég jók voltunk, hiszen most is nyertünk pereket – kértük nemcsak a bizonyos Lomnici-, és Cohn-Bendit-ügy kivizsgálását, hanem általában az egész hírterületre vonatkozó gyakorlat vizsgálatát, azt is, hogy mennyiben érvényesül a szerkesztői és újságírói szabadság, és mennyiben csorbul ez a gyakorlat. És jeleztük azt is, hogy a Médiahatóság által felügyelt közszolgálati médiaszolgáltatóknál vannak szabályzatok – közszolgálati műsorkészítési szabályzat, közben elfogadtak egy közszolgálati kódexet –, azoknak az érvényesülését is köteles ellenőrizni a hatóság, mert annak szinte minden paragrafusa sérül nap, mint nap. Ezt sem tette meg, pedig ez hatósági jogköre, ezért mi nagyon nagy érdeklődéssel várjuk ezt a beadványt, mert ha nem kapunk megfelelő választ – ezt jeleztük –, magyar és nem magyar jogorvoslatot fogunk keresni.

- Most hol van a szakszervezeti alelnöki irodád, a Kunigunda úti MTVA-székház előtt, a bejáratnál?

- A gyakorlatban igen, valójában az épületen belül van, de közben egy vezérigazgatói döntés nyomán az ottani három szakszervezetet – a négyből most már három maradt – egy irodába költöztették. De közben azért volt más fejlemény is ezen a héten, indítottak ellenünk egy birtokvédelmi eljárást, hogy mi jogsértően vagyunk a Kunigunda út 64. előtt. Nagy örömmel tájékoztatom a Klubrádió hallgatóit is, hogy a III. kerület jegyzője a birtokvédelmi kérelmet, amit az MTVA benyújtott, elutasította, és nemcsak az övékét, hanem kiderült, hogy a Millennium Kft. a tulajdonos képviseletében szintén indított egy ilyen birtokvédelmi kérelmet ellenünk.

- Magyarán a járdát ezek szerint nem a tévészékház és nem is annak a tulajdonosa vagy üzemeltetője birtokolja, hanem akár Ti is.

- Most mi birtokoljuk.

- Ha nem is birtokolhatjátok, de ott lehettek.

- Mondjuk leegyszerűsítve, a tulajdonos birtokvédelmi kérelmét azért utasította el a hatóság – amúgy szerintem teljesen jogszerűen –, mert nem birtokosa a tulajdonos, hiszen bérletbe kiadta. Ezért a hatóság úgy fogalmazott, hogy az éhségsztrájk előtt és utána sem volt birtokban, tehát nem kérhet birtokvédelmet, így a Millennium Kft.-t még a hatósági eljárás megindításának kezdetén elutasította. Minket erről csak akkor tájékoztattak, amikor bementünk az ügyiratokat megtekinteni. Az MTVA kérelmét pedig több szempontból elutasították. Egyrészt arra hivatkozott a jegyző, hogy mi már amúgy befejeztük az éhségsztrájkot, tehát tulajdonképpen amire hivatkozott, az a fajta elbirtoklás nem is állhat fönt, és az MTVA ki próbálta terjeszteni a birtokvédelmi eljárást az összes emberre, ezt én is jeleztem korábban, hogy mindenkivel szemben birtokvédelmi eljárást kell indítani, ha azt akarják, hogy az összes ember, aki ott tartózkodik, elmenjen. Ezt nem indították meg, ehhez kellett volna a név és a lakcím, így hát teljesen jogszerűen le is írta a jegyző, hogy birtokvédelmi eljárást nem lehet ismeretlen személy ellen indítani.

- Igen. Most ha nem is névvel és lakcímmel, de kik vannak ott a negyvenkilencedik napon, és kik lesznek ott az ötvenediken? Te például odamész minden nap? Hogy zajlik ez technikailag?

