A ló léptéke
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 24. kedd, 03:47
- Huszár Ágnes
A kormány új önkormányzati reformja ismét létrehozza a járásokat. Ezek az évszázadokon át létező területi egységek a vármegye közigazgatási feladatait látták el területi munkamegosztásban. 1983-ban szüntették meg őket, 2012-ben új életre kelnek.
A járások bevezetésével kapcsolatban többé-kevésbé viccesen megkérdezték: Hány lépés is a járás? Bizonyára sok, de ez az elnevezés nem emberi léptékre vezethető vissza. Hanem a lóéra. Úgy magyarázták, akkora területe van egy járásnak, hogy az elöljáró – a szolgabíró – lóháton egy nap alatt be tudja járni.
Inspiráló gondolat a ló bekapcsolása a közigazgatásba. Esztétikai, ökológiai és hagyományőrzési szempontból is. A ló szép állat, pompás formái, kecses mozgása szemgyönyörködtető látványt nyújtanak. Nem az egyre drágább fosszilis energiahordozót pusztítja, gyorsan megújuló zöld energiával – zabbal – él. Anyagcseréjének végterméke hasznosítható a mezőgazdaságban. A magyar hagyományban fontos szerepet játszik: a csodaszarvast lovon üldözték Hunor s Magyar, a haza földjéhez is egy fehér lóért cserébe jutottunk. Európa népe csodálta őseink lóhátról nyilazó tudományát, hogy a színpompás egyenruhában harcoló huszárbandériumokról ne is beszéljünk. Felrémlik előttünk az almásderes csődört vagy a sötétpej kancát daliásan megülő kormányzati hivatalnokok daliás képe.
Ez a pompás teremtmény intellektuális szempontból is inspiráló hatással lehet a rajta ülőre. Akár az Ady-versben (A ló kérdez):
S a rossz úton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
