Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 20.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. január 23. hétfő, 03:23; Megbeszéljük

4. oldal / 4

A magyar alkotmány problémái
Hack Péter alkotmányjogász

Bolgár György: - A Magyarországot mostanában naponta érő külföldi és természetesen belföldi kritikák között felvetődött, hogy az Alkotmánnyal, az új Alaptörvénnyel is van baj, ezt már sokan, sokszor elmondták. Emlékezhetünk arra, hogy az Európa Tanács úgynevezett Velencei Bizottsága, egy szakértői csoport már véleményezte a múlt évben ezt a magyar Alkotmányt, de a magyar miniszterelnök Strasbourgban az Európai Parlament ülésén azt mondta, hogy például az Alaptörvénnyel kapcsolatban egyetlen konkrét kifogás sem érkezett. Úgyhogy azt szeretném, ha az emlékezetből nem törlődtek ezek az egymást valószínűleg nem kioltó, hanem inkább egymásra halmozódó kritikák, amelyek a magyar Alaptörvényt érték, hogy soroljon fel néhányat ezekből nekünk.

Hack Péter: - Azzal kell kezdenem, hogy a miniszterelnök úr tévedett ebben az ügyben. Egy elég sajátos vonala volt a vitának, hogy ott a plénumon is, a sajtótájékoztatón is és azóta is a sajtóban többen szóvá teszik, hogy a kritikusok nem ismerik az Alaptörvényt, ezért támadják, de úgy tűnik, hogy a védelmezők sem ismerik az alaptörvényt, mert az Európai Bizottság által említett három ügyben, amely miatt a kötelességszegési eljárást kezdeményezte, abból az egyik pontosan az Alaptörvényt érinti. Ez a bírák nyugdíjkorhatárának ügye, ez benne van az Alaptörvényben, maga az Alaptörvény mondta ki. Tegnap az ATV Egyenes beszéd című műsorában Kovács Zoltán próbálta védeni a kormány álláspontját, és ő is azt mondta, hogy a részletkérdések egyéb törvényekben vannak, de a részletkérdésekkel a nyugdíjügyben nincsen vita, az alapproblémával, az alapkérdéssel van vita. Emlékszünk rá, hogy ez egy olyan szabály, ami nem volt benne az eredeti Alaptörvény-javaslatban, módosító indítványként került bele, és valójában nincs is megindokolva. Nyilván ott is tévedés van, hogy erről a kérdésről azt mondta a miniszterelnök úr, hogy ez nyugdíjkérdés és nem a bírói függetlenség kérdése. Ez sem így van, nyugdíjkérdés akkor lenne, ha a bírák nyugdíjkorhatárát emelték volna hetvenről hetvenkettőre vagy hetvenötre, viszont azzal, hogy csökkentették, és kényszernyugdíjazták a bírókat – szemben bármely más munkahelynél, ahol a nyugdíjkorhatár elérése nem jelenti a kötelező nyugdíjba vonulást – ez a bírák elmozdításának problémáját vetette fel. Ezt a Velencei Bizottság is szóvá tette már június 20-án a jelentésében, az Európai Bizottság Igazságügyi Biztosa, Reding asszony is szintén szóvá tette a levelében, amit az Közigazgatási és Igazságügyi miniszternek írt, hogy aggályokat vet fel, hogy elmozdítanak bírókat. A bírói függetlenségnek a nemzetközi szakirodalomban közhelyszerű ténye, hogy a függetlenség egyik eleme az elmozdíthatatlanság. Egy bírónak ne kelljen attól félnie az ítélete meghozatalakor, hogy elveszti a bírói státuszát, ezért a bírói elmozdítás törvényben szabályozott, csak megfelelő indokkal, megfelelő jogorvoslati eljárással lehetséges, ami a mostani törvényben egyébként korrektül benne van, hiszen az úgynevezett szolgálati bíróságok bírókból álló testületek, ott van jogorvoslat. De itt az elmozdítás és ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság elnökének az elmozdítása a pozíciójából felveti azt az aggályt, hogy a bírókat tömegesen nem megfelelő indokkal mozdították el.

- Én azt a kormányzati védekezést sem értem – bár napról napra mindenki szájából visszatér –, hogy ez csak a nyugdíjrendszer egységesítése, hiszen hatvankét év a nyugdíjkorhatár, a bírókat is erre a szintre kellett hozni. De tudtommal a nyugdíjkorhatár nem azt jelenti, hogy mindenkinek hatvankét éves korában kötelező nyugdíjba mennie, hogy akkor nyugdíjba kényszerítik őket, hanem elmehet nyugdíjba, onnantól kezdve választhatja ezt is, vagy a munkáltatója éppen mondhatja, hogy most már nincs rád szükségem, menj nyugdíjba. Viszont kényszernyugdíjazás azon az alapon, hogy a hatvankét éves kort betöltötted, olyan nincs.