- Így van. Ugye bejelentettem, amikor megalakult a Tiszta Kezek a Demokratikus Magyarországért Mozgalom a Kossuth tér előtt december 31-én, hogy rotáció lesz, úgynevezett váltásban folytatódik ez az éhségsztrájk, és most már a túlnyomó többsége nem újságíró, hanem civil van ott, akiknek a foglalkozása is teljesen különböző. Mérnöktől, tanártól a munkásig, egyszerű háziasszonyig, többgyermekes anyáig mindenki van ott. Azt kértük, hogy mivel hosszabb időre kell berendezkednünk, ahogy látjuk, hiszen nem történik változás, hogy egy-két napot tartózkodjon valaki ott, és utána váltsa föl más. Ez a rotáció folyik, tehát átlagosan négy-öt személy állandóan ott van, és ez kiegészül nappal még egy öt-tíz támogatóval. Én minden nap kimegyek természetesen.

- Azért ez nem mindennapi dolog, hogy már negyvenkilenc napja minden nap folytatódik. Mégis mit tűztél ki célul, meddig maradtok, ha a hatalom ellenáll?

- Én remélem, hogy a március 15-ét már mi is a többi magyar polgárral együtt tudjuk ünnepelni valamelyik pontján a fővárosnak, amit éppen nem foglaltak le rendezvényre, vagy éppen a rendezvényen veszünk részt. Szégyen és gyalázat lenne, ha március 15-én nekünk még itt kellene lenni, de hát február 15-én is szégyen és gyalázat. Remélem, hogy most már a következő napokban, hetekben döntés születik, akár külső, nemzetközi segítséggel is!

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Budai Gyula újabb gyanúsításáról
Lotz Károly, volt közlekedési miniszter

Bolgár György: - Most kivételesen nem Te, hanem én telefonálok neked, mert hírbe hoztak, méghozzá egész meglepő módon Budai Gyula, elszámoltatási kormánybiztos, aki nemcsak az elmúlt nyolc év ügyeinek felgöngyölítésére vállalkozott, hanem egy tizenkét évvel ezelőtti ügyet hozott elő.

Lotz Károly: - Bocsánat, de tévedsz, mert ez kétszer nyolc, azaz tizenhat éves, de tulajdonképpen még több, mert 95-ben kezdődött az előkészítés, tehát ha így vesszük, akkor majdnem tizenhét éves.

- Igen. Egyrészt az is kérdéses, hogy jutott valakinek eszébe, hogy Lotz Károly 1996-ban milyen szerződést kötött vagy milyet nem, és hogy adta ezt Budai Gyula kezébe, és egyáltalán mit akarnak Lotz Károlytól, lehet, hogy túl sokat hallottak téged a Klubrádióban, és ezért tűntél fel?

- Ezt most te mondtad, nem én.

- Ezt én mondtam, de most akkor próbállak komolyan kérdezni erről az ügyről. Azt állítja Budai, hogy majdnem négymilliárd forintos vagyoni hátrányt okozott a MÁV-nak az a szerződés, amelyet Te kötöttél akkor egy olasz céggel a MÁV három vasútvonalának villamosítására.

- Tizenhat-tizenhét évvel ezelőttre egész pontosan ki emlékszik vissza? Néhány akkori kollégát próbáltam megkérdezni, semmiféle hátrányról nem beszéltek, sőt az egyik legjobban megvalósított koncessziós szerződésnek tartják minden szempontból. Kétségkívül olyan megoldásokat is választottak, ami más vonalakra is alkalmazható, tehát a jövőt tartották szem előtt. Mondok egy példát, a Győr- Pápa-Celldömölk – ami egy nagyon fontos, nemzetközileg fontos – vonal, akkor körülbelül ötmilliárd forint lett volna. Egy kapavágás nem történt azóta, az elmúlt húsz év alatt, és még sorolhatnám a többieket, amelyek megálltak. Ez akkor egyrészt követelmény volt, mert a villamosítási programba benne volt a nemzetközi forgalomba és az Intercity-programba való bekapcsolódás, ez hihetetlenül fontossá tette ezt a három vonalat, de közülük is különösen kettőt. Magyarul ennek megvalósítása teljesen indokolt volt és a megkötött koncessziós szerződéssel sem volt semmi baj.

- Na de, ha jól értem, nem az a kérdés, hogy kellett-e villamosítani, mert arra a válasz igen, hanem hogy miért olyan egy olasz céggel, amelyik – legalábbis a mostani hírek szerint vagy Budai Gyula interpretációja szerint – nem csinált semmit, mással végeztette el a munkát, mégis fölvette a pénzt.

- Valószínűleg Budai Gyula nem pontosan tudja a koncessziós szerződések lényegét, ez teljes mértékben megfelelt egy koncessziós szerződés minőségének, természetének. Annak idején alakult egy Viacom nevű koncessziós társaság, aminek szintén feltétele volt, hogy bevonjon alvállalkozót és üzemeltetőt, be is vonta annak idején a Siemenst mint a megvalósítót tulajdonképpen, üzemeltetőnek pedig bevonta a MÁV-ot, tehát semmiféle probléma nem volt. Magától értetődik, hogy az üzemeltetésre nem lehetett külső céget megbízni, a MÁV maga – egyébként az egésznek a kezdeményezője volt – bízta meg, talán még emlékszel, Sipos Istvánt, aki aztán tragikusan ráment egy nagy...

- Igen, egy nagy sztrájkba belehalt szegény.

- Nagyszerű, igazán az egyik legkiválóbb vezérigazgatója volt a MÁV-nak. Tehát ők kezdeményezték. És nagyon fontos, hogy a koncessziós szerződés előkészítése, egyáltalában a kiírás elbírálása csak egy nagyon objektív, hozzáértő bírálóbizottság révén jöhetett létre. Ez megtörtént, nagyon alaposan kivizsgáltak mindent, ebbe a MÁV igen nagymértékbe be lett vonva, de más szervek is, természetesen volt egy a minisztérium részéről is. Ezek döntötték el, hogy ki legyen a koncesszor, az is szerepelt benne, hogy miért ezt a koncesszort választották, a koncessziós társaság is nagyon kemény pontozásos alapon, mindenféle egyéb szempont alapján lett kiválasztva, majd utána megindult a tervezés, és megindult a kivitelezés.

- De miért kellett egyáltalán koncessziós szerződés hozzá? Miért nem megy ez úgy, hogy mondjuk a MÁV megbízza a Siemenst, villamosítsa nekem ezt és ezt a vonalat, aztán a MÁV vagy mögötte az állam kifizeti?

- Nagyon jó, hogy erre rákérdeztél, mert honnan szerzünk ehhez pénzt? Azért milliárdos tétel volt ennek a pénzszerzése. A jogi főosztály vezetője, Gyurkovics Sándor is tett rá elvi megjegyzést, hogy jobb lenne erre közvetlenül pénzt szerezni, de az ügyirat vége – egyébként erre többen felhívták a figyelmemet – az, hogy kérjük a minisztert, járjon el a Pénzügyminisztériumnál a hitelgarancia érdekében. Én el is mentem akkor még Bokros Lajoshoz, akivel nagyon jóba voltunk, és aki egyébként kiváló fejlesztési beállítottságú ember, minden megszorítás ellenére támogatta a fejlesztéseket, de erre azt mondta nekem, hogy Károly, amit most nem tudok neked megadni, az biztos, hogy a hitelgarancia, próbáljátok ezt koncesszióban megcsinálni. Ő egyébként koncessziópárti is volt, tehát hidd el, hogy...

- Szóval se pénzt, se hitelt nem lehetett akkor kapni, hát ez nyilvánvaló.

- Nem volt pénz semmire. Azt egyébként hozzátette, hogy mi elég állami támogatást nyújtunk minden évben a MÁV-nak ahhoz, hogy ezt most a MÁV vegye fel, tehát ő legyen a megbízott, aki majd kezelni fogja gyakorlatilag ezt az egész koncessziós társaságot, ő vegye fel ezt a bizonyos koncessziós pénzt, ő intézze el az anyagiakat, mi a szokásos állami támogatást megadjuk a MÁV-nak. Magyarul itt egyszerűen nem volt más lehetőség.

- Tehát a pénzszerzésnek egyfajta módja, egyfajta eszköze ez a koncessziós szerződés, amihez különben nem jutott volna hozzá a MÁV, és nem tudott volna villamosítani.

- De egyébként a koncessziós szerződés mint fogalom, elsősorban, egyébként nagyon helyesen, az Antall-kormányhoz fűződik, hiszen ők csinálták egyrészt az elvi részét és a koncessziós szerződéseknek is az első megállapodásait. Talán emlékszel, amiről most beszélünk, a harmincas koncesszióját még Samsula György írta ki annak idején, ugyancsak az 1-es autópályának az akkori változatát, tehát gyakorlatilag ők már elindították a koncessziót, ez egy bevett program volt.