- Ez pontosan így van és felvetődik még egy sor további kérdés is, amit szintén az Igazságügyi Biztos feszegetett a levelében, hogy miközben az általános nyugdíjkorhatárt emelik, aközben miért csökkentik a bírói korhatárt, miközben egész Európában mindenhol máshol általános tendencia az emelés. Miközben a korhatár emelése fokozatosan történik, a bíróknál miért egyszerre történt, egy mozdulattal, tehát miért nem azt vezették be, hogy évek során fokozatosan vezetik át? Jogi, közgazdasági racionalitása a dolognak nincs, sőt épp az ellenkezője a racionális, ha vannak húsz-harminc éves tapasztalattal rendelkező szakemberek, normális országokban őket megtartják. Ha van közöttük olyan, aki nem tudja ellátni a feladatát, akkor alkalmatlanság címén el kell küldeni, de nem lehet azt állítani, hogy mind a kétszázhetvenhárom bíró rossz lenne, nyilván vannak közöttük kevésbé jó bírók és jó bírók is, mint ahogy az alattuk levő korosztályban is vannak ilyen különbségek.

- És aki betöltötte a hatvankét évét, elmehet nyugdíjba, ha így akarja.

- Így van, ehelyett kötelező nyugdíjba küldés történt, ráadásul arra hivatkozva, hogy azért vezetik ezt be, hogy később, amikor korosztályváltás történik a bíróságon, ez ne okozzon fennakadást, ezért most gyorsan okoznak egy fennakadást, hiszen pár hónap alatt kellene feltölteni a bírói kar tíz százalékát. Ráadásul kételyeket ébresztett az is, hogy az előző bírósági vezetés idején pályázati stopot írtak ki, tehát megtiltották a bíróságoknak, hogy vezetői helyeket töltsenek fel. Baka András ugyan kapott jogosítványokat 2011 márciusától arra, hogy felgyorsítsa a döntési folyamatokat, de ezt a jogosítványát nem gyakorolhatta, meg kellett várni, hogy az új bírósági vezetés hivatalba lépjen. Tehát azért azt kell mondanom, hogy ez egy külső elfogulatlan szemlélő számára is túl sok olyan elem, hogy véletlen lehetne, illetőleg túl sok olyan elem, hogy azt lehessen állítani, hogy itt csak racionális, ésszerű és logikus elemek jönnének létre. A nemzeti tradícióra épülő konzervatív politikának azt is meg kéne magyarázni, hogy egy százötven éves hagyományt dúltak ezzel fel, mert a hetvenéves bírói nyugdíjkorhatárt nem a sztálinista alkotmány találta ki, ez a 19. századtól így volt.

- Már akkor is voltak felforgató elemek – úgy látszik – a magyar társadalomban. De komolyra fordítva a szót, csak ez az egyetlen dolog, amivel szemben Európának és a különböző európai intézményeknek kifogása van? Ha jól emlékszem, a Velencei Bizottságnak legalább harminc oldalon volt egy sor kifogása.

- Igen, az eddigi vitában mindig csak arra a három kérdésre koncentráltak, ami a kötelességszegési eljárásnak volt az alapja. Én úgy látom, hogy magának a Bizottságnak is vannak ezen túlmenő észrevételei és kérdései is, ráadásul valóban úgy van, ahogy mondja, hogy a Velencei Bizottság abban a jelentésében, amit a magyar alkotmány elfogadása kapcsán adott ki 2011. június 20-án, százötven pontban foglal állást az Alkotmányról. Néhány pontban kétségtelenül elismerően és pozitív elemként beszél róla, de azt kell mondanom, hogy azért a döntő többsége inkább aggodalomnak ad hangot. Inkább arról szól, hogy további vizsgálatokat tartana indokoltnak, például hogy a sarkalatos törvények esetében ez hogyan fog érvényesülni. Több pont foglalkozik a bíróságokkal, de ezt a Velencei Bizottság is szóvá tette, az adatvédelmi biztos intézményének a kérdését is, az Alaptörvény elfogadásának körülményeit is. Azt is szóvá tette a Bizottság, hogy bizonyos pozíciókra a kormány konszenzus nélkül nevezett ki embereket. Megint csak vissza kell térnem Kovács Zoltán szavaira, amit az Egyenes beszédben elmondott, hogy azon miért háborodik fel valaki, hogy a kormány betölti azokat a pozíciókat, amiket betölthet. Hát azért, mert éppen itt van az európai kultúrának és az európai jogszokásnak egy fontos eleme, hogy vannak olyan pozíciók, amik a kormány számára szabadon feltölthető pozíciók, hogy ki lesz a miniszter, ki lesz minisztériumi osztályvezető, rendőrkapitány stb., stb., ez a kormány kompetenciája, de vannak olyan pozíciók, az úgynevezett független pozíciók, ahol az európai intézmények minden körben hangsúlyozták, hogy konszenzusra lenne szükség. A Velencei Bizottságnak más ügyben hozott általános elemzése azt mondja, hogy a Legfőbb Ügyészt – ahol nem a kormány alá van rendelve – azért kell kétharmaddal megválasztani, hogy ez a konszenzust biztosítsa.

- Na de ilyenkor jön be mindig a kormány, hogy megvan a kétharmadunk, hát akkor mi a baj?

- Igen, csak pontosan itt van egy fontos elem, amiben úgy tűnik, hogy az európai álláspontot képviseli gyakorlatilag a teljes magyar jogászi társadalom, nevezetesen, hogy a kétharmad nem matematikai kérdés. Európában mindenütt a kétharmad mögött az esetek kilencven százalékában valódi kétharmad áll, mert ha Németországban, Hollandiábna, Dániában, Svédországban, Franciaországban és sorolhatnám a nagy európai országokat, ha ott kétharmadon van a kormány, az azt jelenti, hogy a szavazók kétharmada ott is van mögöttük. Nálunk gyakorlatilag ez ötvennégy százalék. Ez egy tiszteletre méltó és nagy többség, ami megvolt kétségtelenül a választás napján, és azt gondolom, hogy senki nem vitatja, hogy ez demokratikus választás volt és annak eredményeként szerezte meg a Fidesz a valójában ötvennégy százalékos támogatást, amivel szabadon kormányozhat.

- Ötvenhárom százalékos volt, ha jól emlékszem, de mindegy, ezen az egy százalékon nem veszünk össze.

- Persze, mert messze kétharmad alatt van. De a kétharmad, ahol van kétharmad, ott arra szolgál, hogy a konszenzust biztosítsa. Emlékeztetem a kedves hallgatókat arra, hogy 1994-1998 között az MSZP-SZDSZ kormánytöbbség azért emelte meg úgymond ezeket a határokat – például az Alkotmányhoz elfogadásához bevezette a négyötödöt –, mert azt mondta, hogy nem az a cél, hogy a matematikai kétharmad legyen meg, mert akkor sem volt egyébként kétharmadnyi támogatás a két párt mögött, csak hetvenkét százaléknyi mandátum. Azért emelte fel négyötödre a szabályokat, hogy semmit ne lehessen az ellenzék nélkül elérni. Ezért maradt meg az a szabályozás, hogy alkotmánybírót nem lehetett az ellenzék nélkül megválasztani, amit a mostani kormányzat rögtön a választások után megváltoztatott. És itt az Alkotmánybíróságra is visszatérnék, hogy a Velencei Bizottság az Alkotmánybíróság jogköreit is nyomatékosan számon kérte, mert aggodalomra adott okot az a számára, hogy az Alkotmánybíróság jogköreit csökkentette a Parlament. Azt gondolom, hogy itt azért még nagyon sok más kérdés is van. Nyilván a gazdasági tárgyalásokat ez nem fogja befolyásolni, de azért jobb, ha a kormány tekintettel van arra, hogy ha most rövid távon el is éri a célját – és azt gondolom, hogy mindannyiunk számára kívánatos, hogy megállapodjon az IMF-fel és az Európai Bizottsággal, mert ezzel lehet elkerülni a gazdasági összeomlást –, akkor sem zárulnak le ezek a viták, mert ha nem rendeznek bizonyos kérdéseket, akkor később kényelmetlenség támadhat.

- Hogy mennyire így van ez, tegnap ülést tartott az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Állandó Tanácsa, és kifejezetten a magyar alkotmányos változásokkal foglalkozott. Az Egyesült Államok képviselője felsorolta aggályait a különböző magyar sarkalatos törvényekkel, a médiatörvénnyel, az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban és azt javasolja a magyar kormánynak, hogy hívjon be szakértőket az EBESZ-től, hogy átnézzék az Alaptörvényt és a hozzá kapcsolódó sarkalatos törvényeket, és hogy segítséget kapjon ahhoz, hogy fenntartsa a fékek és ellensúlyok rendszerét, a különböző kulcsfontossági állami intézmények függetlenségét, a szabadságjogok védelmét. Ez volt az amerikai álláspont. Norvégia képviselője több tagállamnak a képviselőjével együtt egy úgynevezett monitoring bizottság tevékenységéről számolt be és azt mondta, hogy figyelemmel kísérik, méghozzá szoros figyelemmel kísérik a magyarországi törvényhozási fejleményeket, különösen a média szabadsága, a vallási egyenlőség, a fékek és ellensúlyok, az igazságszolgáltatás és a választási törvény tekintetében. Majd felszólalt – és ez újdonság – Oroszország nagykövete, és közölte, hogy az orosz kormánynak sok baja van az új Alaptörvénnyel, merthogy olyan céllal készült a jelek szerint, hogy revideálja a történelmet, a II. világháború végkimenetelét. Nem ért egyet Oroszország azzal, hogy Magyarország elvesztette a függetlenségét 1944. és 1990. között, és hogy egyenlőségjelet vonnak a náci megszállás, illetve az ország felszabadítása között. Még azt is hangsúlyozza Oroszország, hogy ezek az alkotmányos változások olyan társadalmi töréshez vezethetnek, amelyeknek kihatásuk lesz az egész régióra és veszélyesek lehetnek Magyarország és a szomszédos országok számára. Ez elég súlyosan hangzik, még így felolvasva is.

- Igen és én nem akarom emelni a téteket, de sajnos azt is látni kell, hogy a strasbourgi európai parlamenti vitától függetlenül is az Európai Bizottság is szóvá tette, hogy a magyarországi helyzetet elemezni kellene. Azt mondta, hogy ebben a kérdésben a Bizottságnak és az Európa Tanácsnak együtt kell működnie, felhívta a magyar kormány figyelmét, hogy esetleg jó lenne bevonni a Velencei Bizottságot is a helyzet rendezésébe. Azt gondolom, hogy nagyon fontos esemény volt a szerdai strasbourgi ülés, és az ország szempontjából jól végződött, mert láthatóan a piacok megnyugodtak és általános az a várakozás, hogy kompromisszumkész magyar politikával fognak találkozni, ami egy új és üdvözlendő elem. De messze nem dőlt el a háború ebben a tekintetben, ha háborúról lehet beszélni, tehát még nagyon sok erőfeszítésébe fog kerülni a magyar kormányzatnak az, hogy elfogadtassa – nem a baloldali sajtóval meg nem az európai baloldallal – egy szélesebb nemzetközi közösséggel, hogy igenis betartja a szabályokat.

- Vagy pontosabban annak az európai közösségnek és a magyar társadalomnak még hosszú harcába telik, hogy ők fogadtassák el a magyar kormánnyal, hogy tartsa be ezeket az európai normákat.

- Jó a kormánynak nyilván az az álláspontja, hogy ő betartja, és szeretné ezt bebizonyítani. Abban bízom, hogy a még felmerülő kérdéseknél is az lesz a kormány álláspontja, mint most ezen a héten, hogy ha az európai közösség számára egy szabályozás félreérthető, akkor megváltoztatjuk, hogy ne legyen, ne maradjon meg ez a félreértés. Meg vagyok győződve arról, hogy Európa ezeket a kérdéseket nem valamifajta üzleti érdekekből vagy hatalmi célokból veti fel, hanem a közös normákat kéri számon. Magyarország csatlakozott egy közösséghez, elfogadott egy értékrendet, mielőtt belépett, az Európai Bizottság nagyon szigorúan monitorozta, ahogy jelen pillanatban folyik Horvátország, Montenegró és Szerbia monitorozása és jelentés készül arról, hogy például az igazságszolgáltatás pártatlansága, függetlensége, a jog uralma az emberi jogok tisztelete megfelelően biztosítva van-e. És csak akkor kezdődhetnek meg a tárgyalások, ha pozitív a válasz, és csak akkor zárulhatnak le, ha pozitív a válasz. Európa szerintem most már érzékeli azt, ahogy a pénzügyi fegyelemnél hiba volt, hogy túl lazák voltak az egyes országokkal szemben a maastrichti kritériumok kapcsán, ugyanúgy látják azt, hogy a jogi kritériumokat, a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott elvek közösségét is meg kell tartani. Azt gondolom, hogy itt még nagyon-nagyon sok egyeztetés és tárgyalás lesz, és remélhetőleg úgy záródik, hogy néhány éven belül Magyarország újra visszanyeri az európai presztízsét, amire azért is szükség van, mert ha a szomszédban ugyanígy akarnának néhányan politizálni - gondolok itt mondjuk Ficónak a visszakerülésére a szlovák kormány élére, esetleg Slotáéknak a belépésére a szlovák politikába –, akkor Magyarországnak nagy szüksége lesz a külföldi barátokra, akik esetleges konfliktusokban támogatják a magyar álláspontot.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!