- Mert máshogy nem lehetett pénzt szerezni.

- Akkor voltunk a legrosszabb pénzügyi állapotban, szó nem lehetett más pénzügyi dologról, hiába próbáltam én akkor Bokrost meggyőzni, az volt a legsötétebb pénztelenségi időszaka Magyarországnak, legalábbis eddig.

- Igen. Magyarán ez az olasz cég lényegében a pénzt adta, a finanszírozta ezt az egészet, és még szép, hogy valami pénzt is kapott.

- Természetes volt, hogy ha egy szerződés fillérre tartalmazott mindent pontosan, hogy ki az alvállalkozó, ki az üzemeltető, tehát gyakorlatilag minden a maga módján ment, olyannyira, hogy – még egyszer mondom – az akkori műszaki vezetői a MÁV-nak, akikkel én közben beszélgettem, azt mondták, hogy ennél simább és eredményesebb koncessziója nem nagyon volt a MÁV-nak, ráadásul ezeket 1999 és 2000-ben, az első Orbán-kormány idején adták át, akkor fejeződtek be, szóval ha ezzel bármi probléma lett volna, el tudod képzelni, hogy nem ment volna neki maximálisan az első Orbán-kormány ennek a koncessziónak?

- Nem értem az egészet, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a KEHI, amelyik átadta Budainak ezt az ügyet, hogy figyelt fel erre a tizenhat évvel ezelőtti ügyre, ezt egyszerűen fel sem tudom fogni. De úgy tenni, mintha ez egy előnytelen ügy volna és mondjuk hárommilliárd nyolcszázmillió forintos vagyoni kárral járt volna? Nyilván ha lett volna ennyi készpénze a MÁV-nak és kifizette volna, akkor az talán olcsóbb lett volna, mint koncessziós módon hitelt felvenni, de pénzhez jutni ezek szerint nem lehetett akkoriban, tehát egyszerűen nem volt választási lehetőség.

- Nem volt, ez volt az egyetlen lehetőség.

- Összehasonlítani a lehetetlennel hogy lehet?

- Azt lehetett volna csinálni, hogy nem csináljuk meg, mint ahogy, még egyszer mondom, a Győr-Pápa-Celldömölk, Győr-Csorna vonalakon máig semmiféle lépést nem történt. Azt még hozzá kell tennem, hogy akkor az Európai Unió is igen erősen noszogatott bennünket, például azzal a kérdőívvel, amit ez a bizonyos EU-követelményrendszer adott ki. Akkor készültünk fel, a hozzám tartozó egyik fejezet a közlekedés volt, és ott például kérdőívben bizonyítani kellett, hogy megvan a villamosított vasútvonalak hosszának az a minimuma Magyarországon, amivel egy országot el tudnak fogadni. Ez a villamosított vasút egy nagyon fontos fogalom volt a közlekedési rendszerben, és ehhez még az is hozzájött, hogy az Unió akkor kifejezetten követelte rajtunk, hogy tessék egy tisztességes fejlesztéssel előremenni a vasút villamosításában. Magyarul minden afelé mutatott, hogy ezt a dolgot meg kell csinálni, most nem beszélve arról, hogy mindenki azt mondta nekem, akivel mostanában beszéltem, hogy micsoda megtakarítás jött ezután létre azzal, hogy ezeket a rettenetes dízel igényű vonalakat villamosítottuk.

- Van egy olyan gyanúm, hogy a feljelentésbe ezt nem rakták bele, hogy mennyi megtakarítás lett belőle.

- Igen. Nagyon-nagyon érdekes ez a nem is tudom milyen feljelentés, ismeretlen tettes ellen.

- De nem tűnsz idegesnek, nem zaklattad fel magad.

- Miért? Nagyon sikeres és azóta is ragyogóan működő vonalak ezek, amelyek nélkül az Intercitynek egy jó részét, a Dunántúl jelentős részét és a nemzetközi forgalom egy részét nem sikerült volna megcsinálni, villamosítani és ennek következtében bekapcsolódni az európai véráramba. Én ezt teljesen fontosnak és jónak tartottam, és a megoldást próbáltam ellenőrizgetni azokkal, akik részt vettek konkrétan benne, ott voltak, csinálták és mindenki csak pozitív nyilatkozatokat tett erről.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >